Dobozba zárt pofára esés: szeptemberi „darkBubble” a BubbleBook-tól

2019. szeptember 25. - Cetti

darkbubble_bubblebook_hangtalan_sikoly.jpgA könyvmolyok körében már ismertek a könyves subscription box-ok, amelyek lényegében könyves meglepetés dobozok. Ezekben a dobozokban mindig van könyv, könyvjelző, kísérőlevél és pár exkluzív ajándék. Bár ezt nagyon magyarázni se kell, hiszen a social felületek tele vannak a jobbnál jobb külföldi és magyar boxok fotóival. Pár éve kezdték el többen is itthon próbálgatni ezeknek a dobozoknak a forgalmazását, az eredmény vegyes, vannak zseniálisan jó dobozok, és akadnak gyengébbek.

Tovább

Kétszáz a koncert: Ilyen volt az Aurevoir. 200. koncertje

Aurevoir., Bordó Sárkány Régizene Rend - 2019. 07.11. Kobuci

aurevoir1.jpgManapság egyre több minden ad okot az ünneplésre, nem csak a szokványos szülinapok és jubileumok számítanak nagy dolognak, hanem akár az is, hogy egy zenekar fennállásának hanyadik koncertjét adja. Múltkor pont egy ilyen, úgymond jubileumi számtól volt hangos a Kobuci, ugyanis nem is olyan régen az Aurevoir. zenekar 200. koncertjén tombolhattunk egy jót. Az este vendége a Bordó Sárkány Régizene Rend volt.

Tovább

Magyar Rhapsody Projekt: Megjelent a Bársony Bálint Sextett új nagylemeze

Klasszikus zene új ízben: a világzenétől a jazzig

mrp_cimkep.jpgNemrég jelent meg a Bársony Bálint Sextett legújabb nagylemeze, a Magyar Rhapsody Projekt, amely jazz és világzenei átiratban mutatja be klasszikus zeneszerzők magyar témájú műveit. Lehet, hogy némely zenebarátnak Erkel operájának cselszövő kórusa bossanovában meglepő ötletnek tűnik, vagy nehezen képzeli el Kodály legismertebb népdalgyűjtését, mint egy keleti hangulatú világzenei improvizáció alapját, de ez az új, zenei meglepetésekben bővelkedő, egyedi hangzásvilágú album azt is bizonyítja: a klasszikus zeneszerzők magyar témájú művei minden zenei világban életre kelthetők.

Tovább

Ferenc K. Zoltán – A halál színe vörös

halalszinecimkep.jpgKorunknak talán egyik legjelentősebb eseményeként tekinthetünk a második világháborúra, amely Magyarországon sem múlt el nyomtalanul. Bár magát a világháborút, valamint következményeit több szemszögből is megismerhetjük, ha egy kis időt fordítunk az irodalmi anyagok tanulmányozására, a háború második leghosszabb és legtöbb életet követelő városcsatájáról eddig nem született konkrét irodalmi mű. Ferenc K. Zoltán könyve, A halál színe vörös ezt az űrt igyekszik betölteni.

Tovább

Termékteszt: NIVEA Hairmilk Shine sampon és kondicionáló

cimkep.jpgMivel a hajamat tartom az egyik legkedveltebb „alkatrészemnek”, különös figyelmet szentelek a hajápolásnak. Hosszú időbe telt, mire találtam olyan sampont, ami minden igényemnek megfelel, és nem csak rövid távon hatásos, ettől függetlenül továbbra is szívesen próbálok ki bármilyen újdonságot. Éppen ezért éreztem magam szerencsésnek, amikor a NIVEA és a TRND közös projektjének keretében nekem is lehetőségem adódott kipróbálni az új NIVEA Harimilk Shine termékeket.

Tovább

Utóhang: Ilyen volt a The Tumor Called Marla 5. szülinapi zsúrja

2019. 04.13., Dürer Kert

Múlt szombaton ünnepelte meg 5. születésnapját a Dürer Kert színpadán a modern metal egyik hazai képviselője, a The Tumor Called Marla. A nem mindennapi eseményhez csatlakoztak a Waiting for Violet, a Tiansen, valamint a Dystopia zenekarok.

