Már hagyománnyá vált, hogy a Bagossy Brothers Company egy dupla koncertes hétvégével köszönti az új évet, mégpedig az A38 fedélzetén… khmm akarom mondani, gyomrában. Ez a rajongók számára egy ünnepi hétvége, hiszen a szerencsésebbek két estét is eltölthetnek a zenekar társaságában, ezen felül, ha időben érkeznek, két másik zenekart is elcsíphetnek bemelegítés gyanánt.
Az már nem meglepő, hogy a Bagossy Brothers Company egyik beceneve a SOLD OUT, hiszen sorra adják a teltházas koncerteket. Ha egy helyszínen zsinórban adnak két-három koncertet, azok is sorra teltházasak, ami azt is bizonyítja, hogy sokunknak van piszok jó zenei ízlése! Hogy ennek mi az oka, nem árulom el, hiszen a zenekarban van egy titkos esszencia, ami vagy megnyer valakit, vagy nem, az viszont biztos, hogy aki egyszer ráérez a „Bagossy-életérzés” ízére, nehezen tud lemondani róla!
Bár nekem még csak másodszor volt szerencsém részt venni a Bagossy Brothers Company évnyitó hétvégéjén, az eddigi tapasztalatok alapján bátran ki merem jelenteni, hogy ennél jobban nem is lehetne kezdeni az évet koncert tekintetében!
Első nap
A pénteki nap koronája volt a nyitóhétvége első estéje, hiszen sokan ahogy végzünk a munkával, rohanunk is a koncert helyszínére, hogy még biztosan ne maradjunk le semmiről. Már nem ért meglepetésként, hogy páran jóval a kapunyitás előtt a helyszínen várakoztak, én is általában azok táborát erősítem, akik a lehetőségekhez mérten inkább várnak sokat, csak meglegyen az első sorok valamelyikében a hely. Idővel biztosan kinövöm, és visszafogottabb leszek, ha élő zenéről van szó, de egyelőre még szeretem intenzívebben, és közelebbről megélni a koncerteket – bízom benne, hogy ezért senki nem orrol meg rám. Talán nem vagyok egyedül azzal, ha azt mondom, hogy a legnehezebb a kapunyitást volt kivárni. A nyitáskor pedig fokozta az izgalmakat egy kicsike technikai baki, ugyanis az egyik jegyolvasó nem működött. A hibát gyorsan elhárították, és utána szépen működött is a beengedés, ám ekkor még nem számítottunk rá, hogy az a bizonyos technikai ördög még tartogat számunkra pár meglepetést.
Eleinte még lassan szivárogtunk be a koncertterembe, de idővel a többség megérkezett, és mire a Fiúk vette be a színpadot, már szép számmal gyülekeztünk. Általában szeretek előre tájékozódni a számomra még nem ismert fellépőket illetően, de ezen a hétvégén szerettem volna teljesen az első benyomásra hagyatkozni, így nem néztem utána egyik este vendég fellépőjének sem. És talán így tettem a legjobban, mert teljesen friss füllel, elvárások nélkül tudtam fogadni pénteken a Fiúk produkcióját. A nevükhöz hűen, egy fiúcsapatot kaptunk, fiatal, energikus és lelkes srácokkal.
