Fülszöveg:
„A ​gitáros faszi az Anthraxből egy lebilincselő, pörgős és humoros önéletrajz Ian Scott tollából, aki a zenekarával bebizonyította, hogy a brutalitás és a szórakozás nem zárja ki egymást, sőt járhat kéz a kézben. Miközben a tagok cserélődtek, a kiadók rogyadoztak, a rock ’n’ roll világa pedig végezte a tőle megszokott széles körű és alapos pusztítást, Scott Ian rendíthetetlenül hitt a zenéjében, és mindig pozitívan állt a nagybetűs élethez. Bár a szórakoztatóipar röhejessége nyilvánvaló volt számára, zenekarát mindig halálosan komolyan vette. A koncerteken mindig beleadott apait-anyait, és ez a végtelen energia tökéletesen tükrözte, mennyire elhivatott zenész. Ugyanakkor nem hagyta, hogy a rocksztárság és a hírnév kopasz, kecskeszakállú fejébe szálljon.

A gitáros faszi az Anthraxből egy briliáns hardrockmemoár, amely meztelenre vetkőzteti azt az embert, aki több mint 30 év óta életben tartja az Anthrax intézményét, amely nagyban hozzájárult a thrash metal stílus kialakulásához, fejlődéséhez és fennmaradásához. És ne felejtsük el, hogy egyike a Big 4-nak, a Metallica, a Slayer és a Megadeth mellett.

Dudich Ákos 
www.dudichakos.com

Scott Ian az Anthrax és a Stormtroopers of Death zenekarok társalapítója, gitárosa és fő dalszövegírója. Hatalmas Yankees-drukker. Jelenleg Kaliforniában, Los Angeles közelében él a feleségével, Pearllel és a fiával, Revellel.

Jon Wiederhorn zenei újságíró a Revolver és a Guitar World magazinoknál, de publikál a Yahoo.com, eMusic és Noisey.com oldalakon is. Jelenleg a New Jersey-i Montclairben él feleségével és két gyerekével.”

Eredeti cím: I'm The Man: The Story of That Guy from Anthrax

Kiadó: Konkrét Könyvek

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 372

Fordította: Nagy Máté

Műfaj: életrajz

Értékelés:

Sok fémszívű életének van egy olyan szakasza, amely összekapcsolja az Anthrax-szel, legyen az egy koncert, egy lemez, vagy akár csak egy dal, nevüket szinte mindenhol ismerik. Amikor tudomást szereztem Ian Scott könyvéről, nem is volt kérdés, hogy akarom-e olvasni. Kevés jól sikerült életrajzi könyvhöz volt eddig szerencsém, de A gitáros faszi az Anthraxből olvasását egyáltalán nem bántam meg, mert még véletlenül sem tartozik a rosszak közé.

Ha úgy döntenél, hogy kezedbe veszed a könyvet, jó, ha tudod: ez nem csak egy zenész életrajzi könyve, ez annál sokkal több. Olvashatsz sikerről, zenéről, piáról, csajokról, balhékról, de arról is, hogy milyen az, ha a hullámvölgynek az alját súrolja egy tehetséges zenekar.

Már a címből és a borítóból ki lehetett következtetni, hogy nem egy unalmas könyv került a kezembe, ami csak tele van évszámokkal, és jelentős eseményekkel, fontos emberekkel. A címben megbújik egy kis lazaság, Scott Ian ordító arca pedig azt sugallja, hogy ez bizony metál lesz. Ahogyan a borító is hirdeti, a könyv Kirk Hammet előszavával indít, melyben leírja, hogyan is ismerte meg a gitáros faszit, illetve zenekarát, és milyen kedves emlékek fűzik hozzá(juk), ezzel máris egy kicsit közelebb érezzük a könyvet fémszívünkhöz.

A könyvhöz mellékelve található egy külön előszó a magyar kiadáshoz, illetve a lapok fejlécében megjelennek az előrendelők nevei, akik hozzájárultak a kötet megjelenéséhez. Ez a plusz egy kicsit exkluzívabbá teszi a kiadványt, ha esetleg a képmelléklet nem lenne elég.

A könyv elején találkozunk egy érdekes, egyben vicces sztorival, amelyben azt is megtudhatjuk, milyen helyzetben szólították Scottot a gitáros faszinak, illetve ez milyen kínos szituációból mentette ki. Természetesen azt is nyugtázzuk, hogy ő sem volt egy született ártatlan bárányka. Scott Ian nem egy hétköznapi ember, és nem csak azért, mert az Anthrax révén sokan ismerjük nevét. Nem csak zenész, hanem családapa is, mindemellett pedig egy őrült figura, aki már sok mindent megélt. Sok minden hozzátett ahhoz, akivé napjainkra vált az évek során, és mindezeket nem félt papírra vetni.

