S. J. Kincaid – A kárhozott
Eredeti cím: The Diabolic
Sorozat: A kárhozott 1.
Kiadó: Twister Media
Megjelenés éve: 2017
Oldalszám: 480
Fordította: Bodóné Hofecker Zsuzsanna
Műfaj: regény
Zsáner: sci-fi, disztópia, ifjúsági
Kötészet: puhatáblás, ragasztókötött
ISBN: 9786155631283
Fülszöveg:
„A kárhozott könyörtelen.
A kárhozott legyőzhetetlen.
A kárhozottnak egyetlen feladata van: hogy öljön azért a személyért, akiért létrehozták.
Nemezist arra teremtették, hogy egy galaktikus szenátor leányát, Sidoniát védelmezze. Egymás mellett nőttek fel, de semmilyen értelemben nem testvérei egymásnak. Nemezis boldogan adná az életét Sidoniáért, és ezt is várják tőle. Ölne is érte, annyi életet oltana ki a védelmében, amennyi csak szükséges.
Amikor a császár értesül arról, hogy Sidonia atyja felkelést szított ellene, a szenátor leányát a császári udvarba, azaz a Crysanríthemumba rendeli. Túszként kell szolgálnia az apja ellen. Nemezis csak egy módon óvhatja meg Sidoniát: ha Sidoniává válik.
Amíg a birodalom egyre repedezik és mind jobban fenyegeti a nyílt lázadás, Nemezis megtanulja, hogy több rejtezik benne, mint csupán gyilkos ereje. Igazabb emberségre lel önmagában, mint amilyet a valódi emberek többségénél tapasztal. A veszélyek, akciók és intrikák árnyékában talán épp ez az emberség lesz az, ami megmenti az életét – és a birodalmat.”
Ajánlás:
Rengeteg olyan könyv van, amit szeretek, de nagyon kevés olyan, amiben megkapok mindent, amit elvárhatok. Amikor a kezembe vettem S. J. Kincaid első magyarul megjelent könyvét, A kárhozottat, még nem tudtam, hogy ez lesz az idei évem egyik legjobb olvasmánya. Most már magabiztosan ki merem jelenteni, hogy nagyon előkelő helyre tornázta fel magát hihetetlenül rövid idő alatt.
Régebben nem rajongtam túlzottan a disztópiákért, sem pedig a scifi-ért, valahogyan nem tudtam megtalálni a helyemet ezekben a világokban. Persze ahogyan teltek az évek, egyre jobban elmélyültem ezekben a zsánerekben is, és idővel egészen komfortosan éreztem magamat egy-egy sci-fi vagy disztópia olvasása közben. Ez részben annak is köszönhető, hogy rábukkantam azokra a kötetekre, melyek idáig vezettek simának nem éppen nevezhető könyvmoly utamon. Részben pedig annak, hogy nyitottabbá váltam a könyvek világában. Ezt nem is bántam meg, hiszen ha nem történik meg ez a fajta fejlődésem, nem bukkanok olyan remek könyveke, mint A kárhozott.
A könyv már a borítójával nagyon könnyen megfogott, a pillangó megjelenítése (félig valódi pillangó, félig pedig egy halom penge) is azt sugallta, hogy ez a könyv nem az, aminek elsőre látszik. A fehér alap mutathatná az ártatlanságot, és még a valódi pillangószárnyak is utalhatnak egyfajta gyengédségre, lágyságra, ártatlanságra. Az alattuk található pengék viszont pont azt jelképezik, hogy A kárhozott mást is rejt magában.
A történet főszereplője, Nemezis úgy néz ki, mintha közülünk való lenne, pedig valójában nem ember, hanem egy könyörtelen gyilkológép, akit azért hoztak létre, hogy egyetlen egy embert „szeressen”, védjen, szolgáljon. Ha a szükség úgy kívánja, akár öljön, vagy meg is haljon érte. Ugyanis a kárhozottaknak nincsen más szerepük a világban. Ha mindez nem lenne elég, Nemezis szemszögéből követhetjük végig, hogy ez az elv mennyire nem helytálló, nincsen kőbe vésve, és egyáltalán nem megdönthetetlen.
