Korunknak talán egyik legjelentősebb eseményeként tekinthetünk a második világháborúra, amely Magyarországon sem múlt el nyomtalanul. Bár magát a világháborút, valamint következményeit több szemszögből is megismerhetjük, ha egy kis időt fordítunk az irodalmi anyagok tanulmányozására, a háború második leghosszabb és legtöbb életet követelő városcsatájáról eddig nem született konkrét irodalmi mű. Ferenc K. Zoltán könyve, A halál színe vörös ezt az űrt igyekszik betölteni.

Fülszöveg:

„1944 novembere.

Horthy sikertelen kiugrási kísérlete és a nyilasok hatalomátvétele megpecsételte a Hitler által erőddé nyilvánított Budapest sorsát. Itt veszi kezdetét a történet, melyben megismerhetjük Farkas Zoltánt, aki családja meggyilkolása után nyilasnak áll.

Litauszky János csendőrt, akit csak hazája védelme motivál, és a kommunista ellenállás pár tagját, akik semmitől sem riadnak vissza azért, hogy a nácik és a velük szövetséges magyar csapatok elbukjanak és Magyarország ismét egy szabad ország legyen. Ám, ahogy a front zsugorodik, és feltárulnak az emberi elme legaljasabb bugyrai, mindannyian rájönnek, hogy ebben a harcban nincsenek jók vagy rosszak, csak az ember… aki mindenre képes. 

A történet végigkíséri az olvasót a második világháború második leghosszabb és legtöbb halálos áldozatot követelő városcsatáján, amely 109 napig tartott, 50 nap teljes körülzárásban, reménytelenségben, ahol mindenki csak egy dologban volt biztos:

a saját halálában."

Kiadó: Underground (magánkiadás)
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 250
Műfaj: regény | Zsáner: történelmi regény
Kötészet: ragasztókötött, puhatáblás
ISBN: 9786150043845

Ajánlás:

Én még azon szerencsések közé tartozom, akinek a nagyszülei tudtak mesélni a második világháborúról, ha másképp nem is, úgy, hogy ők is szüleik vagy idősebb testvéreik emlékeit osztották meg velem. Ezek mindig is érdekesebbek voltak számomra, mint az, amit történelem órákon próbáltak a fejünkbe sűríteni 45 perces blokkokban, vagy a kötelező tankönyvi anyagok. Mivel mindig is hadilábon álltam a tankönyvszerű történelemmel, de olvasni már iskolásként is szerettem, nem ártott volna pár olyan remek történelmi regény, ami segít jobban eligazodni egy-egy nagy történelmi eseményben. Ha az iskolás éveimben nem is, felnőtt fejjel szerencsére egyre több ilyen kötetre bukkanok, és végre olvasmányos formában tölthetek időt történelmünk megismerésével.

Valamiért a történelemnek az a része, amely időben közelebb áll a jelenhez, mindig is jobban érdekelt, mint mondjuk az őskor, így amikor eljutott hozzám Ferenc K. Zoltán regénye, mely A halál színe vörös címet viseli, egyből kíváncsivá tett a téma (második világháború), a fülszöveg és persze  a borító. Utóbbit azért is tartom fontosnak kiemelni, mert a magánkiadású könyvek közül ezzel a borítóval kiemelkedik a kötet, jó értelemben. A színvilágának és a grafikai elemeknek köszönhetően vonzza a szemet, és betekintést enged a tartalomba is.

A könyv a második világháború második leghosszabb és legtöbb életet kioltó városcsatáját dolgozza fel, amely fővárosunkban, vagyis Budapesten zajlott. Mivel napi rendszerességgel megfordulok Pesten, így fontosnak tartottam, hogy a múltunknak ezt a részét is egy kicsit jobban megismerjem.

A kötet egy sokatmondó idézettel indít:

Ne engedd, hogy összezavarjon a káosz, amely most uralkodik a világban. 
A hazugságok egy napon összetörnek majd a saját súlyuk alatt, és az igazság újra diadalmaskodni fog.

Ezután máris 1942-ben járunk, és  megismerjük Farkas Zoltánt, illetve a kötet fő vonalát jelentő események előzményét. Bár ez csak egy rövidebb bevezetés, mégis fontos része a könyvnek, tekintve a későbbi eseményeket. A következő fejezet egészen három évvel későbbre repít minket, a téli hidegben fogvacogva merülünk el a háborúban.

A történet másik főbb szereplője Litauszky János csendőr, aki hazája védelmét és szabadságát tartja szem előtt, ennek érdekében bármire képes, nem ismer félelmet.

A második világháború számtalan ártatlan életet követelt, és a regényben is olvashatunk olyan eseteket, amikor gyakorlatilag ok nélkül kellett többeknek meghalnia. Előtérbe kerül az aljasság is, amikor pl. egymás uszítása érdekében Szabó Károly irányításával a kommunisták hungaristának adták ki magukat, és így öltek embert, elhintve sokakban a tudatot, hogy a hungarista mozgalom nem a jó oldalt szolgálja. 

