Az év utolsó pár napjában igazi koncertdömping várt a zenerajongókra, és nagyon nehéz volt ezek közül választani, olyan jó volt a felhozatal. Én szerencsére már korábban eldöntöttem, hogy az A38 hajó fedélzetét választom az egyik napon, és a 2018-as év utolsó estéinek egyikét a USEME, a Phrenia, valamint a Mirror zenekarok társaságában töltöm.

A tavalyi évem utolsó napjai elég pörgősek voltak, de összességében az egész december nem volt éppen egy pihenős hónap. Kellett is egy kis idő, hogy az extrém hosszúra nyúlt évzárómat kiheverjem, feldolgozzam, de most végre eljutottam odáig, hogy mindezeket írásba is foglaljam. Kezdeném is az egyik legmeghatározóbb élményemmel, mégpedig a USEME, valamint vendégei, a Mirror és a Phrenia remek A38-as koncertjével.

Bár már jó előre bebiztosítottam magamat jegy tekintetében, nehéz volt elhinni, hogy valamikor ez a nap is elérkezik. Számolva azzal, hogy bármi történhet (mégis csak vonattal ingázok a hirhedt 70-es vonalon…), úgy terveztem el az utazást is, hogy időben odaérjek. No persze a MÁV kitett magáért, és az út utolsó 5 percében megnyugtattak, hogy drága vonatunk már sehova se fog menni az elkövetkezendő fene se tudja, hány órában, oldjuk meg a továbbjutást. Már majdnem lemondtam a hónap legjobban várt bulijáról, de végül egy „B” tervnek köszönhetően sikerült megérkeznem cirka 10-15 perces késéssel.

Megérkezésemkor a Mirror már javában tolta a bulit, de szerencsére még sikerült elcsípnem tőlük pár nótát. Bevallom, túl sok előismerettel nem rendelkeztem a zenekart illetően, így ez az élő műsor egyfajta vizsga is volt. A csapat hamar megnyert magának, így bátran araszolgattam előrébb a nézőtéren, és egész hamar kikötöttem az első sorban.

A rövidke ízelítő alapján én úgy látom, hogy jó úton halad a Mirror legénysége, ehhez nem fér kétség, illetve ezt jól bizonyítja a zenekar eddigi életrajza is. Most már biztosan nagyobb figyelmet fogok szentelni a Mirror muzsikájának, mert érdemes figyelni rá. Azt sajnálom, hogy a műsornak csak egy részén tudtam jelen lenni, bízom benne, hogy hamarosan ismét lesz szerencsém egy élő műsorhoz!

/fotó: Adrienn Pucher/

A Mirror után a Phrenia vette be a színpadot. Az adai (Szerbia) csapat neve már nem volt számomra ismeretlen. Korábban már volt szerencsém hallani a zenekart élőben, így tudtam, hogy nem fog csalódás érni. Sőt, mivel elég régen láttam a fiúkat színpadon, így érzékelhető volt a fejlődés. No persze ezelőtt sem volt okom panaszra, bár míg régebben csak távolabbról figyeltem a zenekart, most igyekeztem kitenni magamért az első sorok többi tagjával együtt.

Mire igazán észbe kaptam, le is telt a műsoridő, amit kicsit sajnáltam is, mert még tudtam volna hallgatni a csapatot. Aki esetleg eddig nem ismerte volna a zenekart, most már biztosan emlékezni fog rá, ugyanis a Phrenia előadásában egy olyan verzióban hallhattuk a Pokémon főcímdalát, amit elég nehéz lenne elfelejteni. A dal közben kicsit körbelestem, és az az igazság, hogy elég régen láttam ennyi boldog nagy gyereket egy helyen, pontosabban egy hajón, ezért plusz pont jár a fiúknak. 

