Múlt csütörtökön teltházzal ünnepelte negyedik születésnapját a zsámbéki gyökerű Aurevoir. zenekar. A zsúrnak az A38 Hajó adott otthont, a közönség felfűtésére pedig a The Freeborn Brothers vállalkozott.

Azok közé tartozom, akik képesek kapunyitáskor a bejáratnál toporogni csupán azért, hogy a lehető legközelebbről élvezzék majd a műsort. Ez most sem volt másképp, és társaságommal az elsők között léptünk az A38 fedélzetére – a személyzeten és a fellépőkön kívül persze. Eleinte kissé úgy tűnt, hogy nagyon lassan fog telni az idő kezdésig, ám egyszer csak azt vettük észre, hogy mindjárt este nyolc, és hirtelen meglepően sokan bukkantak fel a semmiből.

Amint elérkezett a tökéletes pillanat a lengyel The Freeborn Brothers színpadra lépésére, egy kissé meglepő, mégis érdekes látvány tárult elénk a „háromszemű” harmonikás személyében, majd döbbenetünket fokozta a többi tag, ugyanis a brigád megjelenésben is igencsak kitett magáért. Ezután ahogy belecsaptak a lecsóba… akarom mondani a Duna vizébe, megállapítottuk, hogy arra, amit ez a csapat leművel, a „rohadt jó” és egyéb jelzők meglehetősen kevésnek bizonyulnak.

Már eleve az összhatás is nagyon ott volt, és nem csak egy koncertet kaptunk, hanem egy komplett showműsort. Bár a zenekar öt tagból áll, bőven kitennének egy tízfős társulatot is, ugyanis minden tag több szerepet vállal a dalokban, mindezt pedig megfejelik egy olyan színpadi produkcióval, hogy garantáltan az álladat fogod a padlóról felkapargatni, ha csak egyszer is meglesed őket élőben. Engem nagyon hamar megvettek műsorukkal, azonban akadtak olyanok, akiknél a nagy áttörés váratott magára. Amikor a Trónok Harca főcímzenéje is felcsendült, azok is csak ámultak, akik azelőtt esetleg nem fordítottak kellő figyelmet a zenekar felé.

A műsor alatt a közönségnek is volt alkalma énekelni, sőt, még jól meg is guggoltatott minket a lengyel brigád. Azt hiszem, ennél jobban nem is tudta volna más bemelegíteni a közönséget, mire a szülinapos Aurevoir. átvette a színpadot, már kellően jókedvű volt a nagyérdemű.

Az átszerelés ideje alatt úgy tűnt, hogy ólomlábakon vánszorog az idő, és sosem lép színpadra az ünnepelt csapat, de amint kezdetét vette az Aurevoir. műsora, mindannyian egy emberként – ám meglehetősen nagy hanggal – üdvözöltük a szülinapos fiúkákat. Aki volt már Aurevoir. koncerten, tudja, aki még csak most volt először, megtapasztalhatta, hogy egy ilyen bulin test nem marad szárazon. No nem kell furcsa dolgokra gondolni, nem a Dunában pancsolunk, és nem is csinálunk semmi rendkívülit, nemes egyszerűséggel mindenki izzadtra ugrálja magát.

Ez most sem történt másképp, hiszen ilyen remek dallamoknak lehetetlen ellenállni, még a falábakat is táncra csábítják. A koncert pár pörgősebb nótával indított, majd érkezett a szerelmesebb, nyugisabb blokk, ami alatt rápihenhettünk a további „ereszedelahajamra”.

Ez a születésnapi banzáj több szempontból is különleges volt. Egyrészt azért, mert bő két héttel a nagy nap előtt már minden jegy elkelt, ami azt is bizonyítja, hogy a jó muzsikára igény van. Másrészt pedig most már a felelős hegedűnyúzó szerepében Újházi Ádámot láthattuk, a szaxofon pedig Mr. SzexiSzaxi (Cseke Dániel) közreműködésével szólalt meg. Utóbbi azért is volt jó hír a nagyérdemű részére, mert így nem maradt el az egyik legnagyobb közönségkedvenc, a Vahúr. A koncert egyébként sem lett volna teljes többek között a Hopsza, a Mocsár, a Sárgavirág vagy a Renessaince Hardcore nélkül. Panaszra nem lehet okunk, ugyanis az este során megkaptuk a szükséges Aurevoir.-dózist.

Többször is érezhető volt, hogy a közönség ugrálásától picit megmozdul a hajó, de egyébként is az az igazi koncert, ami ennyire meg tudja mozgatni a jelenlévőket (kivétel persze az akusztik, és társai, ahhoz nagyon elvetemült hallgatóság kéne, hogy egy olyan műsorral hajót süllyesszünk!). Idő közben azért nem feledkeztünk meg arról sem, hogy miért is gyűltünk össze annyian, és sor került a nagy szülinapi éneklésre is. Az pedig legalább olyan menő, mint együtt világítani a telefonokkal a Kicsi borsó alatt, nem igaz?

A koncert alatt hihetetlen energia áradt a zenekarból, mint mindig, és csak magamat ismétlem, ha azt mondom, hogy kevés olyan csapatot lehet manapság látni, aminek tagjai képesek mindig ugyanolyan intenzitással felszántani a színpadot, és megtáncoltatni a közönséget. Én a buli végére rendesen elfáradtam, ettől függetlenül simán elviseltem volna egy ismétlést.

Bár az Aurevoir. amúgy sem egy kislétszámú zenekar, a koncertvégi meghajlásnál most kilencen sorakoztak fel a színpadon, ami lássuk be, nem éppen hétköznapi látvány. Mindent összegezve, egy fantasztikus este keretében ünnepeltük meg a zsámbéki csapatot, és biztos vagyok benne, hogy jövőre már nagyobb helyre lesz szükség, ha mindenki be szeretne jutni. 

A koncert után kicsit hosszú időbe telt kikeveredni a hajóról, de nem bántam, mert egy remek estében volt részem, melyen két fantasztikus zenekar húzta a talpalávalót. Bár az idei évből még elég sok van hátra, már most el merem könyvelni az idei top10-be az Aurevoir. 4 szülinapi zsúrját, mert ez tényeg fergeteges volt! Javaslom mindenkinek, aki teheti, hogy ha a közelében játszik a brigád. ne hagyja ki, nem fogja meg bánni. Én már több, mint egy éve képtelen vagyok kiszeretni az Aurevoir. koncertek feelingjéből, és bízom benne, hogy ez még nagyon sokáig így marad.

Köszönöm az élményt, hamarosan ismét találkozunk!

Aurevoir. fotók: Fejér János - 33AS Studio

Cetti