FÜLSZÖVEG:
„Sophie ​és Agatha a múlttal és a jelennel egyszerre csatázik azért, hogy történetüknek tökéletes vége lehessen.
Az egykori legjobb barátnők – most ellenségek – azt hitték, történetük véget ért, amikor útjaik szétváltak. Agatha visszakerült Gavaldon városába Tedrosszal, míg Sophie az iskolában maradt a szép fiatalemberrel, aki egykor az Iskolamester volt.
Ám ahogy berendezkednek új életükben, történetük elkezdi újraírni magát… és nem csak az ő történetük. A két lány távol van egymástól, közben a Gonosz átvette az uralmat, és a múlt galádjai erős bosszúvággyal élednek fel. Nemcsak második esélyt akarnak meséiknek, hanem át akarják formálni a Jó és Rossz régi világát egy olyan új uralommá, amelynek királynője Sophie. A Gonosz halálos hatalomátvételének útjában csak Agatha és Tedros áll, akik azt akarják, hogy végre tényleg boldogan éljenek, míg meg nem halnak.
Soman Chainani regénye fordulatos, kalandos, nevettető, romantikus történet, rengeteg meglepő mesei fordulattal és bonyodalommal. A Jók és Rosszak Iskolája-sorozat remek befejező kötete.”

EREDETI CÍM: THE LAST EVER AFTER

SOROZAT: JÓK ÉS ROSSZAK ISKOLÁJA 3.

KIADÓ: TWISTER MEDIA

OLDALSZÁM: 766

KIADÁS ÉVE: 2017

MŰFAJ: IFJÚSÁGI, FANTASY

FORDÍTÓ: BOZAI ÁGOTA

ILLUSZTRÁLTA: IACOPO BRUNO

KÖNYVKRITIKA:
Két rész elolvasása után véteknek éreztem volna, ha nem olvasom el a zárókötetet. Nem szerettem volna cserbenhagyni Sophiet és Agathát, így miután magunk mögött hagytuk a hercegek nélküli világot, máris felkaptam a harmadik részt, melynek már címe sem sejtet túl sok jót. A kezdeti izgalmakat fokozza a borító, melyen Agatha és Sophie is megjelenik, a három rész borítóit összevetve látszik is rajtuk a változás, és a növekvő feszültség. A zöld szín pedig számomra szintén nem egy boldog mesére utal, kicsit elkapott a „valami megmérgezi ezt a mesét” érzés.

A könyvet kinyitva szinte már hazaérkeztem, a baljóslatú nyitóvers itt is jelen van.

Ősidőknek erdejében
Két kastély áll, fej fej mellett;
Egy a Jónak, egy Gonosznak,
Együtt, de mind mást tanulnak.
Menekülnél, de nem lehet,
Kifelé csak mese vezet.

Fel is merült bennem a kérdés, hogy most vajon tényleg eljutunk a mese végéhez? Eddig sem volt egy könnyű kalandunk, most vajon mi vár ránk? A második rész befejezése után azt várhatnánk, hogy mindenki él a saját kis meséjében, persze akkor nem lett volna szükség folytatásra. Ha eddig azt hittem, hogy Soman Chainani egy remek szerző, akkor nagyon finoman fogalmaztam, ugyanis nálam a Jók és Rosszak Iskolája kötetekkel felhúzta magát a top 5-be, és erősen gondolkodnom kell, hogy kit előzhetne még meg a kedvencek között.

Itt már nem csak Jók vannak és Rosszak, nem csak pár főszereplőre, és néhány fontosabb mellékszereplőre kell figyelnünk, ugyanis ismét előbukkannak a klasszikus mesehősök, de nem egy délutáni teapartira csatlakoztak be hozzánk, hanem egy komoly célért kell közösen megküzdenünk. Egy klasszikus küldetést kell teljesítenünk modern köntösben: győzni a Rossz felett.

Mondd, kedves olvasó, mit tennél, ha kedvenc meséidet átírná egy gonosz erő, és kedvelt mesehőseid helyett a gonosz győzne? Mit tennél, ha azt látnád, hogy gyermekkorod egyik legfontosabb darabkája, a mesevilág, a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” befejezés veszélybe kerülne? Mit tennél, ha legjobb barátod a gonosz oldalán állna? Küzdenél a jóért, vagy felhagynál mindennel csak azért, hogy szerelmeddel élhess egy haldokló világ utolsó napjain?

Itt bizony most nincs mese, hősnek kell lenned. Hősnek magadért, a barátaidért, a régi hősökért, és persze azokért, akik majd csak ezután fognak a meséken felnőni. Ahogyan azt már dalban is megírták, Nehéz lehet hősnek lenni, ebben a történetben pedig kifejezetten nehéz, mert minden egy vékony cérnába kapaszkodik, ezt a cérnát viszont nagyon erős pengék koptatják. Két fél készül egy mindent eldöntő csatára, emellett felbukkan a mélyre eltemetett múlt, amely minden korábban felmerült kérdésre választ ad, minden rejtélyt megold. Hőseink és antihősünk nincsen könnyű helyzetben, hiszen az lenne a boldog befejezés, ha csak hősök lennének ebben a történetben.

 Sophie és Agatha között egyre jobban nő a távolság, hiába van szívük összekötve. Agatha hiába harcol hercegével, Tedros-szal Sophiért, és a boldog végért, ha komoly akadályokba ütköznek, ezek egyike történetes a makacs, önfejű Sophie, aki hamis álmokba ringatja magát, és elhiteti magával, hogy ő így boldog. Vajon sikerült jobb belátásra térnie, és végre leírhatjuk boldogan, hogy Vége?

Bár úgy tűnhet, ezzel véget ért Sophie és Agatha története, és többet nem térünk vissza a Jók és Rosszak Iskolájába, de a Quests for Glory megjelenésével felcsillant a halvány remény, hogy hamarosan ismét kalandok várnak ránk. Köszönöm a Twister Mediának és a Kildarának, hogy megismerhettem Soman Chainani nagyszerű sorozatát! Végre felnőttként is lehet kedvenc mesém!

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Mint mindig, most is egy meseszép borítóba öltözött a könyv, érződik rajta a mesevilág, és az a feszültség is, ami a történetben is jelen van. 5 pont

TÖRTÉNET: A három rész közül a legerősebb, legösszetettebb és legizgalmasabb. 5 pont

KARAKTEREK: A karakterek ebben a részben a legkiforrottabbak, több szereplő is megmutatja a foga fehérjét. 5 pont

FÜLSZÖVEG:
„A ​szórakoztató regény a túlvilágon játszódik a Sűrített Paradicsom nevű szépségszalonban, ami egyben koktélbár is. Ide járnak szépülni, pletykálni a kóborló lelkek. Tanúi lehetünk olyan találkozásoknak, ami a földi élet során lehetetlen lett volna. A különböző korokban élt ismert énekesek, hadvezérek, költők, sportolók, színészek és még sokan mások, most érdekes párbeszédekbe, jelenetekbe keverednek a bárpultnál vagy éppen a hajszárító búra alatt. Ebben az időtlen térben Julius Caesar lazán összefut Agatha Christievel, Adolf Hitler Muhammad Alival vagy John Lennon gyilkosával, Mark Chapman-nel.
A 10 fejezetből álló szórakoztató regény enyhén szappanopera ízű. Keveredik a dráma a humorral, az ármány a szerelemmel. Állandó és vendég szereplők színesítik az egybefüggő, de külön is élvezhető részeket. A történetet a 14 éves cipőpucoló Ted szemszögéből kísérhetjük végig. Minden fejezetben más és más híres énekes adja elő utolsó dalát az Úrnak, aki végleg eldönti, hogy kire mi vár. Pokol vagy Mennyország.
Ha majd belelapozol az első oldalakba, talán észre sem fogod venni, mennyire magával ragadó, habkönnyű érzés együtt lebegni a Sűrített Paradicsom vendégeivel. Jó szórakozást kívánunk!”

SOROZAT: BULI VAN A TÚLVILÁGON 1.

KIADÓ: MAGÁNKIADÁS

OLDALSZÁM: 156

KIADÁS ÉVE: 2017

MŰFAJ: HUMOROS REGÉNY

KÖNYVKRITIKA:
Különös találkozásokban volt részem a Sűrített Paradicsom nevű Szépségszalon&Bárban, hiszen olyan szerencsés vagyok, hogy élőként tehettem egy kis kiruccanást a holtak világába, ráadásul élve, és jó kedéllyel távoztam onnan. Találkoztam Jim Morrisonnal, pacsiztam Luciano Pavarottival, kipróbáltam, milyen Michael Jackson mellett moonwalk-ozni, és több legendával is koccintottam. Mindezekre persze nem számítottam, amikor beléptem a Sűrített Paradicsomba, hiszen csak azt terveztem, hogy beülök egy italra. Ahogy körbenéztem, már láttam, hogy itt majd hosszasabban elidőzök.

A Sűrített Paradicsom az egyik legtökéletesebb szalon lehetne, ha a valóságban is létezne, hiszen személyzete minden tagja valami máshoz ért. Most képzeljétek el a helyzetet! Megisztok egy jó koktélt, miközben a boncmester emberformává varázsol, de közben már fel is teszik az új műkörmöket, ezután vár a masszázs, a kozmetikai kezelés, a cipőpucoló fiú rendbe teszi a cipőtöket, ezután a stylist is kezelésbe vesz, esetleg még egy új tetkó is fér valahova. Mindeközben rég elhunyt hírességek jönnek-mennek, valamelyikükre rákacsint a macska, egyikük a kutyával barátkozik, és persze valaki kifogja a nagyszájú nagyothalló papagájt, aki persze boldogan mondja neki a magáét.