Ha egy szombat estén nem vágysz másra, minthogy elmerülj az ízes metal muzsikák tengerében, nem kell messzire menned, hiszen tele vagyunk olyan remek zenekarokkal, akik akár egy rövidebb műsorral is képesek alaposan megmozgatni. Így volt ez most a Dürer Kert kistermében, ahol szép számmal gyűltünk össze egy kis exkluzív szülinapi zúzásra. 

Az estét a frontcsajos Waiting for Violet nyitotta. A zenekar nem finomkodott, azonnal belecsapott a lecsóba, én pedig hirtelen azon kaptam magam, hogy nem látok túl sokat a tagokból – kellett nekem hátulra állni! –, ugyanis már ekkor szép számmal gyűltünk össze, és sokan igyekeztek közelről szemlélni a műsort. A csapat neve már nem volt ismeretlen számomra, ellenben zeneileg nagyon is avatatlan voltam, ami nem baj, sőt az ismeretek hiánya kifejezetten jót is tett az első találkozásnak. Jobban szeretem, ha egy zenekar elsőnek egy élő műsor keretében nyer meg magának, fontosnak tartom, hogy ne csak online térben legyen ütős a zenekar, hanem koncerten is át tudják adni az élményt. Ennek a Waiting for Violet műsora tökéletesen eleget tett, elégedetten tapsoltam meg őket a koncert végén.

waitingforviolet.jpg

Egy gyors átszerelés után a színpadot a szintén frontcsajos Tiansen vette át. A többek között progresszív és pop-metal elemeket ötvöző csapat nálam erősítette az élőben vizsgázók táborát, de esélyem sem volt a muzsikájuk minőségét illetően aggódni. Energikus műsorukkal nagyon hamar megmutatták, hogy náluk a vegyes zenei vonal még véletlenül sem egyenlő a céltalan útkereséssel. Bátran nyúlnak a különböző zenei műfajokhoz, és mindenből csak annyit csípnek fel, amennyi elég a különös, és elvarázsoló elegyükhöz. Annak ellenére, hogy én női énekesekben kritikus és válogatós vagyok (mondjuk zeneileg alapból is), a Tiansen esetében nem találtam olyan pontot sem zeneileg, sem pedig énekügyileg, amibe beleköthetnék. Ez talán köszönhető annak is, hogy tényleg magabiztosan, és jó érzékkel nyúlnak a zenéhez.

tiansen.jpg

A Tiansen után megérkezett a szülinapos csapat, a The Tumor Called Marla. Mivel egy szívemhez közel álló zenekarról van szó, hiba lett volna kihagyni a születésnapi zsúrt.  A modern metal brigád a Basement Tapes című nótával nyitotta az ünnepi műsort, a közönség pedig azonnal együtt tombolt  a zenekarral. Jobb nyitást nem is választhattak volna! Marláék egyébként sincsenek híján a remek nótáknak, de én megkérdőjelezem azt, hogy a közeljövőben fog-e születni olyan dal, ami lekörözi a Basement Tapes-t. No nem mintha nem bíznék a csapatban, egyszerűen csak arról van szó, hogy azt a hirtelen berobbanást, amivel ez a dal indít, szerintem nem a legegyszerűbb überelni. Már az első pillanattól kezdve megvolt az a tipikus „Marla-hangulat", amit egy-egy koncertjükön megtapasztalok, így hamar magaménak tudtam érezni a műsort. Ez részben köszönhető annak, amit a hangszerekkel művelnek, illetve a női és férfi ének tökéletes kombinációjának.

marla1.jpg

A repertoárból természetesen nem maradhatott ki a Distances, melynek klipjébe rengeteg időt és energiát fektett a zenekar, és még mindig azt mondhatom, hogy a kedvenc klipjeim egyike, mert van benne történet (Aki ismer, tudja, hogy én erre vagyok nagyon rákattanva, szeretem, ha egy zenei klipben megmutatkozik a kreativitás, és a képi világ valóban mond valamit). A nagyobb élményátadást a bulin elősegítette a háttérben zajló vetítés – egyébként minden dalhoz tartozott videó is –, ami növelte a vizuális élményt. A koncert során eljátszották személyes kedvencemet is, ami nem más, mint a True/Born. Bár az eredeti nótát Csongor Bálint közreműködésével rögzítették, őt gyakorlatilag lehetetlen az élő produkcióra kölcsönkérni, így most Vári Gábor, a Dystopia énekese egészítette ki a dalt énekügyileg.

