Fülszöveg:
„Michael Ende neve fogalom a Momo és A Végtelen Történet óta. Ez az éppen huszonöt évvel ezelőtt született meseregénye groteszk humorával emelkedik ki az életműből.
A szilveszter éjszakáján játszódó, lidércesen pörgő történet percről percre követi végig egy szörnyű varázslópáros, dr. Lidérczy Belzebub és nénikéje, Tyrannja Vampiria fondorlatait. Éjfélig (hét óra alatt) ezer csapást akarnak az emberiségre zúdítani. Persze ehhez az Állatok Nagytanácsának is lesz egy-két szava…
A Kolibri Klasszikusok sorozatban Otfried Preußler után újabb remek német szerző, Michael Ende művei látnak napvilágot.”

Eredeti cím: Der satanarchäolügenialkohöllische Wunschpunsch

Kiadó: Kolibri

Kiadás éve: 2014

Oldalszám: 182

Fordította: Lázár Magda

Illusztrálta: Regina Kehn

Műfaj: gyermek –és ifjúsági irodalom, fantasy

Értékelés:

Ha egy könyv valamivel felkelti az érdeklődésünket, arra már mondhatjuk, hogy félig jó, a másik fele pedig természetesen a belső tartalmon múlik. Minden könyvben van valami, ami miatt felkapjuk a fejünket, ez nem volt másképp Michael Ende könyve esetében sem, amit sokan csak a hosszú című könyvként emlegetnek, a bátrabbak pedig ki is mondják a címét.

Esetemben a cím volt az, ami legelőször vonzotta a szememet, valamint a borító színvilága. Szeretem a zöld szép árnyalatait, a nem hétköznapi címeket még jobban, a mesékért pedig teljesen odavagyok, így nem is volt kérdés, hogy olvasni akarom-e a ,,Wunschpunsch”-t. Nekem gyerekként a mesesorozat kimaradt, ezért még avatatlan fejjel vetettem bele magamat Maurizio di Mauro, a macska, és Krakél Karesz, a holló történetébe. Bár a mese nem csak róluk szól, hanem a két gonosz varázslóról, dr. Lidérczy Belzebubról és Tyrannja Vampiriáról is, mégis a két állati mesehős szerepét tartom fontosabbnak, mivel a jók oldalát képviselik.

A könyv meséhez mérten egy kicsit terjedelmesebb az átlag mesekönyveknél, de még így sem olyan rémisztően hosszú a maga 182 oldalával, ellenben részletesnek mondható, ugyanis valójában 7 óra eseményeit olvashatjuk a lapokon. Ha már az időnél tartunk, a fejezetek is időmértékkel vannak számon tartva, nem rövid címeket kapunk, amelyek utalnak az adott fejezet tartalmára, hanem egy analóg órán látjuk, hogyan telik az idő, ez pedig nem csak egy szimbolikus eleme a történetnek, ennél több jelentősége van mind a gonosz, mind pedig a jó szereplőink számára. Mindkét félnek ugyanannyi idő adatik meg feladata elvégzésére, azonban az óra csak egyiküknek üthet győzelmet.

Olvasóként szilveszter napján, délután – vagy ha úgy tetszik, este – 5 órakor pottyanunk be dr. Lidérczy Belzebub birtokára, ahol az év pusztításának előkészületei zajlanak. Itt már megjelenik mai társadalmunk egyik ferde tükre is: megmutatja, mekkora pusztításra képes az ember a pénz reményében. Persze nem lenne igazi a történet, ha nem jelennének meg a pozitív hősök, akik készek megmenteni a világot, és megküzdeni az antihősökkel. Ez már egy tökéletes alap egy akciódús, egyben varázslatos meséhez, ami lapról lapra egyre izgalmasabbá válik. Ha pedig mindezt megfűszerezzük egy kis humorral és misztikummal, létrejön a ,,pokolikőr”, ami körül most a világ forog, és amivel Bubi és Piri, a két gonosz a rontásokat készül a világra szabadítani. Ahogyan fogy az idő, úgy közeledünk a különös, tanulságos, egyben szórakoztató mese végéhez, de hogy ne legyen annyira egyszerű eljutni idáig, bőven kapunk fordulatokat, amiknek köszönhetően lehetetlen letenni a könyvet.

/Egy illusztráció a könyvből/

Mivel Bubit és Pirit szerződés köti az ezernyi rontás elszabadítására, kénytelenek gyorsan elkészíteni a puncsot, és a világra zúdítani azt a rengeteg rosszat. Miközben a puncsot kortyolgatják, és elverselik ,,jókívánságaikat”, nem maradunk nevetés nélkül, hiszen a ,,pokolikőr” nevében is benne van, hogy alkoholos italról van szó. Az alkoholos befolyáltság alatt álló gonoszok furcsa cselekedetei és képzelgései már csak adalékai a történetnek, mégis jót nevetünk rajta, főleg, ha még illusztráció is társul egy-egy furcsa esethez.

Amíg két állati hősünk, Maurizio és Karesz küzdenek a világ megmentéséért, érzékelhető rajtuk egy kis jellemfejlődés, ezen felül bölcs gondolatokban sem szenvedünk hiányt, pontosan olyan tálalásban kapjuk a tanulságot, kellő humorral tűzdelve, ahogyan egy gyerek is megérti és a történetet is megszereti.

A ,,Wunschpunsch” egy olyan történet, ami egyszerre kikapcsol, szórakoztat, és egy kicsit tanít is. Felnőttként lekötött, de biztos vagyok benne, hogy gyerekként is szerettem volna. Ráadásul a meseszép borítóval igencsak gyerekbarátnak mondható. Annak ellenére, hogy ez egy klasszikus mese, ebben a kiadásban is nagyon szerethető. Minden könyvmoly és gyereklelkű felnőtt nevében köszönöm a Kolibri kiadónak, hogy szívén viseli a klasszikus mesék sorsát!

Ha szeretnéd tudni, hogyan, és kinek a közbenjárásával húzta keresztbe Maurizio és Karesz a varázslók terveit, vagy csak szereted a kalandos meséket, de még nem olvastad Michael Ende ,,Wunschpunsch”-át, mindenképpen csapj le rá, nem fogod megbánni!

Borító: A borító miatt figyeltem fel rá, no meg persze a címe miatt is. Tetszik a színvilága, a grafikája, és az is, ahogyan tekeredik a cím. Kicsit olyan érzésem van tőle, mint amikor egy levegővel, megállás nélkül próbálom kimondani a címet, de a vége felé kifogyok a szuszból. Így kunkorodik, és lesz egyre kisebb a cím vége is. A kemény kötésnek, és az első borítón alkalmazott formalakknak pedig külön örültem. 5 pont
Történet: Nem csak humoros, hanem egyben tanulságos is, és remek mese kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Mindenkinek szívből ajánlom! 5 pont
Karakterek: Igazi mesebeli karakterek, Mauriziót és Kareszt nagyon megkedveltem, ők a mi kis mesehőseink, akik értelmet adnak ennek a mesének, és helyrebillentik az egyensúlyt a gonoszokkal szemben. 5 pont
Illusztrációk: Szépen kivitelezettek, még a ,,csúnya” jelenetek is olyan ábrázolásban jelennek meg, amire jó ránézni. Színesben is el tudnám képzelni, de fekete-fehérben is nagyon mutatósak. 5 pont