Szeptemberben a Rock On! Fest hétvégéjén jelent meg az Echonald legújabb lemeze, Változunk címmel. A tíz dalos korongnak már a címe is árulkodó, hiszen a lemez egy komoly változás hozománya. Avatatlan füleknek ez csak egy feltörekvő banda lemeze, ami vagy tetszik, vagy nem, régebbi hallgatóknak viszont egy picit több ennél.

Ha nem először tévedsz ide, akkor bizonyára feltűnt, hogy a Szellemi Csemegék blog felületén eddig nem volt még ilyen „13+1 ok, hogy…” bigyó. Valójában már régen tervezve volt, csak a megfelelő anyagra várt, melyet az Echonald zenekar új, Változunk címet viselő korongja végre meghozott. Ha ismered már a zenekart, akkor tanúja vagy egy új korszak születésének az életükben. Ha a blogot is ismered, akkor pedig egy új rovat születése is a szemed láttára történik. Ha egyikünket sem ismered, nos, akkor üdv köreinkben!

Egy zenekar életében egy újabb lemez mindig másabb, lemezről lemezre igyekeznek megfelelni a hallgatóságnak, azonban kevesen cselekszenek annak tudatában, hogy nem csak új hallgatókat nyernek ezzel, hanem esetleg el is vesztenek párat a régi táborból. Az Echonald ettől sosem riadt vissza, az elmúlt évek során pedig komoly változáson ment keresztül zeneileg, mégis minden lemeznél igyekeztek kihozni magukból a maximumot. Most már akárhogy is nézzük, a válogatás albummal együtt az ötödik nagylemezt tarthatjuk kezünkben, és elmondhatjuk, hogy valami beérett.

Először tök jó ötletnek tűnt, hogy dalonként szedjem szét a lemezt, de jobban átgondolva, ha most minden dalnál kiemelem, hogy mennyit változott a csapat, nem sok értelme lenne, könnyen beleeshettem volna az önismétlés csapdájába. Meg nem vagyok én magyartanár, sem műelemző, hogy olyat is belelássak egy-egy szövegbe, ami amúgy nincs is benne. Nem játszunk „Mire gondolt a költő?” játékot, így menet közben átalakultak kicsit a szempontok.

De tegyük is félre a rizsát, ugyanis most egy olyan lemez van a főszerepben, amelyet már sokan nagyon régóta vártunk, és biztosra veszem, hogy a fiúk is vért izzadtak vele, mire megszületett. Hogy megérte-e a beleölt energiát? Az mindjárt kiderül.

Kezdjünk is bele a pontokba

1. A tálalás

Fontos, hogy milyen külsővel kerül a kezünkbe egy termék, jelen esetben egy fizikai formában is elérhető lemez. A grafikai elemek változatlanul Lajcsák István kezét dicsérik, neki köszönhetően ismét igényes köntösbe bújtatva jelenhetett meg a fiúk anyaga. A CD-hez tartozó booklet azon felül, hogy négy dalnak a szövegét tartalmazza, vizuálisan is közelebb hozza a lemezt a hallgatóhoz.

2. Változások

Bár ebben a kifejezésben, hogy változás, nem két perc munkája van, összehasonlítva a korábbi lemezekkel, ég és föld az időszakok közötti szakadék. Az évek során a képzeletbeli batyuban gyűltek a tapasztalatok, az építő vélemények, és biztos vagyok benne, hogy a mindenbe beleköpők fikájából is ragadt egy kicsi a batyu szövetébe, de a fiúkat ismerve, pont ez érdekelte őket a legkevésbé. A képzeletbeli batyuból kivették azt, ami hasznosítható, hozzáadták azt, ami eddig is megvolt a fejükben, és összegyúrták egy lemezzé. A zenekar több szempontból is túlszárnyalta magát, egy zeneileg jobban kidolgozott, szövegileg pedig egyszerűbb, mégis mély tartalmú lemezt hozott.

3. Csak semmi hősködés!

Erről talán a fiúk, főként Feri tudna inkább mesélni. Még a válogatáslemez kapcsán mesélte az énektémákról, hogy itt most nem a „hősködés” kapott főszerepet, lejjebb vett a hangokból. Ha csak elindítasz egy régebbi korongot, érteni fogod, miről is van szó. Nincsenek akkora magaslatok, mint pár évvel ezelőtt, és ezek nélkül is sikerült elérni, hogy teljes legyen a hangzás, sőt, még így is színesebb skálán mozog Feri az ének terén.

