Tavaly év végén egy kellemes meglepetés érte a krimirajongókat, amikor megjelent Tiszlavicz Mária Duplacsavar című kötete. Egy rövid, ám humoros, akciódús és egy (dupla)csavaros krimivel lettünk gazdagabbak. Nekem kedvenc lett ez a regény, így amikor lehetőséget kaptam arra, hogy Székesfehérváron a Kortárs Művészeti Fesztivál keretében beszélgethessek az írónővel a Duplacsavar bemutatása céljából, eszembe sem jutott visszautasítani. Mivel egy nem mindennapi beszélgetés volt, így hiba lenne, ha nem jelenne meg írott formában is. De nem is szaporítom tovább a szót, ugorjunk vissza május 18-ára a Zichy ligetbe!

Minden könyv esetében felmerül a nagy kérdés: melyik volt hamarabb, a cím vagy a tartalom?

A cím, melyet a főszereplő nő, Amy karaktere hozott magával. A történettel kapcsolatosan Amy személyisége állt össze elsőként a fejemben, az ő szerepére utal a Duplacsavar cím. De ennél többet nem mondok, nehogy lelőjem a poént. :)

Hogy egy picit azért mégis többet tudjunk a történetről, röviden, tömören mit érdemes tudnunk a tartalomról?

A Duplacsavar egy akciódús nyomozós történet, mely Ausztriában, Klagenfurtban játszódik. Főhőse Viktor, az olasz származású nyomozó. Sok segítője akad, legfontosabb Felix, a társa. Velük szemben áll Bodan, a főgonoszunk. Bodan mélyen meg van győződve az igazáról, és mindenre képes, hogy célját elérje. Viktor és Bodan csap össze a történet során, de hogy ne legyen túl egyszerű dolguk, ott van még a másik főszereplőnk, Amy, aki jól megkavarja a szálakat. A történetben van üldözés, félrevezetés, fegyverek, gyilkosságok, sok fejtörős nyomozás és jó sok humor.

Nagyon érdekel az emberi lélek mélysége, a kapcsolatok pszichológiája, ezért a sok akció mellett komolyabb kérdéseket is boncolgatok. Pontosabban, mennyire befolyásol a szív, a sok érzelem, amikor amúgy ésszerű kérdésre kell választ adni. Mit tesz az ember, ha a szíve és az esze, a hivatástudata kerül szembe egymással?

A zsánerválasztás mennyire volt tudatos? Elhatároztad, hogy egy humoros, akciódús krimit fogsz írni, vagy már az írás folyamatában alakult úgy, hogy a krimirajongóknak kedveskedsz?

Tudatosan indultam el a krimi világában, egyrészt Amy karaktere hozta ezt is. Amy egy olyan nő, aki természetéből adódóan otthonosan mozog a nyomozás, az akció és a rejtélyek világában.

Ugyanakkor igyekeztem csavaros, elgondolkodtató bűnügyet alkotni, aminek a feltárásához meg kell dolgoztatni a szürke agysejteket. Már ennyiből is látszik, hogy nagy hatással volt rám Agatha Christie munkássága, de a talányos rejtélyt egy modern, XXI. sz-i köntösbe öltöztettem.

/Klagenfurt/

Ha írásról van szó, mindenki másképpen dolgozik. Amikor megszületett a történet ötlete, akkor egy előre eltervezett vázlat szerint haladtál, vagy hagytad, hogy kicsit sodorjanak magukkal a szálak?

Elkészítettem egy vázlatot, de hagytam, hogy a történet alakítsa önmagát. Pontosabban a karakterek voltak azok, akik néha vezettek engem. Alkalmazkodtam hozzájuk, érdeklődve figyeltem, bizonyos helyzetben hogyan alakítják a cselekményt. A végeredmény mégsem tért el nagyban az eredeti elképzeléstől.

Minden történetben fontos a szereplők jelleme, hiszen rajtuk is függ, hogy mennyire szeretjük meg az adott történetet. Nálad mi volt az elsődleges szempont a karakterek megalkotásakor?

Hogy valódi, hús-vér emberek legyenek. Egyik karakterem sem tökéletes, vannak hibás döntéseik, néha nem tudják, mi a helyes lépés. Szerintem ettől kerülnek közel az olvasóhoz, mert olyanok, mint mi. A való életben sincs sebezhetetlen vagy tévedhetetlen ember. De a karaktereim pont, hogy tökéletlenségükből kifolyólag hordozzák magukban a változás, a fejlődés ígéretét. Hatnak egymásra, vagy pozitív, vagy negatív módon. Ha felismerik, hogy szükségük van rá, segítséget kérnek. Hiszen mi is így csináljuk, nem igaz?

A könyvben említésre kerül Magyarország is, de a történet jelentősebb része Ausztriában játszódik. A helyszínválasztást mire alapoztad? Van valamilyen jelentősége számodra a történeten kívül is?

