FÜLSZÖVEG:

„Coraline családjának új lakásában huszonegy ablak és tizennégy ajtó van. Tizenhárom ajtó nyílik és csukódik. A tizennegyedik zárva van, mögötte csak egy téglafal, amíg egy nap Coraline ki nem nyitja, és egy átjárót nem talál egy másik házba, amely a sajátjuk mása. Csak mégis más… 

Eleinte a másik lakásban minden csodás. Jobb a kaja. A játékdobozban felhúzható angyal van, amely körbe-körbe repül a szobában, a könyvek képei mozognak, a dinoszaurusz-koponya csattogtatja a fogát. És van itt Coraline-nak másik anyja és másik apja is, akik azt akarják, hogy velük maradjon. Legyen az ő kislányuk. Meg akarják változtatni, és többé el nem engedni. Ebben a lakásban a tükör mögött még más gyerekek is csapdába estek. Coraline az egyetlen reményük. Be kell vetnie minden ravaszságát, hogy megmentse az elveszett gyerekeket, a szüleit és saját, normális életét.”

EREDETI CÍM: CORALINE
KIADÓ: AGAVE KÖNYVEK
OLDALSZÁM: 144
KIADÁS ÉVE: 2009
MŰFAJ: IFJÚSÁGI, FANTASY
FORDÍTÓ: PÉK ZOLTÁN
ILLUSZTRÁLTA: DAVE MCKEAN

KÖNYVKRITIKA:

Sokan szeretjük Neil Gaiman könyveit, ehhez nem fér kétség, és sokunkhoz eljutott már Coraline története könyv vagy film formájában, így a kék hajú leányzó nem éppen kicsi rajongótábort tudhat magáénak.

Coraline történetével először gimis koromban találkoztam, egy csoportos filmnézés keretében, és ez a gombszemes sztori azonnal megfogott. Azóta rengetegszer megnéztem már, és még mindig nem tudtam megunni, évek óta töretlenül a „kedvenc mese” státuszában tündököl elvont kis világomban. Legnagyobb örömömre pár évvel ezelőtt rábukkantam a történet alapjául szolgáló könyvre. Először meglepődtem, hogy ebből könyv is van, de közben szomorúan tapasztaltam, hogy egy fizikai formában gyakorlatilag már elérhetetlen műről van szó. Már minden követ megmozgattam annak érdekében, hogy hozzájussak egy papír alapú példányhoz, de eddig csak az első sorban ülve nézhettem végig a képzeletbeli filmkockákon, hogyan happolják el előlem molyon, vagy egy antikvárium oldalán. Kénytelen voltam elfogadni a tényt, hogy jó ideig még nem fogok saját példányt olvasni, ez azonban az élményen semmit nem rontott!

Meglepő módon kedvenc történetem könyves borítója nem nyerte el a tetszésemet. Minden mással meg vagyok elégedve, de a borítót egyszerűen nem tudom elfogadni, hatalmas hibának tartom, hogy ez jelent meg a magyar kiadáson is. Legszívesebben lecserélném, persze ez nem olyan könnyű… Ha a külső csomagolás nem is nyerte el a tetszésemet, egy klasszikus mondattal mentem a menthetőt: „Szép a belsőd!” És ezután erre kívánok bővebben kitérni.

A kezdeti csalódottságomat legyűrve belevetettem magam a történetbe, amely már nem volt ismeretlen a filmadaptációnak köszönhetően. Már a történet elején belecsöppenünk Coraline és családjának életébe. Éppen egy új helyre költöztek, ami úgy tűnik, nem éppen egy fiatal lánynak való, hiszen a közelben nincsenek gyerekek, alapjában véve szomszédok is alig vannak, és nem tűnik túl izgalmasnak az élet az új házban. Coraline-nal a szülei sem foglalkoznak túl sokat, mert belesüppedtek a munka monoton világába, az időjárás sem kedvező, így felfedezi új lakóhelyét, és ekkor minden megváltozik. Talál egy titkos ajtót, amely megmutat neki egy másik világot, ahol vár rá egy „másik anyu” és egy „másik apu”, akik minden figyelmüket neki szentelik, elhalmozzák szeretetükkel. Kell ennél több? Jó, oké, a szemük helyén gomb van, de ha olyan kedvesek, ettől el lehet tekinteni, ugye?

Már-már olvasóként is el tudnánk kényelmesedni ebben a másik világban, de nem is lenne az igazi a történet, ha nem rejtőzne ennyi jó dolog mögött valami rossz is. Mindennek megvan az ára, és Coraline is komoly döntés előtt áll, mert a jó életért cserébe valamit adnia is kéne, új szülei túl nagy áldozatot kérnek tőle, ez viszont már kicsit más oldalról mutatja meg „másik anyut” és „másik aput”. Ahogy szépen lassan leolvad a cukormáz a rotható csodavilágról, úgy Coraline is kezdi másképp szemlélni a dolgokat, és szembe kell néznie a rémisztő és szomorú igazsággal.

A történet már önmagában is különleges, az illusztrációk pedig csak fokozzák ezt a különlegességet. Be kell vallanom, Dave McKean rajzai nem túl bizalomgerjesztőek. Illeszkednek a történet groteszkségéhez, azonban kissé ijesztőre, ridegre sikeredtek, és nem szívesen képzeltem el a karaktereket ebben az ábrázolásmódban. Ettől függetlenül el kell ismernem, hogy az illusztrátor jó munkát végzett, talán túl jót is, és éppen emiatt nem állnak hozzám túl közel a rajzai. Nagyon kétes érzéseim vannak, mert a stílus tetszik, de nem szívesen élnék egy olyan világban, amit Dave McKean rajzol meg.

Tiniként még csak egyszerűen megfogott ez a történet, azonban felnőtt fejjel, jobban átgondolva, sokkal mélyebb jelentéssel bír ez a rövid, bizarr kis mese. Ki ne vágyna mindenből a jobbra, ki ne szeretne minden jót csak úgy megkapni? Kis időre biztosan mindannyian eljátszottunk ezekkel a gondolatokkal, azonban ezeknek a jó dolgoknak bizony ára is van. A másik fontos mondanivaló a monotonitás, ami sokunk életébe a munkával együtt furakodik be, és ezzel rengeteg szép pillanatot vesz el életünkből. Én ezt a két tanulságot vontam le a meséből, persze mindenkinek mást jelenthet ez a történet, így nem is várom el, hogy ugyanazt lássuk, vagy bárki egyetértsen velem.

Azt nagyon sajnálom, hogy Coraline története ennyire rövid, mert ez a világ teljesen magába szippant, Neil Gaiman stílusa pedig mindig is elrabolta könyvmoly szívemet, még sosem okozott csalódást. Talán nem én vagyok az egyedüli moly, aki úgy gondolja, hogy a Coraline megérett az újrakiadásra – egy szebb borítóval persze! –, ez azonban sajnos nem rajtunk múlik. Biztos vagyok benne, hogy hamar gazdára találna az összes Coraline könyv, hiszen itthon sem kicsi a rajongótábora.

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Az egyetlen negatívuma a könyvnek, nem szívesen nézek rá. Ha nem szerepelne rajta a szerző neve és a könyv címe, semmilyen formában sem tudnám a történethez kötni. 1 pont

TÖRTÉNET: Rövid, de zseniális, izgalmas, borzongató, egyedi. Imádtam, és bármikor képes lennék újra elolvasni. 5 pont

KARAKTEREK: Mindegyik szereplőt könnyen el tudtam képzelni, olvasás közben szinte megjelentek előttem.5 pont