„A titok nyitja ti meg én. De inkább ti!” – Bagossy Brothers Company évnyitó hétvége

Bagossy Brothers Company, Fiúk, Szintaxis – A38 Hajó, 2020.01.17.-18.

2020. január 30. - Cetti

bagossy1_1_1.jpgMár hagyománnyá vált, hogy a Bagossy Brothers Company egy dupla koncertes hétvégével köszönti az új évet, mégpedig az A38 fedélzetén… khmm akarom mondani, gyomrában. Ez a rajongók számára egy ünnepi hétvége, hiszen a szerencsésebbek két estét is eltölthetnek a zenekar társaságában, ezen felül, ha időben érkeznek, két másik zenekart is elcsíphetnek bemelegítés gyanánt.

Tovább

Felnőtt fejjel egy gyerekkoncerten – bemutatkozott az Életmesék

Farkasházi Réka és a Tintanyúl – MOMKult, 2019. 12. 08.

farkashazi_reka_es_a_tintanyul_1.jpgNemrég jelent meg a kétszeres Fonogram-díjas Farkasházi Réka és a Tintanyúl zenekar új lemeze, az Életmesék, amely 13 tételével sok gyermeket tett boldoggá. Ezekhez a dalokhoz most Réka írt kísérő meséket – erről majd egy bejegyzés múlva lesz szó! Nincsen új lemez egy jó kis lemezbemutató koncert nélkül, így mielőtt még belevetettük volna magunkat a nagy karácsonyi forgatagba, mindenki kitombolhatta magát Tintanyúl módra.

Tovább

Borítóleleplezés: Tiszlavicz Mária – Mellékhatás

BuKo történetek 2.

tiszlavicz_maria_mellekhatas_boritoleleplezes.jpg
Hamarosan megjelenik Tiszlavicz Mária új regénye, a Mellékhatás, amely a BuKo történetek 2. része. Formailag a könyv már túl van az utolsó utáni simításokon, és azt csiripelik a madarak, hogy hamarosan a kezünkben tarthatunk egy újabb remek krimit. Nem is húzom tovább az időt, ismerjük meg egy kicsit jobban a könyvet, és a szerzőt!

Tovább

Dobozba zárt pofára esés: szeptemberi „darkBubble” a BubbleBook-tól

darkbubble_bubblebook_hangtalan_sikoly.jpgA könyvmolyok körében már ismertek a könyves subscription box-ok, amelyek lényegében könyves meglepetés dobozok. Ezekben a dobozokban mindig van könyv, könyvjelző, kísérőlevél és pár exkluzív ajándék. Bár ezt nagyon magyarázni se kell, hiszen a social felületek tele vannak a jobbnál jobb külföldi és magyar boxok fotóival. Pár éve kezdték el többen is itthon próbálgatni ezeknek a dobozoknak a forgalmazását, az eredmény vegyes, vannak zseniálisan jó dobozok, és akadnak gyengébbek.

Tovább

Kétszáz a koncert: Ilyen volt az Aurevoir. 200. koncertje

Aurevoir., Bordó Sárkány Régizene Rend - 2019. 07.11. Kobuci

aurevoir1.jpgManapság egyre több minden ad okot az ünneplésre, nem csak a szokványos szülinapok és jubileumok számítanak nagy dolognak, hanem akár az is, hogy egy zenekar fennállásának hanyadik koncertjét adja. Múltkor pont egy ilyen, úgymond jubileumi számtól volt hangos a Kobuci, ugyanis nem is olyan régen az Aurevoir. zenekar 200. koncertjén tombolhattunk egy jót. Az este vendége a Bordó Sárkány Régizene Rend volt.

Tovább

Magyar Rhapsody Projekt: Megjelent a Bársony Bálint Sextett új nagylemeze

Klasszikus zene új ízben: a világzenétől a jazzig

mrp_cimkep.jpgNemrég jelent meg a Bársony Bálint Sextett legújabb nagylemeze, a Magyar Rhapsody Projekt, amely jazz és világzenei átiratban mutatja be klasszikus zeneszerzők magyar témájú műveit. Lehet, hogy némely zenebarátnak Erkel operájának cselszövő kórusa bossanovában meglepő ötletnek tűnik, vagy nehezen képzeli el Kodály legismertebb népdalgyűjtését, mint egy keleti hangulatú világzenei improvizáció alapját, de ez az új, zenei meglepetésekben bővelkedő, egyedi hangzásvilágú album azt is bizonyítja: a klasszikus zeneszerzők magyar témájú művei minden zenei világban életre kelthetők.

