Eredeti cím: Les fiancés de l’hiver

Sorozat: Tükörjárók 1.

Kiadó: Kolibri

Megjelenés éve: 2017

Oldalszám: 580

Fordította: Molnár Zsófia

Műfaj: fantasy, ifjúsági

Fülszöveg:

"Anima ​lakói szerint a tárgyaknak lelkük van, különös adottságaik révén pedig kommunikálni is tudnak velük. Ujjaik alatt összeforr minden, ami szakadt vagy törött, érintésük nyomán feltárul a tárgyak és használóik múltja is. Ophélie azonban nem csak ezért különleges: briliáns ügyességgel közlekedik a tükrökön keresztül.

Békés hétköznapjainak azonban a Matrónák döntése vet véget: el kell hagynia otthonát, férjéül pedig a megmaradt világ legrosszabb hírű Sarkáról származó, gyűlölt és rettegett kincstárnokot, Thornt szánják. De vajon miért éppen őt?

Új otthonában a Délibábosok trükkjeinek köszönhetően semmi sem az, aminek látszik. Ophélie ráébred, hogy a Légvár nemzetségei hatalmi harcának közepébe csöppent. Hogy megmeneküljön, álruhát ölt… "

Értékelés:

Christelle Dabos első könyves szerzőként egy nem mindennapi fantasyvel debütált, mindent megadott azoknak az olvasóknak, akik különleges képességekre, varázslatra, és izgalmas, csavaros események sorozatára vágytak. Az írónő olyan elemeket gyúrt össze egyetlen egy történetben, amelyekkel nem is nagyon lehetne mellélőni, azonban rosszul összerakni vagy elrontani nagyon is könnyű. Éppen ezért egy kicsit félelemmel vegyes izgatottsággal ugrottam neki A tél jegyeseinek, amely még csak az első része egy sorozatnak. Szerencsére nem kellett csalódnom, eddigi olvasmányaim egyik legjobb élményét kaptam meg ebben az 580 oldalban.

Már a történet elején megismerhettem Ophétlie-t, aki látszatra egy meglehetősen szolid, középszerű lány, azonban a visszafogott külső alatt egy csodás képesség lapul, ami egyszerre áldás és átok is lehet – mindez csak nézőpont kérdése. A fiatal lány bizonyos szempontból nem nevezhető a családja büszkeségének, ugyanis nem sikerült még férjhez adni, ráadásul a legújabb jelölt felé sem mutat túl nagy érdeklődést, ami talán nem is meglepő, hiszen ki akarna hozzámenni olyasvalakihez, akit nem ismer, ráadásul rossz híre van? És ki akarna egy olyan helyre költözni, ahol mindig hideg van, és még biztonságban sem érezheti magát?

/eredeti kép forrása: vrgamer.it/

Sokan vagyunk úgy vele, hogy ezt a lehetőséget inkább másnak adnánk, de a kényszer nagy úr, és bizony vannak olyan helyzetek, amikor sajnos nem mi dönthetünk a sorsunk felől. Ilyen helyzet áldozatául esik a tárgyakat olvasó, és tükrök közt közlekedő Ophélie, aki eddig Animán élt, valamint a rettegett kincstárnok, Thorn, aki a Sarkon tengette monoton életét. Nem túl idilli jövőkép áll a két fiatal előtt, talán nem is igazán lehet felkészülni az elkövetkezőre, mindezen felül pedig megnehezíti dolgukat, hogy egy komoly hatalmi harcba csöppennek, ráadásul a leendő férj rokonai sem éppen kedvességgel árasztják el a lányt. Ophélie előtt komoly kihívások állnak, amelyek felett csak csellel lehet győzedelmeskedni, és még ez sem olyan egyszerű. Bevallom, így én sem akarnék megházasodni…

Hiába az izgalmas történet, nem egyszer éreztem, hogy egy kicsit szorongok is attól a kényszertől, ami Ophélie vállát nyomja. Egyszer egy kicsit hosszabb időre kénytelen voltam letenni a könyvet -mindössze pár napról van szó-, ám a rövidke szünet egyik éjszakáján még az álmaimba is beférkőzött Ophélie és Thorn története. Álmomban egy ismeretlen férfihoz akartak hozzáadni, de persze csúnyán meglógtam. Mit ne mondjak, nem volt kellemes még csak a gondolat se, ezt pedig jelnek vettem, hogy most már ideje lesz folytatnom ezt a varázslattal és álnoksággal teleszőtt kalandot, pontot kell tegyek arra a bizonyos i-re. Szerencsére Ophélie nem volt egyedül, barátokra is szert tett ebben a kegyetlen világban, akik sokat adtak hozzá a “mese” varázsához, és a lány jellemfejlődéséhez is!

Nem tudom megmondani, mi fogott meg jobban ebben a történetben. Az akaraton kívüli házasság? Küzdelem a gonosz cselszövés ellen? A varázslatos szereplők, akik sokszor hétköznapi álarc mögé bújva teljesítették küldetésüket? A fagyos környezet? A leheletnél is halványabb romantikus szál? Talán mind egy kicsit egyszerre.

Egy valamit viszont biztosan tudok: már izgatottan várom a folytatást!

A tél jegyeseit szívből ajánlom mindenkinek, aki egy olyan újdonságra vágyik, amiben minden régen szeretett elem jelen van egy páratlan, újonnan felfedezett világban!

Köszönöm a Kolibri Kiadónak, hogy a magyar molyoknak is elhozta ezt a dermesztően fagyos, egyben varázslatos történetet!

Borító: Meseszép, részletekben gazdag, tökéletes a színválasztás, az egyes elemeken felbukkanó kék fólia pedig még varázslatosabbá teszi a látványt. 5 pont

Történet: Egy izgalmakkal és csodákkal teli történet, egy leheletnyi - tényleg csak minimális! - romantikával fűszerezve. 5 pont

Karakterek: Akadnak nagyon komoly, és komolytalan karakterek is, szerethetőek és kevésbé szerethetőek is, de pont így tökéletes. 5 pont