4. Nincsenek túlírt szövegek

Manapság egyre jobban igaz, hogy a leegyszerűsített szövegekre van igény. Senki ne vegye sértésnek, de az a tapasztalat, hogy ha egy szöveg esetleg átlagon felüli szinten van megírva, jönnek a fikaköpők, és leszarozzák, mert nem értik. Bár ez a jelenség minden művészeti ágban jelen van, ha nem érted, akkor nyilván csak szar lehet, még véletlenül sem a szövegértéseddel/műértelmezéseddel van baj, mert te tökéletes vagy. Megsúgom, ez elég buta elmélet, és még csak nem is helyes. Tény, hogy sokaknak nem megy a gondolatátadás ezen formája, de az Echonald esetében nem ez volt a gond, hanem a hazai közeg értetlensége. Így komoly lépés volt – és meglátásom szerint kihívás is –, hogy az Echonald dalaiban a szövegek megfogalmazása egyszerűbb legyen, de továbbra is megőrizzék a mondanivalójukat.

5. Nincsen a korongon kifejezetten „depi-öngyi” hangulatú dal

A korábbi Echonald daloknál sok esetben elmondható volt az, hogy bizony megríkatják az embert, többnyire pont a mondanivalójukkal. Persze a dalok mindig vegyes hangulatúak voltak, de a zenekarral mindig is úgy voltam, hogy élőben kurva jót bulizok a zenére, de ha csak fülessel hallgatok egy lemezt, taknyom-nyálam egybe, és bőgök. No, nem minden egyes tételen, de elég sok volt az olyan dal, ami nagyon betalált. Meg hát a lányok amúgy is sírósak, és érzékenyebbek. Lényeg a lényeg, hogy volt durván egy kb. 1-1,5 éves időszak, amikor szinte képtelen voltam meghallgatni akár egy Echonald nótát is, pont azért, mert nem hiányzott, hogy előjöjjön a sírós picsa oldalam. Ugyanis sok dal ezt a hatást érte el nálam. Az új album pedig mentőövként jött, mert annak ellenére, hogy tartalmilag továbbra is mély dalokról van szó, másképpen hatnak a hallgatóra (legalábbis rám), teljesen más a hangulatuk. Ez persze azért is lehetséges, mert az új dalok már valamilyen szinten más ingerek hatására íródtak, és a zenekar is kiforrottabb lett. Most sok csomag százas zsepi rebeg hálát, hogy nem kell meghalniuk a Változunk lemez miatt. Ez is egy komoly változás. Ha ezzel a lemezzel ismered meg a zenekart, akkor olyan boldog lehetsz most, mint egy csomag túlélő százas zsepi.

6. I know what you feel – csak egy kicsit másképp

Továbbra is megmaradva a szöveg, illetve hangulat témájánál, még mindig megtalálhatjuk saját világunkat a dalokban, de más ízben. Ugyanúgy a mindennapi élet benyomásai alapján megszületett dalokat kapunk, mondhatjuk, hogy a zenekar ezentúl is a hallgatósággal van, de már egy kicsit másképp. A szövegek olyan, az eddig megszokottaktól eltérő hangulati környezetbe ültetve szólalnak meg, amellyel ugyanúgy elérik azt a hatást, hogy megszeresse, magáénak érezze a hallgató, csak éppen kisebb eséllyel szomorodik el. Ezt persze megint a saját szemszögemből nézve mondom.

7. Színesebb zenei alapok

Bár zeneileg eddig sem kellett félteni a zenekart, a Tíz év Echonald lemezen azt hallhattuk, hogy hogyan szólnak az addig ismert dalok egy kis vérfrissítéssel, a Változunk mondható a jelenlegi felállás első igazi közös gyermekének. Érezhetően sokat dobott az anyagon a szélesebb zenei ismeret, gondolok itt akár arra, hogy nem álltak meg a rétegzene egyik mélyebb rétegénél, hanem mertek nyitni egy kicsit másfelé is, és a srácok mertek több irányt, dallamot előcsalogatni a hangszerekből. A teljes lemez legelső hallgatásakor a Pusztíts el című dalnál éreztem azt, hogy az első pár másodperc alapján meg nem mondanám, hogy ez egy Echonald nóta. Szerintem nagyon jót tett a csapatnak, hogy hagytak időt beérni a munkának, és nem siették el a lemez megjelenését, mert nagyon sok újítással álltak elő ezen a korongon. Kicsit éles váltás, mégis egy masszív folytatása az eddigi pályának.

