Szombaton a mágia és a fantasy megszállott hívei gyülekeztek a budapesti Bed Barban, ám csak nagy vonalakban tudhatták, mi vár rájuk. Jómagam is csak egy kicsivel voltam tájékozottabb, ugyanis előző este már a két műsorfelelőssel – Solymár Andrással és Holló-Vaskó Péterrel – megkezdtük a hangolódást, és ilyenkor persze szó esik pár fontos dologról.

Mit volt érdemes tudni a Kard és mágia: realizmus a fantasyben nevezetű összeröffenésről? Már maga a név is sokat elárult, volt itt pár kard, volt mágia, fantasy és perszer realizmus is. No meg jóféle italok is, ráadásul volt lehetőség menüt kérni, mely tartalmazott egy mágikus italt (ami meglehetősen tüzesre sikeredett), ezután pedig sörrel kísértük a beszélgetést. Nem sokkal délután három után csaptunk bele a banzájba, és kezdésnek meg is érkezett a mágikus ital, ami nem volt más, mint a cseh módra tálalt zöld abszint. Napi jó tanács: Ha azt mondják, hogy nyugodtan oltsd el tenyérrel, akkor ne hidd el, nem buli. Kicsit késel vele, és olyan szép kör alakú égés lesz a tenyereden, hogy utána már nem tudod letagadni a tényt, miszerint a buliban te vagy a máglyára szánt boszorkány.

(Igen, fáj.)

Miután megállapítottuk, hogy égnem kell, és a továbbiakban a jég lett a legjobb barátom, jött igazán csak a java! András és Peti belevetették magukat a témába, és amennyire lehetett, szét is boncolgatták a dolgokat. Szó esett arról, milyen alapvető hibák vannak a kardhasználat ábrázolásában mind könyvek, mind pedig filmek terén, illetve a történetekbe beleszőtt lények harctechnikáiban, és ezeket serényen demonstrálták is. Mindeközben persze érkeztek a finom sörök, először a Bakalár intenzívebb ízével hűthettük le magunkat, ezt pedig a kicsit lágyabb Klostermann követte. Nem maradhatott el a valóság és a fantázia közötti párhuzam sem, hiszen ahhoz, hogy például egy fantasyben megírt csatajelenet hitelesen legyen az olvasó elé tálalva, ahhoz nem árt egy kicsit tisztában lenni a tényekkel, mondhatnánk azt is, elkél némi tapasztalat.

Nagyjából félidőben tartottunk egy kisebb szünetet, ami jelen esetben azt jelentette, hogy a két műsorfelelős gyakorlókardokkal esett egymásnak, és bemutattak pár jellegzetes hibát. Akadtak alkalmi nézőink – gondolok itt a ház lakóira –, akiknek arcát nézve vegyes érzéseik voltak előadóink épelméjűségét illetően. Bezzeg, ha ott lettek volna már az elejétől fogva! Még ők is be akartak volna szállni a buliba. Lehet, hogy így is, csak nem merték bevallani. Ezután a kis bemutató után visszatértünk a beszélgetéshez.

A két műsorfelelős: Holló-Vaskó Péter és Solymár András (fotó: Takács László)

A második blokkban folytatódott a tartalmas, egyben hasznos eszmecsere, és a mágia témaköre is teret kapott. Bemutatásra került pár érdekes kép Grillot De Givry Boszorkányság című könyvéből, bár ez a része már kevesebb időt kapott. Érdekesség, hogy az eredeti tervek szerint két órán át hallgathattuk, illetve nézhettük volna a két harcos elmélkedését, ez azonban bő másfél órával hosszabbra sikeredett, és még így is biztosan lett volna miről beszélni, mert a téma szinte kimeríthetetlen.

Zárásként volt lehetőség egy kis erőpróbára. Aki lenyomta Andrást kardkitartásban, hazavihetett egy Oculust, melyet Peti ajánlott fel.

Ha esetleg egyesek abban kételkednének, hogy itt történt-e bármilyen mágikus dolog, nekik halkan megsúgom, hogy a beszélgetés alatt két tál jeget megolvasztottam!

Volt könyvjelző is, csak mondom. Annyira mágikus erővel bírnak, hogy miután kinyomtattam, napokig járt be a nyomdába a szerviz... 

Összességében egy nagyon tartalmas és izgalmas programnak lehettünk részesei, és nagyon remélem, hogy lesznek még hasonló események! Én nagyon jól éreztem magam, köszönöm az élményt!