Eredeti cím: Ragdoll
Kiadó: Libri - Insomnia
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 496
Műfaj: krimi, pszicho-thriller
Fordította: Illés Róbert
Borító: puhatáblás, ragasztókötött
Fülszöveg:
„Hat ember maradványaiból összevarrt egyetlen holttestet találnak egy londoni lakásban.
Az áldozatot Rongybabának nevezik el. Ki követhette el ezt a borzalmat? Van-e összefüggés a bizarr eset és a pár évvel korábbi gyilkosságsorozat közt, amely miatt William „Wolf” Fawkes nyomozót kényszer-gyógykezelésre ítélték?
William és társa, Emily Baxter őrmester nyomozását levakarhatatlan sajtóhiénák hada követi – a „Rongybabás gyilkos” eközben bestiális listát küld a vérszagra gyűlő újságíróknak: hat ember neve szerepel rajta, és a meggyilkolásuk tervezett időpontja…
Mi kapcsolja össze a hat áldozatot?
Miközben Wolfék versenyt futnak az idővel, a gyilkos valahol a közelben lapul…
Daniel Cole váratlan fordulatokban bővelkedő thrillerét eddig 30 nyelvre fordították le. Ahogy Jo Nesbø vagy Stieg Larsson regényei, a Rongybaba is kitörölhetetlen nyomot hagy az olvasóban. Folytatás 2018-ban!”
Értékelés:
Krimi rajongóként bármikor szívesen belevetem magamat egy gyilkossági ügy nyomozásába, így Daniel Cole Rongybaba című műve sem maradhatott ki az olvasmányaim közül. A fülszöveg és a borító is nagyon megfogott, biztosra vettem, hogy nem fog csalódás érni – és bizony a megérzéseim most is helyesek voltak!
Már maga a tény, hogy egy holttest több emberi maradványból áll össze, felketette a figyelmemet, hiszen ez nem egy megszokott, sablonos krimire utal. Jelen esetben pedig még izgalmasabbá válik a történet, ugyanis a Rongybaba esetét megelőzi egy történet, elsőként ezt ismeri meg az olvasó.
Először 2010-be ugrunk vissza az időben, és ekkor egy tárgyaláson találjuk magunkat Londonban, amikor is Naugid Khalid, a „Hamvasztó Gyilkos” felett ítélkeznek a bírák. Wolf már ekkor jelen van, ugyanis ő is részt vett a nyomozásban, valamint a tárgyaláson. A tárgyalás végül dulakodásba fullad, majd ugrunk négy évet az időben…
… amikor ismét egy kegyetlen gyilkos kilétére kell fényt deríteni. A helyszín továbbra is London, kiindulópontunk pedig egy lakás, ahol felfedezik a hat emberi maradványból összevarrt holttestet, amit furcsa pózban helyezett el a gyilkos, ráadásul még egy halállistát is hagyott maga után, melyen következő áldozatait sorolta fel, eltervezett haláluk pontos dátumával. Már ekkor tudtam, hogy nagyon gyorsan le fogom darálni a történetet, minél hamarabb meg akartam tudni, hogy ki áll mindezek mögött. Mivel az áldozatok halála időhöz van kötve, és azok a napok nem állnak túlzottan messze a könyvbéli jelenünktől, minden pillanat sokat számít.
Fontos volt, hogy az áldozatok minél hamarabb biztonságba kerüljenek, a nyomozók megtalálják a Rongybaba maradványainak „tulajdonosait”, valamint elkapják a kegyetlen gyilkost is, aki nem csak a őket, hanem a médiát is folyamatosan hergeli. Úgy tűnik, a gyilkos megállíthatatlan, és a kiszemelt áldozatok is menthetetlenek minden óvintézkedés ellenére. Wolfék tehetetlenek a gyilkossal szemben. Az idő egyre csak fogy, miközben nem történik jelentős előrelépés az ügyben.
/eredeti kép forrása: goldwallpapers.com/
Még ha ez kifelé nem is látszik, de mindenki megtesz minden tőle telhetőt a haladás érdekében, még a zöldfülű Edmunds is, aki nem erre a pörgős nyomozói pályára termett. A nyomozás során nem marad el a tapasztaltabbak „erőfitogtatása” sem, azonban ha a nyomozók nem lennének kellően feszültek, fáradtak, ingerlékenyek, az olvasók sem kapnák vissza 100%-osan a könyv hangulatát. Mindezt fokozza, hogy az eseményeket váltott szemszögből ismerjük meg. Egyre jobban kezdem megkedvelni a váltott szemszöget, mert hihetetlenül izgalmas végkifejletet tud produkálni!
Ahogyan az idő, úgy fogytak a lapok is a könyvben: nagyon gyorsan. Régen volt már szerencsém ennyire érdekfeszítő és izgalmas krimihez, ami egyszerre szórakoztat, felforgatja a gyomromat, és ezeken felül még ámulatba is ejt. Bátran ki merem jelenteni, hogy Daniel Cole első könyve nálam jelesre vizsgázott!
A Rongybaba számomra több szempontból is zseniális. Az, hogy a gyilkos kilétét sokáig homály fedi, mégis folyamatosan kommunikál a nyomozókkal, illetve a médiával, csak fokozza az izgalmakat, majd az ebben rejlő csavar teljesen megdöbbentő. Bár a fő vonalat a gyilkosság adja, nem tudtam figyelmen kívül hagyni több apró pozitívumot sem. A szerző már a főszereplőnk, Wolf nevével is eljátszadozott, nem csak az áldozatokkal, és bátran váltogatta a szemszöget is. Ezeken felül nem félt használni a humort, amivel sokszor oldotta egy kicsit a feszültséget. Bizonyos tekintetben pedig még egy kis társadalomkritikát is megjelenített a történetben, megmutatta, hogyan is reagál a mai társadalom egy ilyen brutális gyilkosságot felgöngyölítő nyomozásra: nem elég, hogy már a csapból is a Rongybaba eset folyik, valaki még ebben is meglátja a bizniszlehetőséget, ami legalább annyira gyomorfogató, mint a gyilkos „műve”.
Köszönöm a Libri kiadónak és a Kildarának, hogy részese lehettem ennek a borzongós nyomozásnak! Kíváncsian várom a folytatást!
Borító: Kicsit véres, kicsit a történetre utaló. A kékes alap ad egy kis ridegséget a könyvnek, borzongóssá teszi azt, ez pedig illik a ránk váró tartalomhoz. 5 pont
Történet: Csavaros és kellemesen brutális. 5 pont
Karakterek: Érdekes karaktereket kaptunk a történetben, többen okoztak meglepetést. Amikor már úgy tűnt, hogy egy-egy szereplőt kiismertem, akkor megmutatták a másik oldalukat. 5 pont