/Fiúk, fotó: Kovács Gergő/
Nem csak a tagok, hanem az egész zenekar is fiatal, a budapesti brigád 2018 őszén alakult, első daluk pedig 2019 tavaszán jelent meg. Ennyi legyen is elég a kötelező formaságokból, hiszen nem életrajzot tanulni mentünk az A38-ra, hanem bulizni egy jót! A Fiúk műsora pedig tökéletes bemelegítésnek bizonyult a maga 11 tételével. A dalok között akadt olyan is, amit csak most játszottak először, és hivatalos megjelenése tavasszal várható. Ahogyan az facebook oldalukon szerepel, játékukban keveredik az indiepop az R’n’B jegyekkel. Zeneileg lényegében nem mutatnak újat, hiszen számtalan csapat mozog ebben a műfajban és kever elemeket, és nagyon nehéz egy tág zenei ismeretű embernek újat mutatni, mégis van bennük valami, ami miatt akkor is felfigyelsz rájuk, ha éppen nem is vagy nyitott a számodra új zenekarokra - mondjuk nálam a nyitottsággal sosincs gond! Ennek a miértje is nagyon egyszerű, adott egy csapat, aki jól elkapta azokat a zenei elemeket, melyekkel eljuthatnak a zeneszerető emberek szívéhez. Fejükben megfogalmazódtak olyan szövegek, amiknek megadták a tökéletes dallamokat, mindehhez élőben hozzáteszik a lelküket, és a szívüket, és láthatóan még a zenei alázat sem ismeretlen nekik → máris megszületik egy koncertképes, szerethető zenekar. Dalaik között akad mélyebb gondolatokat átadó, és egyszerű, hétköznapibb is, így mindenki magáénak érezhet valamennyit a produkcióból. Látva, hogy a #hegyilevegő mennyire befogadó volt a Fiúk muzsikájával szemben, biztos vagyok benne, hogy idővel ez a fiatal csapat is szép tábort tudhat majd a színpad előtt a koncerteken.
A Fiúk megnyerő műsora címekben:
Halk volt / Ági / Egyedül / Másnap / Hétfő / Ballada / Vártam rád / Művirág / Szóban forgó / Félek / Részegen táncolnék
/Fiúk, fotó: Kovács Gergő/
A remek bemelegítés után szinte már fénysebességgel repült el az idő, és amikor a Bagossy Brothers Company bevette a színpadot, kezdetét vette egy varázslatos, 20 tételes utazás. Az új év új dalokat és egy teljesen új setlistet is hozott, a megszokott műsor kicsit megváltozott, így új élményekkel és persze friss szettel vághattunk neki a 2020-as koncertdömpingnek. Egy teljesen új Intro jelezte a zenekar érkezését, a Visszajövök kellemes dallamai köszöntek vissza, majd szépen áthajlottunk a dalba, bőrünkön pedig végigszaladt gyorsan a libabőr, ahogyan mindenki együtt énekelte új kedvencünk sorait. A kezdeti megilletődöttséget levetkőzve azok is becsatlakoztak, akik nem rendszeres koncertlátogatók, vagy éppen csak mostanában bővítették a #hegyilevegő népes táborát.
/Bagossy Brothers Company, fotó: Sinco/
Az egész kezdésben volt egy kis meghittség, hiszen a zenekarnak és a közönségének szüksége van egymásra. Ez persze minden olyan zenekarról elmondható, amelyik a zene szeretetét teszi prioritásban előre. Azzal viszont már kevesen büszkélkedhetnek, hogy a pár éves pályafutásuk alatt nem csak egy hatalmas rajongótábort, hanem egy összetartó közösséget is kiépítettek. Amiben persze az a legszebb, hogy kifejezetten építeni sem kell, mert egy ilyen közösség magától építkezik, az összetartóerő pedig a közös érdeklődés.
Ez az este sok meglepetést és újdonságot tartogatott magában. A műsorból kikerült pár dal, de a helyükbe régóta áhított, már hiányzó darabok kerültek. Műsorra került a Dőlj hátra, amit nagyon sokan hiányoltak a koncertekről (érthető), előkerült többek között a Félálom, sőt, egy új dal is érkezett Boldog idők címmel. A megszokott sorrend is változott, egy-két tétel az utolsó számok közül előrébb került, illetve ez a csere megtörtént fordítva is. Erre persze leginkább azok tudtak egy picit felkészülni, akik az első sorban ügyesen lelesték a setlistet.
