Fülszöveg:

„Amerika legnagyobb rock ’n’ roll zenekarának, az Aerosmith-nek ikonikus énekese és dalszerzője, Steven Victor Tallarico, vagyis STEVEN TYLER 1948. március 26-án született a New York-i Yonkersben. Tylert a rocktörténet egyik legjobb frontemberének tartják – többek között a Rolling Stone magazin is a világ egyik legjobb énekesének választotta.

Miután a ’60-as évek végén az Aerosmith megalakult a New Hampshire-i Sunapee-ben, az öt zenész – az énekes Steven Tyler, a gitáros Joe Perry, a basszusgitáros Tom Hamilton, a ritmusgitáros Ray Tabano, akinek helyére később Brad Whitford került, és a dobos Joe Kramer – úgy döntött, Bostonba költözik, és onnan indulnak világhódító útjukra. Azóta több, mint százmillió lemezt adtak el világszerte, és rengeteg díjat nyertek – számos Grammyt, valamint American Music, Billboard és MTV Awardot. A zenekart 2001-ben iktatták be a Rock ’n’ Roll Hall of Fame-be.

Az Aerosmith nem csak a színpadon, hanem a film, a televíziózás. a sport és a videójátékok világában is emlékezeteset alakított: szerepeltek a Wayne világa című filmben, a Simpson családban, felléptek a 2001-es Super Bowl-on, és a Guitar Hero Aerosmith különkiadása is hatalmas sikert aratott. >Don’t Want to Miss a Thing< című számukat az Armageddon című film betétdalaként Oscar-díjra jelölték. 2010 decemberében, egy Sir Paul McCartney tiszteletére rendezett esten Tyler fellépett Obama elnök és felesége, Michelle Obama előtt. 2011 januárjában pedig Jennifer Lopez és Randy Jackson mellett zsűritag lett a nagy sikerű American Idol című televíziós műsorban.

DAVID DALTON, a Rolling Stone magazin alapító munkatársa eddig tizenöt könyvet írt. Jelent már meg műve többek között James Dean-ről, Sid Viciusről, Janis Joplinról, Marianne Faithfullról és Bob Dylanről.”

 Kiadó: Cartaphilus

Eredeti cím: Does the Noise in My Head Bother You?

Megjelenés éve: 2012

Oldalszám: 448

Műfaj: életrajz, rocktörténet

Fordította: Bajtai Barangó Zoltán és Pritz Péter

Értékelés:

Steven Tyler egy igazi rock-ikon, a zenei világ egy fontos alakja, nevét szinte mindenki ismeri. A sokat megélt élő legenda rengeteg zenész és rajongó számára válhatott példaképpé a zenei pályán bejárt útjával. Mégis azt tudom mondai, hogy ha bármelyikőtök is a nyomában szeretne járni, inkább ne (így) tegyétek. Lehet, hogy már félúton beledöglötök.

Ha mondanom kéne valakit, aki a Poklot és a Mennyet is megjárta, utazási eszközének pedig a Purgatóriumot választotta, gondolkodás nélkül rávágnám, hogy ez a valaki Steven Tyler. Ha ő nem próbált ki valamit, akkor az nem is létezik. Ha szobrot állíttatnék neki, valami ilyesmi felirat állna rajta: „Az ember, aki mögött tényleg tartalmas élet van.”

De tegyük félre az egekig magasztaló áhítatot, hiszen nem fogjátok megérteni, amíg nem tudjátok, miről is szól ez a könyv. De talán könnyebb lenne feltenni azt a kérdést, hogy miről nem? Nos, ezt igazából elég nehéz behatárolni.

A kezdetek kezdetén, amikor Steven Victor Tallarico még kisgyerek volt – ne szépítsük, mondjuk csak ki –, gyakorlatilag egy senki volt a külső szemlélők számára, ám saját fantáziája már ekkor az egekbe emelte őt. A gyerekként mezítláb erdőben rohangáló srác ugyanaz, aki több évnyi kemény munkával ikonná vált. Élete több szempontból is példaértékű, bár nem mindig pozitív értelemben. Amennyit ivott és drogozott az évek során, csoda, hogy bármire is emlékezett – több önéletrajzi művet megjelentető zenész esetében éreztem már ugyanezt –, emlékeit pedig meg is osztotta a nagyérdeművel.

Be kell valljam, az önéletrajzi művekért nem vagyok túlzottan oda, nagyon könnyű elrontani a száraz, nehezen emészthető megfogalmazással, a sok unalmas töltelékkel, vagy éppen azzal, hogy ha társszerzője is van a könyvnek, akkor az többször szól a társszerző személyes dolgairól, mint arról, akiről és amiről valójában szólnia kéne. Jó hír, hogy Steven Tyler és David Dalton közös műve egyik fentebb említett barbárságnak sem esett áldozatául. Nincsenek benne unalmas töltelékek, a könyv tényleg Steven Tyler életéről szól, és éppen száraznak sem mondható. Sokszor éreztem úgy olvasás közben, mintha Steve leült volna elém, és csak mesélt volna (érdekesség, hogy egyes olvasók pont hogy a távolságtartásra panaszkodtak, én ennek az ellenkezőjét éreztem ki belőle). Nem mindig időrendben ismerhettük meg Steven Tyler múltját, talán nem is mindig volt minden között szoros összefüggés, voltak benne nagyobb ugrások (elképzelhető, hogy nem emlékszik mindenre), mégis így volt kerek egész.

