Múlt héten pénteken teltház előtt játszott a Bagossy Brothers Company az Akváriumban. Velük tartott a No Sugar is, így két szuper gyergyószentmiklósi csapatot csíphettünk el egy estén.
Az idei évben elég széles körben igyekeztem bővíteni zenei ismereteimet, és nem egy „szerelemzenekar” került ki zenei vándorlásom győzteseként. A sors meglehetősen édes fintora, hogy mind olyan nevekről van szó, melyek már számtalanszor szembejöttek velem, mégis valahogy ezéven értem meg szívben és agyban is arra, hogy ezeket be tudjam fogadni. Gondolom, már kitaláltad, hogy ezeknek a csapatoknak az egyike a szóban forgó Bagossy Brothers Company.
Meglehetősen rövid idő alatt lopta be magát szívembe muzsikájuk, nem sokkal a Budapest Parkos koncertjük előtt kezdtem el komolyabban (értsd: napi rendszerességgel) hallgatni őket, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy már veszem a jegyet a bulira. Bagossyék zenéje gyakorlatilag azonnal beverekedte magát abba a TOP5-ös listámba, amiben már nincsen meghatározható sorrend. Azóta igyekszem elcsípni őket minden közeli koncerten. Az Akváriumos buliról majdnem le is maradtam, de a sors megtartott nekem egy jegyet, az utolsó pillanatban csaptam le belépőmre.
Azt biztosra vettem, hogy ismét feledhetetlen élményben lesz részem. Nem sokkal kapunyitás után meg is érkeztem, majd miután a biztonságiak kiröhögték magukat azon, hogy minek nekem koncertre buborékfújó, és megbizonyosodtak arról, hogy nem fogok vele senkit megverni, a beléptetésen is túlestem. Kövezzetek meg, de mániám a buborékfújó, persze igyekszem nem bosszantani vele embertársaimat, hanem kulturáltan használni azt. No mindegy, nem is ez volt az este legfontosabb momentuma.
Már kezdés előtt szép számmal gyülekeztünk, így mire a No Sugar bevette a színpadot, már kialakulóban volt az igazi koncerthangulat. A frontcsajos csapat múltja a kétezres éves közepére nyúlik vissza, ám a 2016-os évet tekinthetjük annak, amely komolyabb változást hozott a zenekar életébe. Ekkor került a képbe a zenekar hangja, Portik Lívia, és szintén ezéven nyerte el a Hiszek Benned című daluk a Legszebb Erdélyi Magyar Dal díjat. A No Sugar kapcsán egyelőre minimális előismerettel rendelkeztem, pár dal meghallgatása alapján úgy éreztem, hogy nem fog csalódás érni. És ez valóban így volt, remek bemelegítést kaptunk az estére.
Alapból zeneileg sincsen okom a panaszra, mert nagyon kellemes hangulatot varázsolt az Akvárium falai közé a No Sugar produkciója, de mindez a dögös női énekhanggal megspékelve könnyen megnyert magának. A zenekar kimaxolta a rendelkezésükre álló időt, egy kellően színes műsort kaptunk, felcsendültek kicsit „lightosabb”, ringatózós dalok, és persze akadt lehetőség tombolásra, közös éneklésre is.
Nem bántam meg, hogy a No Sugar esetében az élő műsorra bíztam a komolyabb megismerést. A korábban a youtube-on meghallgatott nóták elültették a magját annak, amit az Akváriumos koncertükkel gondosan megöntöztek: leegyszerűsítve nyertek egy új hallgatót. Bár biztos vagyok benne, hogy nem én voltam az egyetlen, akinek pozitív élmény volt az Akváriumban való bemutatkozásuk.
A No Sugar műsora után már garantáltan jó hangulatban várhattuk, hogy a Bagossy Brothers Company vegye át a színpadot. Az Akvárium Nagyhallja megtelt, és mindenki ugyanarra az élményre várt. Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, de biztosan nem én vagyok az egyetlen. A koncert minden percét imádtam, és bízom benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Megkaptam azt, amiért ezen a napon az Akvárium felé vettem az irányt.
