Fülszöveg:

„Fanni, Tomi és Ádám, a három testvér a nyarat kénytelen a Nagymamánál tölteni. Új lakásba költöznek, és csak láb alatt lennének. Még sosem jártak a Nagyinál, szüleiket viszont már hallottak róla beszélni. Kicsit meg vannak szeppenve: a furcsa öregasszony az erdő közepén él egy házikóban. Se tévé, se telefon. A gyerekek életük legunalmasabb nyarára számítanak. De hamarosan kiderül, hogy az erdőben nem csak fák és állatok élnek, hanem boszorkányok, manók, szellemek és még sokan mások. A gyerekek sokat megtanulnak a világról és önmagukról mire életük legizgalmasabb nyara véget ér. És hogy mi történik, ha véget ér a nyár? Kiderül a folytatásból, amely 2005. végén jelenik meg.”

Kiadó: Szerep
Oldalszám: 340
Kiadás éve: 2005
Műfaj: ifjúsági, gyermekmese
Illusztrálta: Sasváriné Martikna Gyöngyvér és Sasvári Tibor

Értékelésem:
Amikor először találkoztam a könyvvel, sokáig nézegettem a fülszöveget, az illusztrációkat, és hosszan elgondolkodtam azon, hogy el szeretném-e olvasni. A cím érdekes volt, a borító nem sokat mutatott, de a fülszöveg megfogott. Egy mese, mesebeli lényekkel, fantáziavilág, ráadásul magyar írónőtől! Így egy határozott igennel megadtam az esélyt a történetnek.

Izgatottan kezdtem neki az olvasásnak, majd lelkesedésem nagyon hamar csalódottságba váltott. Szerettem volna megszeretni ezt a történetet, de nem teljesen azt kaptam, amire vártam. Ezzel persze nem lenne probléma, mert attól még lehet egy mese érdekes, és szerethető, hiába tér el az eredmény az elvárásoktól.

A fülszövegben volt szó mesebeli lényekről , és a történetben ennek megfelelően meg is jelentek, és a gyerekek is szépen elkezdték felfedezni az erdő titkait, érdekességeit. Szívesen részt vettem volna a kalandjaikban, ha a történet megfogalmazása jobban felkelti az érdeklődésemet. Nincs mit ragoznom, unalmasnak és vontatottnak éreztem. Egy mesevilág pedig hiába lehet tele varázslatos lényekkel, ha pont a lényeg hiányzik belőle: a varázs és az izgalom.

Nehezen rágtam át magam egy-egy oldalon, a szép illusztrációk sem kárpótoltak a csalódottságomért. Többször pihentettem a könyvet, abban reménykedve, hogy idő közben megszeretem a történetet, de végül sehogy sem tudtam rávenni magam arra, hogy folytassam az olvasást. Sajnálom, mert egy nagyon jó mesét ki lehetett volna hozni belőle!

Bár a fülszövegben van szó folytatásról, én ezzel még sehol nem futottam össze, és van egy olyan érzésem, hogy nem is fogok.

Borító: Egyszerű, semmi utalást nem találok a tartalomra. 2/5

Történet: Izgalmas cselekmények – vontatott, unalmas megfogalmazásban. 2/5

Karakterek: A történet pozitívumaként kiemelhetőek a szereplők, a gyerekek igazi gyerekek, a mesebeli lények valóban mesebeliek, a nagyi kicsit fura, de igazi nagymama. 4/5