Fülszöveg:
„Ahhoz, ​hogy az ember megértse az állatokat, először önmagát kell megértenie.” – Buddhista mondás

Laurel Braitman kutyája, Oliver súlyos szeparációs szorongásban szenvedett, és egy nap kiugrott az ablakon: „öngyilkosságot” követett el. Noha életben maradt, az állapota nem javult. Miközben gazdája segíteni próbált rajta, eltöprengett: lehetséges, hogy egy állat az emberhez hasonlóan meg tud őrülni? 

Laurel nekilátott összegyűjteni az „őrült állatokról” szóló történeteket. Rengeteget utazott, felkeresett több „problémás” állatot – tollait kitépkedő papagájt, kényszeresen köröző delfint, depressziós majmot –, beszélt gondozókkal, állatbefogadókkal, neurológusokkal, pszichológusokkal. Gyakran szívbe markoló történetei, miközben felelősségre intenek az állatok iránt, az ember és az állat pszichés világa közötti összefüggésekre próbálnak fényt deríteni. 

Az állatok, érvel a szerző, velünk egyenrangú „lakói” a természetnek, s miközben a viselkedésüket tanulmányozzuk, önmagunkat is jobban megértjük.

Laurel Braitman (1978) amerikai tudománytörténész. Írásait többek között a The Wall Strett Journal, a The Guardian és a Pop-Up Magazine közli. Könyvéről egy sikeres TED-előadásban is beszélt. A kaliforniai Sausalitóban, egy lakóhajón él.

„Az Állati őrültségek elbűvölő, szeretni való könyv. Árad belőle az állatok iránti együttérzés, és tele van elgondolkodtató történetekkel azokról az emberekről, akik segíteni próbálnak rajtuk.” – The New York Times

Eredeti cím: Animal Madness – How Anxious Dogs, Compulsive Parrots, and Elephants in Recovery Help Us

Kiadó: Park Könyvkiadó

Megjelenés éve: 2015

Oldalszám: 346

Fordította: László Zsófia

Műfaj: pszichológia, viselkedéstan

Értékelés:

Laurel Braitman könyvének egy szomorú eset, Oliver nevű kutyájának öngyilkossága ad egy fontos alapot. A szeparációs szorongásban szenvedő kutya arra késztette gazdáját, hogy magyarázatot találjon az esetre. Ez rengeteg utánajárást igényelt, melynek eredményét Állati őrültségek című könyvében mutatja meg az olvasóknak. Mivel születésem óta állatok vesznek körül, és köztük több olyan is akadt, aki már különböző problémákkal került hozzám – mint például a vak, sebesült kísérleti albínópatkány, Csufi, és a kocsik közé kergetett, törött bordájú, fekete-fehér bundájú cicalány, Copy –, kötelességemnek éreztem, hogy én is elmerüljek az állatpszichológia rejtelmeiben.

Eleinte még nem fogott meg a könyv, kicsit szájbarágósnak, helyenként túlmagyarázottnak éreztem egy-egy leírást, mintha született pszichológusoknak, biológusoknak és kémikusoknak írták volna, azonban ezen a kezdeti nehézségen átlendülve sokkal gördülékenyebben lehetett haladni az információtengerben, a szájbarágás érzése megszűnt, és jóval kevesebb túlmagyarázott mondat bukkant fel, nagyobb szerepet kapott az érthetőség, ami egy mezei molynak sokkal kellemesebb élmény, még ha a téma szomorú is. A könyv öt fő fejezetre, ezek pedig számos alfejezetre vannak osztva, melyekben megismerhetjük több háziállat, állatkerti lakó, illetve fogságban élő, vagy kísérleteknek kitett állat történetét, kezelésüket, miközben mindig visszatérünk Oliver esetéhez, valamilyen összefüggést találva a különböző történetek között. Mindeközben persze találhatunk tünetegyezést házi kedvenceinkkel, vagy éppen embertársainkkal is.

Az már a legelején nyilvánvaló volt, hogy ez nem lesz egy szórakoztató olvasmány, azonban tele volt érdekességekkel, és tanulságokkal. Mi történik egy kanapékedvenc kutyával, akit levált a családban egy újszülött? Mit érez az a medve, aki rácsok között éli le életét? Mi zajlik a különböző kísérletek alá vetett állatok fejében? Miért nem élnek sokáig a fogságban tartott delfinek? Miért vadul meg a gorilla, ha hirtelen változás történik az életében? A versenylovaknak miért kell egy állandó társ, akivel osztozhatnak a karámon? Miért nem tarthatunk egy patkányt társ nélkül? Egyes állatok miért ártanak szándékosan maguknak, miért tépkedik kényszeresen a szőrüket vagy a tollazatukat? És miért fontos egy elefántnak, hogy ugyanaz az ember legyen a gondozója?

Többek között ezekre a kérdésekre is megkapjuk a választ, meglehetősen olvasmányos formában. Többször érdeklődve olvastam, hogyan segítenek egy-egy zavart, stresszes állaton, sokszor pedig dühöt éreztem, amikor a kísérleti vagy fogságban tartott egyedek gyötrődéseit ismertették – nekik többnyire nehezebb is a kezelésük. Sok leírt eset arra következtet, hogy az állatok hasonló tüneteket produkálnak, mint az emberek, sőt, még a kezelésük is sok esetben megegyezik, többnyire a gyógyszerek tekintetében. Azonban fontos tudnunk, hogy a gyógyszer nem mindig egyenlő a 100%-os megoldással, érdemes ismernünk különböző más megoldásokat, mint pl. változás esetén hozzászoktató-folyamatokat alkalmazni, hirtelen fellépő stressz esetében pedig nem árt tudni, milyen mozdulatokkal, fogásokkal nyugtathatjuk le az állatokat (megjegyzés: van, amit már Copy-n ki is próbáltam, sikeresnek bizonyult). Azon túl, hogy megismerjük azokat a készítményeket, melyeket emberek és állatok számára egyaránt előállítanak, illetve a „családterápia” alkalmazási módjait, még egy különleges történet olvashatunk a kaliforniai szürke bálnákról, akik hihetetlen szintű megbocsátásra képesek.

A könyv végén található név-és tárgymutató segítségével a későbbiekben is könnyen eligazodhatunk, ha kifejezetten egy történetet, gyógyszert, vagy kifejezést keresünk. Ezt kifejezetten hasznosnak tartom, mert nem kell végig nyálaznunk újra az egész könyvet.

Laurel Braitman könyvét mindenkinek ajánlom, aki szeretné jobban megérteni, mi minden zajlik kedvence fejében, és annak is, aki szeretné tudni, hogyan könnyítheti meg a kezelésre szoruló, problémával küzdő kisállata hétköznapjait.

Köszönöm a Park Kiadónak és a Kildarának, hogy lehetőségem adódott bővíteni az állatokkal kapcsolatos ismereteimet!

Borító: A színe egységes, a layout pedig figyelemfelkeltő. A nagybetűs címekre, és a kutyás borítókra ki nem figyel fel? 5 pont

Tartalom: Sok ismert és kevésbé ismert állat történetén keresztül nyerhettem bepillantást az állatok pszichológiai problémáiba, illetve azok kezelésébe. Ezek az esetek mind érdekesek, és többnyire szomorúak voltak, és rengeteg tanulságot hordoznak magukban. 5pont