Eredeti cím: The Shadow Queen
Sorozat: Ravenspire 1.
Kiadó: Twister Media
Megjelenés éve: 2016
Oldalszám: 416
Fordította: Bozai Ágota
Műfaj: regény
Zsáner: fantasy, ifjúsági
Kötészet: puhatáblás, ragasztókötött
ISBN: 9786155631313

Fülszöveg:

„Lorelai Diederich, szökevény koronahercegnőnek egyetlen célja van: megölni a gonosz királynét, aki magához ragadta a hatalmat, elfoglalta Ravenspire trónját, és megölte a hercegnő apját. Ehhez Lorelai kénytelen a varázslat fegyverét bevetni, amivel azonban Irina királyné is élhet. A hercegnőnek erősebbnek, gyorsabbnak és kitartóbbnak kell lennie Irinánál, akihez fogható veszélyes varázslót még nem látott Ravenspire. 

A szomszédos királyság, Eldr földjén Kol herceg apját és bátyját megölik az országot lerohanó, varázserővel irányított ogrék, így hirtelen a másodszülött herceg felelősségévé válik megvédeni az országot. Ehhez Kolnak varázserőre van szüksége. Ezt csak úgy szerezheti meg, ha egyezséget köt Ravenspire uralkodójával. Irina azt kéri tőle, hogy segítségéért cserébe vigye el neki Lorelai szívét. 

A hercegnő azonban egyáltalán nem olyan, mint amilyennek Kol gondolta. Gyönyörű, megzabolázhatatlan és megállíthatatlan. A sötét varázslat ellenére Lorelai vonzódik a zaklatott ifjú királyhoz. Azért küzd, hogy mindig egy lépéssel a sárkányszívű vadász király előtt járjon, akit a kelleténél sokkal jobban kedvel. Mindent megtesz, hogy legyőzze a gonosz királynét. Irina azonban nem adja fel harc nélkül, és végső lépésének következménye az is lehet, hogy a hercegnő elveszti utolsó megmaradt vesztenivalóját.”

Ajánlás:

Amikor egy klasszikus mese modern átiratával, vagy valamilyen formájú feldolgozásával találkozom, mindig fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon mit hozott ki belőle az alkotó, milyen irányba terelődött a klasszikus történet. Számtalanszor fordult elő velem is, hogy egy alaptörténetet elképzeltem egy kis extrával fűszerezve, így mindig örömmel vetem bele magam egy-egy újraformált történetbe. Persze a csalódás eshetősége mindig jelen van, ahogyan az sem kizárt, hogy jobban fogom szeretni a modern változatot, mint az eredetit. Hogy melyik igaz Az árnyékkirálynő esetében? Nos, azt egyelőre nem árulom el, inkább elrejtem a sorokban!

Izgatottam ugrottam neki C. J. Redwine könyvének, Az árnyékkirálynőnek is, és kezdeti lelkesedésem nagyon sokáig kitartott a modern Hófehérke átirat olvasása alatt. Egy remek felépítésű világba csöppentem, amely nem csak elkápráztat, hanem folyamatosan izgalomban tart. Az írónő ebbe a világba beleültetett egy már-már ismerősnek mondható, mégis egyedivé formált szereplőgárdát, és egy félig ismert, félig pedig az újdonság erejével ható cselekményszálon futtatta végig őket.

/eredeti kép forrása: pixabay/

Ami nagyon tetszett Az árnyékkirálynőben, az maga az alapötlet, a karakterek is nagyon beleillettek a környezetbe. Megkaptuk a gonosz királynőt, a vadászt, és persze a csodaszép lányt, akinek a szívére fáj a gonosz uralkodónő foga. Ezzel az írónő nagyon jól átemelte a klasszikus mese főbb ismertetőjegyeit, és ennek köszönhetően jó vonalon indult el a történet. Sikerült beleszőnie egy kis varázslatot, egy szerelmi szálat, és sok-sok apró, ám olyan fontos építőelemet, ami nélkül egy mese vagy bármilyen történet könnyen elveszhetne a szürkeségben. Ezután máris nyert ügye lett volna nálam, ha a „retelling” egy kicsit jobban megy neki, és az összességében izgalmas, fordulatos történetnél nagyobb hangsúlyt fektetett volna egy nagyon fontos alapelemére: a szövegre. Az eredeti szöveg ismerete nélkül azt nem tudom megállapítani, hogy az eredeti műben vagy a fordításban csúsztak el a dolgok, de azt biztosan ki merem jelenteni, hogy bőven lett volna még mit csiszolni ezen a regényen. Túl sok volt az ismétlődő cselekmény, illetve bizonyos kifejezések az elviselhetőnél gyakrabban bukkantak fel.

