FÜLSZÖVEG:

„A világhírű amerikai író két esszéjét – Ádám naplója, Éva naplója – szerkesztői lelemény társította igen találó módon a kitűnő francia művész, Jean Effel rajzaival. Mindketten sajátos humorral, mély emberséggel ábrázolják az első emberpár ismerkedését egymással, környezetükkel, a világ jelenségeivel. Jean Effel rajzai remekül egészítik ki a szellemes Mar Twain-i szöveget: mondanivalóját kiemelik, humorát felerősítik. A naplóforma különösen alkalmas arra, hogy feltárja a női és férfimentalitás legmélyebb titkait, s a kétféle látásmód különbözőségét finoman ütköztesse.”

EREDETI CÍM: THE DIARIES OF ADAM AND EVE
KIADÓ: MÓRA
OLDALSZÁM: 94
KIADÁS ÉVE: 1987
MŰFAJ: NAPLÓREGÉNY
FORDÍTÓ: THALY TIBOR
ILLUSZTRÁLTA: JEAN EFFEL

KÖNYVKRITIKA:

Rendszeresen szoktam keresgélni a használtkönyvesnél valamilyen érdekes vagy szórakoztató olvasmányt, és nem egyszer bukkantam rá egy ritka kincsre, vagy egy ismertebb írás régi, elfeledett kiadására, ráadásul meglepően jó állapotban. Az egyik ilyen szokásos keresőtúrám alkalmával bukkantam rá az Ádám és Éva naplójára, annak is egy 1987-es példányára. Csak gyorsan átlapoztam, hogy lássam, hiánytalan-e, és miután erről megbizonyosodtam, némi apróval megváltva a könyv szabadságát az árus mosolyogva adta át nekem, az első emberpár különös története pedig szépen jött velem haza.

Kicsit későbbre tartogattam az olvasását, a fülszöveg alapján úgy gondoltam, jó lesz majd válságosabb időkre a kedves, közben humoros kis bejegyzések gyűjteménye, arra viszont nem számítottam, hogy kíváncsiságom már másnap nem fog nyugton hagyni. Nem tudtam uralkodni magamon, nekifogtam a rövid kis könyvecskének.

Már a cím is sokat sejtet a tartalomból, és persze a fülszöveg is sokat segít. Ádám és Éva szemszögéből is megismerjük a teremtéstörténet egy rövidebb, naplószerű formáját, és azt, hogyan talál egymásra az első emberpár. Ezt persze nem kell annyira komolyan venni és betéve tudni, mint a bibliai változatot, hiszen Mark Twain írásának nem az oktatás a célja, hanem a szórakoztatás. Az olvasó részére kissé úgy tűnhet, mintha minden jó dolgot Éva fedezne fel, Ádám pedig tudatlan, és mindent másképp értelmez, talán kicsit félre is érthető, de végig ott motoszkál fejünkben a mögöttes mondanivaló, ami a felszín alatt rejlik. Mindkét nemnél felismerhetőek a pozitív és negatív jegyek, Éva a tipikus sokat beszélő, mindent tudni akaró, kíváncsi nő, aki bármire képes a férfiért, Ádám pedig a férfi, aki sok mindent nem ért Éva mizériáiból, ami annyira nem is meglepő, mert senki nem képes arra, hogy csak úgy belelásson a másik fejébe. Nincs is ezzel baj, mert mindkét nemnek mások az erősségei, és a gyengéi, ez a történet pedig azt mutatja be, hogy ezeknek ellenére egyikük sem tud létezni a másik nélkül.

A naplóbejegyzéseket olvasva azonnal szembetűnik, hogy Ádám és Éva más-más dolgokat tartottak fontosnak leírni. A történetben a kedvenc részem az volt, amikor Ádám értetlenül áll Káin megjelenése előtt, és buzgón fejtegeti a gyermek kilétét, illetve fajtáját. Kicsit furcsának is tartottam, hogy Éva erre ki sem tér, pedig vártam, hogy mikor világosítja fel társát.

A kis gyűjteményt kiegészítik Jean Effel humoros rajzai, azt viszont kicsit sajnáltam, hogy a legtöbbet nem a történethez illeszkedően helyezték el, ráadásul nem is kapcsolódik kifejezetten a leírtakhoz, hanem egyszerűen csak ott vannak. Persze nem mai kiadásról van szó, más technológia, stb., stb… Azon azért elgondolkodtam, hogy aki a rajzokat válogatta, illetve aki a könyvet szerkesztette, elolvasta-e egyáltalán a bejegyzéseket. Persze nem ez a legfontosabb része a könyvnek, így ezt most inkább el is engedem. A rajzok egyébként találóak, ha már a humor kategória kerül előtérbe, és pont az egyszerűségük miatt szerethetőek is.

Az első emberpár életét nem egyenlő lépésekben haladva ismerjük meg, többször telik el csak egy-egy nap, de a végére már több évtizedet is átugrunk, és eljutunk az emberi élet végéig, a halálig.

Az utolsó mondat nagyon ütős lezárása a történetnek, egyben elgondolkodtató is.

AHOL Ő VOLT, OTT VOLT A PARADICSOM!

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Kicsit másképpen kell rá tekintenem, mint egy mai borítóra, hiszen egy régi darabról van szó. Szemléletes, a korabeli könyvekhez mérten kitűnik a többi közül. 4 pont

TÖRTÉNET: Rövid, de humoros, szerethető, és annyira emberi! 5 pont

KARAKTEREK: Lényegében nincsen túl sok szereplőnk, de ez nem is baj, mert mindennek középpontjában Ádám és Éva áll, alakjuk pedig kellően komikus és emberi. 5 pont