FÜLSZÖVEG:
„Lucy biztos benne, hogy farkasok élnek a házuk falában, és ahogy mindenki mondja: ha a farkasok egyszer kijönnek a falból, akkor vége. A családja azonban nem hisz neki… amíg egy nap a farkasok tényleg ki nem jönnek a falból.

De itt még nincs vége. Sőt, Lucy harca a farkasokkal csak most kezdődik. Egy kellemesen ijesztő, furcsa és féktelen történet felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, Dave McKean különleges rajzaival.”

EREDETI CÍM: THE WOLVES IN THE WALLS
KIADÓ: AGAVE
OLDALSZÁM: 56
KIADÁS ÉVE: 2011
MŰFAJ: GYERMEKKÖNYV, IFJÚSÁGI
FORDÍTÓ: PÉK ZOLTÁN
ILLUSZTRÁLTA: DAVE MCKEAN

KÖNYVKRITIKA:

Neil Gaiman sokunk kedvence, sokan imádjuk könyveit, ennek ellenére előfordul, hogy meglepetést okoz egy története, nem pont pozitív értelemben. A Farkasok a falban című rövid kis „meséje” eléggé megosztja az olvasókat, és mit ne mondjak, nekem is egy elég furcsa találkozás volt.

Imádom Neil Gaimant, szeretem, ahogyan ír, van egy különleges fantáziavilága, amelyből különböző kisebb világok, történetek szakadnak ki remek megfogalmazásban. Ezek a kis világok, történetek mindig magukkal ragadnak, ráadásul a szerző szülinapját se fogom elfelejteni, mert mindkettőnknek ugyanazon a napon van – aminek kifejezetten örülök. Mégis vannak olyan pillanatok, amiket megbánok, amiért „vele” töltöttem. A Farkasok a falban egy régóta vágyott olvasmány volt számomra, és sajnos nagyot csalódtam, mert teljesen mást vártam.

Adott egy rövid történet, rengeteg rajzzal, sőt! Gyakorlatilag van egy könyv, tele Dave McKean rajzaival, és van benne egy picike Neil Gaiman neve alatt futó sztori, és ez össze van rakva egy képes mesekönyvvé, amit annyira azért nem ajánlanék gyerekeknek. A borítóval nincsen semmi bajom, sőt, a rajzokkal sem, kicsit groteszk, vegyes technikával, elég művészi, és illik is a történethez, ami szintén nem lenne rossz. A képek és szöveg elrendezése tetszik, emlékeztet egy órai feladatra, amikor egy lapozós mesekönyvet kellett megszerkesztenem pár mondatból és pár képből. A kreativitást nagyon jól fejleszti, ahogyan a betűkkel és fontokkal való játék is, ezt a részét kifejezetten szerettem a könyvnek. Mégis van benne valami, ami miatt nem tudtam megszeretni. Kevés volt, pár perc alatt bedaráltam, egyik barátnőmmel gyorsan meg is beszéltük:

Ő: És, legalább finom volt?

Én: Volt benne lekvár, de lehetett volna jobb is.

Ráadásul, nem éreztem eléggé összeszedettnek. Nem sikerült megértenem teljesen a lényeget. Gyerekként biztos ijesztőnek tűnt volna nekem, hiába sugallja a könyv mérete és formája is, hogy gyerekeknek való, de most felnőtt fejjel elég gyengusnak érzem ahhoz, hogy én ettől egy picit is megijedjek, gyerekeknek pedig nem ajánlanám esti mesének. Vártam egy kis borzongást, de ezt sajnos nem kaptam meg. Az persze pozitívum, hogy két oldalról ismerjük meg a történetet, mert a farkasok oldalát is látjuk. Még a karakterek is tetszettek, mert bár nem ismerjük meg őket, az a pár dolog, ami hozzájuk köthető, mégis elárul róluk egy keveset. Ezek azonban nem elegek egy jó történethez.

Az alaptörténet jó lenne, ha egy kicsit bővebben ki lett volna fejtve, vagy esetleg képregényesre lett volna átformálva. Egy kicsit így is hajaz a képregények világára, de még ahhoz is kissé hiányos. A stílus sem olyan, mintha Neil Gaiman írta volna, persze lehet azzal védeni, hogy próbált gyerekszinten előadni egy gyerekmesét, de ez most nagyon nem jött be. Ettől függetlenül töretlenül maradok Neil Gaiman rajongó… na jó, egy icipici töréssel, de kibírom. Mert nem olyan szörnyen rossz ez, csak hát nem az igazi.

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Kissé groteszk, érződik rajta, hogy egy ijesztőbb gyerekmeséhez készült. 4 pont
TÖRTÉNET: Kidolgozatlan, rövid, és nem olyan Neil Gaiman stílusú. 2 pont
KARAKTEREK: Nem kaptunk egy hosszú jellemzést róluk, de ellensúlyozza ezt az a pár apróság, ami hozzájuk köthető. 3 pont
ILLUSZTRÁCIÓK: Dave McKean illusztrációi erősítik a legjobban ezt a rövidke mesét, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy az egyetlen igazán jól sikerült eleme. 5 pont