Mint minden zenekarnak és zenésznek, úgy az Anthrax-nek és Scott Ian-nek is van egy története. Hallhatunk legendákat a megalakulásról, a kezdeti időkről, koncertekről, magánéletről, sőt, rengeteg sztereotípiával is szembe találhatjuk magunkat hallgatóként, rajongóként, de mint minden nagy név esetében, így most is elénk kerül a kendőzetlen igazság. Szó szerint a kezdetektől indulunk, vagyis Scott születésével. Ez nem csak azért fontos, mert tudjuk, hogy mikor született, hanem mert egy olyan helyen, amely több zenekar számára is fontos kiindulópont volt: Queens. Ha ez a kerület mesélni tudna, jó pár sztorit elvett volna főszereplőnktől, Scott-tól, de szerencsére a szavak, és így a történetek is megmaradtak ennek a karakteres, szakállas figurának. A könyvet olvasva egy kicsit megismerjük Scott családját, megtudjuk, miért ragadt rá a NOT becenév, és valamennyire mi is jelen vagyunk, amikor először találkozik azzal a zenével, amelyet később ő is képvisel. Végigkövetjük, hogyan lesz egy zsidó család fiából zeneőrült, hagyja ott az iskolát, és kezd dolgozni az álmáért: a zenéért. Olvasóként ott vagyunk, amikor Scott csajozik, próbál napirendre térni a különböző tájak hallgatói szokásai felett, amikor félve megy haza mások előítéletei vagy beszűkült látásmódja miatt, és akkor is, amikor furábbnál furább figurákkal, nagyobbnál nagyobb nevekkel találkozik. Scott nem csak azt írja le, hogyan vált belőle ismert ember, mesél arról is, hogyan születtek a dalok, albumok, milyen reakciókat váltott ki az, amikor egy kicsit más irányba kacsintgattak (I’m The Man).

Nem egy zenész ismerőstől hallottam már, hogy szívesen lenne abban az időben zenész, amikor az Anthrax indult. Tény, hogy biztosan megvolt a feelingje, azonban rengeteg akadály, kellemetlenség is volt benne – akárcsak napjainkban. A ’80-as, ’90-es években teljesen más volt a „koncertkultúra”, már ha szabad így fogalmaznom. Másképp működött a lemezre szánt anyagok mutogatása, sokszor még egy másik előadóval való közös dalszerzés is. Ha elindult egy turné, a feltörekvő csapatokból is sokan egyfolytában úton voltak, miközben napról napra éltek, sokszor bizarr helyeken hajtották álomra fejüket. A végtelenségig sorolhatnám, hogy az olvasottakat, illetve korombeli feltörekvő zenészek által elmesélteket összevetve mennyi minden más, és mik a hasonlóságok. A könyvet olvasva újabb példát látunk arra, hogy a tehetségek nem születnek híresnek, sőt, sokan meglehetősen rögös utat járnak be, és nem biztos, hogy minden esetben jó döntést hoznak. Az Anthrax esetében is volt rengeteg olyan lépés, döntés, amit utólag Scott megbánt, és ezeket sem titkolta el. A könyv több évtizedet foglal magába, és betekintést enged a kulisszák mögé is. Látjuk azt az Anthrax-et, amelyik úszik a siker hullámain, és azt is, amelyik vergődik, mint egy partra vetett hal.

A könyvből érződik, hogy Scott életét a zene teszi ki, zenekára pedig komoly küldetésként tekint, emellett persze fontos szerepet kap életében a családja, illetve barátai is. A gitáros faszi az Anthraxből nem csak rajongóknak ajánlott olvasmány, hanem minden zenekedvelőnek illetve zenésznek is, ugyanis a rengeteg személyes dolog mögött megbújik a kőkemény valóság is: egy zenész élete nem fenékig tejfel. Még a híres zenészeké sem.

Ha kíváncsi vagy a gitáros faszi és zenekara történetére, itt tudsz lecsapni rá.

A könyvben számos ismert és különleges személy említésre kerül. Scott sok őrült figurával találkozott, egyik legőrültebb talán Al Jourgensen, a Ministry zenekar frontembere, aki képes volt országokon át vezetni egy-egy Anthrax buliért. Róla többet olvashattok hamarosan magyarul is megjelenő könyvében, melyet itt tudtok előrendelni.

Mindent összevetve Scott Ian könyve több szempontból is csemege, érdemes időt szánni rá.

5/5

Ez az ajánlóm a Rockbook Rockmagazin oldalán is megjelent!