Bár a Bagossy Brothers Company idén töltötte be az 5-öt, megmutatták, hogy ennyi idő alatt is lehet nagyot alkotni, nagyot előre lépni. Nincs egyetlen olyan daluk sem, amit ne imádna a közönség. Minden dalukban rá lehet ismerni a csapatra, így biztos vagyok benne, hogy ha megnevesítés nélkül kéne meghallgatnom egy új dalukat, akkor is felismerném. Ha úgy vesszük, ezen a bulin ez is megtörtént.
A koncert során felcsendült egy teljesen új nóta, amely ekkorra még címet sem kapott. Első hallás után bátran ki merem jelenteni, hogy egy hamisíthatatlan Bagossy nótát kaptunk. Zeneileg és szövegileg is hozzák a fiúk a minőséget. A cím nélküli dal remek előfutára a készülő lemeznek, amit már most tűkön ülve várok!
A koncert tartogatott még egy kis meglepetést. Egy dal erejéig vendégeskedett Boros Csaba a Republicból, így az este még színesebbé vált.
Az este sajnos nem volt elég arra, hogy minden dalt élőben is meghallgathassunk, de így sem lehet okunk a panaszra, mert amit az idő engedett, abba belefért a zenekar eddigi viszonylag rövidke pályájának legjava. A műsor repertoárjában többek között helyet kapott a Van ez a hely, Add vissza a játékom, Csendes vizeken, Valahol itt, Vakít a kék, Sanyi és a Komédiás is. Ez persze csak egy szelete az estének, vannak dalok, amelyek eddigi tapasztalataim szerint a szett állandó részét képezik, és van olyan is, amit rövid ideje tartó koncertlátogatásaim során most hallottam először élőben.
Azt nehezen tudnám megfogalmazni, hogy mit is szeretek annyira a zenekarban, mert igazából nehéz szavakba önteni. Minden daluk színes, és élettel teli. Nagyon jól beletaláltak abba, hogy mire van szüksége a 21. század hallgatóságának. Talán kicsit nyálasan vagy sablonosan hangzik, de ha csak egy szóban kéne jellemeznem a Bagossy Brothers Company-t, akkor annyit mondanék, hogy élet. Mert dalaiknak minden hangja él.
Miután a koncert utolsó hangjai is elültek, és néztem a szétszéledő tömeget, azonnal jelentkezett az ürességérzet. Mondanám ezt egyfajta függőségnek is, hiszen még mindig friss hallgatónak mondhatom magam, és ilyenkor még elég nagy lánggal ég a l’amour. Szinte még véget sem ért a koncert, de máris vágytam a következőre.
Írásom közel sem adja vissza mindazt, amit az Akváriumban megéltünk, de ha azt mondom, hogy az éves koncertélményeim egyik kedvence volt ez, akkor már sokat elárulok. Aki ismer, tudja, hogy van, amikor heti 2-3 koncert is becsúszik hivatás szinten, és kevés jut kikapcsolódás, szórakozás címszóval, így ez tényleg nagy szó. Idén a Bagossy Brothers Company jött, játszott, és nálam győzött. (Azt azért sajnálom, hogy csak idén, mert eddig szegényebb voltam a muzsikájukkal, de örülök, hogy még viszonylag időben rájuk találtam.)
Köszönöm az élményt, hamarosan újra találkozunk!
U.i.: Mire ez a szösszenetem megszületett, kihirdetésre került a következő budapesti időpont. Januárban egy dupla évnyitó keretében találkozhatunk az A38-on. Az esemény 18-ai napjához itt tudtok csatlakozni, a 19-eihez pedig itt.
Azt nem tudom, hogy tudok-e várni januárig, szerencsére lesz még Pest közelében koncert idén, pontosabban Gödöllőn, illetve ha jobban belegondolunk, Gyöngyös sincsen botrányosan messze. Mondom ezt gödi lakosként. Ha neked közelebb van Nyíregyháza, akkor még van lehetőséged elcsípni Bagossyéket az idei évben!
Köszönöm, hogy elolvastad! Láv!
Fotók: Hegyi Júlia Lily Photography
