FÜLSZÖVEG:

„Öt alak áll körbe egy sekély sírhantot. Mindannyian kivették a részüket az ásásból. És egy életre némaságot fogadtak… Csakhogy a végzet és Kim Stone felügyelőnő elől nem lehet elbújni.
Egy letehetetlenül izgalmas krimi, sokrétű figurákkal.

Ha felnőtt méretű gödröt kell ásniuk, az tovább tartott volna. 

Kézről kézre járt az ásó. Volt, aki tétován, habozva fogta meg, mások biztosabb kézzel. De senki sem ellenkezett, és senki sem szólt egy szót sem. Tisztában voltak vele mindannyian, hogy egy ártatlan életet vettek el, de az egyezség megköttetett: a titkaikat el kell temetni!

Amikor megtelepedtek a sírhanton a szállingózó hópihék, a csoport tagjainak hátán végigfutott a hideg. Aztán ment ki-ki a dolgára: az öt emberalak lábnyomai csillagot tapostak a friss, ropogós hóba.

Elvégeztetett.

Ám a titkok sosem maradnak eltemetve…

Angela Marsons valósággal berobbant a Kim Stone felügyelőnő bűnügyeit leíró sorozatával az angol krimiirodalomba. Óriási sikert arató első könyvével hónapokig vezette az eladási listákat, szarkasztikus, ám szerethető főszereplője pedig elszántan göngyölíti fel a nehezebbnél nehezebb eseteket.”

EREDETI CÍM: Silent Scream
KIADÓ: General Press Könyvkiadó
OLDALSZÁM: 360
MEGJELENÉS ÉVE: 2015
MŰFAJ: Pszichothriller, Krimi

ÉRTÉKELÉSEM:

Ez egy nagyon érdekes és meglepő találkozás volt. Már hónapok óta szemezgettem Angela Marsons első könyvével, érdeklődésemet pedig fokozta a sok pozitív értékelés, így már csak idő kérdése volt, hogy mikor vetem rá magamat az Elfojtott sikolyra. Nos, ez a pillanat eljött, amiért nagyon hálás vagyok a General Press Kiadónak!

Imádom a krimiket, ez nem titok. Azt is szeretem, ha egy írónő olyan krimit tud írni, amit még más neves írók is megirigyelhetnének. Nem kertelek, szeretem, ha egy írónőnek is van egy betegebb, gyilkos világa, és ezt olyan formában tudja tálalni, hogy egyszerűen nem tudom letenni a művét. Az Elfojtott sikoly pedig pont egy ilyen könyv.

Az értékelések és a fülszöveg alapján volt egy elképzelésem a könyvvel kapcsolatban, azonban olvasás közben egy teljesen más kép alakult ki a fejemben, és a korábbi elképzeléseket félredobva könnyen elmerültem Kim Stone különös nyomozásában. Már az első pár oldal nagyon megfogott, ahogyan belecsöppentünk a történet közepébe, és ekkor érzékelhető volt, hogy nem egy egyszerű ügyet fogunk megoldani kis nyomozócsapatunkkal, pedig szinte még semmit nem tudunk a legelején.

Majd szépen felszínre került minden – szó szerint minden, régi sunyiságok, bűnös tettek, fiatal lányok maradványai – és persze idővel megismerjük a lányok történetét, tragikus sorsát. Mindegyik áldozatban van valami közös, ami még Kim Stone nyomozónővel is összeköti őket, ez pedig  növeli a feszültséget.

A történet alapból nagyon jó, fontos szerepet játszik egy gyermekotthon, és szinte minden, ami annak falai között történt. Sokszor olyan brutális cselekmények bontakoznak ki egy-egy apróságból, hogy azokat elképzelni is szörnyű, és bár fiktív történetről van szó, nem szívesen lettem volna a gyermekotthon közelében. A borzongás, undor mellé pedig társul azért egy kis humor is, ami lehet, hogy egyes szituációkban erős lehet, de Kim Stone karakteréhez teljes mértékben illik. Kim amúgy is egy kemény csaj, a szövegeiről nem is beszélve, olyan elszólásai vannak, amik sok más könyvet megmenthetnének az ellaposodástól. Néha hosszabb, néha rövidebb bölcsességek, vicces elszólások hagyják el kim száját, de ezek valahogy mindig jó helyen vannak.

Angela Marsons krimijét színesíti az, hogy nem csak egy adott bűncselekményre, és annak leleplezésére fókuszál, hanem hozzátesz olyan szálakat is, amelyek nélkül a történet nem lenne az igazi. Izgalomban nincsen hiány, nem egyszer pedig egyenesen megdöbbentem azon, hogy hogyan pattanhatott ki az írónő fejéből egy ilyen morbid történet. Különösen tetszett, hogy visszaemlékezések formájában egy másik szálon megtudjuk, hogyan történtek a bűncselekmények, így egyszerre két oldalról is meg tudjuk vizsgálni az eseteket. Amikor azt hinném, hogy már nincs mit fokozni ebben a könyvben, az írónő bebizonyítja, hogy van. Nem tudom, hogyan csinálja, de biztosan van valami trükkje, amivel ilyen könnyen elnyeri az olvasók szívét egy olyan történettel, amiben akad lelketlen, és pszichopata szereplő is.

Az Elfojtott sikoly egy kis ízelítőt adott Kim Stone nyomozónő életéből, és pedig bátran veszem le a polcról a következő falatot, mert könyvmoly énemnek most erre van szüksége!

Még egyszer nagyon szépen köszönöm a General Press Kiadónak a lehetőséget, és kívánom, hogy sok nagyszerű műre bukkanjanak még, amelyeket elhozhatnak a magyar könyvmolyoknak!

BORÍTÓ: Egyszerű, mégis szinte bármit bele lehet képzelni. Nincsenek rajta felesleges elemek, és nem is árul el sokat a tartalomról, ezzel meghagyva az olvasónak, hogy egy kicsit elkalandozzanak a gondolatai a borító kapcsán. 4 pont

TÖRTÉNET: Hű. Mindig is tudtam, hogy az írónők a legjobb gyilkosok! Nem csalódtam! 5 pont

KARAKTEREK: Angela Marsons nagyon jó karaktereket talált ki, Kim pedig mindent visz. Amilyen jó a nyomozásban, és amennyire meg van áldva humorral, annyira őrült is tud lenni. 5 pont