Így nézett ki címekben a nyitóhétvége listája:
Intro + Visszajövök / Van ez a hely / Élj a mának / Kettőből egy / Dőlj hátra / Félálom / Fészkelek / Add vissza / Csendes vizeken / Táncolj Ildi! / Magázós / Olyan Ő / Ha rólad szólna / Vakít a kék / Szebb vagy, kérlek / Harmonikás / Sanyi / Van egy ház / + Boldog idők / ++ Valahol itt
Ahogyan azt korábban említettem, a technika ördögét nem hagyta nyugodni a “kötekedhetnék”, néha bizony beleszólt a buliba, pontosabban tett arról, hogy Norbinál gitár fronton ne szóljon minden úgy, ahogyan kéne, de sem a zenekart, sem pedig a közönséget nem kell félteni. Míg a zenekar és háttércsapata technikai szempontból dolgozott a hiba elhárításán, addig a közönség hangos énekléssel űzött el minden gonosz erőt, a közös munkának köszönhetően pedig rendes mederben folyt tovább a koncert. Nehéz lenne eldönteni, hogy a zenekar, vagy a közönség fokozta-e jobban az esti varázslatot, bár szerintem nem túlzok, ha azt mondom, hogy ez is közös eredmény.
/Bagossy Brothers Company, fotó: Sinco/
A zenekar kedveskedett nekünk már az első estén egy fantasztikus koncerttel, és nem csak azzal vált teljessé, hogy Barbival együtt adták elő az Olyan Ő-t, nem csak attól volt jó az este, hogy a műsorba csempésztek pár régen játszott nótát, vagy éppen hoztak egy új dalt, a „Bagossy-varázslatban” több titok és összetevő rejlik, és mindet képtelenség megfejteni. Ott vannak az apró gesztusok, és persze sugárzik a csapatból a szív és a lélek, ami nélkül képtelenség lenne úgy leadni egy koncertet, ahogyan ők teszik azt minden egyes alkalommal. Lehetetlen lenne mindez a közönség nélkül is, akik minden koncerten megtörhetetlen lelkesedéssel fogadják a fiúkat és Barbit. Persze megválaszolhatnánk a varázslat titkát Norbi szavaival, miszerint
„A titok nyitja ti meg én. De inkább ti!”,
mindannyian tudjuk jól, hogy ez csak egy része az egésznek.
Második nap
Aki azt hiszi, hogy egy dupla vagy akár tripla koncerten mindegyik este ugyanolyan, nagyon téved, hiszen két egyforma koncert nem létezik! Ez másnap be is bizonyosodott, bár a bejutás hasonló volt, mint előző este, csak most nem technikai akadályok voltak. Megmagyarázhatatlan okokból páran úgy érezték, hogy ha csak 20 perccel érkeztek nyitás előtt, nekik akkor is jár alanyi jogon az első helyek egyike, és teljesen korrekt dolog a régóta (akár bő egy órája) ott várók beelőzése. Megsúgom, nem, ez igazi #hegyilevegősök között nem így megy. Utólag nyugtató volt a tudat, hogy az illetlen tolakodást többen is észrevették, persze ez kikerülhetetlen dolog, csak nem pont etikus. A tolakodókat leszámítva más negatív élmény nem volt, az pedig különösen jól esett, amikor egy-egy ismerős arccal összenézve elkönyveltük magunkban, hogy ez az este is fergeteges lesz, tolakodók ide vagy oda.
A szombati bemelegítést a Szintaxis biztosította, akik egészen Kolozsvárról érkeztek hozzánk. Ismeretlenül a név nem sokat árul el a csapatról, de amint beveszik a színpadot, és felcsendülnek az első hangok, máris úgy érzed, mintha egy régi ismerős üdvözölne. A kedves, és vidám dallamok könnyen bekúsznak a tudatodba, a szövegekből már elsőre megmaradnak foszlányok. A közönség nagyon könnyen tudott azonosulni a Szintaxis muzsikájával, és bár én csak az első sorokat láttam magunk mögött, láthatóan mindenki jól érezte magát, a körülöttem lévőkkel pedig hatalmasat buliztunk a kolozsvári srácok műsorára!