A Sűrített Paradicsomban sokáig el lehetne időzni, lazítani, esetleg külső szemlélőként csak figyelni a történéseket, azonban én küldetéssel érkeztem, mert innen nem távozhatok úgy, hogy ne számolnék be élményeimről. Segítségem, egyben útikalauzom volt a könyv, melynek szerzői Tamás Nándor és Perjés Péter. A két úriember nem kismértékű tudását, illetve humorérzékét bizonyította a lapokon, hiszen nem csak annyit tettek meg, hogy elhozták nekünk a legendás zenészeket, hanem a velük való találkozást szórakoztatóvá is tették. Tíz fejezetbe öntötték a Sűrített Paradicsom életnek bemutatását, és ebbe belefért az is, hogy sokunk által kedvelt legendák végleg megmérettessenek az Úr színe előtt, egy dallal búcsúzva. Kissé furcsálltam, hogy miden elhunyt híresség magyar nyelven adja elő élete művét, de a túlvilágon minden lehetséges, akár minden nyelvet megérthetünk. A búcsúk között akadtak humorosak, és meghatóak is, a történet végéhez közeledve pedig úgy érezzük, hogy nehéz lesz elszakadni ettől a közegtől. A látogatásomat színesítette, hogy nem csak zenei hírességekkel találkozhattam, a művészet más ágainak jeles képviselői is beköszöntek, köztük volt Vincent van Gogh és Alfred Hitchcock is.

A történettel meg voltam elégedve, kicsit a formán morogtam, illetve a nyomdai kivitelezésen, mint nyomdász, és tördelésben jártas kiadványszerkesztő, minden könyvben találok fájó pontokat, de többnyire kárpótol a tartalom, így ezek felett szemet hunytam.

Úgy tűnhet, hogy sokáig tengettem napjaimat a túlvilágon, de az igazat megvallva nem is vettem észre, milyen gyorsan elrepült ez az idő. Amikor az utolsó betűt is befogadta fantáziám, szomorúan tettem le a könyvet, mert felülmúlta a várakozásaimat. A jó hír az, hogy ezzel a résszel csak beköszöntünk a Sűrített Paradicsomba. Nagyon remélem, hogy nem kell túl sokat várni a folytatásra, mert én már most szívesen visszamennék!

ÉRTKELÉS:

BORÍTÓ: Egyszerű, a lényeg mégis lejön, a kép igazolja a címet, hogy itt most nem receptkönyv került az olvasó elé. Meg persze kicsit paradicsomos, de sajnos nem lett a kedvencem. 3 pont

TÖRTÉNET: A szerzők elérték a célt: szórakoztató formában tálalták a túlvilágot. Többször kaptunk humoros fordulatokat, vicces megjegyzéseket, amelyek végig fenntartották az érdeklődést. 5 pont

KARAKTEREK: Rengeteg szereplővel találkoztunk a Sűrített Paradicsomban, elsőre vissza sem tudnám idézni mindet. De pont ez a sűrűség lényege. Minden karakter jelleme a szerepe fontosságának megfelelően lett kifejtve, és jó pont, hogy különböző személyiségtípusok kerültek előtérbe. 5 pont

Ez a kritika a Rockbook Rockmagazin oldalán is megjelent!

FÜLSZÖVEG:
„Soman ​Chainani első regénye, a New York Times bestseller Jók és Rosszak Iskolájafolytatásában Sophie és Agatha visszatér Gavaldonba, és boldogan élnek saját világukban, ám az élet nem olyan tündérmese, amilyennek képzelték…
Agatha már úgy érzi, bárcsak más boldog befejezést kívánt volna a mesének, ám ekkor véletlenül megtalálja és kinyitja a Jók és Rosszak Iskolájának kapuját. A lányok azzal szembesülnek, hogy az a világ, amit az első tanévben tapasztaltak, megváltozott.
A boszorkányok és a hercegnők a Lányok Iskolájában laknak. Elhatározták, hogy kirekesztik életükből a hercegeket. Tedros és a fiúk a Rossz Iskolája régi tornyainak lakói lettek. A két iskola között háború van kitörőben. Vajon Agatha és Sophie helyre tudják állítani a békét? Vajon Sophie jó tud maradni úgy, hogy Tedros állandóan üldözi? És kihez húz Agatha szíve? A barátnőjéhez vagy a hercegéhez?

Soman Chainani különleges világot teremtett. A Newbery-díj legutóbbi jutalmazottja, Ann M. Martin „páratlan mesének” nevezi, amely „csupa romantika, varázslat, humor és rejtvény. Legszívesebben egyhuzamban olvasnánk végig.”

EREDETI CÍM: A WORLD WITHOUT PRINCES
SOROZAT: JÓK ÉS ROSSZAK ISKOLÁJA 2.
KIADÓ: TWISTER MEDIA
OLDALSZÁM: 542
KIADÁS ÉVE: 2016
MŰFAJ: IFJÚSÁGI, FANTASY
FORDÍTÓ: BOZAI ÁGOTA
ILLUSZTRÁLTA: IACOPO BRUNO

KÖNYVKRITIKA:
A Jók és Rosszak Iskolája sorozat egy többrészes mese nagyobb gyerekeknek és gyermeklelkű felnőtteknek, akik szeretik, ha egy mese nem csak habos-babos, rózsaszín, és nem csak a „boldogan éltek, míg meg nem” vég az egyetlen lehetséges lezárás. Az első kötetre teljesen illik ez a leírás, hiszen nem mindenkinek volt boldog a vége, és egyrészt emiatt szerettem meg. Persze az is közrejátszott, hogy a klasszikus mesék szereplői is felbukkantak – egyesek még ha csak említésszerűen is –, ezzel megmutatva a szerző tájékozottságát. És nem szabad megfeledkeznem arról sem, hogy történetünk megálmodóját milyen jó fantáziával áldotta meg a sors!

Az első részbe könnyen beleszerettem, így nem volt kérdés, hogy folytatom-e a kalandot Agatha és Sophie társaságában. Izgatottan vetettem bele magamat a folytatásba, azonban egy ideig mégis csak kerülgettem a könyvet, kicsit olvastam, sokat pihentettem, mert nem akart úgy megfogni, mint az első rész. Maga a történet jó volt már az első oldalakon is, egyszerűen én nem voltam kellőképpen ráhangolódva. Sophie és Agatha visszatért Gavaldonba, ahol „celebeknek” számítottak első kalandjuk, és a Jók és Rosszak Iskolájából való visszatérésük után. Mondhatjuk, hogy boldogan kezdődik a második rész, de hamarosan csőstül jön a baj, de ekkor még nem éreztem azt, hogy a lányokkal lennék. Kezdtem aggódni, hogy mi lesz így velem, hogyan kísérem el a lányokat a kalandjukon, ha nem tudom magaménak érezni a meséjüket? Ha egy könyvben rejlő történet nem szippant be rövid időn belül, nem nyűglődök vele tovább, mert úgy érzem, más jó könyvektől veszem el ezzel az időt, de most úgy éreztem, muszáj kitartanom, mert ez egy jó mese, csak nem a megfelelő pillanatban estem neki. Kitartásom jutalmaként pedig meg is történt a varázslat. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy nem tudom letenni a könyvet. Belecsöppentem egy világba, ahol nincsenek hercegek, és egy alternatív boldog végként felmerül a lehetőség, hogy szerelem és hercegek nélkül, a legjobb barátnőnkkel legyünk boldogok. Biztosan felmerülhet többekben a kérdés, hogy egy barátnő elég, és nem kell a barátságon felül szerelem is? A herceg lehet igazi herceg, és a legjobb barátnőnk tényleg jót akar nekünk?

Ezekre akár könnyen meg is adhatnánk a választ, de akkor nem lenne elég érdekes a történet, ugyanis van itt egy kis bökkenő… A fiúk és a lányok közötti legerősebb érzelem a gyűlölet, ami lássuk be, nem éppen pozitívum, és még csak köszönőviszonyban sincsen a „boldogan éltek, míg meg nem” véggel. A Jók és Rosszak Iskolája helyét átvette a Lányok és Fiúk Iskolája, a két iskola pedig komoly harcra készül. Tedros, a kikosarazott herceg bosszút szeretne állni Sophie-n, amiért Agatha őt választotta, nem pedig a szerelmet, és úgy tűnik, nincsen esély a békés megoldásra. A történetet persze bonyolítja a tény, hogy a Ténetész nincsen a helyén, így nem tudja tovább írni a történetünket…

Ilyen helyzetekben jön jól egy kis varázslat, amivel kicselezhetjük még a legerősebbnek tűnő védelmet is, és persze az sem árt, ha jó szövetségesekre akadunk, legyen az egy bukott herceg, vagy egy szép bőrbe bújt boszorkány. A mesés elemek között megjárjuk a poklot is, és rájövünk, hogy ebből a történetből nem szeretnénk kiszállni, még akkor sem, ha már papírra vetették a bűvös szót. De kinek is boldog ez a vég?

Amilyen nehezen tudtam beilleszkedni Sophie és Agatha meséjébe, olyan nehezen vettem tudomásul, hogy egy újabb résznek a végére értem, de legnagyobb örömömre már várt rám a folytatás. Köszönöm a Twister Mediának, hogy újra betekintést nyerhettem Soman Chainani varázslatos mesevilágába!

ÉRTÉKELÉS:
BORÍTÓ: Nagyon szép munka, szeretem a mesés borítókat, és a második rész köntöse is elnyerte tetszésemet. 5 pont
TÖRTÉNET: Ez a rész nekem kicsit nehezen indult, kellett egy kis idő, mire bele tudtam élni magam, de végül visszakaptam azt a mesevilágot, amit vártam. 4 pont
KARAKTEREK: Ért pár meglepetés a szereplők tekintetében, nem egyszer elgondolkodtam, ki a gonosz, és ki a jó. Van egy-két szép és meglepő fordulat a karakterek jellemében. 5 pont

FÜLSZÖVEG:
„Ez Jay Dobyns története, azé a szövetségi ügynöké, aki elsőként férkőzött be a törvényen kívüli Hells Angels Motorcycle Club legbelsőbb köreibe. A 21 hónapon át tartó akció kis híján az életébe került, és majdnem ráment a családja és az ép esze is.