Előzetesen a zenekar azt ígérte, hogy az elmúlt öt évet egy órában összefoglalva kapjuk meg, és úgy érzem, hogy ennek eleget is tettek, teljes mértékben kihasználták az időt, és egy remek műsort adtak a nagyérdeműnek. A szülinapi produkciót végül egy tortás köszöntés zárta, így már kijelenthetjük, hogy tényleg minden megvolt, ami a szülinapozáshoz kell. 

marla2.jpg

Akiben ezután még maradt energia, a Dystopia társaságában vezethette le az estét. A zenekar nem éppen most kezdett el a zenével ismerkedni, ami meg is látszott rajtuk (évek, meg a rutin, ugye?), a nap végére még egy tisztességes zúzdát biztosítottak a jelenlévőknek. Az este eddig sem volt éppen lapos, de még a záró zenekar is tartogatott egy kis meglepetést, ugyanis egyik dalukat a Marlás Gerő András Péter közreműködésével adták elő. Úgy tűnik, a két csapatnak jól megy az énekes kölcsönzés, megtalálják a közös hangot, így azon felül, hogy megvan az ilyen produkcióknak a sajátos feelingjük, még jól is esik hallgatni ezeket. Sokan úgy vannak vele, hogy nem jó sem elsőnek, sem utolsónak lenni egy koncerten (szerintem ez azért nem egészen igaz, ezen az estén szerintem megérte minden fellépőnek a szereplés!), a Dystopia remek zárást adott ennek a nem éppen hétköznapi bulinak. Bár az utolsó nóta végét már nem tudtam megvárni (vidéki élet szépségei), egyáltalán nem bántam meg, hogy a szülinaposok után még maradtam, és nem siettem el azonnal.

dystopia.jpg

Végszóként már csak annyit hagyok itt, hogy jobb programot nem is választhattam volna szombat estére, és szerintem ezzel nem voltam egyedül. Négy remek csapat biztosította a szükséges koncertadagot, olyan zenei dózist adtak a hallgatóknak, ami nem csak arra elég, hogy elvegetáljunk a következő buliig, hanem tényleg fel is töltődjünk kicsit - függetenül attól, hogy tombolni kicsit fárasztó lehet.

Köszönöm az élményt, remélem, hamarosan ismét találkozunk!

 Cetti

The Tumor Called Marla fotók: Bands Through The Lens
Dystopia fotó: Frank Szilágyi
Tiansen fotó: @zsenim
Waiting for Violet fotó forrása: a zenekar Facebook-oldala

„Premier" a váci balett-teremben: Rendhagyó Bagossy Brothers Company koncert

2019. 04. 06. - Vác, Madách Imre Művelődési Központ, Jeszenszky terem

Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Bagossy Brothers Company legújabb, Veled utazom című lemezének bemutató turnéja során ellátogatott Vácra is. Ez volt a zenekar legelső váci koncertje, amely azon felül, hogy tekinthető egyfajta bemutatkozásnak a váci közönség előtt, a helyszínnek köszöhetően többszörös premierré vált. 

Bár még csak tavaly nyáron csapott meg a Bagossy Brothers Company muzsikájának hegyilevegőtől könnyed szele, magabiztosan kijelenthetem, hogy fanatikussá váltam. Ez azért is éredekes, mert azelőtt nem gondoltam volna, hogy képes lennék bármiért, bárkiért is rajongani, de a BBC megtörte ezt a jeget. Azóta eltelt pár hónap, és ha mód van rá, akár egy távolabbi helyen lévő koncertre is benevezek, de nem riadok vissza attól sem, hogy egymás után több estét az első sorban töltsek el a gyergyói csapatot hallgatva.

A múlt szombati koncert nekem szerencsére közeli helyre esett, így kissé korán érkeztem meg a Madách Imre Művelődési Központhoz. Mivel nagyon régen jártam erre, tettem egy kört, hogy lássam, változott-e valami az évek során, és amint megláttam a #HEGYILEVEGŐ feliratú kisbuszt, elégedetten nyugtáztam, hogy a zenekar már nem fog hiányozni az estéről, én pedig tényleg jó helyen járok.

