Fiatal írók munkáit várja a Budapest Bábszínház - Drámapályázat

2019. február 24. - Cetti

bb70_rgb.jpgDrámapályázatot hirdet a Budapest Bábszínház fennállásának 70. évfordulója alkalmából. A felhívásra fiatal szerzők jelentkezését várják.

A nyílt jeligés pályázati kiírás a 16 és 35 év közötti fiataloknak szól, abból az alkalomból, hogy a színház a következő évadban ünnepli fennállásának 70. évfordulóját. A pályázat célja a fiatal drámaírók támogatása és új bábszínpadi művek megszületésének elősegítése, amelyek kifejezetten a 13-18 éves korosztálynak szólnak, az ő problémáikat állítják a középpontba. A pályaműveket 2019. május 31-én éjfélig lehet feltölteni ezen a felületen, ahol a pályázati kiírás és minden fontos tudnivaló megtalálható.

Az alkotásokat elbíráló szakmai zsűri tagjai Dobák Lívia dramaturg, Nánay István kritikus és Tasnádi István író lesznek, a pályázat győztese bruttó 650.000 forint díjazásban részesül.

A győztes mű címét és az íróját a Budapest Bábszínház 2019. szeptember 30-án teszi közzé a honlapján, a mű szerzőjét pedig külön is értesíti e-mailen. Ezt követően a Budapest Bábszínháznak joga eldönteni, hogy a győztes mű szerzőjével egy olyan tartalmú felhasználási szerződést köt-e, amely alapján a szerződés aláírásától számított 3 évre megszerzi a győztes mű magyarországi bemutatásának kizárólagos jogát.

Szöges Emese – Lókötők és hazugok

lokotok.jpgKiadó: Colorcom Media

Megjelenés éve: 2018

Oldalszám: 318

Illusztrálta: Somogyi Ferenc

Műfaj: regény

Zsáner: ifjúsági, kaland

Kötészet: puhatáblás, ragasztókötött

ISBN: 9786155665653

Fülszöveg:

„Egy elrabolt hercegnő, akitől egy ország jövője függ – és egy zsiványfiú, akitől az elrabolt hercegnő függ.

Johanna az egyik pillanatban a főváros felé tartó postakocsin ül, a másik pillanatban pedig szolgálói holttestén taposva rángatják ki onnan. Timar az egyik pillanatban a haramiák nem túl fényes, de kiszámítható életét éli, a következőben pedig olyan döntés elé állítja a sors, amelyért azt a keveset is el kéne dobnia, amije van. És mert a sors komisz – ha ő nem akarja eldobni, is elveszik tőle. 
Ahogy Johanna és Timar valós és képzelt üldözőik elől menekülve egyre messzebb jutnak, világossá válik számukra: csak egymásra számíthatnak.

De vajon hogy végződik az út két kiszolgáltatott gyerek számára egy olyan világban, ahol csak az erősnek van szava, és ahol nem lehet tudni, mi igaz és mi hamis?”

Ajánló:

A napokban érkezett meg hozzám utazókönyv formájában Szöges Emese első könyve, a Lókötők és hazugok. Maga a könyv nem volt ismeretlen számomra, sokszor szembejött már velem az online térben, és már csak a cím, és az egyszerű, de mutatós borító is hívogatott, hogy olvassam el. Így amikor adódott a lehetőség utazókönyvként elolvasni, boldogan tettem fel a kezem, hogy na, ebbe a sorba én is beállok! Nem bántam meg, mert amikor végre rám került a sor, hosszú idő után először tudtam elolvasni úgy egy könyvet, hogy nem tettem félre hosszabb időre. Nem olvastam mostanában rossz könyveket, csak van, amikor nem megy az olvasás, de szerencsére a Lókötők és hazugok olyan jól kihozott ebből, hogy azóta már néhány könyvet ledaráltam az olvasása óta.