Kezdő ügynökként mellbe lőtték, úgy vásárolta a gépfegyvereket, mint más a tejet, 160 km/órás sebességgel száguldozott az autópályán, illetve részt vett a Hells Angels és halálos ellensége, a Mongols klub között kitört háborúban. Ez csak pár olyan esemény, amit Dobyns felidéz ebben a lélegzetelállító, első olvasatra hihetetlennek tűnő, de az elsőtől az utolsó szóig igaz történetben.

Dobyns nem titkolja el szívszorító kalandjának egyetlen részletét sem. A motorostalálkozókon és a klubházakban rendezett bulikon, a közös motorozások és verekedések alatt összebarátkozik kőkemény motorosokkal, a metamfetamintól hajtott nőikkel, fegyvermániásokkal, pszichopata sittesekkel, és még a Mocskos Pár nevű elitklub tagjaival is, akik a Hells Angels nevében különösen kegyetlen, erőszakos bűncselekményeket követtek el. Az erősen őrzött bulikon olyan legendás Hells Angels-tagokkal találkozik, mint Chuck Zito, Johnny Angel vagy a motorosklubok keresztapája, Ralph „Sonny" Barger. A beilleszkedéshez mindkét karját teletetováltatja, hogy a tiszteletüket kivívja, megfogadja, hogy bebizonyítja: kőkemény gyilkos.

A legnehezebb azonban a rákényszerített kettős élet: hűséges felesége és szerető gyermekei, valamint a motoros lét között őrlődik. Megfogadja, hogy ő lesz az első olyan szövetségi ügynök, akit a Hells Angels teljes jogú tagjának választanak, és beférkőzik a klub áthatolhatatlannak hitt legbelsőbb köreibe. Ezért nagy árat kénytelen fizetni: a cél érdekében olyan mélyre alámerül ebbe a veszélyes világba, hogy kis híján elveszti önmagát, de kénytelen rádöbbenni, hogy miközben ő beépült a klubba, az is beépült az ő életébe, és amennyire a Hells Angels tagjai sem csak kifejezetten rosszak, ő sem csak jó.

A Donnie Brasco maffiába való beépülésére emlékeztető története mindenki szemét felnyitja a motorosbandák zárt, titokzatos világára. Ilyen messzire Hunter S. Thompson korszakalkotó munkája óta nem jutott senki a Hells Angelsszel. A könyvből mindent megtudunk arról a lenyűgözően veszélyes, de egyben vonzó bajtársiasságról, a nihilizmusról, a gyűlöletről és megfélemlítésről, valamint a tagok között valóban létező testvéri szeretetről, ami az egyetlen, tősgyökeres amerikai bűnszövetkezetet jelképezi.

Jay Dobyns egy többszörösen kitüntetett ügynök, aki az ATF kötelékében dolgozott több mint húsz éven át. A könyvben szereplő, nagyszabású akcióban való részvételéért az ATF egyik legmagasabb rangú kitüntetését, és a rendőrök országos szervezetének kitüntetését is megkapta.

Nils Johnson-Shelton Jay Dobynssal ellentétben soha nem volt egy rendfenntartó szervezet tagja sem, és még csak motorozni sem tud. Ez az első könyve.”

ALCÍM: Egy beépített ügynök megrázó története a Hells Angels motorosbanda tagjaként
EREDETI CÍM: NO ANGEL
My harrowing unercover journey to the inner circle of the Hells Angels
KIADÓ: TWISTER MEDIA
OLDALSZÁM: 336
KIADÁS ÉVE: 2015
MŰFAJ: DOKUMENTUMREGÉNY, ÉLETRAJZ
FORDÍTÓ: VARGA ATTILA

KÖNYVKRITIKA:
A Sons Of Anarchy iránti rajongásomból kiindulva talán nem meglepő, hogy érdekel a motorosok világa, és szívesen nézek vagy olvasok szinte bármit a témában. Így nem maradhatott el A pokol angyala című könyv sem, amelyben megismerhettem, hogyan kerül be Jay Dobyns, az ATF ügynök a világ leghíresebb – vagy leghírhedtebb? – motorosbandájába, a Hells Angels-be.

Mivel a SOA cselekménye a HA valós életén alapul, és a motorosbanda egyik tagja még szerepet is kapott a sorozatban, tudtam, hogy nem holmi agybutító sztori akadt a kezembe, hanem egy velős, tökös történet.

Jay „Bird” Dobyns nagy kockázatot vállalt azzal, hogy beépített ügynökként megpróbált egy lehetetlennek tűnő feladatot: beépülni a Hells Angels motorosbandába. Mivel a HA keményen kezeli az árulókat, illetve a besúgókat, így nagy volt a tét: elég egy hiba, és az életétől elbúcsúzhat. Egy szerepet játszani nem könnyű, hiába van meg hozzá sokaknak a tehetsége, főleg azzal a tudattal, hogy rettentően veszélyes szerepről van szó.

A könyvet kinyitva találunk egy térképet, rajta a lényeges helyszínek jelölésével, ami fontos abból a szempontból, hogy milyen utakat jártak be a motorosok a papírra vetett időszakban. Az ezt követő ajánlás után kapunk egy jól tagolt tartalomjegyzéket, egy hosszú névsort a Black Biscuit, azaz Fekete Keksz akció résztvevőiről, és máris belevethetjük magunkat az események sűrűjébe. Érdemes már az elején megkapaszkodni, mert elég rázós út vár az olvasókra!

Mondhatjuk, hogy a történet szinte a végével kezdődik, ugyanis az első rész az utolsó pár napról ad egy rövid betekintést, ezután mégis visszaugrunk az időben bő tizenhat évet. Ezzel megismerünk egy darabot Jay Dobyns életéből. Egy meglehetősen fontos darabot, mert egyszer már majdnem meghalt, amikor szolgálat közben kapott egy lövést.

Ezután ismét visszatérünk a 2000-es évekbe, és teljességében kezdetét veszi a történet, amely Bird kapcsolatát dolgozza fel a Hells Angels-el. Komoly előkészületek kellhettek ahhoz, hogy egyáltalán kapcsolatba kerüljön a világ leghíresebb motorosbandájával, amit részben mi, olvasók is figyelemmel követhetünk. Egy komoly motorosbandába nem egyszerű bekerülni, nem történik meg egyik napról a másikra, főleg akkor, ha csak úgy a semmiből tűnsz elő. Le kell tenni valamit az asztalra a motoros világban, nevet kell szerezni, elnyerni a nagyok bizalmát. Lássuk be, ez nem megy csak úgy akárkinek. Jay is hosszú utat járt be, mire egyáltalán a Hells Angels közelébe került, és idővel egyre többet vesztett. Rögeszméjévé vált, hogy ne csak „prospect”, azaz támogató legyen, hanem teljes jogú HA-tag, de erre ráment a valódi személyisége, az egészsége, a családja, és a baráti kapcsolatai, ráadásul a kollégái is elfordultak tőle.

A nem éppen könnyed olvasmány több évnyi dokumentációból emeli ki a legfontosabb eseményeket, emellett persze ott van a lélektani oldala is a történteknek. Jay már többé nem Jayként volt jelen a saját életében, hanem Bird-ként. Ő már nem egy ügynök volt, nem férj, és nem is családapa. Teljesen átalakult, ő is olyanná vált, mint a többi HA-tag, és ez felemésztette őt. Lehet, hogy butaság, de úgy gondolom, ha nem beépített ügynökként került volna bele ebbe a világba, hanem igazi motorosként, nem viselték volna meg annyira ezek az évek, mert akkor valódi célként lebegett volna a szemei előtt az, hogy teljes jogú Hells Angel legyen. Beépített ügynökként azonban csak az eljátszott énje célját kergette, és idővel elhitte a saját hazugságait.

Rettenetes, mit képes művelni az emberrel egy hamis cél, ami valójában csak a munkája lett volna. Bár a dokumentációkat egy kicsit színesítette némi humorral, összességében mégis komor az egész könyv hangulata, nyomasztó, és nyomot hagy az olvasóban.

Miután ennek a meglehetősen erős történetnek a végére értünk, azt is megismerhettük, mi történt ezután azokkal, akiknek bármilyen formában közük volt a Fekete Keksz akcióhoz. Ezzel kapunk egy jó lezárást, mint ahogyan a valós eseményeken alapuló filmeknél is szokott lenni.

A könyv négy részre lett osztva, ezeken belül is fejezetekre bontva kapjuk meg Jay „Bird” Dobyns történetét. Bár maga a belív nem túl látványos, nincsen benne semmi különleges, azért feltétlenül jár a plusz pont, hogy egy-egy új rész címéhez díszítő elemként társultak egy Harley Davidson képének részletei. Nagyjából a könyv közepénél találunk pár képet a dokumentációkból, ezzel még ridegebbé válnak a leírt évek.

Ajánlom a könyvet minden témában érdekeltnek, érdekes olvasmány, de olvasás után a legjobb, amit tehetünk, ha megpróbáljuk minél hamarabb túltenni magunkat rajta, és nem rágódni az olvasottakon, ugyanis ehhez igazából nekünk semmi közünk, kivéve, ha valami komolyabb szál köt valamelyik ismert motorosbandához.

Köszönöm a Twister Mediának, hogy megismerhettem Jay „Bird” Dobyns megrázó történetét!

