Fülszöveg:

„Neszta életvidám, ambiciózus, szerelmes… és majdnem halott.

A teste öntudatlanul hever, lelke csapdában rekedt. Egyetlen ember hallja. Egyetlen ember látja. Egyetlen ember érzi, amit ő.

Vőlegénye, a hajdani FBI-nyomzó, mára tanácsadó, Damien Corner a Tükrön keresztül képes kommunikálni a lánnyal, aki először semmire sem emlékszik az életéből. Damien kétségbeesetten nyomozásba kezd – segítségére van Neszta húga, az autista Zorka. Zorka és Neszta szeretete olyan lelki kapocs, mely átível a halálon túlra is.

Neszta emlékei lassan térnek vissza, pedig sietnie kell, mielőtt az Árvák megkaparintják a lelkét. A Tükörben csak magára számíthat és Hollóra, a különös, kalapos fickóra.

Damien szenvedélyesen küzd. Számára mindenki potenciális gyanúsított, minden árnyékban támadás rejtőzhet, minden eltelt pillanatban közel kerül a sötétséghez. Míg Neszta önmagának egyre halványuló másaként tengődik a Tükörben. „

Sorozat: Tükör 1.

Kiadó: Könyvmolyképző

Megjelenés éve: 2015

Oldalszám: 280

Műfaj: fantasy

Értékelés:

Mindannyian találkoztunk már olyan könyvvel, ami egyszerűen csak magához vonzott minket. Nem tudom, mi fogott meg elsőre jobban: a cím, a borító, vagy a fülszöveg, de azt tudtam, hogy el kell olvasnom, még a sok negatív értékelés ellenére is. Tizenéves koromban olvastam először Beninától, és a kellemes élményeim közé volt sorolható, így nagyon reméltem, hogy most sem fog csalódás érni. Kicsit ódzkodtam a könyvtől a romantikus szál miatt – mint utóbb kiderült, teljesen feleslegesen.

Már a történet elején megismertük a tényt, hogy a főszereplő, Neszta halott, és oldalról oldalra betekintést nyerhettünk szerettei életébe, illetve a lány múltjába, megismerhettük párját, Damient, húgát, Zorkát, és gondozóit, illetve a túlvilági lényeket, akik szintén fontos szerepet játszanak a tartalmas és csavaros történetben. Neszta, Holló, Damien és Zorka oldaláról is betekinthetünk a sok rejtélyt, aljasságot feszegető eseményekbe.

Kissé elcsépeltnek tűnhet ez az „evilági és túlvilági” kapcsolaton alapuló szál, de itt kicsit többet kapunk a megszokottnál. Negatív, gonosz erők, mérlegelésre kész segítők, őrangyalok, titkokat rejtő barátok és rokonok teszik teljessé a történetet, ami bizony sok kirakódarabból áll. Egyik legfontosabb darabja a Tükör, ami ha összetörik, az is millió darabkára esik szét. Ilyen Benina regénye is, sok darabkából áll, amit nekünk kell megfelelően összeraknunk, hogy a Tükörben megláthassuk a lényeges dolgokat. Ennek köszönhetően egyszer sem éreztem úgy, hogy ellaposodna a történet, és ha nem győz rajtam a fáradtság, egy szuszra el tudtam volna olvasni.

A karakterekkel kapcsolatban kicsit vegyes érzéseim voltak, Neszta néha hisztisnek tűnt, de talán pont ez adta meg a jelleme ízét. Zorkának sikerült meglepnie, nála érvényesül a legjobban a „nem minden az, aminek látszik” elv. Más szereplőkről is elmondható, hogy más az, amit látunk, és más az is, amit magukban rejtenek, de náluk ez nem okoz akkora meglepetést. A karakterábrázolás nem minden szereplőnél túlzottan részletes, így szabadjára engedhetjük a fantáziánkat, meg van a lehetőség arra, hogy úgy lássuk őket, ahogyan szeretnénk. A könyv végén található néhány rajz egyes szereplőkről. Szép rajzok, viszont én egyiküket sem így képzeltem el, de ez így is van rendben. Ettől függetlenül jó ötletnek tartom, hogy ilyen illusztrációk egészítik ki a történetet. A befejezést is el tudtam volna másképp képzelni, persze így is elég mozgalmasra sikeredett, ezért nem is panaszkodom.

A könyvben a fejezetcímek díszes fejlécet kaptak, illetve a színek neveivel is szép kis játék látható a címekben. Szinte minden címben szerepelt valamilyen szín, így értelmet nyert a szivárvány is – ezek kifejezetten tetszettek.

Lényegében egy olyan alapot kaptunk színes tálalásban, amit másoknak korábban színtelenebbül, komorabban sikerült megjeleníteniük. Felsorakoztathatunk sok fantázialényt, párhuzamot húzhatunk a különböző világok között, keverhetünk műfajokat, de ez nem elég ahhoz, hogy magával ragadjon egy történet, kell neki egy keret – legyen az egyben, vagy darabokban. A Rekviem a szivárványodért nem csak egyszerű történet, kicsit a karakterek és a különböző, nem emberi lényeknek is mögé kell látnunk, mélyebbre a felszínnél. Meg kell értenünk küldetésüket, és annak miértjét is. Láthatunk egy alternatív elképzelést arról, hogy mi történhet velünk a halál után, ez persze már csak plusz érdekesség, hiszen erre rengeteg elmélet született, azonban biztosat nem tudhatunk ezzel kapcsolatban. Ezért is szeretem azokat a történeteket, amelyek kicsit másképpen boncolgatják ezt a témát, nem úgy, ahogyan napjainkban a legelfogadottabb, hanem teret enged az emberi képzeletnek is. Amilyen finom leírások vannak az egyik fejezetben, olyan brutális fordulatot hozhat a következő, és ez teszi a történetet annyira izgalmassá.

A romantikus szál jelen van, de nem a nagyon csöpögős oldalát látjuk, hanem azt, amikor a túlélés, a harc és az összetartás is megmutatkozik. Megjelenik a szerelem, a tragédia, és pont úgy adagolva, ahogyan még egy magamfajta ridegebb figura is szívesen olvassa. Plusz pontot érdemel az FBI említésekor a profilozás leírása, növelte a könyvvel kapcsolatos szimpátiámat.

A történetet teljesen befejezettnek érzem, de mégis szívesen olvasnám a folytatását!

Borító: Kicsit rideg, kicsit szívünkhöz közel álló. Többnyire nem vagyok kibékülve a fehér borítókkal, ez valahogy mégis nagyon megfogott. 5 pont

Történet: Csavaros, változatos, sok kis apró darabkából épül fel. 5 pont

Karakterek: Vegyesek, egyediek, néha szerethetőek, néha pedig könnyen meggyűlölhetőek. 5 pont