Miután beléptem az épületbe, hamar eligazítottak, ekkor már pár ismerős arc várakozott a Jeszenszky terem előtt. Jó ideig abban a hitben éltünk, hogy majd csak este 8-kor lesz kapunyitás, így kissé meglepődtünk, amikor már fél 8 körül beengedtek minket. Ennél már csak a terem nagyságán és berendezésén lepődtünk meg jobban, ugyanis egy balett-teremben találtuk magunkat, a színpadot három oldalról tükrök ölelték körbe, kordonként pedig balettrudak szolgáltak. Stílusosan kell koncertezni, az tény, ilyen látványban pedig amúgy sem volt még részem.

bagossyvac.jpg

A színpad mögött található óra 8-at mutatott, amikor felcsendültek a Belépő ismerős dallamai, és miután ezt a közönség végigénekelte, a Gyere velem című dalt már a zenekartól hallhattuk, Sanyi nem hétköznapi tapsát pedig együtt próbáltuk meg eltapsolni. Aki részt vett a lemezbemutató turné bármelyik állomásán, már valamennyire ismerheti a setlistet, aki pedig idén, vagy akár életében először járt Bagossy Brothers Company koncerten, annak minden dal egy meglepetés volt. Nekünk, rendszeres koncertlátogatóknak is minden dal egy csoda, hiszen minden egyes koncerten egy kicsit más élményt adnak. 

Ha már a turné főszereplője a Veled utazom című lemez, egy dal kivételével mindet hallhattuk a korongról. A műsorban persze helyet kapott sok régebbi kedvenc is, mint pl. az Elviszlek, Van egy ház, Van ez a hely, vagy az Add vissza. Azt már megtapasztaltam párszor, hogy Bagossy-koncerteken szemtelenül gyorsan telik az idő, így néha félve tekintettem az órára, és abban reménykedtem, hogy csak hazudik a mutató, és még bőven van időnk a fiúkkal utazni.

Annak ellenére, hogy idén már a hetedik Bagossy Brothers Company koncertemen vettem részt, még mindig magával tudott ragadni a Ha rólad szólna és a Vakít a kék „kicsit másképp" verziója, sőt én több dalt is szívesen meghallgatnék egy picit átgondolva. A koncert közben érdemes volt néha a fényeket figyelni, mert bár a fényshow a koncertek elengedhetetlen kelléke, és többnyire igazodik a ritmushoz, színekben a dalok hangulatához, az Esőcseppek alatt tényleg azt a hatást érik el a fényekkel, mintha esőcseppek hullanának a háttérben.

A közönség bekiabálásából kiderült, hogy volt egy szülinaposunk is, név szerint Orsi, így a Csobban az éjben mindenki című dalt most elsősorban neki címezte a zenekar.

Mint azt már említettem, a koncert egy balett-teremben kapott helyet. Végül ezt a zenekar is kiemelte, Norbi mondta, hogy ez a koncert végülis egy premier volt, ugyanis egyszerre ennyi ember nem láthatta őket hátulról. Ezután felhívta a figyelmünket arra is, hogy ha elég szemfülesek vagyunk, talán még láthatjuk Szilárd alsógatyáját. A zenekar bőrfelelőse kissé zavarba jött, viszont a közönség lemaradt a nagy alsóvillantásról, de biztos vagyok benne, hogy az este így is mindenkinek maradandó élményt adott.

Bár értesüléseim szerint mindössze 250 főnek volt lehetősége részt venni ezen a koncerten, a terem még így is kicsinek bizonyult, a terem ajtajait nyitva kellett hagyni ahhoz, hogy mindenki láthassa is a koncertet, ne csak hallhassa azt. Igaz, Vác valamilyen szinten vidéknek számít, még itt is sikerült a teltház, és biztos vagyok benne, hogy egy dupla akkora helyet is simán megtöltöttek volna, mint a Jeszenszky terem.

Az estébe 18+2 dal fért bele, ráaadásként a Rég a mélyben és a Harmonikás segített abban, hogy még egy kicsit kibulizzuk magunkat. Kissé szomorúan érzékeltem, hogy az idő ismételten elrepült, de mivel az évből még bőven van hátra, nem aggódom afelől, hogy megkapom-e a szükséges koncert-dózisomat.

Köszönöm az élményt, jó volt egy ilyen remek koncertért ismét ellátogatni szülővárosomba!