Ebben a könyvben minden van: zene, szex, drogok, pia, szerelem, szex, drogok, pia, hazugság, siker… meg még több szex, drogok és pia. Persze nem kifejezetten erről szól(t) Steven Tyler élete és karrierje, de jelentős szerepet kaptak benne, és ezek nélkül nem lett volna teljes a pályája. Feleslegesnek is tartom feszegetni a „mi lett volna, ha…” jellegű gondolatokat, mert mindenki másképpen válik legendává. A könyv során nem csak azt követjük végig, hogy hogyan lesz a kicsit Steve-ből nagynevű előadó, betekintést nyerhetünk a karrierjének hátterébe is. Hiszitek vagy sem, de még egy olyan legendás csapat is, mint az Aerosmith megküzd minden problémával, amivel más zenekarok. Vannak ellentétek, átvágások, koncert közben adódó galibák, balhés barátnők, rosszkor bedöglő felszerelések, tolongó érdekemberek. Bizony, sem Steven Tyler, sem pedig az Aerosmith útja nem volt zökkenőmentes! Ők is éreznek fizikai fájdalmat, ők is esznek, wc-znek, alszanak, mint bárki más. Hivatalos értelemben nem istenek. Azonban amit letettek az asztalra, az alapján isteni mivoltuk vitathatatlan. A személyes visszaemlékezések több évtizedet foglalnak magukba, kiemelve a legfontosabb momentumokat a gyermekáldástól kezdve a tartalmas életen át fontos hozzátartozók halálig… és azt is látjuk, hogy a karrier miatt mi mindenből maradt ki ez a legenda, mennyire sínylették meg életének más területei a sikerét. Sokszor úgy tűnik, tudatosan tette azt, amit tett, a sikere érdekében, de nem egyszer láthatjuk azt is, hogy van, amikor ő maga sem értette, mi történt körülötte… egyszerűen csak megtörtént.

Az emlékezésekben fontos szerepet kaptak a dalszövegek, illetve azoknak keletkezési története, számos lábjegyzetet is kapunk arra az esetre, ha egy-egy név, utalás, vagy hely nem lenne számunkra teljesen egyértelmű. Képekben sincsen hiány, ezeket kétszer egy quaterna (négy lapos) ívfüzetekben kaptuk meg, így amikor kicsit belefárad az olvasó a szövegbe, megpihenhet a képek nézegetése közben. Egy ilyen könyvben fontosnak tartom, hogy legyenek képek, ezek nélkül kicsit mindig veszítek az élményből.

Összességében Steven Tyler önéletrajzi műve, a Nem zavar a zaj a fejemben? egy remek alkotás, mindent magába foglal, ami egy rajongó számára kincset jelenthet. Kertelés nélkül megismerjük ennek a legendának a múltját. Steven Tyler amúgy meglepően érzelmes ember, a leírtak alapján legalábbis ezt látom. Könyve nem véletlenül lett New York Times bestseller. Egyszerűen kifejezve zseniális, maga az ember is egy őrült zseni. Ha tehetném, betiltanám itthon, akkor végre akkora népszerűségnek örvendhetne, amekkorát megérdemel. Nem csak Steven Tyler és az Aerosmith miatt érdemes elolvasni. Ez a könyv ennél jóval többet rejt magában. Érdekességeket, tanulságokat, érzelmeket, olyan arányban és módon adagolva, hogy biztosan emlékezni fogsz rá. Mint elhivatott könyves blogger, szinte esélytelen, hogy egy könyvet újra tudjak olvasni, de Steven Tyler könyve már most újraolvasásért kiált, mert olyan, mint a jó szex vagy a jó pia – ebből egyszer nem elég!

Borító: Az egyik legjobb fotót választották a védőborító elejére, és persze a hátuljára is egy hangulatos kép került kiválasztásra. A védőborító alatt a kötéstábla, illetve a gerinc pedig jó sok Stev-et kapott, különböző énekpózokban láthatjuk a legendát. 5 pont

Történet: Egy önéletrajzi könyv esetében más értelmet nyer a történet fogalma. Steven Tyler esetében pedig határozottan újraértelmezzük azt. Zseniálisan átadta azt, ami ez életét jelenti, ráadásul érdekes, izgalmas megfogalmazásban. 5 pont

Karakterek: Mivel valós szereplőket kaptunk a könyvben, így a jellemüket nem lenne releváns kritizálni, azonban a leírtaknak köszönhetően nagyon átjött a személyiségük. 5 pont

Ez az ajánlóm a Rockbook oldalán is megjelent!