FÜLSZÖVEG:

"Emma és Adam orvosként valódi szaktekintélynek számítanak. Amikor egy kutatóprogram keretében a férfinak lehetősége nyílik arra, hogy családostul egy évre Botswanába utazzon, úgy döntenek, belevágnak a nagy kalandba. A munka vészhelyzeteiből, taposómalmából és a kettejük közötti állandó versengésből végre kibillentené őket ez a soha vissza nem térő alkalom; és a nyugodtabb, egymásra jobban odafigyelő, boldogabb életről szóló álmuk talán a vadon szomszédságában valóra válhatna. 
Az álomból azonban igazi rémálom lesz: Emma egy nap üresen találja a kisfia ágyát. Afrika földjén, több ezer kilométerre az otthonuktól, valódi segítség híján maradnak. A rendőrség ugyan nyomozásba kezd, a szülők mégis úgy érzik, nekik is a gyermek nyomába kell eredniük, mert ki tudja, milyen szörnyűbbnél szörnyűbb okok állhatnak az eltűnése mögött.

Jane Shemilt – világhírű regényéhez (Lányom) hasonlóan – ebben a könyvben is a gondolatok, az érzések fénytöréseit, a kapcsolatok és az érzelmek ellentmondásosságát járja körül egy olyan történeten keresztül, amely egy percre sem enged."

EREDETI CÍM: THE DROWNING LESSON
KIADÓ: GENERAL PRESS KÖNYVKIADÓ
OLDALSZÁM: 272
MEGJELENÉS: 2016 (EREDETI: 2015)
MŰFAJ: KRIMI
FORDÍTOTTA: SZABÓ ISTVÁN

Sok meglepő, fordulatos könyvet olvastam már könyvmoly pályafutásom során, de Jane Shemilt új szintre emelte nálam a csodálat és a meglepettség fogalmát.

Egy olyan könyvhöz volt szerencsém, amely egyszerre gyönyörködtetett a szép leírásokkal, és megszorongatta a szívemet a szomorú eseményekkel. Jane Shemilt egyenesen Afrikába kalauzolt új könyvében, és betekintést nyerhettünk egy család életébe. Már a történet elején finoman érezhető a család mindennapjaiban megbúvó feszültség, amely beárnyékolja boldogságukat. Emma férjével és két kislányával akár egy tökéletes család is lehetne, és felhőtlenül élhetnének meg minden egyes napot. Azonban ha minden tökéletes lenne, nem olvashatnánk egy ilyen izgalmas kalandot, nem izgulhatnánk együtt a családdal.

Egy kissé nehezen kezdtem bele az olvasásba, mert nem éreztem magamhoz közel a történetet, majd rövid idő elteltével teljesen magába szippantott a család élete, közel éreztem magamhoz őket, és a problémáikat is. Szinte minden szereplőre nyomás nehezedik, küzdenek a saját problémáikkal, de közben a háttérben végig ott van valami, ami mindennél fontosabb: Emma megfeledkezik arról, hogy milyen fontos a család, és nem igazán küzd azért, hogy összetartsa, így az ideális család szépen lassan széthullik, ez pedig pont akkor teljesedik ki, amikor a legnagyobb szükségük lenne az összetartásra.

Emma családja egy lehetne a sok közül, sokáig nem is tűnnek ki más családok közül. Egy orvos házaspár éli a mindennapjait két szép kislányával, Zoéval és Alice-szel, ez pedig sokaknak egy ideális családkép lehet. Emma és férje, Adam komoly kihívás elé áll, amikor a férfi lehetőséget kap arra, hogy részt vegyen egy botswanai kutatóprogramban, és dönteniük kell, hogy együtt utaznak, vagy a család kettészakad a program idejére. Emma abban reménykedik, hogy ha bővül a család, egy kicsit változtathat férje döntésén. Bár várható volt, mégis kicsit meglepő volt, hogy végül a teljes család elutazik Afrikába, vállalva a teljes életmód és életszínvonalváltást. Azonban a család most már nem négytagú, mert mire eljön az út ideje, megszületik a kis Sam. Ez egy újabb fordulatot jelent az életükben, mert a kisfiú arcán van egy anyajegy, amit Emma nem tud elfogadni, és ez kihatással van a fiához való hozzáállására, ezen felül a családban is komoly nyomot hagy ez az előítélete. Rövid időn belül kiderül, hogy Alice viselkedési problémákkal küzd, az anya-lánya kapcsolat is megromlik. Az afrikai élettől Emma sokat vár, azonban Alice problémája még így is komoly fejtörést okoz, ezt pedig a későbbiekben tetézi Sam rejtélyes eltűnése. Az eltűnést követően egy reménytelen hajsza veszi kezdetét, minden napot beárnyékol a kétségbeesés, a család életét feldúlják a nyomozással járó kellemetlen beszélgetések, a feleslegesnek tűnő körök, és az álomnak hitt afrikai élet rémálommá válik.

A történetnek komoly lélektani mondanivalója van, egy anya gyötrelmeit ismerhetjük meg. Egy olyan anyáét, akinek már a múltja sem volt felhőtlen, meg akart felelni, és a céljaiért úgy küzdött, hogy azt nem kifejezetten magáért tette. Már fiatalon kapott egy komoly leckét, amikor édesapja úszni tanította. Ha nem küzd, akkor elbukik. Az egész életében fontos szerepet játszik édesapja tanítása, ez pedig későbbiekben kihat teljes lényére, és Emmából egy kitartó nő válik. Fia eltűnése legyengíti, mégis küzd érte, ameddig erejéből telik, hónapokig nem adja fel, még akkor sem, amikor már reménytelennek tűnik a helyzete.

A könyv végéig bizonytalan voltam a befejezésben, és egészen érdekes fordulatot vesz a történet, amikor már a végére érünk.

Korábban még nem olvastam az írónőtől, így nagyon fontos volt, milyen érzéseim lesznek olvasás közben. A legelején úgy éreztem, hogy nem lesz nekem való olvasmány, és attól tartottam, hogy csalódni fogok, pedig a fülszöveg nagyon megfogott, és a borító is nehezen engedett el, a cím pedig még ezeknél is jobban fogva tartott. Egy ideig vívódtam magamban, de engedve a könyv erejének, folytattam az olvasást, és úgy érzem, hogy jól döntöttem. Amilyen nehezen békéltem meg az első oldalakkal, olyan nehezen tudtam később letenni ezt a csodálatos világban játszódó, gyötrelmekkel szorongató történetet.

Köszönöm a General Press Kiadónak, hogy lehetővé tették számomra ennek a remek történetnek a megismerését!

BORÍTÓ: Egyszerű, mégis megragadja a tekintet, és a vízben lebegő lány képével a történetnek egy fontos motívumát mutatja meg. 5 pont

TÖRTÉNET: Fordulatos, a jelen, és a múlt is fontos szerepet kap, a jelen történései, és a visszaemlékezések arányosan váltakoznak. Egyszerre csodálatos és szomorú. 5 pont

KARAKTEREK: Sok karakter különleges. Nem csak a történethez közvetlenül kapcsolódó tulajdonságaikat ismerhetjük meg, hanem olyan jellemzőket, emlékeket is, amelyek bár nem a legfontosabbak, részben mégis van szerepük a történetben. 5 pont