Cetti

Teltházas Aurevoir. szülinap az A38 fedélzetén

Aurevoir., The Freeborn Brothers (PL) – A38 Hajó, 2019. 03. 21.

Múlt csütörtökön teltházzal ünnepelte negyedik születésnapját a zsámbéki gyökerű Aurevoir. zenekar. A zsúrnak az A38 Hajó adott otthont, a közönség felfűtésére pedig a The Freeborn Brothers vállalkozott.

Azok közé tartozom, akik képesek kapunyitáskor a bejáratnál toporogni csupán azért, hogy a lehető legközelebbről élvezzék majd a műsort. Ez most sem volt másképp, és társaságommal az elsők között léptünk az A38 fedélzetére – a személyzeten és a fellépőkön kívül persze. Eleinte kissé úgy tűnt, hogy nagyon lassan fog telni az idő kezdésig, ám egyszer csak azt vettük észre, hogy mindjárt este nyolc, és hirtelen meglepően sokan bukkantak fel a semmiből.

Amint elérkezett a tökéletes pillanat a lengyel The Freeborn Brothers színpadra lépésére, egy kissé meglepő, mégis érdekes látvány tárult elénk a „háromszemű” harmonikás személyében, majd döbbenetünket fokozta a többi tag, ugyanis a brigád megjelenésben is igencsak kitett magáért. Ezután ahogy belecsaptak a lecsóba… akarom mondani a Duna vizébe, megállapítottuk, hogy arra, amit ez a csapat leművel, a „rohadt jó” és egyéb jelzők meglehetősen kevésnek bizonyulnak.

Már eleve az összhatás is nagyon ott volt, és nem csak egy koncertet kaptunk, hanem egy komplett showműsort. Bár a zenekar öt tagból áll, bőven kitennének egy tízfős társulatot is, ugyanis minden tag több szerepet vállal a dalokban, mindezt pedig megfejelik egy olyan színpadi produkcióval, hogy garantáltan az álladat fogod a padlóról felkapargatni, ha csak egyszer is meglesed őket élőben. Engem nagyon hamar megvettek műsorukkal, azonban akadtak olyanok, akiknél a nagy áttörés váratott magára. Amikor a Trónok Harca főcímzenéje is felcsendült, azok is csak ámultak, akik azelőtt esetleg nem fordítottak kellő figyelmet a zenekar felé.

thefreebornbrothers.jpg

A műsor alatt a közönségnek is volt alkalma énekelni, sőt, még jól meg is guggoltatott minket a lengyel brigád. Azt hiszem, ennél jobban nem is tudta volna más bemelegíteni a közönséget, mire a szülinapos Aurevoir. átvette a színpadot, már kellően jókedvű volt a nagyérdemű.

Az átszerelés ideje alatt úgy tűnt, hogy ólomlábakon vánszorog az idő, és sosem lép színpadra az ünnepelt csapat, de amint kezdetét vette az Aurevoir. műsora, mindannyian egy emberként – ám meglehetősen nagy hanggal – üdvözöltük a szülinapos fiúkákat. Aki volt már Aurevoir. koncerten, tudja, aki még csak most volt először, megtapasztalhatta, hogy egy ilyen bulin test nem marad szárazon. No nem kell furcsa dolgokra gondolni, nem a Dunában pancsolunk, és nem is csinálunk semmi rendkívülit, nemes egyszerűséggel mindenki izzadtra ugrálja magát.

aurevoir1_a38.JPG

Ez most sem történt másképp, hiszen ilyen remek dallamoknak lehetetlen ellenállni, még a falábakat is táncra csábítják. A koncert pár pörgősebb nótával indított, majd érkezett a szerelmesebb, nyugisabb blokk, ami alatt rápihenhettünk a további „ereszedelahajamra”.