/Szintaxis, fotó: Hegyi Júlia Lily/
Utólag nem is bírtam magammal, meghallgattam azokat a dalokat, amelyek már elérhetők Spotify-on. A csapat remek felvételen is, de az az igazság, hogy az élő produkció nekem sokkal jobban tetszett, sokkal jobban él, mint a felvételek. Ami persze jó, hiszen az is nagyon fontos, hogy egy zenekar hogyan prezentálja dalait a nagyérdemű előtt, sőt, nekem sokkal fontosabb, mint a felvételek, amiket bármikor elő tudok venni.
A Szintaxis ezzel a szettel mutatkozott be a közönség előtt:
Lala / Gyere madár / Közeleg feléd / Metro / Bárhova tartasz / Ahogy neked a legjobb / Lila napfény / Feri / Valahol otthon / Lépcsőház / Megtaláltam / Másképp mondanánk
Ezek közül azonnal kedvenccé vált a Gyere madár, a Metro, a Lila napfény, a Valahol otthon, és a Lépcsőház. Külön kiemelném a szettből a Feri című dalt, ami egy Kistehén feldolgozás. Személy szerint nekem a Szintaxis féle Feri jobban tetszik, sokkal lendületesebb, pörgősebb, koncertképesebb abban a formában, ahogyan ezek az ügyes fiúk előadják.
/Szintaxis, fotó: Hegyi Júlia Lily/
Bevallom, én még jó ideig el tudtam volna hallgatni a Szintaxis koncertjét, ez a zenekar koncertezésre termett, a dalaik könnyen célba érnek, és ami a legfontosabb: élnek. Ezzel a bemutatkozással gyorsan be is lopták magukat a szívembe, és nagyon remélem, hogy hamarosan ismét találkozunk!
Mire a Bagossy Brothers Company a színpadra lépett, egy vidám és izgatott közönség fogadta, a duplázók pedig részben újra átélhették az előző estét. De tényleg csak részben, mert bár a setlist ugyanaz volt, az érzés más. A fontos pillanatokat (no de melyik nem volt az?!) kicsit másképp láttuk, és annak ellenére, hogy a műsor sokunknak nem volt már ismeretlen, ugyanazzal a lelkesedéssel vártuk a dalokat. Ezt az estét a technika is komolyan vette, és az előző nap próbatételeit nem ismételte meg - sokunk örömére.
/Bagossy Brothers Company, fotó: Hegyi Júlia Lily/
Ebben a hétvégében számtalan varázslatos pillanat volt, nem csak a fellépő zenekarok, hanem a közönség részéről is. Olyan kedves gesztusokkal kommunikáltunk egymás felé, amit szavakkal visszaadni nem lehet. Fontos, hogy a zenekar, és a közönsége között meglegyen a kémia, itt pedig ez maximálisan jól működik.
/Bagossy Brothers Company, fotó: Hegyi Júlia Lily/
Amilyen nehéz volt kivárni az évnyitó hétvégét, olyan gyorsan el is röppent, de nem szállt el (mármint úszott el a Duna vizén) nyomtalanul, számtalan szép emléket, élményt hagyott maga után. Aki már korábban duplázott, vagy éppen triplázott Bagossy-koncerten, tudja, mit érzek, amikor azt mondom, hogy ebből sosem elég! Itt most nem csak arra gondolok, hogy elmész egy koncertre, és jól érzed magad, ennél sokkal többet adnak a Bagossy Brothers Company koncertjei. A hétköznap szürke emberei közül kiszakadni, és egy olyan közösséget választani, mellyel tényleg a legnagyobb lelki nyugalommal bulizhatsz egy jót a(z egyik) kedvenc zenekarod koncertjén, magadba szívod a szép gondolatokat, csodás dallamokat, és azt az életérzést, amit mindez ad… leírhatatlan. Nem csak szeretsz egy zenekart, nem csak jársz a koncertjeikre, hanem tartozol is valahova. Kapsz egy hatalmas, és folyamatosan gyarapodó családot. És én nagyon remélem, hogy sokáig leszünk még így.
Zárásként már nem maradt más, csak egy szó: Köszönöm! ♥
/Bagossy Brothers Company, fotó: Hegyi Júlia Lily/
