FÜLSZÖVEG:

„13 éves. Képes átlátni rajtad, ha úgy tartja kedve. De valószínűbb, hogy inkább négy fekete macskájával kóricál; vagy furcsa gyomkertjét gondozza; vagy csínytevéssel behódolásra készteti a szomszédokat; vagy régóta halott ősöket keres fel egy jégkrémpálcikából és gitárhúrból álló szerkezettel.

Olvasd el, ha mered!”

EREDETI CÍM: EMILY THE STRANGE – STRANGER AND STRANGER

SOROZAT: EMILY THE STRANGE 2.

KIADÓ: FUMAX

OLDALSZÁM: 270

KIADÁS ÉVE: 2014

MŰFAJ: URBAN FANTASY, NAPLÓREGÉNY

FORDÍTÓ: BENES ATTILA

ILLUSZTRÁLTA: ROB REGER, BUZZ PARKER

KÖNYVKRITIKA:

Miután az első résszel végeztem, szinte azonnal nekiestem a folytatásnak, és egy költözés közepébe csöppentem. Először furcsállottam, hogy szereplőink előbb összepakolnak, és majd csak ezután keresnek házat, de a történet során ennek is megtudtam a miértjét.

Az új lakóhely nem is lenne különleges, ha nem járna új, fura szomszédokkal, és persze más új emberekkel. Venus Fang Fang és Bináris Larry fontos szereplői a történetnek, hozzáadnak olyan alkotóelemeket, amelyek nélkül nem lenne az igazi. Az már csak hab a tortán, hogy ebben a történetben két Emilyt kapunk, de az, hogy az egyik állandóan nyafog valamin, nos… az nem éppen Emilys. Az első rész olvasásakor is úgy éreztem, hogy egész jól kiismertem, erre tessék, ebben a részben a viselkedése egy nagy csalódás volt számomra. A MásikÉnben pedig még Emilynél is nagyobbat csalódtam. A csalódottságomon szerencsére hamar segített túllépni a kíváncsiságom, és igyekeztem figyelmen kívül hagyni Emily viselkedését.

Ismételten érdekes kalandok vártak rám, ezt mondanom sem kell. A történet alapját az adta meg, hogy Emily rájött a Duplázó megfelelő használatára, és hirtelen kettő lett belőle – már az első résznél is úgy éreztem, hogy nem szívesen lennék az anyukája helyében, de ezután… Nem elég egy lázadó tini leányzó, aki emellett egy feltaláló zseni, máris kettő okoz problémákat, és nem egyszer még civakodnak is – és most nagyon finoman fogalmaztam. Bár Emily és MásikÉn megegyeztek valamiben a saját biztonságuk érdekében, minden jel arra mutat, hogy az egyik fél nem tartja be a szavát, és a közös terveknek is csak egy részét tartja fontosnak. Ráadásul valamelyik Emily egy hatalmas káoszt idézett elő az új lakóhelyükön. De vajon melyikük is volt az pontosan?

Néha még én is elbizonytalanodtam olvasás közben, és hiába kaptuk meg az egész történetet egy naplós szerkezetben, sokszor már magam sem tudtam eldönteni, hogy melyik Emily az igazi Emily. Nem tudtam, melyikükben van rosszindulat, ki hazudik, kinek a naplóbejegyzését olvasom éppen. Mondhatom, hogy sikerült jól összezavarni, de legnagyobb szerencsémre minden tisztázódott, és egy idő után képbe kerültem. A történetben három szereplő biztosította még a fordulatokat, Holló, Venus Fang Fang, és persze Bináris Larry. Azt az első részből már megtudhattuk, hogy Holló miképpen vált a történet fontos szereplőjévé, a második részben pedig megismerhetjük kicsit más szerepben is, ami miatt egy kicsit megsajnáltam, de mégis nevettem rajta. Bináris Larry pedig egy nagyon szokatlan figura, akinek életében fontos szerepet játszik a bináris számrendszer. És itt van Venus Fang Fang… nem elég, hogy akcentusa megtornásztatja az arcizmokat, de ezen felül a történet egyik legrejtélyesebb és legmeglepőbb karaktere. Eleinte nem gondoltam volna, hogy a mogorva máz mit rejt maga alatt.

Miközben a két Emily próbál dűlőre jutni bizonyos dolgok felett, de közben egymás háta mögött is aktívan tevékenykednek, figyelmünk kicsit elkalandozhat az illusztrációkhoz, amelyek ebben a részben is nagyon találóak. Ráadásul rengeteg tippet is kapunk zenekarnevekre, amik egy ideig viccesek és érdekesek voltak, de egy idő után már untam, hogy szinte minden fejezetben felmerül az „Ez milyen jó zenekarnév lenne.” gondolatmenet. A 13-as felsorolásokat viszont nem tudtam megunni, amikor megláttam egy-egy újabb ilyen listát, tudtam, hogy lesz bennük valami érdekes, és szórakoztató.

Bár ez a könyv nem fog a kedvenceim közé tartozni, és sokszor voltak vegyes érzéseim a történettel kapcsolatban, szívesen ajánlom tiniknek ezt a kalandos kis történetet.

Köszönöm a Fumaxnak és a Kildarának, hogy megismerhettem Emily történetének a folytatását!

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Macskás, piros, és még mindig menő. 5 pont

TÖRTÉNET: Továbbra is különös, de sajnos Emily állandó hisztije nagyon irritáló, és sokat ront a történeten, és az érdekessége ellenére többször is úgy éreztem, hogy bizonyos részletek túl vontatottak. 4 pont

KARAKTEREK: Tetszik, hogy vannak új szereplők, és az, hogy mindenkinek van valami dilije. 5 pont