Ez a születésnapi banzáj több szempontból is különleges volt. Egyrészt azért, mert bő két héttel a nagy nap előtt már minden jegy elkelt, ami azt is bizonyítja, hogy a jó muzsikára igény van. Másrészt pedig most már a felelős hegedűnyúzó szerepében Újházi Ádámot láthattuk, a szaxofon pedig Mr. SzexiSzaxi (Cseke Dániel) közreműködésével szólalt meg. Utóbbi azért is volt jó hír a nagyérdemű részére, mert így nem maradt el az egyik legnagyobb közönségkedvenc, a Vahúr. A koncert egyébként sem lett volna teljes többek között a Hopsza, a Mocsár, a Sárgavirág vagy a Renessaince Hardcore nélkül. Panaszra nem lehet okunk, ugyanis az este során megkaptuk a szükséges Aurevoir.-dózist.

aurevoir3_a38.JPG

Többször is érezhető volt, hogy a közönség ugrálásától picit megmozdul a hajó, de egyébként is az az igazi koncert, ami ennyire meg tudja mozgatni a jelenlévőket (kivétel persze az akusztik, és társai, ahhoz nagyon elvetemült hallgatóság kéne, hogy egy olyan műsorral hajót süllyesszünk!). Idő közben azért nem feledkeztünk meg arról sem, hogy miért is gyűltünk össze annyian, és sor került a nagy szülinapi éneklésre is. Az pedig legalább olyan menő, mint együtt világítani a telefonokkal a Kicsi borsó alatt, nem igaz?

aurevoir4_a38.JPG

A koncert alatt hihetetlen energia áradt a zenekarból, mint mindig, és csak magamat ismétlem, ha azt mondom, hogy kevés olyan csapatot lehet manapság látni, aminek tagjai képesek mindig ugyanolyan intenzitással felszántani a színpadot, és megtáncoltatni a közönséget. Én a buli végére rendesen elfáradtam, ettől függetlenül simán elviseltem volna egy ismétlést.

aurevoir2_a38.JPG

Bár az Aurevoir. amúgy sem egy kislétszámú zenekar, a koncertvégi meghajlásnál most kilencen sorakoztak fel a színpadon, ami lássuk be, nem éppen hétköznapi látvány. Mindent összegezve, egy fantasztikus este keretében ünnepeltük meg a zsámbéki csapatot, és biztos vagyok benne, hogy jövőre már nagyobb helyre lesz szükség, ha mindenki be szeretne jutni. 

A koncert után kicsit hosszú időbe telt kikeveredni a hajóról, de nem bántam, mert egy remek estében volt részem, melyen két fantasztikus zenekar húzta a talpalávalót. Bár az idei évből még elég sok van hátra, már most el merem könyvelni az idei top10-be az Aurevoir. 4 szülinapi zsúrját, mert ez tényeg fergeteges volt! Javaslom mindenkinek, aki teheti, hogy ha a közelében játszik a brigád. ne hagyja ki, nem fogja meg bánni. Én már több, mint egy éve képtelen vagyok kiszeretni az Aurevoir. koncertek feelingjéből, és bízom benne, hogy ez még nagyon sokáig így marad.

Köszönöm az élményt, hamarosan ismét találkozunk!

Aurevoir. fotók: Fejér János - 33AS Studio

oreofamily.jpg

Cetti

Gyurgyák János: Szerzők és szerkesztők kézikönyve

szerzokesszerkesztokkezikonyve.jpgKiadó: Osiris

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 548

Műfaj: kézikönyv

Kötészet: keménytáblás, cérnafűzött

ISBN: 9789632763187

Fülszöveg:

„A Szerzők és szerkesztők kézikönyvének első kiadása 1996-ban jelent meg, a második 2005-ben. Ez utóbbi kiadás óta immár 13 év telt el, s a kézikönyvek legalább egy évtizedenként jelentős átdolgozásra szorulnak. Különösen a digitális forradalom korában. Ez a folyamat ugyanis alaposan felforgatta a magyar könyvkiadás hagyományos világát is. Mindezen okok miatt több ponton újragondoltam és újrafogalmaztam a könyv téziseit és gyakorlati megoldásait. E könyv első kiadásának előszavában azt írtam, hogy egy jó kézikönyvnek csak a harmadik kiadása használható igazán. Ezek után félve bocsátom útjára ezt a munkát, tartva kissé attól, hogy nem tudok mindenben megfelelni ennek a magas elvárásnak. Végül pedig - ha nem is örök optimistaként - hiszek abban, hogy végső soron a racionálisan átgondolt szabálykövetés mindenki, tehát a kiadók, a szerzők és az olvasók számára is előnyös, hasznos és hosszú távon kifizetődő vállalkozás.

