FÜLSZÖVEG:

„Lampbridge ​de Flotta a csodák városa. A magasba nyúló, furcsa üvegépületek felett léghajók úsznak, esténként pedig a gázlámpák pazar színei festik meg az utcákat határoló fogadók, üzletsorok és céhek épületeit. A mérnöki tervezés műve mind, mert ezen a tájon ők az urak. Pedig a mechanikus csodák mögött a köznapi munkákat végző mágusok azok, akik valójában Lampbridge gépezetét mozgásban tartják. 

Egy napon Juna, az ifjú órásinas váratlanul elbóbiskol, ezért lekési az inasvizsgáját. Városszerte egyre többen alszanak el a legkülönösebb helyzetekben, a legváratlanabb időpontokban. Lassan nyilvánvalóbbá válik, hogy a furcsa események mögött valami rejtély lapul. 

Történetünk mégsem itt kezdődik, hanem egy másik világban, ahol Alma, a tíz éves diáklány, szüleivel és testvéreivel Tokióba költözik, majd bérelt házuk padlásán egy különös órát talál. 

Vajon mi köti össze a két világot, ki suttog Alma iskolájában egy közönségesnek tűnő szekrényéből, és messze innen, miért forgatják fel Lampbridge de Flottát a város bűnbandái, a titokzatos Utazót keresve? 

Sikerülhet-e, a külön világban született kisfiúnak és kislánynak együtt végére járnia a rendkívüli eseményeknek? 

Minderre és számos más rejtélyre választ kaphat, ha elolvassa ezt a könyvet, amelyet egyaránt ajánlunk a gyerekeknek és a mesekedvelő felnőtteknek.”

Hertelendy Anna meséje, az Alma és az elveszett álmok városa már a címével és a csodás borítójával megfogott. Miután belekezdtem az olvasásba, azonnal eluralkodott rajtam a gyermeki rajongás. Pár mondat elég volt ahhoz, hogy ráhangolódjak arra a világra, amelyben történetünk játszódik. Gyors betekintést nyertem Lampbridge de Flotta városának életébe, és elkezdtem vágyni a csodálatos városka után.

A rövid betekintést követően megismertem Almát és családját, akik éppen Tokióba költöztek. Alma és testvérei, Meggie és Mike nem örültek túlzottan új lakhelyüknek, mert egy digitális világból csöppentek bele a vidéki életbe, és az iskolától is ódzkodtak kicsit. Mégis Almának volt a legfurcsább az új lakhely, mert nem mindennapi dolgokat tapasztalt, kezdve a kacsintó tehenekkel. Az új házban bőven akadt mit felfedezni, és amikor Alma rátalált a rejtélyes utazó órára, nagyot dobbant a szívem, mert akkor éreztem igazán, hogy igen, ez a mese nekem való! Nagyon szeretem azokat a történeteket, amelyekben a főhősnek valami miatt fontos az idő jelenléte, esetünkben ezt az utazó óra jelképezte.

Az érdekességes sorozata izgalmasan hangzik, és garantáltan felkeltik a fiatalabb könyvmolyok érdeklődését, még engem is magába szippantott felnőtt létemre. Akkor vált izgalmasabbá a történet, amikor Alma valamilyen módon Lampbridge-ben kötött ki, és ebben fontos szerepet játszott az óra. A fiatal órásinas, Juna megjelenése fokozta az izgalmakat, és itt jelenik meg halványabb formában a gyerekszerelem, mondhatnánk azt is, hogy szerelem első látásra. Akarom mondani, szerelem első órakattanásra. Ez már csak azért is érdekes, mert két külön világról van szó, és az óra segítsége nélkül Alma sosem jutott volna el Juna világába. Persze nem ez a történet fő vonala, mert a kacsintó tehenek és az érdekes utazáson túl egy különös rejtélyt kell megoldaniuk a fiataloknak, fontos küldetésük van. Egy ideje szinte mindenkinek elvesztek az álmaik, éjszakáikat álomtalanul aludták át.Fontos tudni, hogy Lampbridge-ben van egy különleges menedék, amelyben iránytű segítségével lehet közlekedni. Egyszer kíváncsiságból szívesen körbemennék egy ilyen helyen!

De hogyan tűntek el az álmok, és mire kellenek? Miért számít Alma furcsa jelenségnek Lampbridge-ben? És mi köze van az órához? Kik rejtőznek a menedékben, és mi a titka? Ki az Utazó, és mit akarnak tőle?

Ebben a különös történetben megkapjuk a választ a kérdésekre, egy részük felnőtt fejjel még tanulságos is, és rávilágít arra, milyen kegyetlen az ember, és mire képes a haszonért. Mindezt persze egy kalandos gyermekfantasybe oltva kapjuk meg, ahol jelen van a jó és a rossz is, így talán nem tűnik annyira emészthetetlennek, és könnyebben feldolgozzuk, illetve betudjuk annak, hogy ez csak mese. A rejtélybe belebonyolódik Aima,Juna egyik barátja, és persze az iskola sem maradhat ki a történésekből.

Bár a történetünk boldog véget ér, mégis ott marad valami a levegőben. Egy befejezett történetet kapunk, mégis ott motoszkál a fejünkben, hogy vajon Alma és Juna találkoznak még? Hiszen Juna azt mondta Almának, hogy ő lesz a felesége. Így pedig az sem választhatja el őket egymástól, hogy külön világban élnek.

Különösen tetszett a könyvben, hogy gyerekbarát betűtípusokat alkalmaztak, illetve a dőlt betűs részekhez egy másik fontot használtak.Végre egy olyan könyv, amiben ízlésesen sikerült a betűkeverés! Nagyon megtetszett az a betűtípus, ami a borítón, és a fejezetek elején található iniciáléban jelen van, azonban akárhol kerestem, nem találtam rá, még a what the font is kudarcot vallott. Szerencsére kárpótolt már maga a tény, hogy az iniciálé egyszerű, de szép, több fejezetben is picit érinti a bekezdés többi részét, és ez ad neki egy kis játékosságot. Az igényes, és jól időzített illusztrácók is elnyerték a tetszésemet, ezek közül is a Lampbridge a kedvencem, kedvem lett volna kiszínezni.

Alma és Juna története sokaknak izgalmas lehet, így ajánlom minden fiatalka molynak, aki esetleg most kezd el ismerkedni a fantasy világával, mert egy nagyon jó bevezetőt kapnak. Persze a felnőtteket sem tiltom el az olvasástól, sőt! Számomra kellemes kikapcsolódás volt! Köszönöm a Főnix Könyvműhelynek és a Kildarának, hogy megismerhettem Alma történetét, remélem, hogy lesz még folytatása!

BORÍTÓ: Mesés, nagyon szép munka, és tetszik, hogy a címben kicsit eljátszanak a betűkkel. Az elrendezés elsőre kicsit furcsának tűnhet, de így figyelemfelkeltőbb, és vezeti a szemet. 5 pont

TÖRTÉNET: Gyermekszemmel izgalmas, felnőttként helyenként kicsit alábbhagyott a figyelmem, de csak annyira, hogy a következő bekezdésben felvegyem a fonalat. 4 pont

KARAKTEREK: Mesebeliek, közülük többen mégis emberiek, könnyen elképzelhetőek. Nem szenvedünk hiányt mellékszereplőkben, sok különböző karakter felbukkan a történet során. A főszereplőket hamar megkedveltem, persze voltak kevésbé szimpatikus karakterek, de ettől kerek a történet. 5 pont