8. Dinamikában nincs hiány

Lényegében a teljes lemezre elmondható, hogy az első hangtól az utolsóig megvan a kellő dinamika, ami viszi előre a korongot és a hallgatót is. Nem akarok belemerülni a szakszavas okosságokba, pláne, hogy az ilyesmit nem az én tisztem eldönteni. Maradjunk annyiban, hogy sokadik hallgatásra sem érzem azt, hogy alábbhagyna a lemezben lévő erő, lendület.

9. Egyensúly

Feltűnt, hogy egyensúlyban vannak a pörgősebb, és a kicsit lassabb tételek? Nem? Akkor hallgasd meg a lemezt újra, csak most kicsit figyelmesebben.

10. Harmónia

A hangszerek és az ének közötti kapcsolaton nincs mit részleteznem. Biztosan mindannyian tudnánk mondani legalább egy olyan dalt, amelynél az előadó kicsit elbaltázta a dolgot, és nem minden passzol össze, ettől nem válik éppen kedvenccé az adott szám. Sokszor nem is tudjuk, hol botlik el a dolog, csak érezzük, hogy az úgy nem oké. Meglátásom szerint a Változunk lemezen nem lépett elő ez a probléma, a dallam igazodik a szöveghez, működik a dolog oda-vissza.

11. Van eleje, van vége, tehát van kerete

Szeretem, ha egy lemeznek van eleje és van vége, gondolok itt a felvezetésre, vagy ha jobban tetszik, intróra, és a lezárásra, outrora. Nem minden esetben szükséges ezeknek külön tételként szerepelniük a lemezen, de az Echonald esetében már megszokhattuk, így joggal elvárhatjuk, hogy nem csak beleugranak a közepébe, aztán valahol elvágják a végén. Szépen felvezetik a lemezt az első, Megyek tovább című dalukkal, amelynek kezdése teljes értékű intróként is megállja a helyét. A dal magába foglalja, hogy a zenekar most egy új szakaszban jár, valami véget ért, de az élet zajlik tovább. A zenekar is maga mögött hagyott egy szakaszt, ami hozzátesz a jelenhez, és részt vesz a jövő formálásában. A lemez megkapja a lezárást is, az Így ér véget című dallal. Ebben is benne van minden, pörgés, lassabb dallamok, és tartalmas szöveg. A bevezetés és a lezárás keretbe foglalja az album teljes tartalmát.

12. Egy kis görbe tükör, avagy Mást nem érdekel

Bár nem terveztem, hogy külön bekezdésben kiemeljek akár egy dalt is, mert akkor illene végig gyalogolni a többin is, de a Mást nem érdekel című nóta egy nagyon is aktuális, ám hétköznapi témát ragad meg. A hétköznapi életet foglalja magában, melyben jelen van a közösségi média nem éppen pozitív hatása, és az is, hogy mennyire megyünk el a valós élet mellett azért, hogy cserébe a kirakatban minden tökéletes legyen.

„Mondd, mennyit kell még tennem,
hogy mellém állj és éld meg
mindazt, ami mást nem érdekel.

Csak téged, és jobb leszel, ha érzed,
hogy átkarol az élet.

Emelt fővel hidd el, többet látsz.”

 13. Egy kis személyes, avagy én mit szeretek (még) benne:

Azon felül, hogy a zenekar mutatott valami újat a saját munkásságából, és még engem is meg tudott lepni, több dal is akadt, ami elsőre kedvenc volt. Fentebb már említettem a Mást nem érdekel-t, de ezen kívül nagy kedvenc a címadó Változunk, ami korábban a lemez előfutáraként klip formájában is megjelent. Már a megjelenés napján hallhattuk a koncerten Az élet ilyen című nótát, amire első hallásra azt mondtam magamban, hogy húbazmeg, ez betalált! Összességében amúgy én a teljes lemezzel meg vagyok elégedve, mert minden dalban megtaláltam azt, amit kellett. Van olyan dal a lemezen, amire azt mondom, hogy részemről témájában most nem aktuális, lehet, hogy csak hónapok, vagy évek múlva nyer értelmet, de ettől még nem rossz, megvan az értéke, csak ebben a pillanatban nem jön át 100%-osan. Azt gondolom, hogy ezzel nincsen baj, mert az újabb lemez is adott valamit, amit örömmel cipelek magammal fejben és szívben. No de megfogadtam, hogy most igyekszem elfogulatlan, és nyálmentes maradni, próbálom ehhez tartani magam.

Aki nem ismerte eddig a zenekart, csak ezzel a lemezzel került bármilyen kapcsolatba az Echonald nevével, munkásságával, annak biztosan mást ad a lemez, mint egy régebbi hallgatónak. Én úgy érzem, hogy a Változunk lemezzel egy hosszú időszak lezárult, de nem egészen hétköznapi értelemben. A zenekar magával hozta ebből a szakaszból azt, amit érdemes, gondolok itt főként a tapasztalatok általi fejlődésre, változásokra. Hátra maradtak azok a dolgok, amelyek nem szükségesek a folytatáshoz, viszont ezeknek helyére került mindaz, ami kellett a változáshoz, ami kellett ahhoz, hogy a lemezben benne legyen az a plusz, amire a hallgatók vártak.

Most egy klasszikus meséből idéznék, röhögjetek ki nyugodtan.

„Rafiki: A változás jó.

Simba: Jó, de nem olyan könnyű.”

/Oroszlánkirály/

Követve a fiúk pályáját, valóban nem volt könnyű nekik sem eljutni eddig a változásig. Úgy látom, hogy megérte, és bízom benne, hogy a fiúk is így gondolják!

13+1. Tudtad, hogy van élet az agyonhype-olt nagy zenekarokon túl is?

Magyarázzam a kérdést, vagy egyértelmű, hogy mint mindenben, úgy a zenében is van egy körforgás? Mindig bukkannak fel új nevek, termelődik az utánpótlás, és sokszor más ízt hoznak, mint a jól ismert, nagy zenekarok. Nem kell megijedni, nagyon sok feltörekvő csapat is van olyan ügyes, mint mondjuk a nagy-nagy kedvencek ugyanennyi idősen. Csak túl kell lépni a komfortzónán, le kell dobni a szemellenzőt, ki kell szedni a fülzsírtartót, vagy ahogy tetszik, és meglepődve fogjátok tapasztalni, hogy még ha nem is profik a mai feltörekvők, de van bennük kraft, van bennük sok lehetőség. Nem ciki a kis nevű bandákat szeretni, hallgatni meg aztán végképp nem. Nem vagyok a nagyok ellen, mert ők is tettek azért, hogy oda jussanak, ahol most vannak, de a magyar hallgatói közeg hozzáállásával, és (nem) befogadóképességével sosem fogok megbékélni. Emelem cilinderem azok előtt, akik teret adnak a kicsiknek, és ha idetévedtél, nyilván te is közéjük tartozol.

Az Echonald is abba a zenei generációba tartozik, amely igyekszik lépést tartani a 21. századi igényekkel, hullámokkal, mégis próbál maradandót és értékeset alkotni. Mi, akik ebben hallgatóként veszünk részt, talán jobb lenne, ha nem mennék el lesütött szemmel eme furcsa jelenség mellett.

Végezetül

Nos, így is bő lére lett eresztve szösszenetem, ha idáig eljutottál, és nem kezdett el anyám csuklani, akkor minden tiszteletem a tiéd. Néha kissé eltérve a lényegtől átváltottam elmélkedőbe, talán túl elvont és hosszú lett ez a szösszenet, ezt aláírom. Ez a szösz elsősorban a Változunk lemezről akart szólni kicsit más szemszögből. Hogy ez végül átjön-e, vagy az egész egy zagyvaság, hagyd itt kommentben nyugodtan. Van saját véleményed a lemezről? Azt is várom szeretettel! Remélem, nem bántad meg, hogy benéztél, és nem érzed elvesztegetett időnek azt, amit most egy feltörekvő csapatnak, és egy őrült blogger írásának szenteltél.

Ha egy tizes skálán pontoznom kéne a korongot, akkor nem adok max pontot, mert az nyilván már az elfogultságra lenne fogható. Nagyon szeretem a lemezt, de szeretném, ha érne még meglepetés, és a fiúk folytatnák tovább az új utat, és a következő lemezhez egy új batyuból szednék elő az inspirációt, így egy olyan nyolcast adok, ami már majdnem kilences.