Tovább

Ferenc K. Zoltán – A halál színe vörös

halalszinecimkep.jpgKorunknak talán egyik legjelentősebb eseményeként tekinthetünk a második világháborúra, amely Magyarországon sem múlt el nyomtalanul. Bár magát a világháborút, valamint következményeit több szemszögből is megismerhetjük, ha egy kis időt fordítunk az irodalmi anyagok tanulmányozására, a háború második leghosszabb és legtöbb életet követelő városcsatájáról eddig nem született konkrét irodalmi mű. Ferenc K. Zoltán könyve, A halál színe vörös ezt az űrt igyekszik betölteni.

Tovább

Termékteszt: NIVEA Hairmilk Shine sampon és kondicionáló

cimkep.jpgMivel a hajamat tartom az egyik legkedveltebb „alkatrészemnek”, különös figyelmet szentelek a hajápolásnak. Hosszú időbe telt, mire találtam olyan sampont, ami minden igényemnek megfelel, és nem csak rövid távon hatásos, ettől függetlenül továbbra is szívesen próbálok ki bármilyen újdonságot. Éppen ezért éreztem magam szerencsésnek, amikor a NIVEA és a TRND közös projektjének keretében nekem is lehetőségem adódott kipróbálni az új NIVEA Harimilk Shine termékeket.

Tovább

Utóhang: Ilyen volt a The Tumor Called Marla 5. szülinapi zsúrja

2019. 04.13., Dürer Kert

Múlt szombaton ünnepelte meg 5. születésnapját a Dürer Kert színpadán a modern metal egyik hazai képviselője, a The Tumor Called Marla. A nem mindennapi eseményhez csatlakoztak a Waiting for Violet, a Tiansen, valamint a Dystopia zenekarok.

Ha egy szombat estén nem vágysz másra, minthogy elmerülj az ízes metal muzsikák tengerében, nem kell messzire menned, hiszen tele vagyunk olyan remek zenekarokkal, akik akár egy rövidebb műsorral is képesek alaposan megmozgatni. Így volt ez most a Dürer Kert kistermében, ahol szép számmal gyűltünk össze egy kis exkluzív szülinapi zúzásra. 

Az estét a frontcsajos Waiting for Violet nyitotta. A zenekar nem finomkodott, azonnal belecsapott a lecsóba, én pedig hirtelen azon kaptam magam, hogy nem látok túl sokat a tagokból – kellett nekem hátulra állni! –, ugyanis már ekkor szép számmal gyűltünk össze, és sokan igyekeztek közelről szemlélni a műsort. A csapat neve már nem volt ismeretlen számomra, ellenben zeneileg nagyon is avatatlan voltam, ami nem baj, sőt az ismeretek hiánya kifejezetten jót is tett az első találkozásnak. Jobban szeretem, ha egy zenekar elsőnek egy élő műsor keretében nyer meg magának, fontosnak tartom, hogy ne csak online térben legyen ütős a zenekar, hanem koncerten is át tudják adni az élményt. Ennek a Waiting for Violet műsora tökéletesen eleget tett, elégedetten tapsoltam meg őket a koncert végén.

waitingforviolet.jpg

Egy gyors átszerelés után a színpadot a szintén frontcsajos Tiansen vette át. A többek között progresszív és pop-metal elemeket ötvöző csapat nálam erősítette az élőben vizsgázók táborát, de esélyem sem volt a muzsikájuk minőségét illetően aggódni. Energikus műsorukkal nagyon hamar megmutatták, hogy náluk a vegyes zenei vonal még véletlenül sem egyenlő a céltalan útkereséssel. Bátran nyúlnak a különböző zenei műfajokhoz, és mindenből csak annyit csípnek fel, amennyi elég a különös, és elvarázsoló elegyükhöz. Annak ellenére, hogy én női énekesekben kritikus és válogatós vagyok (mondjuk zeneileg alapból is), a Tiansen esetében nem találtam olyan pontot sem zeneileg, sem pedig énekügyileg, amibe beleköthetnék. Ez talán köszönhető annak is, hogy tényleg magabiztosan, és jó érzékkel nyúlnak a zenéhez.

tiansen.jpg

A Tiansen után megérkezett a szülinapos csapat, a The Tumor Called Marla. Mivel egy szívemhez közel álló zenekarról van szó, hiba lett volna kihagyni a születésnapi zsúrt.  A modern metal brigád a Basement Tapes című nótával nyitotta az ünnepi műsort, a közönség pedig azonnal együtt tombolt  a zenekarral. Jobb nyitást nem is választhattak volna! Marláék egyébként sincsenek híján a remek nótáknak, de én megkérdőjelezem azt, hogy a közeljövőben fog-e születni olyan dal, ami lekörözi a Basement Tapes-t. No nem mintha nem bíznék a csapatban, egyszerűen csak arról van szó, hogy azt a hirtelen berobbanást, amivel ez a dal indít, szerintem nem a legegyszerűbb überelni. Már az első pillanattól kezdve megvolt az a tipikus „Marla-hangulat", amit egy-egy koncertjükön megtapasztalok, így hamar magaménak tudtam érezni a műsort. Ez részben köszönhető annak, amit a hangszerekkel művelnek, illetve a női és férfi ének tökéletes kombinációjának.