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Az eredeti borítóval került kiadásra a könyv, csak a szövegi részek magyarra lettek fordítva. A color felvarróinak egy része megjelenik, és szerintem ennyi elég is lett volna. A jelenlegi borító sem rossz, azonban ehhez a könyvhöz jól állt volna egy egyszerűbb, letisztult borító. 4 pont

TÖRTÉNET: Mindig is szerettem a valóságon alapuló történeteket, és ritka az, hogy csalódnék a papírra vetett változaton. Most sem csalódtam, a rideg, kegyetlen valóság nagyon jól visszajött a lapokon. 5 pont

KARAKTEREK: A szereplőket a valóság adta, így fontosnak tartom kiemelni azt, hogy Jay és Nils tökéletesen átadták őket írott formában. 5 pont

FÜLSZÖVEG:
„Valaki vár valahol, akivel összetartozol, és akiért a halálon is átkelnél, csak hogy megtaláld.

A húszéves Sonja és hét évvel idősebb bátyja, Alex Sommerland rockzenészek. Norvégiában, a Stjerne-tó partján élnek, és ötfős bandájukkal teltházas koncertekkel szórakoztatják az egyre gyarapodó rajongótáborukat. Nem is sejtik, hogy hamarosan mindannyiuk élete megváltozik, ugyanis egy különös varázslat folytán az égen ragyogó csillagkép, Frigg rokkája működésbe lép, és összeköti a jelent a múlttal…

Sonja szerény, magának való lány, akinek gyermekkora óta karmikus álmai vannak az előző életéről, amikor is a vikingek közt élt. Az emlékképek ködösek, de mindig ugyanarról a világról szólnak, és rendre sötéten végződnek.

A Szent Iván napjára meghirdetett jelmezbálon Sonja megismerkedik egy viking ruhába öltözött férfival, Einarr Sigurdssonnal, akiről idővel kiderül, hogy nem is jelmezt visel, és nem is a mi világunkból érkezett… Noha a férfi tudja, hogy soha többé nem láthatják egymást, képtelen szabadulni Sonja vonzerejétől. Elhatározza hát, hogy így vagy úgy, de magával viszi őt a múltba…

Alex a White Nights énekese. Zord figurának tűnik, pedig aranyból van a szíve. A húgával való kapcsolata különleges. Nem csak azért, mert korán elveszítették a szüleiket, hanem egy családi titok miatt, ami örökre összeköti őket. Tűzön-vízen át kitartanak egymás mellett, és ha az egyikük élete veszélybe kerül, a másik gondolkodás nélkül utána megy, akár a pokol fenekére is…

Frigg rokkája azonban könyörtelen… Hőseink 2024-ből hirtelen 924-ben találják magukat. A helyszín ugyanaz, a világ azonban merőben más. De vajon a mai fiatalok boldogulnak-e a vikingek rideg, komor, véres háborúkkal teli világában? Létezik-e síron túli szerelem? És egymásra találnak-e azok, akiknek a lelke nem képes a másik nélkül élni?”

SOROZAT: FRIGG ROKKÁJA 1.
KIADÓ: KÖR-ÍV Bt.
OLDALSZÁM: 442
KIADÁS ÉVE: 2017
MŰFAJ: FANTASY, ROMANTIKUS

KÖNYVKRITIKA:
Nagyon ritka az, hogy önszántamból kezembe kapjak egy olyan könyvet, amiben erősen jelen vannak a romantikus szálak, mert nem vagyok túlzottan oda a csöpögős „love storykért”. Azonban vannak kivételek, a Frigg rokkája pedig ezek közé tartozik. Ha valaki azt mondja nekem, hogy viking pasi, és még rockzene is van benne... Egy rockmagazin szerkesztőjének, aki történetesen rajong a viking pasikért, nem kell több mese, meg vagyok véve.

Időhiánnyal küszködve kicsit szomorúan estem neki a könyvnek, mert azzal számoltam, hogy csak utazás közben lesz időm olvasni, ráadásul az első oldalak még jobban elszomorítottak Sonja mamájának halálával, de meglepő módon még így is olyan gyorsan olvastatta magát a könyv, hogy hamar túllendültem ezen is. Kezdte magát kibontani a történet, megismertem Sonját és bátyját, Alexet, valamint White Nights nevű zenekarukat, a hisztigép Claire-t, nem sokkal ezután pedig találkoztam Einarr Sigurdsonnal, a fiatal és jóképű viking harcossal.

Bár Sonja és Einarr találkozása a véletlen művének tudható be, mégis közös feladatuk volt az életben. Frigg rokkájának köszönhetően találkoztak, és ez megváltoztatta teljesen az életüket. Amikor Sonja átkerült Einarr világába, egyik pillanatról a másikra 2024-ből 924-be csöppent, és minden a feje tetejére állt. Ahogyan kibontakozott a vikingek kegyetlen és nomád világa, úgy szembesülünk a ténnyel, hogy Sonja bizony veszélyben van, mert ő nem egyszerűen visszautazott az időben 1100 évet, hanem történt valami, ami nem csak sebezhetővé, de szabad prédává is tette. Lássuk be, Einarr nélkül elveszett volna a vikingek között, még Laetitia segítségével is, és az sem sokat javított a helyzetén, hogy dalnokként mutatták be.

A történetnek ad egy kis csavart az, hogy Alex is ebbe a világba kerül társaival, James-szel és Leif-fel. Történetünk így két szálon fut, figyelemmel kísérhetjük, hogyan alakul a Sommerland testvéreknek az élete, azt azonban elsőre nehéz eldönteni, hogy melyikük nyakán szorul néha nagyobbat a hurok. Alex húga keresésére indul, míg Sonja próbál beilleszkedni Einarr családjába. Einarr testvéreivel nincs is probléma, még édesapja, Sigurd is kedves, azonban édesanyja, Brenna egy álnok kígyó. Mindegy egyes pillanatban, amikor jelen volt a történetben mérhetetlen gyűlöletet éreztem, és még az a szerencse, hogy csak egy könyvben szerepel, ha ma köztünk élt volna… nos, azt hiszem, már nem élne.

A történetben könnyen fellelhetőek a fantasy és a misztikum elemei. A vikingek világa talán kissé modernnek tűnhet, mert szereplőink nem úgy beszélnek, ahogyan azt a kor megköveteli, és van pár modern találmány is a birtokukban, azonban zavart okozhat viselkedésük, ami viszont arra utal, hogy teljesen másképpen gondolkodnak, mint mi: a legtöbbjüknek a nő csak egy eszköz, az emberi életért nem kár, és gyakorlatilag a férfiak bármit megtehetnek, csak a jarl asszonyait kell messzire elkerülni. A mi világunkból érkező Kószákat kivégzik, mert úgy hiszik, mindegyikük a halált kereste, mielőtt átkerült hozzájuk. Ez így egyszerre soknak tűnhet, és akkor még rengeteg apróságra nem tértem ki, amire persze nem is lehet, nem szeretnék egy spoiler-gyűjteményt az olvasók elé dobni. Pedig lenne mit írnom arról, hogy viking hősünk, Einarr hogyan enyhül meg szíve hölgye hatására. Egy valamiben biztos vagyok: még én sem tudnék felhőtlenül boldog lenni a vikingek világában.

A könyvben szerepet kapott több vers, amelyek dalszövegként szolgálnak. Versként olvasva kicsit egyszerűnek tűnhetnek, és szúrósabb énem máris belekötne, de bölcsebb énem pedig felszólal a védelmükre: sok dalszöveg dallam nélkül ilyen, de ha a képzeletük ad nekik egy dallamot, máris sokkal jobban hangzanak. Az, ahogyan az írónő leírja Sonja dalnoki szerepléseit, talán kicsit túlságosan is idillinek tűnhet, túl jónak, de itt lép képbe a varázslat, mert még ha nem is szó szerint, de az a lényeg, hogy hősnőnk elvarázsolja közönségét. – Persze ennek is vannak negatív következményei.

Összességében a történet megnyert magának. Az időhiány és a rohanó hétköznapok ellenére meglepően hamar elolvastam, és nekem nagyon kellemes kikapcsolódást nyújtott a Frigg rokkája első kötete. Ezen felül különösen tetszettek a díszítőelemek, amelyek a fejlécet, a fejezetcímeket, egyes fejezetek lezárását, illetve a versek/dalszövegek tálalását szépítették. Külön köszönet jár a belső borítóért, imádom a galaxis mintájú háttereket. Nagyon örültem annak is, hogy a könyvben található térkép egy kis segítséget nyújt a történet helyszíneinek elképzelésében. Nem kertelek, rajongok azokért a fantasy könyvekért, amelyekhez térkép és társul.

Ahogy végeztem a könyvvel, úgy éreztem, hogy maradt bennem egy kis űr, és máris folytatnám a következő résszel. Személy szerint kicsit soknak éreztem a romantikus mozzanatokat, de ez nem is meglepő, mert nem vagyok nagy rajongója a műfajnak, azonban a fantasy vonal segített helyrebillenteni a dolgot, és végeredményül egy kalandos, és szórakoztató, szerethető történetet kaptam. Köszönöm az élményt!

Bátran ajánlom a Frigg rokkáját mindazoknak, akik kicsit ódzkodnak a szerelmes történetektől, mégis egy üdítő, és izgalmas olvasmányra vágynak!

