Colleen Hoover neve nem ismeretlen a könyvmolyok világában, ha az ő neve szerepel a borítón, akkor már tudjuk, hogy egy szerelmi történethez lesz szerencsénk. Bár az a vonal, amit ő képvisel, nem igazán áll közel hozzám, az Ugly Love-ban mégis van valami, ami még a szerelmi sztorik ellen oly erősen lázadó elmémre is hatással van.

Fülszöveg:

Ha meg akarod szegni a szabályokat, készülj fel rá, hogy összetörik a szíved.

Amikor Tate Collins találkozik Miles Archer pilótával, tudja, hogy ez nem szerelem első látásra, sőt, még barátságnak is kevés. Az egyetlen, ami összeköti őket, a tagadhatatlan, kölcsönös fizikai vonzalom. Amikor a vágyaik felszínre törnek, rájönnek, hogy tökéletes párt alkotnak. A férfi nem akar szerelmet, a nőnek pedig nincs ideje rá, így nem marad más, csak a szex. A kapcsolatuk meglepően jól működik, amíg Tate betartja Miles két szabályát:
Ne kérdezz a múltról!
Ne várj semmit a jövőtől!
Eleinte úgy tűnik, tudják kezelni a helyzetet, de aztán gyorsan ráébrednek, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint hitték. A szív érzelmekkel telik meg. Az ígéretet megszegik. A szabályok összekuszálódnak. A szerelem csúf fordulatot vesz.

Az őszinte szerelem, a testi vágy és titokzatos múlt örök harcának története.
Vesd bele magad! 

Eredeti cím: Ugly Love

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés éve: 2019

Műfaj: regény

Zsáner: romantikus

Kötészet: puhatáblás, ragasztókötött

Fordította: Barthó Eszter

ISBN: 9789634571100

Ajánlás: 

Ezúttal egy molyos kihívás vett rá arra, hogy az írónőtől olvassak, és nem is kellett túl messzire mennem az élményért, ugyanis az Ugly Love már pár évvel ezelőtt becsempészte magát a polcomra egy Könyvmolyképzős szeretetpéldány formájában, és azóta várt a nagy pillanatra.

A történet két szálon fut, a jelenben és a múltban. A jelent Tate Collins szemszögéből látjuk, aki ápolónak tanul, és bátyjához, Corbinhoz költözik egy időre. Már a megérkezésekor kellemetlen helyzetbe kerül, amikor is találkozik Miles Archer pilótával, aki amellett, hogy Corbin barátja, a múlton fog végigrepíteni minket. Ismeretségük nem indul könnyen, bár szerintem senki sem ölelne ujjongva a keblére egy matt részeg csávót, akin keresztül alig tud bejutni az ajtón, majd mindezt megfejelve be is kell engedje magához éjszakára aludni. Erős túlzás lenne azt mondani, hogy ezután már minden csak jobb lehet, mert ez még csak bevezető volt abba a gyönyörrel kevert rémálomba, amely ezután várt főszereplőinkre.

Tate és Miles két elfoglalt fiatal, aki nem ér rá arra, hogy szerelmi életük legyen. Pontosabban nem akarnak ráérni ilyesmire, szükségleteik viszont vannak. Bár kölcsönös szimpátia nincsen közöttük, a vonzalom viszont annál erősebb, és arra jutnak, hogy engednek a csábításnak, figyelembe véve két fontos szabályt:

Ne kérdezz a múltról!

Ne várj semmit a jövőtől!

Az már más kérdés, hogy ezt mennyire sikerül betartani. Eleinte úgy tűnik, mindez jól működik, és sikerül is titokban tartaniuk azt, ami közöttük zajlik, azonban egy váratlan lebukás és az idővel kialakuló érzelmek mindent felborítanak, szereplőink pedig kifordulnak magukból. Minderre azonban szükség van ahhoz, hogy előrébb mozduljanak az események. Fejezetről fejezetre bontakozik ki a történet, a jelen és a múlt fejezetei váltakozva tartják fent az olvasó figyelmét. Nekem néha már kicsit sok volt az, ami Tate és Miles között zajlott, de talán azért, mert jobban érdekelt Miles múltja, és sokkal jobban kedveltem azokat a részeket is, amikor a Kapitány jelen volt. Bár a történet nem róla szól, mégsem lett volna teljes az öreg nélkül.

A lezáráshoz közeledve örültem, hogy Rachel is felbukkant, és korábban megszakadt történetük újra összeért a jelenben, amely nélkül Miles nem tudott volna továbblépni a múlton.

Ha valaki pár héttel ezelőtt azt mondja, hogy egy szerelmes sztori hatással lesz rám, biztosan furcsán néztem volna rá, de az igazat megvallva nem is a szerelmi szál vitt előre az olvasásban, sokkal jobban izgatott a szépen lassan felszínre törő, jelent megmérgező múlt. Bár az, hogy mi történt Miles-szal, mi árnyékolja be a jelenjét, egy idő után sejthető volt, mégsem tudtam addig nyugodtan letenni a könyvet, amíg a kirakós minden darabja a helyére nem került.

/Eredeti kép forrása: burst.shopify.com/

Összességében meg vagyok elégedve a történet felépítésével, tetszett az, hogy a két főszereplő két különböző idősíkot képvisel, majd egy ponton a múlt és a jelen találkozik, lehetőséget adva egy teljesebb jövőnek. A könyv borítója elsőre nem mond túl sokat, én mégis pont emiatt vettem szívesen a kezembe, elvárások nélkül.

Bármennyire nem én vagyok Colleen Hoover célközönsége, be kell valljam, néha azért jólesik a komfortzónámon kívül olvasni, esélyt adva egy új élménynek. Biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó olvasásom az írónőtől.

Értékelés: 4 pont

Kiknek ajánlom: Colleen Hoover rajongóknak kötelező, aki pedig esetleg még nem olvasott tőle, de szeretne szabályokat szegni, a múlt és jelen között ugrálni, és készen áll arra, hogy az olvasmányélmény nem lesz fájdalomtól mentes.