FÜLSZÖVEG:
„A Jin és Jang pontosan azt az érzést idézi fel az olvasóban, amit egy jó japán rajzfilm nézése közben érezhetünk. Ugyanazt a boldog szomorúságot hagyja az olvasóban, mint mondjuk a Nauszika című rajzfilm nézőjében: az elveszett harmónia, az aranykor iránti sóvárgást, a tudatot, hogy érdemes ezt a harmóniát keresnünk, és a félelmet, hogy talán nem vagyunk méltók a megtalálására.”
Mészöly Ágnes: Szavakkal festett képregény (Mondo Magazin)
KIADÓ: Főnix Könyvműhely
OLDALSZÁM: 80
KIADÁS ÉVE: 2016
MŰFAJ: fantasy, verses regény
ILLUSZTRÁLTA: Bocsi Eszter
KÖNYVKRITIKA:
Ha meglátom egy borítón Acsai Roland nevét, akkor tudom, hogy nem fogok csalódni, mert neve garancia a minőségre és a kellemes olvasmányélményre, terjedelemtől függetlenül. A Jin és Jang esetében is először arra tudtam gondolni, hogy szívesen olvastam volna még, mert ez a 80 oldal pillanatok alatt elrepült – vagy ha a témához illően szeretnék fogalmazni, elúszott. Témáját tekintve egy érettebb közönséget megcélzó verses történetet kapunk, amely az összetartozásról szól.
Főszerepben két ebihal, egy lány és egy fiú áll, alakjukkal pedig egy rövid, de csodálatos mesét kapunk. A lány ebihalai elvesztek, és a fiú társaságában a keresésükre indulnak – ez adja meg a történet fő vonalát. Fontos, hogy felfigyeljünk valamire: nem véletlenül vannak ketten. Az egészhez is két fél kell, egy Jin és egy Jang, a kettő nem él egymás nélkül.
Miután a lány rádöbben, hogy van egy társa, több apró csoda is történik. Ezekhez a csodákhoz ketten kellenek. Felbukkannak távol-keleti elemek, gondolatok, melyeknek köszönhetően könnyebben át tudjuk élni a mű hangulatát. A fiú és a lány álomszerű útja során olyan emlékekkel is találkozik, amelyet nem ők maguk éltek meg. Ez is bizonyítja a lelkek közötti erős köteléket.
Ez a kedvenc emlékem.
Pedig nem is az enyém, valaki más élte át.
A rövid, ám annál tartalmasabb történet befejezése is nagyon szép, szimbolikusan jeleníti meg az összetartozást. Ismét elcsodálkoztam azon, hogyan tud valaki ilyen szépen bánni a szavakkal. Egyszerűnek tűnhet a szavakat egymás mögé rakosgatni, de azoknak sem lenne értelme a közöttük lévő kapcsolat, az azokat megtöltő jelentés és érzések nélkül.
A mai világban hiánypótló egy ilyen kis történet. Fontos dologra tanít: Ha mi vagyunk a Jin, megtaláljuk a Jangot, bármekkora utat kell megtennünk érte, vagy éppen vele, mert két fél összetartozik. Mindannyiunknak van egy Jinje vagy éppen egy Jangja, és mindannyiunkban ott rejlik az a csoda, ami segít megtalálni.
A vers formában megírt történetet bátran ajánlom azoknak, akiket foglalkoztat az összetartozás, szívesen olvasna egy olyan fantasyt, amiben a távol-keleti kultúra elemei fontos szerepet kapnak, és persze bárkinek, aki csak ki szeretne kapcsolódni egy remek olvasmány társaságában! Köszönöm, hogy részese lehettem ennek az apró csodának! A kötetet köszönöm a Kildarának és a Főnix Könyvműhelynek!
ÉRTÉKELÉS:
BORÍTÓ: A borítónak köszönhetően fedeztem fel a könyvet, szerelem volt első látásra. 5 pont
TÖRTÉNET: Rövid, mondanivalója mégis nagyon szép. 5 pont
KARAKTEREK: Nincsenek túlságosan körülírva, csak amennyit a történet megkíván. Pont ettől éreztem őket közel magamhoz. 5 pont
ILLUSZTRÁCIÓK: Nagyon jól megragadnak egy-egy fontos pillanatot, és illenek a hangulathoz. 5 pont