Mikor kialakult a történet nagy vonalakban, eltöprengtem, a szereplők hol tudnának élni, hol tud a cselekmény igazán kibontakozni, és eszembe jutott Klagenfurt. Nagy jelentősége van számomra ennek a városnak, mert az egyetemi éveim alatt több hetet töltöttem itt szakmai gyakorlaton, volt időm alaposan megismerkedni a várossal. A könyvben több olyan helyszín is felbukkan, ahol én is megfordultam. Szerintem ettől élvezetesebb lett a történet, közelebb tudtam vinni a város és a cselekmény hangulatát az olvasóhoz.

Egyszerűen azt éreztem, a karaktereimnek Klagenfurt az otthona, a város nagyszerű teret ad a történet kibontakozásához.

/Ki tudja megmondani, hogy a Wörthi-tó miért fontos helyszín? ;) /

Melyik részlet megírásakor izgultál a legjobban, és melyik a kedvenced?

Mindig együtt éreztem a karaktereimmel, akkor izgultam, amikor ők, velük nevettem és szomorkodtam, ha úgy alakult a sorsuk. De nem vagyok elnéző velük, beledobom őket bármilyen slamasztikába, aztán érdeklődve várom, hogyan másznak ki belőle. Szeretem, ha a szereplők elnyerik a feloldozást egy-egy nehéz helyzet után, még akkor is, ha aztán újabb nehézségek következnek. Így mutatkozik meg valódi, emberi lényük.

Nem tudnék kedvenc jelenetet kiemelni. Kedves a szívemnek a két főszereplő, Amy és Viktor egyik közös jelenete, az „erkély-jelenet” (magamban csak így hívom). Itt mind a két, amúgy kemény karakter gyengébb, érzelmesebb oldala kerül a felszínre. Jó volt megírni a két nyomozót, Viktort és Felixet munka közben, ahogy követik a nyomokat és próbálnak a dolgok mélyére ásni. Egy ilyen részletet emelnék most ki, mely szerintem jól bemutatja, hogyan dolgozik Viktor és Felix. A regény hangulata is ábrázolódik ebben a jelentben:

– Porca miseria, mi van ezekkel a vacak gépekkel? – fakadt ki Viktor, majd felpattant az asztalától, és átcsörtetett Felix számítógépéhez. – Olyan lassúak, mintha az őskorból maradtak volna itt! Nem most volt rendszerkarbantartás?

Felix letette a telefont, és türelmesen eltolta az asztalánál kontárkodó barátját.

– Ne püföld a billentyűmet, attól nem lesz gyorsabb. Nem tudom, mi folyik itt, de az egész házban belassultak a gépek. Benék is csak szentségelni tudnak. Most beszéltem vele, még mindig azzal vannak elfoglalva, hogy olvashatóvá tegyék a raktárnál talált papírlapokat. Engel gépéhez csak akkor fognak hozzá, hogyha visszaáll a rend, nehogy a mostani hiba miatt elveszítsenek bármi bizonyítékot.

– És legalább már dolgoznak a hiba elhárításán? – morogta Viktor, miközben visszaült a helyére.

– Iris kisasszony már intézkedett. Amúgy hagyott itt neked egy jelentést a NeoCompról. – Felix odadobta a mappát a társának, majd folytatta: – Ben azt is mondta, hogy raktár előtt talált vér embertől származik.

Viktor rögtön kiejtette a mappát a kezéből, és izgatottan egyenesedett ki.

– Emberi vér?

– Ne ragadtasd el magad! – emelte fel a kezét Felix. – Egy csepp vér nem feltétlenül jelent gyilkosságot, még akkor sem, ha lőporokkal teli dobozok között találtuk. Lehet, valaki megvágta magát. Különben sem találtunk hullát sehol.

– Valami bíztatót nem tudnál mondani?

– Engel ujjnyomai ott voltak a raktárban.

– Igen! – csapott Viktor az asztalra. – Én megmondtam! Sajnálom, Amico, de továbbra is magadnak fizeted a kajádat!

Felix hanyagul megrántotta a vállát.

– Ha már az uzsonnánál tartunk, részemről bekapnék pár falatot, aztán beszéljük át, hol tartunk.

Viktor egyetértően mordult egyet. Végül is, nem sok értelmét látta a gép előtt ülni, és várni, hogy betöltsön a kért oldal. Átsétáltak a néhány rendőrtől zsúfolt konyhába, akiknek az arca furcsa fintorba torzult.

– Mi van, mi nem ihatunk meg egy kávét délután? – förmedt rájuk Viktor.

– Javasolnám, hogy előtte mosakodjatok meg – lépett melléjük Nora. – Büdösek vagytok!

– Nem is igaz! – kiáltott fel Viktor, majd megszagolta a pólóját. Kénytelen volt megállapítani, hogy Norának igaza van, csak ők Felixszel már teljesen megszokták a szagot.