Nemezist azért teremtették, hogy akár élete árán is védelmezze a galaktikus szenátor lányát, Sidonia von Impyrean-t. Ahhoz, hogy ezt a küldetését hibátlanul végezze, senki máshoz nem kötődhet. Mivel a kárhozottaknak ez a rendeltetésük, így ez Nemezis számára egyáltalán nem furcsa feladat, ő csak a kötelességét teljesíti. Azonban Sidonia valóban ragaszkodik a kárhozotthoz, és soha nem is kezelte úgy, mintha bármiben is kevesebb lenne nála. Az élet viszont komoly próba elé állítja őket, amikor a császár a Crysantemumba rendeli Sidoniát, miután a lány apja felkelést szított ellene. Nemezis csak azt teszi, amit tennie kell, amikor a lány helyett ő megy a császárhoz, ez pedig elég is volt ahhoz, hogy teljes fordulatot vegyen a történet.
/eredeti kép forrása: pixabay/
Az írónő eddig sem vette félvállról a történetet, sőt, egy olyan disztopikus világot ültetett bele, amelyben erősen jelen van a politikai és társadalmi helyzet görbe tükre. Jobban belegondolva, bizonyos részektől már nem is állunk annyira messze, csak éppenséggel a technológiai fejlettség terén van pár fényévnyi távolság. Ezzel az alappal szinte azonnal sikerült megfogni, és nehezemre esett bármikor is letenni a könyvet.
A kárhozott még a korábbiaknál is jobban magába szippantott, amikor felfedezhetőek voltak Nemezis fejlődésének jelei, és egyértelművé vált, hogy nem kell feltétlenül annak maradnod, akinek születtél. A kárhozottak kegyetlen, vad lények, és csak szolgálatot teljesítenek. Ez nem jelenti azt, hogy csak így tudnak létezni, egy kárhozottnak is lehetnek érzései, mindez csak attól függ, hogy szolgaként vagy egyenrangúként kezelik. Legalábbis Nemezis erre nagyon jó bizonyíték, a történet során többször kimutatkozott, hogy Sidonia nyomot hagyott benne.
S. J. Kincaid könyve több szempontból is kiemelkedő. Egy olyan képzeletbeli világot épített fel valós elemekkel, amely egyszerre megrémiszt és ámulatba ejt. Mindezt megfűszerezte egy nagyon egyedi jellemfejlődéssel, sok-sok csavarral, egy kevéske romantikával. Ezeket olyan ügyesen építette bele, hogy elsőre fel sem tűnik, mi az, ami miatt megfog a könyv, szépen lassan magamtól kellett rájönnöm, hogy mi minden tetszik benne.
Amikor befejeztem A kárhozott olvasását, úgy éreztem, hogy azonnal tudnám folytatni, el akarok veszni a következő részben!
A kárhozott egy olyan könyv, amelyet bátran merek ajánlani mindenkinek, függetlenül attól, hogy milyen műfajt, zsánert részesít előnyben, ugyanis ebben a könyvben nyomokban több is fellelhető, így mindenki kap egy kicsit abból, amit egy könyvtől várhat.
Borító: A borítón szereplő pillangó megmutatja a azt az ellentétességet, amely Nemezisben is fellelhető. Az igazi pillangószárnyak utalnak a gyengédségre, míg a pengék arra a keménységre és könyörtelenségre, ami egy Kárhozottat működtet. 5 pont
Történet: Egy-egy fordulat a történetben olyan, mint egy lórúgás, mégis ezek késztetik arra az olvasót, hogy bármi is történik, ne tegyék le a könyvet. 5 pont
Karakterek: Nem tökéletesek, hiszen olyan, hogy tökéletes, nem létezik, mindig az adott körülményekhez mérten lehet valami optimális, amely már majdnem egyenlő a tökéletessel. A Kárhozott szereplői mind a műfajt, mind pedig a történet környezetét tekintve optimálisak. 5 pont