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Nem vagyok oda túlzottan az élő szereplős borítókért, mert egy kicsit rontják az esélyeit annak, hogy én magam képzeljem el a főszereplőket, de ebben az esetben annyira passzolnak a leírtakhoz, hogy ebbe a részébe nem tudok belekötni. Azonban az arcok és a háttér közötti kapcsolat, pontosabban az átmenet, ahogyan belevesznek a csillagokba, a grafikai munka nem lett tökéletes, szakmai szemmel kicsit fáj ránézni, ettől függetlenül egész helyes kis borító. 4 pont

TÖRTÉNET: A történet jelentős része nem korhű, ezt sokan mondták már, ezzel egyet is értek. Mivel alapjában véve egy fantasy történetről van szó, nem is várom el, hogy az legyen, a modern mai világ és a 10. századi világ keveréke így egy kicsit emészthetőbbé és gördülékenyebbé vált. Ezen felül engem nagyon jól kikapcsolt a mindennapi rohanásban. 5 pont

KARAKTEREK: Vegyesek. Sonja talpraesett, mégis rejtőzik benne egy kis nyafogás, ami az ő korában teljesen rendben van. A mi időnkből való többi fiatal is jól visszaadja a korombelieket, a vikingeknek pedig a kissé nomádnak tűnő viselkedése és a modern beszédének keveredése egy kicsit közelebb hozzák a történetet az olvasókhoz. 4 pont

FÜLSZÖVEG:
„A Kuriózum című sorozat a történelem érdekes, bizarr, mókás momentumait igyekszik tematikus formában kötetekbe rendezni. A Kedves Olvasó ennek a sorozatnak a második darabját tartja a kezében, amelyben ötven különleges ragadványnévvel megáldott – vagy éppen megvert személyt mutatunk be. A nevek mágikus világában tett utazásunk során megismerkedhetünk az elmúlt korok számos híres, hírhedt vagy teljesen ismeretlen figurájával, és bepillantást nyerhetünk különböző nemzetek és korok névadási szokásaiba is. A külcsín, a belbecs, jelentős tettek vagy furcsa szokások mind-mind megalapozhatták a nagy emberekre aggatott díszítő jelzőket. Így találkozhatunk kötetünk hasábjain Széphajú, Nyúllábú, Ferdeszájú, Kékfogú, Levágott orrú, Csonttalan, Vasfejű, Tanácstalan, Együgyű, Szemérmes, Szertartásos, Hebegő, Civakodó, Papgyűlölő, Véresbárdú vagy Bolgárölő névre hallgató szereplővel is.

Azonban nemcsak a történelem élt az efféle megkülönböztető jelzőkkel. Napjainkban is tovább él a ragadványnevek hagyománya, főleg vidéken, de bármely kis közösségben felütheti fejét ez a jelenség. Gondoljunk csak a „Részeges” Pista bácsira, vagy „Csámpás” Rozira. Szóval mindenképpen óva intjük Kedves Olvasóinkat attól, hogy gonoszak, erőszakosak, esetleg ostobák legyenek, vagy meggondolatlanul cselekedjenek a nagy nyilvánosság előtt, mert az emberek csípős nyelve és szarkasztikus humora elől bizony nincs menekvés. Második kötetünk pedig szolgáljon mindazok okulására és szórakoztatására, akik szívesebben tanulnak a másik kárán, mint a sajátjukon.”

SOROZAT: KURIÓZUM 2.
KIADÓ: HISTORYCUM
OLDALSZÁM: 196
KIADÁS ÉVE: 2014
MŰFAJ: TÖRTÉNELEM
ILLUSZTRÁLTA: KALAMÁR ZUÁRD

KÖNYVKRITIKA:
Egy valamit tisztázzunk a legelején. Általános iskolás koromban az első töri órán megszerettem a történelmet. A másodikon pedig meg is utáltam, mert hamar kiderült, hogy a tanárom hiába okos, nem tudja érdekesen átadni a tudást. Ráadásul sokszor éreztem úgy, hogy a tanár se nagyon tudja, mit tanít, és még a tankönyvünk felépítése is förtelmes volt (itt értem azt, hogy tele volt nem oda tartozó, összefüggéstelen „kiegészítésekkel”, ráadásul nem a korosztálynak megfelelő szintű nyelvezettel). Négy évig harcoltam a kegyelemkettesért, mert nem kötött le a töri, de amikor jött az év vége, mindig kapcsoltam, hogy én ugyanezzel a tanárral nem akarom még egyszer átrágni ugyanazt a könyvet, így szorgos kis angyalként csináltam a prezentációkat egy sikeres továbbjutás reményében. Szerencsére úgy ballagtam el, hogy sosem húztak meg.

Majd jött a gimi, és csoda történt: megkaptam a világ egyik legjobb töritanárát. Orosz nő, tökös dumával, vicces kiegészítésekkel, és lássatok csodát, megszerettem a törit. Az órákon tanultunk, de közben szórakoztunk, a füzetem hátulja megtelt aranyköpésekkel, és akkor találkoztam először a történelem szórakoztató oldalával.

A gimnazista éveimtől kezdve szívesen veszek a kezembe történelmi témájú könyveket, persze néha még kicsit kétkedem, hogy valóban jó lesz-e az adott könyv. Szerencsére A történelem legfurcsább ragadványnevei című kötet nem okozott csalódást, így most egy időre még biztosan nem riadtam el a történelemtől.

Bár a fülszöveg már adott egy kis segítséget, mégis meglepődtem a tartalmon, mert nem azt kaptam, amit vártam, hanem annál többet. Megismertem ötven történelmi alak ragadványnevét, és azt, hogyan is keletkeztek ezek, mindezt érdekes és szórakoztató formában. Voltak persze olyan ismertebb ragadványnevek, amelyeket teljesen hétköznapinak tekintünk, mert már fel sem tűnk, hogy az a név csak rajta ragadt volna. Mindannyian ismerjük „Könyves” Kálmán, „Vak” Béla, „Sárkányölő” Szent György, „Oroszlánszívű” Richárd és „Dobzse” Ulászló nevét, de mi a helyzet mondjuk „Trágyanevű” Kónsztantinosszal, „Fülbevalós” Péterrel, vagy mondjuk „Nyálas” Alfonzzal? Azt esetleg tudjátok, honnan ered a bluetooth neve és logója, illetve a Bloody Mary nevű koktél miért is kapta ezt a nevet? Ha még nem, akkor bizony érdemes egy kis figyelmet szentelni erre a kötetre, mert rengeteg érdekességet rejt magában!

Olvasás közben azt vettem észre magamon, hogy sokkal jobban fogynak a lapok, mint mondjuk egy általános iskolai történelem órán kiadott olvasmánynál bármikor. Hamar megfejtettem a varázslat titkát, ami nem más, mint a megfogalmazás. Úgy gondolom, hogy könnyen érthető minden korosztály számára, ráadásul néha a szavakkal való játék is megfűszerezi a kötetet, nem egyszer kissé pimaszul, ami mosolyt csalt az arcomra, és eszembe juttatta azokat az órákat, amikor már szerettem a történelmet.

Bár ez a könyv a Kuriózum sorozat második része, önmagában is teljesen megállja a helyét. Biztos vagyok benne, hogy idővel a többi kötetre is lecsapok, mert ha már csak fele ennyire is érdekesek, már nem fogok csalódni! A sorozatcím pedig tökéletes választás.

Bátran ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is érdeklődik a történelem iránt, sőt, azoknak még inkább, akik valamiért hadilábon állnak vele, mert ezek a történetek garantáltan érdekesebbek, mint sok száraz, esetleg túlmagyarázott tankönyvi fejezet, és még rengeteget is tanulhatunk belőle! Remek kiegészítőanyag is lehet az iskolai óráknak, és biztos vagyok benne, hogy ha már csak ezeknek a neveknek a felét megismernék a diákok ilyen formában, sokkal jobban szeretnék azokat a fránya töri órákat. Tanárok is nyugodtan forgathatják a kötetet, sőt, nekik erősen ajánlott, mert már az én időmben sem volt könnyű felkelteni egy gyerek érdeklődését, ma pedig még nehezebb. Ezzel viszont biztos a siker! Én legalábbis örültem volna, ha az általános iskolai könyveimben egy-egy névnél ilyen érdekességek szerepelnek, nem pedig az, hogy pl. mit csinált volna az idejében egy mai politikus, vagy mondjuk hogyan néz ki ma egy olyan épület, ami akkor ott még csak tervben sem volt.

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Amíg nem olvastam el a könyvet, pontosabban, amíg nem jutottam el a borítón szereplő kis történetig, nem értettem, miért ez került a borítóra. A grafikus stílusa tetszik, azonban az összkép valamiért nem nyerte el teljesen a tetszésemet. 4 pont

TÖRTÉNET: A történet adott volt, hiszen a történelem írta meg, azonban nagyon jó tálalásban kaptuk azt. 5 pont

KARAKTEREK: Kissé talán túlzás lenne karakterként beszélni a kötet szereplőiről, hiszen történelmi alakokról van szó. A leírásuk mégis nagyon találó, könnyen emészthető, és sokkal érdekesebb is, mintha egy sablon ismertetőt kapnánk róluk. 5 pont

Pár héttel ezelőtt a 88. Ünnepi Könyvhéten utamba sodort a szél egy erdélyi szerzőt, pontosabban a Fumax Kiadó standjánál bukkantam rá. Ekkor még szinte semmit nem tudtam róla, azonban hamarosan már olvashattam tőle, ugyanis a Főnix Könyvműhely legújabb, Halhatatlanok címre keresztelt anológiájában megjelent A fehér kanca című novellája. Ezután tudtam, hogy ennek bizony vallatás lesz a vége, és meg is támadtam egy szép kérdéssorral. Ahogyan azt lentebb olvashatjátok, támadásom nem érte felkészületlenül, és egy egész terjedelmes kis kérdezz-felelek lett a vége, melyben jó pár érdekességet felfedezhettek. Fogadjátok szeretettel Solymár Andrást!

Miféle föld szülötte vagy, és mit érdemes tudni rólad?

Az efféle ki fia-borja kérdésekre mindig nehéz válaszolni. Erdélyi székely, 92-es évjárat, 184 magos, széleken kissé darabos, ámbár felül szőrös, alul kemény, középen igencsak fekete és vattacukor állagú. Ámbár ha balról nézed, cifra egy figura, jobbról sem marad el kucifántosság dolgából. Hátulról ne nézd, mert az elől harap, hátul rúg érvényes, oszt egykettőre ügyibevaló* sirítés** lesz a vége annak, ki a tisztességet nem ösmeri. Na, amelyik föld ilyet tud teremni, arról volnék.

Mikor kerültél először kapcsolatba a könyvekkel, és hogyan?

