Köntös, rózsaszín bugyi, cicanaci, copfok, nyakkendő trikóval, vasutas sapka és sok-sok bohóckodás, koncertbe foglalva – röviden így lehetne összefoglalni a pénteki bulit, persze nem csak ennyiből állt az este.

Április első napja a bolondozásé, egyre több zenekar szervez koncertet erre a napra is, hogy együtt szórakozzon a közönségével. Az Echonald is kivette a részét a mókából, a srácok olyan öltözetben jelentek meg, amilyenben még nem láthattuk őket, és ha a vicces megjelenés nem lett volna elég, a megszokottnál hosszabb műsorral szórakoztatták a közönséget.

Azt már lehetett tudni, hogy a zenekar készül valamilyen vicces meglepetéssel, de azt nem, hogy pontosan mivel. Nem sokkal a koncert kezdése előtt már sejthettük, hogy valami beöltözős mutatványra készülnek, és amikor végre színpadra álltak, akkor volt lehetőségünk szemügyre venni az érdekes jelmezeiket. A vicces megjelenés ellenére úgy kezdték el a koncertet, ahogyan az egy zenekarhoz illik, és egy egész szép, kibővített műsornak lehettünk szem-és fültanúi. Az eredetileg 14 tételesre tervezett koncert végül 20 számosra bővült, és akkor még nem is számoltam hozzá mindent!

Az idei lemez dalain kívül elhangzott pár korábbi szerzemény is, így az amúgy sem szokványos koncert még több extrával volt gazdagítva.

Aki részt vett ezen az estén, a következő dalokat hallhatta:

Az idő felett sír egy angyal / Őrült bohóc / Emlékekben élek / Úgy hívják végzet / Elvettek tőlem / Nem kell semmi / Még lélegzem / Tükörkép / Színvilág / Bukott fejvadász / Bukott fejvadász (akusztikus) / Őrült bohóc (akusztikus) / Nem lehet, hogy boldogan élj! / Nézz az égre / Mindig őszinte / Ha megállna az idő / Viszlát idegen / Cirkusz / Nem fáj már! / Játszó angyal

Egy kevés ízelítőt kaphattunk a decemberi akusztikus koncert műsorából, akik kíváncsiak a folytatásra, azoknak december 17-én a megjelenés kötelező a GitárPontban, én már régen a naptárba véstem ezt a koncertet, kár lenne kihagyni!

A műsort színesítette még pár nem várt „mutatvány”, hallhattunk részleteket a Covbojok féle Télapóból, elhangzott egy kis Edda és Tankcsapda is, persze csak poénból, egy ilyen estén simán belefért, és még jobban oldotta az addig is oldott hangulatot – ha szabad így fogalmaznom. Egy kis időre Horváth Tibit is sikerült a színpadra hívni, utánozhatatlan stílusával mindenkiből kicsalt egy nevetést, bár az este folyamán ebben nem volt hiány.

Ezen az estén ismét megmutatta a közönség, hogy még ha nincs is teltház, így is elég hangosak tudunk lenni, és néhányunkat semmi sem akadályozhat meg a részvételben, legyen szó távolságról, kicsit kései koncertkezdésről, vagy egy szomorú hírről – az Echonald mindent elkövet azért, hogy a koncert látogatói jól érezzék magukat. A koncert alatt érkeztek már régóta nem látott hallgatók, így még ha a teljes műsort nem is hallhatták, legalább láthatták a srácok nem mindennapi megjelenését.

Sok vicces és emlékezetes pillanata volt ennek az estének, a legjobban mégis az tetszett, ahogyan Feri felvezette a Még lélegzem című számot:

„Sokan jönnek azzal, hogy milyen nagy a közönség, de amíg Ti itt vagytok, addig én lélegzem!”

Azt hiszem, ezt nem is kell magyaráznom. A pozitív visszajelzés nagyon jól esik egy zenekarnak, a közönség számától függetlenül, de mégis azt mondom mindenkinek, hogy a koncertek végén figyeljetek jól, figyeljetek a srácok tekintetére, mert abban, ahogy ránk, a közönségre néznek, minden benne van, még akkor is, ha vicces cuccokban jelennek meg. És ez felbecsülhetetlen.

Fotók: Tomori Krisztina