marla1.jpg

A repertoárból természetesen nem maradhatott ki a Distances, melynek klipjébe rengeteg időt és energiát fektett a zenekar, és még mindig azt mondhatom, hogy a kedvenc klipjeim egyike, mert van benne történet (Aki ismer, tudja, hogy én erre vagyok nagyon rákattanva, szeretem, ha egy zenei klipben megmutatkozik a kreativitás, és a képi világ valóban mond valamit). A nagyobb élményátadást a bulin elősegítette a háttérben zajló vetítés – egyébként minden dalhoz tartozott videó is –, ami növelte a vizuális élményt. A koncert során eljátszották személyes kedvencemet is, ami nem más, mint a True/Born. Bár az eredeti nótát Csongor Bálint közreműködésével rögzítették, őt gyakorlatilag lehetetlen az élő produkcióra kölcsönkérni, így most Vári Gábor, a Dystopia énekese egészítette ki a dalt énekügyileg.

Előzetesen a zenekar azt ígérte, hogy az elmúlt öt évet egy órában összefoglalva kapjuk meg, és úgy érzem, hogy ennek eleget is tettek, teljes mértékben kihasználták az időt, és egy remek műsort adtak a nagyérdeműnek. A szülinapi produkciót végül egy tortás köszöntés zárta, így már kijelenthetjük, hogy tényleg minden megvolt, ami a szülinapozáshoz kell. 

marla2.jpg

Akiben ezután még maradt energia, a Dystopia társaságában vezethette le az estét. A zenekar nem éppen most kezdett el a zenével ismerkedni, ami meg is látszott rajtuk (évek, meg a rutin, ugye?), a nap végére még egy tisztességes zúzdát biztosítottak a jelenlévőknek. Az este eddig sem volt éppen lapos, de még a záró zenekar is tartogatott egy kis meglepetést, ugyanis egyik dalukat a Marlás Gerő András Péter közreműködésével adták elő. Úgy tűnik, a két csapatnak jól megy az énekes kölcsönzés, megtalálják a közös hangot, így azon felül, hogy megvan az ilyen produkcióknak a sajátos feelingjük, még jól is esik hallgatni ezeket. Sokan úgy vannak vele, hogy nem jó sem elsőnek, sem utolsónak lenni egy koncerten (szerintem ez azért nem egészen igaz, ezen az estén szerintem megérte minden fellépőnek a szereplés!), a Dystopia remek zárást adott ennek a nem éppen hétköznapi bulinak. Bár az utolsó nóta végét már nem tudtam megvárni (vidéki élet szépségei), egyáltalán nem bántam meg, hogy a szülinaposok után még maradtam, és nem siettem el azonnal.

dystopia.jpg

Végszóként már csak annyit hagyok itt, hogy jobb programot nem is választhattam volna szombat estére, és szerintem ezzel nem voltam egyedül. Négy remek csapat biztosította a szükséges koncertadagot, olyan zenei dózist adtak a hallgatóknak, ami nem csak arra elég, hogy elvegetáljunk a következő buliig, hanem tényleg fel is töltődjünk kicsit - függetenül attól, hogy tombolni kicsit fárasztó lehet.

Köszönöm az élményt, remélem, hamarosan ismét találkozunk!

 Cetti

The Tumor Called Marla fotók: Bands Through The Lens
Dystopia fotó: Frank Szilágyi
Tiansen fotó: @zsenim
Waiting for Violet fotó forrása: a zenekar Facebook-oldala

„Premier" a váci balett-teremben: Rendhagyó Bagossy Brothers Company koncert

2019. 04. 06. - Vác, Madách Imre Művelődési Központ, Jeszenszky terem

Az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Bagossy Brothers Company legújabb, Veled utazom című lemezének bemutató turnéja során ellátogatott Vácra is. Ez volt a zenekar legelső váci koncertje, amely azon felül, hogy tekinthető egyfajta bemutatkozásnak a váci közönség előtt, a helyszínnek köszöhetően többszörös premierré vált. 

Bár még csak tavaly nyáron csapott meg a Bagossy Brothers Company muzsikájának hegyilevegőtől könnyed szele, magabiztosan kijelenthetem, hogy fanatikussá váltam. Ez azért is éredekes, mert azelőtt nem gondoltam volna, hogy képes lennék bármiért, bárkiért is rajongani, de a BBC megtörte ezt a jeget. Azóta eltelt pár hónap, és ha mód van rá, akár egy távolabbi helyen lévő koncertre is benevezek, de nem riadok vissza attól sem, hogy egymás után több estét az első sorban töltsek el a gyergyói csapatot hallgatva.