Hát könyv az mindig volt a háznál, bár nem tudom miért, senki sem olvasta. Az első komoly irodalmi élményeim azok a mesekazetták voltak (ugye milyen magányosan hangzik?), ámbár azontúl nem vettem komolyan őket, mígnem Rejtő meg nem fogott magának tizennégy évesen. Arra már nem emlékszem, őt miért vettem kézbe. Azt hiszem, a „Hol a késem? Itt a hátamban.” poén tetszett meg, s aztán az első mondattól horogra akadt hal voltam.

Mi vonzott az íráshoz? Hogyan találtál rá a stílusodra?

Mivel első regényem, mit 12 évesen kezdtem el írni, egy hatalmas nagy fanfiction volt, ezért az írás célja az volt, hogy átélhesssek olyan világokat, amiket földi származásomból kifolyólag nem. Azért enyhe túlzás, hogy már rátaláltam volna a stílusomra, bár tény, hogy egységesedik. Nagyon egyszerű, végigírtam az összes írót. Írtam animésített Rejtőt, Apollinaire féle pornót, Hemingway féle töményprózát, leányregényt. Végigírtam szinte mindenkit, akit elolvastam, és megragadásra érdemesnek ítéltem.

Íróként mi volt eddig a legbizarrabb tapasztalatod?

A Double Rise fesztiválon az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezte fellépésem után megtörtént eddigi írói pályafutásom csúcsa. Egyik barátommal ülünk Hiperkarma után és Kowalsky előtt a nagyszínpad mellett a fűben, és beszélgetünk. Hirtelen odajön két felpörgött alak, kezet ráz velem és nekem szegezi a kérdést:

– Szia, úgy halottam, író vagy.

Én pironkodva, hogy immár nem bújhatok el a rajongók áradata elől, a népszerűség bárhol utolér, illetődötten bólogatok:

– Olyasféle.
– Remek! Nincs egy tollad véletlenül, nem tudjuk belökni a dugót a borosüvegbe!

Ez olyan édesnek induló, csípősen végződő élmény volt….

Mit jelent számodra az írás?

Egy őrjítő, soha véget nem érő viszketés. Ha írok, megvakarom, de az csak pillanatnyi felüdülés. Aztán újra vakarni kell. Olykor véresre vakarom, onnantól vérbe mártom a pennát, akkor a legértékesebb a munkám. Lényegében egy kényszer. Nem örömforrás, nem hivatás. Egy csuklómra vasalt kényszer.

Mennyire tartod fontosnak, hogy a szavak milyen hangulatot sugároznak? Tudatosan használod a szavakat a hangulatuk szerint?

Bár bizonyára lehet, azért ez hosszútávon nehezen fenntartható. Én inkább ösztönösen írok, próbálom a disszonanciát kiszűrni, ahogy felolvasom hangosan szerkesztés közben, olyankor indul be a javítás és a tudatosság. De addig minden nyersen, ahogy a bányából kifejtették.

Amikor írsz, mit tartasz a legfontosabb szempontnak? Mi a fő mozgatórugó?

A minőséget. Hogy ez mennyire sikerül, annak már az olvasók a megmondói, ám én arra törekszem, hogy amit papírra vetettem, az méltó legyen a szemek látásának, s ha már valaki megtisztelt életének idejével, ne távozzék tőlem keserű szájízzel. Komoly dolgokról szeretek írni, még ha fantasy vagy sci-fi köntösben is, hogy a mögötte lapuló tartalom, a felvetett gondolatok és problémák igenis elgondolkodtassák az olvasót, megrengessék világát. Persze ehhez kell az ő szándékos bevonódása, de hát én megteszem az én részem, az olvasónak is meg kell tennie az övét.

Írás közben milyen segédeszközöket használsz? Van szükséged valamilyen vázlatra, vagy egyéb segítségre?

Nincs.

Van olyan motívum, ami rendszeresen visszatér az írásaidban?

Magyar. Számomra ez egy nagy szívfájdalom, hogy kultúránk feledésbe merül. Halomban állnak a néprajzos gyűjtések, mégis a MAGYAR írók succubusról, és nem lüdércről írnak, valamilyen indián lelket rendelnek a főhős mellé, egy lüdérccsirke helyett, démonokkal és japán szellemekkel viaskodnak egy hétszűnyű koponyányimonyók, ördög, vagy küldött farkas helyett. A fegyverarzenál a legfurcsább katarokat, meg tomahawkokat tartalmazza, de egy becsületes libucütőt nem tudnának a hős kezébe adni, egy ostorról, bicskáról, vagy éppen szablyáról nem is beszélve.

Miért kell nekünk Truth (igen, rád nézek, A.M.Amarth), amikor az a lány lehetne Igaz? Miért kell nekünk Gwen”hon’varhun’ nevű tünde, mikor írhatnánk Tündérszép Ilonáról? Vagy a nagy erejű gonosz mágusok, kiknek hasonló, kimondhatótól egy jó kőhajításnyira eső neve van, amikor egy szép, torokhangú hangzással elnevezett háromfejű sárkány sokkal méltóságteljesebbnek hat?

Miért kell nekünk kitalálni bonyolultabbnál bonyolultabb világokat, amikor még a sajátunkat sem ismerjük?  Ha beavatási rítus kell, nem kell elmenni oroszlánvadászatra, meg az ayahuasca trippre, nekünk ott a pünkösdi királyválasztással egybekötött legénnyé avatás. Tudniillik, onnantól mehetett be egyedül a kocsmába a fiatalember.

BÁRMIRE van szükségem a történeteimhez, azt a magyar néprajzban megkapom. Legyen az horrorelem (elvetélt gyermek), természetfeletti lény (hordófejű ember), szokás (határjárás), karakterek (pokoljáró Tar Lőrinc), mágusokra (Szent László, Szent Margit, táltosok, garabonciások) és sorolhatnám. Szomorú, de lassan olyannyira ki vannak kopva a tudatból, hogy egzotikumnak számítanak.

Jelenleg dolgozol bármilyen novellán vagy esetleg regényen?

Jelenleg egy történelmi fantasy regényen dolgozom, nektek először megsúgom, hogy „Vasalt vihar” munkacím alatt. Elég jól halad, remélhetőleg hamarosan konkrétabb információkkal is szolgálhatok, már kiadást illetően. Jelen pillanatban több, mint harminc novellám van publikálva portálokon és folyóiratokban, ezeket összegyűjtve  a blogomon találhatjátok meg.

Az idei évben többször is el lehetett csípni téged Pesten, pedig nem a szomszéd városból jössz. Milyen érzés itt is jelen lenni az irodalmi életben?

Ahogy mondtad, mivel nem a szomszéd városból jövök, mégis gyakran látni, ez szerintem elmond valamit. Jó társaságra találtam, úgy írók, mint olvasók terén, szivesen járok vissza. Remélem Isten megtartja jószokásom.

Idén a Főnix Könyvműhely gondozásában jelent meg a Halhatatlanok című antológia, melyben egy novellád helyet kapott. Hogyan kerültél kapcsolatba az antológiával?

Holló-Vaskó Péter nagymester, ki egyben mentorom is az Úr kegyelméből, közbenjárásával. Bízik bennem, tán jobban is, mint kellene, ő ajánlotta. Jöttem, láttam, bekerültem. Hatalmas élmény volt, a könyvhéttel karöltve, és egy olyan lökést adott, amiből azóta is táplálkozom. Ezúton is köszönöm neki, meg mindazoknak, kik megihlettek. Az embereknek, kik boldogan vásároltak könyvet, a tíz éves gyereknek, ki könyörgött az anyjának, hogy „Anya!! Már három napja úgy feküdtem le, hogy nincs, amit olvassak! Kérlek, vegyük meg ezt a könyveeeeeeeet!”, a bloggereknek, kik érdeklődnek irántam. Elképesztőek vagytok!

Mi ihlette A fehér kancát? Bemutatnád nekünk ezt a novelládat?

A fehér kanca című novella egy félbemaradt regény történelmi szálának a szilánkja. Röviden Mátyás király egyik álruhás útját írja le, hol egy ártatlan kis tüzes ember helyett igazi ármány bontakozik ki. Természetes Mátyás nem akárki, harci mágus, csak hogy egy kicsit megfűszerezzük a dolgokat. A készülő regényem kapcsán is valami hasonlóra lehet számítani, csak vastagabban.

Ha mód lenne rá, hogy egy ismert szerzővel jelentess meg egy közös írást, kivel dolgoznál együtt szívesen?

Vagy Stephen Kinggel, mert szerintem pocsék egy író, hadd látszódjon a kontraszt (Tényleg így gondolom. Van valami abban az emberben, ami olvastatja magát, ami különlegessé teszi, amiért megéri elolvasni, de szerintem tucatszám körözik le hazai írók is ügyességben.)

Ha pedig a realitás határain belül mozgunk, akkor fogalmam sincs. Nem hiszem hogy lehet közösen könyvet írni, de azért Holló-Vaskó Péterrel megpróbálnék egy két szálas, a végén találkozó történelmi-sci-fi munkát. Mint látható, azért van itt egy brománc*** kialakulóban. Amúgy tényleg, Petikém, megcsináljuk? Én kezdem a múltban, te a jövőben, és a jelenben találkozik. Tetszik a koncepció?

A madarak azt csiripelik, hogy nem szereted a verseket. Ki tudnád fejteni, hogy miért nem?

Amiért a céklát. Hányingerem van tőle. Vagy semmitmondó számomra egy vers, vagy taszít. A költészet nálam megáll az eposzoknál és az Arany féle költészetnél. De hát egyszerűen nincs hozzá érzékem, affinitásom. Nem kell ezt túlmagyarázni. Kinek a pap, kinek a paplan. Ki hogyan tiszteli az Urat.

Van olyan szerző, akit szíved szerint máglyára vetnél? Miért?