Nora igyekezett ártatlan képet vágni, de látszott rajta, hogy az ő orrát is csavarja a nyomozókból áradó kellemetlen aroma. A konyhában a járőrök szemtelenül vigyorogtak. A két nyomozó így inkább az öltözőbe vette az irányt, ahol zuhanyozás után tiszta ruhákra váltottak.

Visszaérve a tévében a bemondó épp azt közölte, hogy a krumpendorfi rendőrök egy holttestet húztak ki a kikötőből. Az áldozatot valószínűleg lelőtték.

– Tessék, ott a hullád! – bökte oldalba Viktor a barátját.

– Ja. Kár, hogy a Wörthi-tó másik felén találták!

Viktor nem mondott semmit a csípős megjegyzésre. Valami azt súgta neki, hogy a tóból kihalászott hullának igenis köze lehet a klagenfurti eseményekhez.

Ebből a részletből több dolog is kiderül: humoros is, akciódús is, és krimi is. Egy valami viszont ebben a formában nem mutatkozik meg, ez pedig a váltott szemszög, ami a regényedben erősen jelen van. Mennyire volt nagy kihívás több szereplő oldaláról megírni a történetet?

Nem éreztem nagy kihívásnak. Talán a férfi szemszög, Viktor nézőpontja volt valamivel nehezebb, tekintve, hogy lány vagyok, és nem látom, mi van a fiúk fejében. Mégis úgy gondolom, sikerült megtalálni Viktorral a közös hangot.

Szeretek váltott szemszögben mesélni, így tágabb képet kapunk az események láncolatáról, és az olvasó több szereplőt is testközelből megismerhet.

/A palivon, ami nem csak beszélgetésünk szempontjából különleges. És hopp, nem vagyunk egyedül! :) /

Mesélnél egy kicsit a borító megszületéséről?

Sok grafikust megkerestem, kikértem a véleményüket, míg az egyikük Hajnal Krisztit ajánlotta. Felvázoltam Krisztinek a történetet és a szereplőket, megtetszett neki, így belevágtunk a közös munkába. Olyan jelenetet kerestünk, ami illusztrálva jól visszaadja a zsánert és a történet hangulatát. Sok ötletünk volt, Kriszti lelkesen és készséggel csinálta a vázlatokat. Aztán ezt az égő házat választottuk ki, nekem ezt tetszett a legjobban. Ez tulajdonképpen egy osztrák vadászház, a történet egyik kulcsjelenete játszódik itt, ahol értelmet nyer a Duplacsavar cím. Szerintem maga a kép és a színvilág is nagyon passzol a könyvhöz. Szuper volt Krisztivel együtt dolgozni, remélem, nem egyszeri alkalom volt. :)

Számos szerzőnél előfordult már, hogy a megjelenés után szerettek volna változtatni valamin, vagy esetleg egy újabb kiadásban meg is tették az. Ha utólag változtathatnál valamin a Duplacsavarban, mi lenne az?

Semmi. Ezt a könyvet már elengedtem, elfogadtam olyannak, amilyen. Amikor elküldtem a kéziratot a kiadónak, minden akkori tudásom benne volt a munkában, kihoztam magamból a maximumot.

Persze tudom, hogy nem tökéletes, hiszen nem létezik tökéletes és hibátlan könyv. Az olvasóktól kapott visszajelzésekből és javasaltokból is sokat tanultam, ezeket igyekszem kamatoztatni a jövőben.

Elsősorban melyik korosztályt célzod meg a regénnyel?

Nagyon örülök bárkinek, akik elolvassa a regényt, pláne ha még tetszik is neki! :) De hangsúlyozni szeretném, felnőtteknek írtam, elsősorban a korosztályomnak, a 30-40 éveseknek, férfiaknak és nőknek egyaránt.

Kissé izgatottan és rajongva kérdezem meg: sokat kell még várnunk a folytatásra? :)

Nem merek sem igent, sem nemet mondani! :D Jelenleg egy másik könyvön dolgozom, így Viktoréknak még van egy kis idejük pihenni, mielőtt belevágunk egy új kalandba.

Mik a jövőbeli terveid, min dolgozol épp?

Maradok zsáneren belül, egy krimi-thrillert írok. Itt játszódik Fehérváron, ez a pavilon, ahol beszélgetünk, egy fontos helyszín a történetben.

A regényben a bűntény mellett elsősorban lelki dolgokra helyeztem a hangsúlyt, súlyos kérdések és döntések elé állítottam a szereplőket. Mint például milyen mélyre képes süllyedni ez ember, hogy megtartson egy felvett szerepet, még ha az terhes és hálátlan is? Milyen árat érdemes fizetni azért, hogy ne derüljön fény a hazugságainkra? Hogyan lehetünk méltóak a másik bizalmára?

Többet azonban nem szeretnék elárulni, még nagyon sok munkám lesz ezzel a kézirattal. :)

Köszönöm szépen a kimerítő válaszokat! :)

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!

/Ennyire vigyorik voltunk a beszélgetés után. :) /