A múlt szombati koncert nekem szerencsére közeli helyre esett, így kissé korán érkeztem meg a Madách Imre Művelődési Központhoz. Mivel nagyon régen jártam erre, tettem egy kört, hogy lássam, változott-e valami az évek során, és amint megláttam a #HEGYILEVEGŐ feliratú kisbuszt, elégedetten nyugtáztam, hogy a zenekar már nem fog hiányozni az estéről, én pedig tényleg jó helyen járok.

Miután beléptem az épületbe, hamar eligazítottak, ekkor már pár ismerős arc várakozott a Jeszenszky terem előtt. Jó ideig abban a hitben éltünk, hogy majd csak este 8-kor lesz kapunyitás, így kissé meglepődtünk, amikor már fél 8 körül beengedtek minket. Ennél már csak a terem nagyságán és berendezésén lepődtünk meg jobban, ugyanis egy balett-teremben találtuk magunkat, a színpadot három oldalról tükrök ölelték körbe, kordonként pedig balettrudak szolgáltak. Stílusosan kell koncertezni, az tény, ilyen látványban pedig amúgy sem volt még részem.

bagossyvac.jpg

A színpad mögött található óra 8-at mutatott, amikor felcsendültek a Belépő ismerős dallamai, és miután ezt a közönség végigénekelte, a Gyere velem című dalt már a zenekartól hallhattuk, Sanyi nem hétköznapi tapsát pedig együtt próbáltuk meg eltapsolni. Aki részt vett a lemezbemutató turné bármelyik állomásán, már valamennyire ismerheti a setlistet, aki pedig idén, vagy akár életében először járt Bagossy Brothers Company koncerten, annak minden dal egy meglepetés volt. Nekünk, rendszeres koncertlátogatóknak is minden dal egy csoda, hiszen minden egyes koncerten egy kicsit más élményt adnak. 

Ha már a turné főszereplője a Veled utazom című lemez, egy dal kivételével mindet hallhattuk a korongról. A műsorban persze helyet kapott sok régebbi kedvenc is, mint pl. az Elviszlek, Van egy ház, Van ez a hely, vagy az Add vissza. Azt már megtapasztaltam párszor, hogy Bagossy-koncerteken szemtelenül gyorsan telik az idő, így néha félve tekintettem az órára, és abban reménykedtem, hogy csak hazudik a mutató, és még bőven van időnk a fiúkkal utazni.

Annak ellenére, hogy idén már a hetedik Bagossy Brothers Company koncertemen vettem részt, még mindig magával tudott ragadni a Ha rólad szólna és a Vakít a kék „kicsit másképp" verziója, sőt én több dalt is szívesen meghallgatnék egy picit átgondolva. A koncert közben érdemes volt néha a fényeket figyelni, mert bár a fényshow a koncertek elengedhetetlen kelléke, és többnyire igazodik a ritmushoz, színekben a dalok hangulatához, az Esőcseppek alatt tényleg azt a hatást érik el a fényekkel, mintha esőcseppek hullanának a háttérben.

A közönség bekiabálásából kiderült, hogy volt egy szülinaposunk is, név szerint Orsi, így a Csobban az éjben mindenki című dalt most elsősorban neki címezte a zenekar.

Mint azt már említettem, a koncert egy balett-teremben kapott helyet. Végül ezt a zenekar is kiemelte, Norbi mondta, hogy ez a koncert végülis egy premier volt, ugyanis egyszerre ennyi ember nem láthatta őket hátulról. Ezután felhívta a figyelmünket arra is, hogy ha elég szemfülesek vagyunk, talán még láthatjuk Szilárd alsógatyáját. A zenekar bőrfelelőse kissé zavarba jött, viszont a közönség lemaradt a nagy alsóvillantásról, de biztos vagyok benne, hogy az este így is mindenkinek maradandó élményt adott.

Bár értesüléseim szerint mindössze 250 főnek volt lehetősége részt venni ezen a koncerten, a terem még így is kicsinek bizonyult, a terem ajtajait nyitva kellett hagyni ahhoz, hogy mindenki láthassa is a koncertet, ne csak hallhassa azt. Igaz, Vác valamilyen szinten vidéknek számít, még itt is sikerült a teltház, és biztos vagyok benne, hogy egy dupla akkora helyet is simán megtöltöttek volna, mint a Jeszenszky terem.

Az estébe 18+2 dal fért bele, ráaadásként a Rég a mélyben és a Harmonikás segített abban, hogy még egy kicsit kibulizzuk magunkat. Kissé szomorúan érzékeltem, hogy az idő ismételten elrepült, de mivel az évből még bőven van hátra, nem aggódom afelől, hogy megkapom-e a szükséges koncert-dózisomat.

Köszönöm az élményt, jó volt egy ilyen remek koncertért ismét ellátogatni szülővárosomba!

Cetti