Bár maga a második világháború, illetve annak eseményei eddig sem voltak ismeretlenek a jelenkor számára, Budapest ostromát és a kitörést többnyire csak tényszerűen ismertette velünk a tananyag, illetve minden más irodalmi mű. A nyilasok tetteit ismerjük, azt azonban nem, hogy mi áll ezeknek hátterében. A halál színe vörös többek között az ostromon végigvezetve az olvasót erre is fókuszál. A kötetet olvasva jól érzékelhető, hogy milyen hatással van az álnokság az emberekre, mi visz rá bárkit is árulásra, kegyetlen cselekedetekre. Az viszonlyag hamar kideült, hogy csupán más nézeteket vallani is halálos lehet, és a háborúban (is) képesek az emberek abba a kézbe beleharapni, amely nem sokkal megmentette őket a haláltól.

A könyvet olvasva egyre jobban megbizonyosodik az olvasó abban, hogy a cím mennyire találó, és oldalról oldalra egyre jobban lehet érezni a halál szagát is. Joggal merül fel a kérdés, hogy háború idején megéri-e másokon segíteni, van-e olyan, hogy jó oldal, nehéz mérlegelni, hogy mikor cselekszünk jót, ilyenkor ugyanis az ösztönök sokszor erősebbek. Sok szereplő ösztönből vagy kötelességből cselekszik, és persze sokan csak a bennük rejlő gyűlöletet, gyilkolási vágyat töltik le másokon. Így zajlott ez a valóságban is, csak ma már talán nem olyan könnyű elképzelni.

A regényben nem csak a helyszínekről kapunk pontos leírást, hanem több fegyver is pontosan említésre kerül, ami csak fokozza a realitásérzetet. A cselekmény folyamatosan pörög, és bár párbeszédekben sincsen hiány, ezek nem lapososnak el. Külön pozitívum, hogy néha egy-egy humorosabb megjegyzést is elcsíphetünk, ez kicsit oldja a feszültséget, és rámutat arra, hogy a legnehezebb időkben is van helye a humornak. 

Regényt írni egyébként sem könnyű, történelmi regényt pedig még nagyobb kihívás, hiszen (jó esetben) komoly kutatómunka előzi meg az írást. A befektetett idő és munka nem is biztos, hogy később megtérül, kiváltképp, ha egy már-már tabunak számító témát feszeget a szerző. Magam részéről azt tudom mondani (khmm... írni), hogy ha nem adok egy esélyt A halál színe vörös című könyvnek, akkor most kevesebb lennék nem csak egy olvasmányélménnyel, hanem sok fontos tényről és információról maradtam volna le.

Az olvasmányélmény számomra annyiban vált személyesebbé, hogy nem egy helyszínt hetente többször érintek munkába menet, éppen ezért is dermesztő volt belegondolni, hogy egy-egy közeli helyszínen mi minden történt pár évtizeddel ezelőtt.

Összességében annak ellenére, hogy a szerzőnek ez az első megjelent könyve, egy-két apróságot leszámítva meg vagyok elégedve a kötettel. Nem érződik rajta, hogy első könyv, a szóhasználat, a megfogalmazás teljesen rendben van, ráadásul egy olyan szemszögből feszegeti az eseményeket, amelyből még nem volt rálátásom a második világháborúra. Bár maga a háború évekig tartott, a kötet ennek 109 napját foglalja magában. Első ránézésre úgy tűnhet, hogy 250 oldalba nem férhet bele elég történés és információ, jelen esetben erről szó sincsen, nagyon is valóságszagúan olvashatunk Budapest ostromáról. 

A halál színe vörös jobban lekötött, mint eddig bármelyik történelmi regény, egyedül azt sajnáltam, hogy amikor olvastam, a sűrű hétköznapok mellett lassan tudtam vele haladni. Biztos vagyok benne, hogy még újra elő fogom venni egy olyan időszakomban, amikor kevesebb megszakítással tudom olvasni!

A könyvet bátran ajánlom mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel a történelem és/vagy a második világháború, és szívesen olvasna róla regényes formában.

Fejezetcímek:

Szemben a gonosszal / A Vég Kezdete / Ellenség az árnyékokban / Ahonnan nincs visszaút / Az Összeomlás szélén / A Gonosz mindig lesben áll / Élet a háborúban / A változás Szele / Mint a patkányok / Az Élet Furcsa Játék / Tévedni emberi dolog / A kígyó farkába harap / A Halál Színe Vörös

Borító: A borító grafikája vonzza a tekintetet, és nem csak jól néz ki, hanem utal a tartalomra is. Remek munka. 5 pont

Történet: Egy történelmi regény esetében fontos, hogy visszaadja azt a kort, időszakot, eseményt, melyben játszódik, és az olyan olvasók figyelmét is fenntartsa, akik egyszerű olvasmányként kezelik a kötetet. Meglátásom szerint a könyv egy egyszerű olvasónak és egy történelem rajongónak is egyformán érdekes és hasznos olvasmány. 5 pont

Karakterek: Mivel egy valós eseményt dolgoz fel a könyv, így a karaktereknek is illeszkednie kell a történethez. Bár külön kedvenc szereplőt nem emelnék ki, összességében meg vagyok elégedve a karakterleírásokkal. Egy-egy szereplő jelleme jól felismerhető a regénybei szerepének köszönhetően. 5 pont

Ha érdekel a kötet, kedvező áron meg tudod rendelni a Szkítia Győr Nemzeti Könyvesbolt valamint a Magyar Harcos oldalán!