A történet egyik legerősebb újításaként a sárkány-vonalat emelném ki. Mivel odavagyok a sárkányokért, mint fantázialényekért, úgy éreztem, hogy ebben a könyvben megtalálom a klasszikus mese, és az általános szint fölé emelt fantázia közötti kapcsot. Tény, hogy megtaláltam számításaimat, ám sajnos egy idő után úgy éreztem, hogy ezen is botlott el a történet. Lehet, hogy túl szőrszálhasogató vagyok, de nagyjából a könyv felénél úgy éreztem, hogy nagyon is elegem lett ebből a sárkány vonalból. Hogy miért? Nem azzal volt a fő problémám, hogy vadászunk sárkányszívvel rendelkezik, ez teljesen rendben van, sőt, egy különös ízt ad az egész kerettörténetnek. Mégis valamelyest ez okozta számomra a fő galibát a könyv megszeretése kapcsán. Egy ideig még kicsit viccesnek tartottam, hogy sűrűn előkerülnek a sárkányszív, sárkányvér szavak, és társaik, viszont lassan elkezdtem unni, később pedig már egyenesen idegesített. Sokat bosszankodtam magamban, hogy ha már alapjáraton a történet színes, miért nem sikerült egy kicsit jobban rágyúrni a szókincsre?

Aztán persze az is könnyen lehetséges, hogy csak én voltam kritikus, de egy ponton úgy éreztem, hogy nekem bőven elég volt ennek a történetnek a fele is. Ciki vagy sem, de félbehagytam a könyvet, mert  nem bírtam tovább, elegem lett abból, hogy túl lett a sztori „sárkánykodva”, én pedig dühösebbé váltam, mint a legveszélyesebb házisárkányok, és sárkánydühöm egyre jobban felforralta véremet… Ugye, milyen idegesítő? Na, pont erre gondoltam!

Néha sajnos ennyi is bőven elég ahhoz, hogy egy jó történet mérlegét rossz irányba billentse, és engem első nekifutásra legyűrt Az árnyékkirálynő. Pedig tényleg egy remek történet lenne, ha fogalmazás terén egy kicsit több kreativitásért áll sorba ez a modern mese. Biztosan nem sajnálta volna senki, ha egy icipicit több odafigyelést kap szöveggondozás terén.

Egyelőre úgy látom jónak, ha nem erőltetem magamra Ravenspire világát, de ez nem jelenti azt, hogy egyszer nem adok neki egy új esélyt. Ez a történet tele van jó dolgokkal, de ha csak egy kicsit is rossz passzban van az olvasó, könnyen elmegy tőle a kedve, így nekem is meg kell találnom hozzá a megfelelő időpontot, hangulatot.

Borító: Nagyon szemrevaló a fekete almával, elsősorban emiatt figyeltem fel rá. 5 pont

Történet: Izgalmasan indul, sőt, remek átdolgozás lenne, azonban a fantáziadús világ okozta izgalmakat ellaposította a túlzottan sok szóismétlés. A megfogalmazáson bőven lett volna mit gyúrni, sajnos nagyon sokat elvett az élményből az, hogy túl volt tolva a sárkány kontent. Ettől függetlenül szeretnék majd adni neki még egy esélyt. 2 pont

Karakterek: A karakterek nagy pozitívumai a történetnek, ugyanis bőven van bennük fantázia, és egy jobb szövegkörnyezetben sokkal jobban tudtam volna rájuk koncentrálni. 4 pont