Szellemi Csemegék

Krausz Emma – Osztálykép

2018. július 29. - Cetti

osztalykepcover.jpgKiadó: Twister Media
Megjelenés éve: 2018
Oldalszám: 256
Műfaj: regény | Zsáner: YA, LMBTQ, ifjúsági

Fülszöveg:
„Kálnoki Levente nem akar mások életének részévé válni. Véletlenül mégis leleplezi gimnazista osztálytársa, az ünnepelt focista, Szendrei Ákos titkát, ahogy kirúzsozva fényképezi magát és a fotót elküldi valakinek. Levente megígéri neki, hogy hallgat, és a két fiú útjai ezzel külön is válnának, ha legnagyobb szerencsétlenségükre nem kellene együtt dolgozniuk egy iskolai projekten. Levente egyre közelebb kerül Ákoshoz, és vele együtt néhány másik osztálytársához, akik által úgy tűnik, az élete is megváltozik. Mindezeken túl Leventének meg kell birkóznia a saját érzelmeivel: a haraggal, a gyásszal és a szerelemmel.”

Értékelés:

A Twister Media nagy lépést tett, ezzel együtt lehetőséget adott a [bekezdés]-díjjal olyan tehetséges magyar szerzőknek a kibontakozásra, akik eddig nem mutathatták meg tehetségüket az itthon nem éppen kicsi olvasói tábornak. Az első [bekezdés]-díjas könyv, Krausz Emma Osztálykép című regénye egy nem mindennapi, és sokak által nehezen elfogadott témával foglalkozik. Bevallom, annak ellenére, hogy már volt pár könyvhöz szerencsém az LMBTQ világában halványabb és erősebb utalásokkal, továbbra is a komfortzónámon kívül esik ez a műfaj, de a kíváncsiság mindig nagy úr, így engedtem a kísértésnek.

Már a könyv legelején egy kellemetlen helyzetben találjuk magunkat, amikor is Levente rányit Ákosra, aki éppen rúzsozza magát az iskolai öltözőben. Lássuk be, ez nem mindennapi, és nem is könnyen kezelhető szituáció. Talán el lehetne felejteni ezt a furcsa találkozást, de amikor párban kell dolgozni egy iskolai projekten, és tanáruk egymáshoz osztja be a két fiút, már tudjuk, hogy nyakig el fogunk merülni a gimnazisták nagyon is életszagú történetében.

Az Osztálykép nem tökéletes regény, ezt nem tagadom, lehetett volna hosszabb, egy icipicit jobban felépített is, de mindezt ellensúlyozza az a hangulat, amit megkapunk a könyvben. Nagyon jól visszaadja a gimnáziumi évek légkörét: piszkálódás, szerelem, fejünk felett gyűlő viharfelhők, tartós feszültséget okozó problémák, amelyeket hiába kéne az iskola falain kívül hagyni, nem megy… Mindezt olyan könnyed hangvételben olvashatjuk, hogy hiába a szomorú háttér, mégis jól esik elidőzni a könyvvel a kezünkben.

osztalykep.jpg

Bár a történet viszonylag rövid, és kevés szereplő kerül előtérbe, velük már megkapjuk azt a kis közösséget, amivel betekintést nyerhetünk a tizenévesek gimnáziumi életébe. Nem mintha olyan nagyon régen lett volna nekem is, de más olvasókkal ellentétben, én nem vártam, hogy egy teljes osztálynyi ember kiemelt szerepet kapjon, hiszen mi magunk sem barátkozunk mindenkivel, egy pár fős klikk pedig már elég egy rövidebb regényhez. A legtöbbet Leventéről tudunk meg, valamint a hétköznapjait beárnyékoló gyászról, utána következik Ákos, aki kissé kettős jellem, hiszen focista létére fény derül egy olyan oldalára, amit nem vállal fel bátran. Idáról nagyon keveset sikerült megtudni, ő egy kicsit több figyelmet érdemelt volna a cselekmény formálásakor.

A történet során adódtak konfliktusok, mint minden tinédzser életében, és sokakban vannak olyan vagy hasonló sebek, mint Leventében. Nagy változáson ment keresztül, pozitív értelemben, a zárkózott, visszahúzódó fiú nyitottabbá válik, és mellette Ákosnak is megmutatkozik eddig visszaszorított énje. Annak ellenére, hogy a könyv főbb tartalmi elemei nem éppen boldogságot sugároznak, nem maradnak el a pozitív események sem, ettől pedig csak szerehetőbbé válik a történet.

Az LMBTQ amúgy is egy kényes és megosztó téma a mai napig, ezért Emma bátor volt, hogy ennek ellenére megírta az Osztályképet, ezzel egy olyan környezetbe ültette a melegszerelem témakörét, amelyben a legnagyobb problémákat okozhatja: a tinédzserkorba. Ekkor változunk mindannyian a legtöbbet, az érzelmek viharában mindenki nehezen talál magára, Levente esete pedig amennyire extrémnek tűnhet, valójában annyira hétköznapi is egyben.

Krausz Emma első könyvével nálam bizonyított, megszerettem könnyed stílusát, és bízom benne, hogy többször lesz még hozzá szerencsém!

Borító: Megadja az igazi „sulis” hangulatot, nem csak a színvilágával, és a háttér mintájával, hanem főszereplőnk ábrázolásával is. 5 pont

Történet: Komoly témával foglalkozik, mégis olyan könnyed stílusban jelenik meg előttünk Kálnoki Levente életének egy szelete. 5 pont

Karakterek: Valamennyire hétköznapiak, életszerűek, így könnyebb elképzelni őket és beépíteni a történetbe. 5 pont

A bejegyzés trackback címe:

https://szellemicsemegek.blog.hu/api/trackback/id/tr2614148751

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása