Fülszöveg:
„A mérföldkőnek számító Sons of Anarchy – Kemény motorosok című televíziós sorozat negyedik évadja után játszódó történetét Kurt Sutter, a széria vezető producere találta ki. A klubtagság fele éppen hogy csak kiszabadult a Stockton állami börtönből, de a Galindo drogkartell máris a nyakukban liheg, így nem unatkoznak a motorosok. Jax Teller, a SAMCRO alelnöke mégis kénytelen egy másik problémával foglalkozni, amikor megtudja, hogy ír féltestvére, Trinity már hónapok óta az Egyesült Államokban tartózkodik – és az orosz Bratva-gengszterekkel lóg. Most azonban eltűnt, és Jax biztos abban, hogy ehhez az életét fenyegető maffiaháborúnak van köze. Jax, Chibs és Opie társaságában Nevadába utazik, hogy megkeresse, és hazavigye. Trinity ugyan félig ír, félig viszont Teller, és ahol a Tellerek megjelennek, ott kő kövön nem marad.”

 „A Maffiózók óta nem uralta így a tévéképernyőt egy csapat izzadt, erőszakos vadállat...” – Rolling Stone

 „Első osztályú... A mai napig az egyik legjobb tévésorozat.” – Newsday

 „Az egyik legjobb dráma a tévében.” – Time

 „Öt csillagból négy. A Sons csúcsra járatja a drámát.” – New York Daily News” 

Eredeti cím: Sons of Anarchy: Bratva
Kiadó: Twister Media
Oldalszám: 302
Megjelenés éve: 2014
Műfaj: Krimi, dráma
Fordító: Varga Attila

Értékelésem:
Minden a Sons of Anarchy című televíziós sorozattal kezdődött. Egy kedves ismerősöm nagyon sokat emlegette beszélgetéseink során, de akkor még nem gondoltam volna, hogy magával ragad majd a két keréken száguldozó rosszfiúk világa. Hetekig nem voltam hajlandó belekezdeni, mert nem vagyok egy nagy sorozatnéző, így a SOA-t ajánló ismerős egy kicsit cseles volt, azt a javaslatot kaptam, hogy hallgassam meg a sorozatban felhasznált zenéket. Engedtem a csábításnak, és rövid időn belül azon kaptam magam, hogy csillogó szemekkel nézem Jax Teller és társai akciódús történetét, nem sokkal ezután pedig már a különböző SOA ereklyéket kerestem. Nincs mit titkolnom, függő lettem, és legnagyobb örömömre rátaláltam erre a könyvre, ami a sorozathoz ad egy kis kiegészítést.

Azt érdemes tudni, hogy a könyv a negyedik évad után játszódik, pontosabban vannak utalások az évadra is, így a történet sokkal érthetőbb, ha az olvasó – a sorrendet betartva – a sorozattal kezdi, és ha mód van rá, a negyedik és ötödik évad között olvassa el a könyvet. Önálló olvasmányként nem ajánlom, mert ez a könyv inkább egy kis csemege a rajongóknak. Négy évadon keresztül együtt nevettem, és együtt sírtam a srácokkal, nagyon megszerettem őket, így a könyv egy külön ajándék volt lázadó lelkemnek. Amikor már csak pár rész választott el az olvasástól, szinte végig a könyvet ölelgettem, annyira vártam arra, hogy elmerülhessek a papírra vetett kalandokban.

Amikor végre elérkezett a szent pillanat, és kinyitottam a könyvet, sokadjára csodáltam meg a címnegyedben felhasznált képet – mert nem tagadom, sokszor belelestem már. Minden fejezet első oldala fekete alapon fehér, így jól el vannak választva a fejezetek. Már önmagában a könyv látványát könnyen megszerettem, a tartalomra sincsen panaszom, röviden, tömören, imádtam! Bármennyire szeretnék elhatárolódni a sorozattól, ebben az esetben nem tudok, mert ezt a könyvet akkor érdemes olvasni, ha már megvan hozzá a szükséges előismeret.

Amikor olvastam, úgy éreztem, mintha tényleg a sorozatot folytatnám. A könyvben Jax féltestvére, Trinity kap jelentősebb szerepet, aki a sorozatban csak rövid időre jelent meg, de örültem, hogy egy kicsit visszatért közénk, attól függetlenül, hogy bajban volt. Betekintést nyerünk Trinity és a Bratva kapcsolatába, megtudjuk, mit is keres közöttük, persze nem ilyen egyszerű a dolog, bonyodalmak akadnak, mint mindenhol, ahol a Tellerek jelen vannak.

Hangulatában igazi SOA, ahol a srácok megjelennek, ott mindig van valami balhé, olyan nincs, hogy ne folyjon a vér a közelükben, és mindezt humorral is sikerült dúsítani. Több olyan jelenet is van a történetben, amit nehezen bírtam úgy olvasni, hogy közben ne röhögjek fel hangosan. A könyvben is imádtam Jax Tellert, szerettem Opie és Chibs stílusát, sok helyzetben a párbeszédeket a szereplők sorozatbeli hangjával hallottam fejben, el tudtam képzelni a mozdulataikat, a reakcióikat. Azt mondanom sem kell, hogy egy ilyen könyvben elkerülhetetlen a trágár kifejezések használata, de a sok káromkodás, verekedés és lövöldözés ellenére az Anarchia Gyermekei is ugyanúgy tudnak szeretni, mint más emberek, nekik is vannak érzéseik.

Az aktuális történések mellett felbukkan egy csipetnyi múlt, olyan események, emlékek is említésre kerülnek, amelyek valamilyen szinten befolyásolják a leírt cselekményeket. Többször is az a gondolat fordult meg a fejemben, hogy ezek a srácok javíthatatlanok, de így szerettem meg őket, és ez a könyv csak növelte eddig sem visszafogott rajongásomat. 

Egyetlen bajom volt a könyvvel, de szerintem nem én vagyok az egyetlen olyan SOA rajongó, aki hasonlóan vélekedik: rövid volt, sokkal többet is szívesen olvastam volna. Az utolsó pár fejezethez kellett egy kis lelki erőt gyűjtenem, mert nem szerettem volna még a végére érni, de amikor bekövetkezett az a pillanat, hogy becsuktam a könyvet, ürességet éreztem, nem akartam semmit csinálni. Több SOA könyvet szeretnék! Azért az vígasztal egy kicsit, hogy a sorozatból nekem még hátra van 3 évad, amit nem néztem meg, így még bőven kapok a srácok rosszaságából.

Ezt a könyvet minden SOA rajongónak ajánlom, aki a sorozatot szerette, a könyvben sem fog csalódni!

Borító: Megidézi a Sons of Anarchy hangulatát, szívesen nézegettem jó ideig még az olvasás után is. Tetszik, hogy a borító egyes elemei még formalakkot is kaptak. 5 pont

Történet: Egy izgalmas, eseménydús történetet kapunk, és ismét megbizonyosodom arról, hogy ezek a fiúk javíthatatlanul rosszak, és még a legnehezebb helyzetekben sem hiányozhat az életükből a humor, a lazaság. Biztos vagyok benne, hogy még sokszor el fogom olvasni. 5 pont

Karakterek: Minden szereplőről megtudjuk a fontosabb jellemzőket, megjelenésük, viselkedésük leírása tökéletesen visszaadja a sorozatban megismert karaktereket. 5 pont