Az összeset. Konkurencia mind. Viccet félretéve, nem írnék listát. Sok semmitmondó, üres szerző van a piacon. Mint tudjuk, fáradt kebelnek nincsen költészete, de a kipihentnek sincs. Mindenki maga dönti el, melyik az a könyv, amelyikre kár volt életének perceit áldoznia, ha pedig egy könyvről sokan vélekednek így, azon kellene egyet szalonnázni. Az olvasó a bíra.

Milyen egyéb (publikus) elfoglaltságaid vannak?

Civilben pszichológus vagyok, emellett amatőr sportember és baranta edző. Bár megvallom, egyre nagyobb szeletet hasít ki az írás az életemből, s annak ellenére, hogy tudom, sosem fog megtérülni, nem bánom. Jó ez így.

Metált bírod? :D

Insert headbanging writer in front of typewriter . gif

Hogyan jellemeznéd magadat egy mondatban?

Lusta.

A Szellemi Csemegék olvasóinak kérdésére válaszolva, ha adnánk neked egy varázserővel rendelkező aranypennát, amely valóra váltja azt, amit leírsz, mit vetnél vele papírra?

Ugye említettem már, hogy pornóregényt és nagyon sok emberevő szörnyet írok? Nem vagyok meggyőződve, hogy amit én papírra vetek, az el kellene hagyja a neki rendelt birodalmat. Ha most ennek ellenére is rám bíznátok az aranyszerszámot (khm…khmm), akkor persze telerajzolnám a világot jó nőkkel, jó zenével, jó borral, szép dús erdőkkel, repülő mókusokkal, jóféle ingyen koncertekkel, táltos lovakkal (mik parazsat esznek és télen illatos szellentésükkel kifűtik a lakást), meg sárkányokkal (mert nem is olyan rosszak ők), meg hegyekkel, meg tavakkal, meg csatázó seregekkel, meg sok-sok elefánttal, meg repülő mókusokkal, meg cicákkal, meg a repülőmókusokat mondtam? Meg vonattal! Igen, kitörölnék minden autót és teleírnám a világot sínekkel, és vonatokkal, és léghajókkal, és zeppelinekkel, és hajókkal. A hajók alá pedig folyókat is írnék. Szóval, ott tartottam, hogy repülőmókusok (szépen lassan elhalkul, mert repül a lista, repül, ki tudja, hol áll meg).

Köszönöm az interjút!

Ha a fentebb olvasottak alapján úgy érzitek, szimpatizáltok Andrással, feltétlenül keressétek fel a lenti elérhetőségek bármelyikén!

Weboldal

Facebook

Moly

*ügyibevaló: szemrevaló

**sirítés: ütés

***brománc : A brománc,angolul bromance a Merriam-Webster szótár megfogalmazása szerint „szoros, nem szexuális jellegű barátság férfiak között”. A kifejezés az angol brothers (testvérek) és romance (románc) szavak összerántásával keletkezett. Bővebben

FÜLSZÖVEG:
„Acsai Roland fittyet hány a fizika törvényeire. Nála csak a szív gravitációja létezik. Az apró dolgok a végtelenbe tágulnak, a nagyok kézzelfoghatóak lesznek. Eddig is hangsúlyosan jelen volt művészetében a természetköltészet, de most a táj helyett az állatokat állítja figyelme fókuszába. Azokat az élőlényeket, amik velünk együtt léteznek és osztoznak az élet nagy csodájában. Az állatok észrevétlenül válnak allegóriákká nála, de mindig valami általános érvényű igazság kifejezőivé lesznek, mint a kötet részét képező epikus költeményben, a Sólyomregényben. A versekben felbukkan lánya gyerekkora, amit a sajátjával hasonlít össze. Az apaság ritka versei ezek. Akik Acsai Rolandot a szerelmi lírájából ismerik, azok sem maradnak olvasmány nélkül, mert az utolsó előtti ciklus legújabb megejtő és pontos képekkel dolgozó szerelmes verseit foglalja össze. A kötet egy lírai hangvételű Nó-drámával zárul, ami akár egy hosszú vers is lehetne, és a szívcseréről szól. Hogy mit jelent ez pontosan? A drámából kiderül…

Acsai Roland (1975-) Radnóti-díjas, Zelk Zoltán-díjas, Bárka-díjas író, költő, műfordító, drámaíró, szerkesztő. Nyolcvan fantasztikus könyv fordítója, és nyolc saját könyv szerzője. Régóta foglalkoztatja a japán kultúra. Esumi és Asao című Nó-drámáját a Ziggurat Project mutatta be. Van egy kislánya, Zsófi, aki szintén szereti az állatokat.”

EREDETI CÍM: SZELLEMKÓCSAGOK
KIADÓ: L’HARMATTAN
OLDALSZÁM: 92
KIADÁS ÉVE: 2017
MŰFAJ: VERS, DRÁMA

KÖNYVKRITIKA:

Acsai Roland neve nem lehet ismeretlen a magyar kortárs irodalomban, hiszen több remek írása is megjelent már, és nem csak egy műfajban alkot. Nemrég jelent meg legújabb kötete Szellemkócsagok címmel, melyben öt fejezetre osztva olvashatjuk verseit, ezeken felül kapunk hatodiknak még egy Nó-drámát is, amely a kötetet zárja.

Talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy akik ismerik Acsai Roland munkásságát, nem fognak csalódni, ugyanis ismét nagyszerű munkát adott ki a kezéből. Úgy tud bánni a szavakkal, hogy az már irigylésre méltó, és ugyanazt a minőséget kapjuk rövidebb és hosszabb terjedelmű írásaiban is. Roland műveiben fontos szerepet kap a természetköltészet, és ebben a kötetben is gyönyörű szövegkörnyezetben nyerhetünk ebbe betekintést.

Ha a kezedbe veszed a Szellemkócsagokat, mindenképpen számolj azzal a ténnyel, hogy nem fogod tudni letenni, annyira magával ragadnak a rövidebb és hosszabb versek is egyaránt. Minden verset szerettem, mindegyik adott nekem valamit.

Mind közül a kedvencem A legfinomabb ecset című kis rövidke vers, pár szó, de minden benne van:

Megpróbálni hasonlítani ahhoz a képhez,
Amit a legfinomabb ecset,

Lányom szempillája fest rólam

Annyira elmerültem a versekben, hogy észre sem vettem, mennyire vészesen fogynak a lapok, és hamarosan véget ér ez a vékony, de csodálatos kötet. Bűnöztem vele, mint mások a nasival: csak még egyet, csak még egyet. És ahogy csipegettem a sorokat szépen, eljutottam a kötetet záró Nó-drámáig, amely az Esumi és Asao címet viseli, és a szívcseréről szól. Bár ez a kötetben szereplő leghosszabb írás, ez is mindössze nyolc oldal. Én kicsit rövidnek éreztem, szívesen olvastam volna belőle egy kicsit többet is, a mondanivalója azonban olyan mély, hogy ez sokkal többel is felért. Összességében a kötet sem túl hosszú a maga 92 oldalával, mert azok a fontos, komoly jelentéssel bíró motívumok, amelyek a sorokban megbújnak, sokkal többet adnak nekünk, mint amit elsőre várnánk, és ezeket az apró csodákat számokban nem tudjuk mérni.

Minden irodalomkedvelőnek szívből ajánlom a Szellemkócsagokat, mert egy kis időre kiragad a hétköznapi szürkeségből, és szép szavakkal, mély tartalommal ajándékoz meg.

Köszönöm a L’Harmattan kiadónak, hogy lehetővé tették ezt a csodálatos kikapcsolódást, minden sora élmény volt!

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Szép munka, egy ilyen kötethez kiváló. 5 pont

TARTALOM: Minden egyes vers nagyon szép, elkalauzolnak egy másik világba, A kötet végén található Nó-dáráma gyönyörű, végig láttam a szemem előtt a történéseket. 5 pont

FÜLSZÖVEG:
„Howard Matheu vagyok, nyolc és fél éves, de most kapóra jönne, ha tizenkettő lennék. 

Annak is örülnék, ha a múzeumban maradnának a tárgyak, mire odaérünk megnézni őket.
Emellett nagyon kellene egy eredeti ötlet a halloweenes jelmezemhez, és igazán elárulhatná valaki, hogy Nitának mi baja van velem… 

De azt hiszem, ezekkel a gondokkal inkább megküzdök egyedül, vagy a titkos társaságommal, csak ez a Kheopsz fáraó hagyjon már minket békén! Mert így se nyomozni, se tanulni, se aludni nem tudunk! 

Most pedig leírtam ide azt, amit tudnod kell, neked és mindazoknak, akik kíváncsiak rá, mi is történt valójában. 

Mielőtt belekezdesz, fontos, hogy tudd: ez nem mese! 
Ez egy detektívtörténet gyerekeknek.”

EREDETI CÍM: A FÁRAÓ JOGARA
SOROZAT: HOWARD MATHEU KÜLÖNLEGES ESETEI 3.
KIADÓ: FŐNIX KÖNYVMŰHELY
OLDALSZÁM: 164
KIADÁS ÉVE: 2016
MŰFAJ: DETEKTÍVTÖRTÉNET, IFJÚSÁGI –ÉS GYERMEKIRODALOM
ILLUSZTRÁLTA: VARGA ZSOLT

KÖNYVKRITIKA:

Szereted a detektívtörténeteket? És szeretsz néha kicsit gyerek lenni, vagy talán akkora mákod van, hogy még tényleg gyerek vagy? Szeretsz nyomozni, vonzanak az izgalmas dolgok?

Ha a válaszod ezek közül bármelyikre is igen, akkor ezt a sztorit bizony neked találták ki!
Na és azt hadd kérdezzem meg, hogy szeretsz-e olvasni? Erre bátran válaszolhatsz nemmel, mert most meg fogod szeretni. Valaki ezt csak felolvassa neked, és azt mondod, „Még nem tudok olvasni?” Nem baj, mert most majd meg akarsz tanulni, és azt fogod várni, hogy akkora lehess, hogy olvashasd ezt a remek sztorit. Higgy nekem!
Sőt, van egy jó hírem! Azok a szülők, akik szeretnék csemetéjüket rávenni az olvasásra, jó helyen járnak!