A Phrenia emlékezetes performansza után az este fő fellépője, a USEME vette birtokba az A38 színpadát, és egy kellemes tombolásra hívta magával a nagyérdeműt. Bár ez a formáció még meglehetősen fiatal, nem éppen tapasztalatlan zenészek alkotják, így a minőségi muzsika már a kezdetek óta garantált. Idén Tavaly több alkalommal is meglestem már a zenekart élőben, és eddig nem okozott csalódást, így biztos voltam benne, hogy ez a koncert is jó élményként fog megmaradni emlékeimben.

Annak ellenére, hogy a USEME 2015-ben alakult, már két nagyszerű lemezt tudhat maga mögött, és ezen az estén bőven kijutott a közönségnek a jóból. Személy szerint az összes dalukat szeretem, persze vannak a nagy-nagy kedvencek, mint pl. a Felhővitorlás, Ami felkavar, Túl kevés a szándék, Mézmocsár vagy mondjuk a Légy a hősnőm. Amikor meghallom bármelyik eddig ismert USEME szerzeményt, azonnal elkap az „úúú, ezt is imádom” érzés, így nagyon nehéz akár egy dalt is külön kiemelni az estéből. Aki korábban járt márt a blogon, tudja nagyon jól, hogy szoktam emlegetni az úgynevezett „szerelemzenekarokat”. A tavalyiak egyike határozottan a USEME, és a hajón megmutatta, hogy miért is vagyok annyira oda a zenekarért.

Kissé sablonos lenne a jó dallamokat, és a tartalmas mondanivalót feszegetni, hiszen aki ismeri, és szereti a zenekart, mindezekkel tisztában van, hogy részben emiatt is gyarapszik folyamatosan a USEME-tábor. Ami miatt érdemes a koncertekre eljárni, az a színvonalas műsor, amit a jegyünk áráért, no meg persze a zenekar iránti tiszteletünkért, szeretetünkért cserébe kapunk.

A koncert során egy dal erejéig vendégeskedett Siklósi Örs az AWS-ből, aki nem csak azt mutatta meg büszkén, hogy cipő nélkül van a színpadon, hanem a „mikrofondobó” tudását is, amit természetesen Csongor Bálinttól tanult, még véletlenül sem Mirjamtól (azért az egyértelmű, hogy kettejük között ég és föld a különbség, nem csak előadói színvonalban). :D Illetve aki látta már élőben a műveletet, tudja nagyon jól, hogy nem ugyanaz a koreográfia. A buli közben persze nem maradhatott el az sem, hogy Bálint bejöjjön a közönséghez, és ott is énekeljen, valamint Anga-Kis Miklós bodysurf közben játsszon egy kicsit.

/fotó: IShootGigs/

Az este során a közönségre sem volt panaszom, legalábbis amit körülöttem láttam, arra egy rossz szavam nem lehet. Elől meglehetősen szűkösen fértünk, persze sok jó ember kis helyen is sok jó ember, kevés olyan figura akadt, aki indokolatlanul kezdett el lökdösődni/tolakodni. Bár ez egy koncerten alapból nem idegen dolog, akadt, aki nehezebben viselte. Többnyire azért nem volt gond, és a helyben megismert kis társasággal jól kitomboltuk magunkat, ahogy azt egy koncerten illik.

A kezdeti kis késésemet leszámítva, én úgy érzem, hogy egy hibátlan estét kaptam, ugyanis megvolt benne minden, ami az élő zenéhez elengedhetetlen. Remek zenészek, jó hangulat, ráadásul annak ellenére, hogy egyedül mentem, megtaláltam a nekem való társaságot is. Másnap persze még a nyakfájást sem bántam, ami természetesen a headbangelés következménye, de büszkén viseltem az előző este fizikai hatásait.

Ez a koncert méltó lezárása volt az évnek, és bízom benne, hogy idén is lesz szerencsém párszor elcsípni az USEME zenekart, illetve ha a szerencse nekem kedvez, valahol csak sikerül elkapnom egy-két Mirror vagy Phrenia bulit is.

/fotó: IShootGigs/

Köszönöm az élményt, idén folytatjuk!

Cetti