Gyurgyák János”

Ajánló:

Amikor a pályaválasztás során próbáltam eldönteni, merre vigyen majd az utam, a kiadványszerkesztés felé terelődtem. Annyit tudtam a szakmáról, hogy köze van a könyvekhez, és már ennyi is elég volt, hogy érdekeljen. Amikor pedig végre az iskolapadban ültem, és elérkezett a tanulás ideje, csak körmöltük az ajánlott, illetve kötelező olvasmányokat. Ezeknek persze a nagy része vagy nem volt kapható, vagy már elévült, így tanulmányaim során nem voltam sokkal előrébb (szerencsére így is jeles vizsgát tettem álmaim szakmájából), tudtam nagyon jól, hogy nem kell kétségbeesnem, ez egy olyan szakma, ami folyamatosan fejlődik, igazodik az aktuális trendekhez, így sosem lesz késő tanulnom. És nem is tévedtem.

Bár tanulmányaim során sok fontos szakkönyv kimaradt a fentebb említett okokból, tanáraim lelkiismeretesen megtanítottak mindent, amit lehetett, és most már elmondhatom magamról, hogy a szakmában dolgozom. Éppen frissen csöppentem bele a könyvkiadói életbe, amikor eljutott hozzám a Szerzők és szerkesztők kézikönyvének legfrissebb, idei megjelenése, amit nem győzök megköszönni az Osiris kiadónak! Jobbkor nem is jelenhetett volna meg a harmadik kiadás, hiszen a második kiadás megjelenése óta meglehetősen sok idő telt el, ezen felül nekem pont most volt szükségem a tudásom frissítésére, bővítésére.

Amikor kezembe vettem a könyvet és belelapoztam, már a gyors szemle is elég volt ahhoz, hogy tudjam, a Szerzők és szerkesztők kézikönyve alaposan bevezet majd a könyvek világába. Sokakban él az a sztereotípia, hogy egy szakkönyv csak unalmas és száraz lehet, azonban jelen esetben szó sincsen erről!

A könyv részletesen, ám érthetően kitér minden fontos tudnivalóra, a kisebb lépésektől kezdve a nagyobb műveletekig gyakorlatilag mindenről szó esik, amit fontos tudnunk, ha a könyvszakmában találjuk meg álmaink foglalkozását, vagy csak érdeklődünk iránta. A Szerzők és szerkesztők kézikönyve az a könyv, ami bármikor is kerüljön a kezedbe, minden esetben hasznát fogod venni. Számomra több szempontból is öröm volt olvasni a könyvet, ugyanis olyan leírásokkal és példákkal is találkoztam, amik nem jöttek velem szembe tanulmányaim során, így megkaptam a szükséges kiegészítést.

Kifejezetten tetszett a könyv szerkezeti felépítése. Jól elkülönített fejezetekben mutatja be, melyek a könyvek legfontosabb elemei, és minden fejezet elején találunk egy tartalomjegyzéket, amelynek köszönhetően később is könnyen megtaláljuk azt a témakört, amelynek éppen utána szeretnénk olvasni. A könnyebb eligazodást segíti a kötet végén található tárgymutató is.

Azon felül, hogy többek között a Szerzők és szerkesztők kézikönyve megmutatja, milyen hibákba eshetünk egy könyv írása vagy szerkesztése során, és mindenre ad pár könnyen értelmezhető példát, a kötetben fontos szerepet kapnak többek között a könyvkiadással kapcsolatos fogalmak, rövidítések, segédletek is. Bőven találkozunk ajánlott irodalommal, valamint a könyvek világát érintő érdekességekkel is. Mindezek azt igazolják, hogy a kötet egy alapos munka eredménye, és nem csak felületesen nyújt betekintést a könyvek világába. A kézikönyvnek külön pozitívuma, hogy könnyen emészthető, és bármilyen hihetetlenül hangzik, nem unalmas, sőt! Kifejezetten szerethető stílusban szólítja meg az olvasót.

A könyv elsősorban azoknak szól, akik vagy szerzőként, vagy szerkesztőként kerülnek kapcsolatba a könyvkiadás világával. Azt fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem elég, ha egyszer elolvasod ezt a könyvet, majd felteszed a polcra a többi közé díszelegni, ezt jobb, ha magad mellett tartod, legyél szerző vagy éppen szerkesztő, szükséged lesz rá!