Egy valamit szögezzünk le már most, így az elején. Ez nem mese. Ez bizony detektívregény gyerekeknek. Ráadásul nem is akármilyen! Izgalmas? Ez a szó ide kevés, mert egy felnőtt detektívsztori is lehet izgalmas. Akkor miben más ez? A főszereplők gyerekek, a sztori pedig gyereknyelvek íródott, amit ugye nem csak a nagyok, hanem a kicsik is egyaránt értenek.

Biztosan hallottál már olyan történetről, amiben a gyerekek nyomoznak, megoldanak valamilyen rejtélyt, de az csak mese lehetett. Ez annál több.
Miért pont neked való?
A válasz nagyon egyszerű, de nekünk is meg kell keresnünk azt. Együtt nyomozol Howarddal és neked is ugyanúgy gondolkodnod kell.
Na jó, hagyjuk a rizsát, jöjjön a lényeg!
Hogy milyen rizs? Hát őőő, nem tudom, legyen mondjuk tejbe és sok kakaóporral. Garantáltan kelleni fog a nagy kaland előtt!
Most már indulhatunk, ugye? Hogy hova? Természetesen a múzeumba, hiszen ott vár ránk a rejtély megoldása. Gyere velem, de kapaszkodj, mert izgalmas lesz, néha pedig picit félelmetes is!

Kalandunk a Southamptoni Történeti Múzeumban játszódik, mindennek középpontjában pedig Kheopsz fáraó jogara, illetve annak rejtélyes eltűnése áll. Howard és baráti készülnek az iskolai halloweeni bálra, de persze nem is lenne olyan egyszerű a dolguk, ha nem csöppennének bele egy nyomozásba. Ráadásul itt ők a detektívek, rajtuk múlik, hogy előkerül-e a jogar, vagy sem. A nyomozás egy nagyon komoly dolog, azonban ha gyerekek ugranak fejest egy felnőtteknek kitalált feladatba, akkor kemény megpróbáltatásokkal kell szembenézniük, hiszen nem mindenki veszi komolyan a gyerekek szavait. Howard viszont bebizonyítja, hogy érdemes hallgatni rá, mert bár az évei száma nem túl sok, nagyon jól forognak a fejében azok a bizonyos kerekek. Sok kérdés merülhet fel benned a nyomozás során, és néha úgy tűnhet, hogy Howard és barátai rossz irányba haladnak, de hidd el, az ügy jó kezekben van.

Ha már a történet elején jó figyelsz, és minden apróságot megjegyzel, könnyen hiheted azt, hogy hamar megtalálod a választ minden kérdésre. Meg fogsz lepődni, mert van ám pár csavar a történetben! Én is nem egyszer meglepődtem felnőtt fejjel. Olyan szereplők is a képbe kerülnek, akiken elgondolkodunk, hogy hogyan is csöppent bele, és ő most kicsoda is? Furcsa és érdekes figurákkal találkozunk, és velük kapcsolatban is érnek meglepetések, már nem lehetünk biztosak abban, hogy a megfelelő személytől kérünk segítséget. Az izgalmakat fokozza a fáraó jelenléte, legalábbis halljuk a hangját a hangszórókból, ami meglehetősen hátborzongató élmény. Mégis hogyan jöhetnek ezek a hangok? És hol van a jogar? Ha elég kitartó vagy, mindent meg fogsz tudni. A kalandban segítenek a nagyon szép illusztrációk, így ha elfáradnál, vagy reménytelennek látnád a helyzetet, csak vess rájuk egy pillantást és máris feltöltődsz.

Köszönöm szépen a Főnix Könyvműhelynek, hogy egy kicsit én is gyerekként nyomozhattam!

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Szép, utal a belsőtartalomra, és igazi gyerekeknek való borító. 5 pont

TÖRTÉNET: Izgalmas, fordulatos, a nyelvezete könnyen érthető, és most mondanám, hogy egy nagyszerű gyerekmese, de ez nem mese, szóval egy nagyszerű detektívtörténet gyerek szereplőkkel. 5 pont

KARAKTEREK: Élethűek, a gyerekek felfedező kalandorok, a felnőttek meg… nos, olyanok, ahogyan gyerekként látjuk őket. 5 pont.

FÜLSZÖVEG:

„A világhírű amerikai író két esszéjét – Ádám naplója, Éva naplója – szerkesztői lelemény társította igen találó módon a kitűnő francia művész, Jean Effel rajzaival. Mindketten sajátos humorral, mély emberséggel ábrázolják az első emberpár ismerkedését egymással, környezetükkel, a világ jelenségeivel. Jean Effel rajzai remekül egészítik ki a szellemes Mar Twain-i szöveget: mondanivalóját kiemelik, humorát felerősítik. A naplóforma különösen alkalmas arra, hogy feltárja a női és férfimentalitás legmélyebb titkait, s a kétféle látásmód különbözőségét finoman ütköztesse.”

EREDETI CÍM: THE DIARIES OF ADAM AND EVE
KIADÓ: MÓRA
OLDALSZÁM: 94
KIADÁS ÉVE: 1987
MŰFAJ: NAPLÓREGÉNY
FORDÍTÓ: THALY TIBOR
ILLUSZTRÁLTA: JEAN EFFEL

KÖNYVKRITIKA:

Rendszeresen szoktam keresgélni a használtkönyvesnél valamilyen érdekes vagy szórakoztató olvasmányt, és nem egyszer bukkantam rá egy ritka kincsre, vagy egy ismertebb írás régi, elfeledett kiadására, ráadásul meglepően jó állapotban. Az egyik ilyen szokásos keresőtúrám alkalmával bukkantam rá az Ádám és Éva naplójára, annak is egy 1987-es példányára. Csak gyorsan átlapoztam, hogy lássam, hiánytalan-e, és miután erről megbizonyosodtam, némi apróval megváltva a könyv szabadságát az árus mosolyogva adta át nekem, az első emberpár különös története pedig szépen jött velem haza.

Kicsit későbbre tartogattam az olvasását, a fülszöveg alapján úgy gondoltam, jó lesz majd válságosabb időkre a kedves, közben humoros kis bejegyzések gyűjteménye, arra viszont nem számítottam, hogy kíváncsiságom már másnap nem fog nyugton hagyni. Nem tudtam uralkodni magamon, nekifogtam a rövid kis könyvecskének.

Már a cím is sokat sejtet a tartalomból, és persze a fülszöveg is sokat segít. Ádám és Éva szemszögéből is megismerjük a teremtéstörténet egy rövidebb, naplószerű formáját, és azt, hogyan talál egymásra az első emberpár. Ezt persze nem kell annyira komolyan venni és betéve tudni, mint a bibliai változatot, hiszen Mark Twain írásának nem az oktatás a célja, hanem a szórakoztatás. Az olvasó részére kissé úgy tűnhet, mintha minden jó dolgot Éva fedezne fel, Ádám pedig tudatlan, és mindent másképp értelmez, talán kicsit félre is érthető, de végig ott motoszkál fejünkben a mögöttes mondanivaló, ami a felszín alatt rejlik. Mindkét nemnél felismerhetőek a pozitív és negatív jegyek, Éva a tipikus sokat beszélő, mindent tudni akaró, kíváncsi nő, aki bármire képes a férfiért, Ádám pedig a férfi, aki sok mindent nem ért Éva mizériáiból, ami annyira nem is meglepő, mert senki nem képes arra, hogy csak úgy belelásson a másik fejébe. Nincs is ezzel baj, mert mindkét nemnek mások az erősségei, és a gyengéi, ez a történet pedig azt mutatja be, hogy ezeknek ellenére egyikük sem tud létezni a másik nélkül.

A naplóbejegyzéseket olvasva azonnal szembetűnik, hogy Ádám és Éva más-más dolgokat tartottak fontosnak leírni. A történetben a kedvenc részem az volt, amikor Ádám értetlenül áll Káin megjelenése előtt, és buzgón fejtegeti a gyermek kilétét, illetve fajtáját. Kicsit furcsának is tartottam, hogy Éva erre ki sem tér, pedig vártam, hogy mikor világosítja fel társát.

A kis gyűjteményt kiegészítik Jean Effel humoros rajzai, azt viszont kicsit sajnáltam, hogy a legtöbbet nem a történethez illeszkedően helyezték el, ráadásul nem is kapcsolódik kifejezetten a leírtakhoz, hanem egyszerűen csak ott vannak. Persze nem mai kiadásról van szó, más technológia, stb., stb… Azon azért elgondolkodtam, hogy aki a rajzokat válogatta, illetve aki a könyvet szerkesztette, elolvasta-e egyáltalán a bejegyzéseket. Persze nem ez a legfontosabb része a könyvnek, így ezt most inkább el is engedem. A rajzok egyébként találóak, ha már a humor kategória kerül előtérbe, és pont az egyszerűségük miatt szerethetőek is.

Az első emberpár életét nem egyenlő lépésekben haladva ismerjük meg, többször telik el csak egy-egy nap, de a végére már több évtizedet is átugrunk, és eljutunk az emberi élet végéig, a halálig.

Az utolsó mondat nagyon ütős lezárása a történetnek, egyben elgondolkodtató is.

AHOL Ő VOLT, OTT VOLT A PARADICSOM!

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Kicsit másképpen kell rá tekintenem, mint egy mai borítóra, hiszen egy régi darabról van szó. Szemléletes, a korabeli könyvekhez mérten kitűnik a többi közül. 4 pont

TÖRTÉNET: Rövid, de humoros, szerethető, és annyira emberi! 5 pont

KARAKTEREK: Lényegében nincsen túl sok szereplőnk, de ez nem is baj, mert mindennek középpontjában Ádám és Éva áll, alakjuk pedig kellően komikus és emberi. 5 pont