Ha tehetném, kötelező olvasmánnyá tenném mindazok számára, akik bármilyen formában tevékenykednek a könyvszakmában, mert bőven lenne hova fejlődnie a hazai könyvpiacnak, ám ahhoz, hogy ez a fejlődés egyáltalán elindulhasson, előbb a könyvkiadást kéne alaposan gatyába rázni, beleértve minden szereplőt a szerzőktől kezdve a kiadói munkatársakon át a nyomdászokig.

Hosszasan tudnám taglalni, hogy miért is van szüksége a hazai könyvszakmának a Szerzők és szerkesztők kézikönyvére, de röviden-tömören már csak azt tudom kiemelni, hogy ebben tényleg benne van az a tudás, amit ha többen telepítenénk a fejünkbe, sokkal gördülékenyebben működhetne a könyvkiadás napjainkban.

Ha a megszokott ötös skálán kéne pontoznom a kötetet, minden kertelés nélkül azt mondom, hogy A szerzők és szerkesztők kézikönyve kiérdemelte az 5 pontot!

REKAMIÉ – Regionális Kamaraszínházi Fesztivál a Kisszínházban

sznsz.pngÚj tematikával és névvel indul útjára a Szegedi Nemzeti Színház Regionális Kamaraszínházi Fesztiválja, a REKAMIÉ. Határon túli magyar színházak magyar szerzők műveiből készült előadásait láthatja a szegedi közönség április 8-13-ig a Kisszínházban.

Barnák László főigazgató, a program válogatója elmondta, a fesztivállal szorosabb kapcsolatot szeretnének kialakítani a határon túli magyar alkotókkal, színészekkel, intézményekkel. A REKAMIÉ új színfoltként tűnik fel a magyar fesztiválpalettán, a hosszú távú cél pedig, hogy rangos szintre emelkedjen. A rendezvény kiemelt vendége Závada Pál lesz, akinek Az utolsó üzlet című darabja, színházunk egyik ősbemutatója a programsorozat része.

Az Újvidéki Színház művészeti vezetője, Lénárd Róbert hangsúlyozta, örömmel fogadták a felkérést, büszkén vesznek részt többszörös díjnyertes előadásukkal a programsorozatban.

Jászay Tamás, a Revizor kritikusa szerint változatos és merész a fesztivál első kiadásának programja. „Mindegyik előadásban van valami, amit nagyon lehet várni, amire nagyon kíváncsinak lehet lenni.”

A bemutatók után a nézők közönségtalálkozón vehetnek részt az alkotókkal és a színészekkel, együtt beszélik meg a látottakat Proics Lilla és Jászay Tamás moderálásával.

 A REKAMIÉ programja:

az_ordog_probaja_marosvasarhelyi_nemzeti_szinhaz.jpg2019. április 8. (hétfő) 19:00
Marosvásárhelyi Nemzeti Színház – Tompa Miklós Társulat
Az ördög próbája
Rendező: Radu Afrim

 

exit_temesvari_csiky_gergely_allami_magyar_szinhaz.jpg2019. április 9. (kedd) 19:00
Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház
EXIT
Rendező: Schilling Árpád

 

borisz_davidovics_siremleke_ujvideki_szinhaz.jpg2019. április 10. (szerda) 19:00
Újvidéki Színház
Danilo Kiš: Borisz Davidovics síremléke
Rendező: Alekszandar Popovszki 

 

liliom_zentai_magyar_kamaraszinhaz.jpg2019. április 11. (csütörtök) 19:00
Zentai Kamaraszínház
Molnár Ferenc: Liliom
Rendező: Mészáros Tibor

 

az_utolso_uzlet_szegedi_nemzeti_szinhaz.jpg2019. április 12. (péntek) 19:00
Szegedi Nemzeti Színház
Závada Pál: Az utolsó üzlet
Rendező: Lukáts Andor

 

naftalin_nagyvaradi_szigligeti_szinhaz.jpg2019. április 13. (szombat) 19:00
Nagyváradi Szigligeti Színház
Heltai Jenő: Naftalin
Rendező: Novák Eszter

 

Az előadásokra már válthatók jegyek a színház jegyirodájában (Stefánia 6.) és a szinhaz.szeged.hu weboldalon.