No de tegyük csak félre a rizsát, hiszen nem ez most a legfontosabb! Amikor jobban szemügyre vettem a könyvecskét, azon kezdtem gondolkodni, hogy vajon a borító, illetve a fejezetek elején található virágok kapcsolatban állnak-e a történettel, de ezen később már nem törtem a fejem. Eleinte kicsit féltem attól, hogy fog-e tetszeni a történet, és amikor az első bekezdés kicsit megakasztott a nyelvezetével, valamint a németes hangzású nevekkel, megijedtem, hogy ez az olvasmány nem fog éppen könnyen csúszni. Szerencsére a riadalom a következő bekezdésnél el is múlt, és meglepően hamar sikerült alkalmazkodnom a szövegkörnyezethez. Sőt, végül pont a történet nyelvezete volt az, ami magával ragadott. A szép megfogalmazásnak köszönhetően én is pillanatokon belül részesévé váltam Johanna és Timar történetének.

lokotoksajat.jpg

/saját fotó/

Az nem titok, hogy amint belecsöppenünk a fiktív világba, az egyik főhősünket, vagyis Johannát elrabolják a haramiák. Ő sem érti, mi történik, és eleinte az olvasó sem, de megjelenik másik főhősünk, egyben a hercegnő hőse is, Timar. Amint Timar fülébe jut, hogy Johanna jövője és biztonsága nem garantált, félve a legrosszabbtól, meszökteti a lányt. Ezzel kezdetét veszi egy végeláthatalan menekülés. A fiatalok Freienwil felé tartanak, ám útjuk cseppet sem könnyű. Innentől a cselekmény valamilyen szinten ismétlésekre épül, ugyanis a két „szökevény” szinte folyamatosan úton van, fogadókban szállnak meg, aggódnak a jövőjüket illetően, és mindezen felül minél fáradtabbak, annál nehezebbnek érzik elérni úticéljukat. Ami megtöri ezt a monotonitást, az pont Johanna és Timar kapcsolata, ugyanis útjuk során egyre többet tudnak meg egymásról, és mivel egyébként is egymásra vannak utalva, együtt kell megoldást találniuk problémáikra.

A történet persze nem merül ki ennyiben, olvasunk uralkodókról, és nincstelenről, látjuk a birodalom társadalmi szélsőségeit, és ezekbe a különbségekbe még belegondolni is rettenetes.

Kifejezetten tetszett, hogy nem E/1-ben olvashattam a történetet, hanem úgymond külső szemlélőként lehettem részese a történéseknek. Nagyon szerettem, ahogyan Johanna és Timar között szépen lassan oldódnak bizonyos gátak, és még ha útjuk nem is éppen zökkenőmentes, kitartanak magukért és a céljukért. Az írónő mindig tartogat pár meghökkentő meglepetést az olvasó számára, és szerintem ő is nagyon jól tudja, mikor gondoltam torkomban dobogó szívvel arra, hogy ezt mégsem teheti meg hőseinkkel!

A befejezéshez közeledve sikerült jól rám ijeszteni, a történet zárása pedig meghagyja a lehetőséget arra, hogy akár több alternatív befejezést is elképzeljek, ugyanis egy olyan véget kapunk, ami nem hagyja nyugodni az olvasót.

A könyvben található pár illusztráció, amik a rajzstílus miatt az iskolai kötelezőkre emlékeztetnek. Bár jobban belegondolva, maga a történet és a nyelvezet is valamiért azt juttatja eszembe, amikor kiadják a kötelező olvasmányokat, hogy na most akkor ezeket tessék szépen elolvasni. A Lókötők és hazugok viszont annyiban más, hogy egy pillanatig sem éreztem nyűgnek (nekem a kötelezők mindig azok voltak!), sőt, olyan jól esett olvasni, hogy én máris büszkén szorítok neki helyet a kedvenc olvasmányaim listáján.

lokotokidezet.jpg

/eredeti kép forrása: burst.shopify/

Annak ellenére, hogy Szöges Emesének ez az első könyve, meglepően jól ír, és egy olyan alaposan felépített történetet ad az olvasóknak, hogy kedvem lenne a könyvet azonnal betiltatni. Mind tudjuk, hogy a tiltott gyümölcs édesebb, a kötelező olvasmány meg többnyire keserű, és szívem szerint bátran javasolnám kötelező olvasmánynak, de azzal csak elvenném a fiatalok kedvét az olvasásától. Pedig a Lókötők és hazugok egy nem mindennapi, ám nagyon is szerethető történet minden egyes keserűbb és édesebb pillanatával.

Köszönöm, hogy részese lehettem ennek a történetnek, ha kihagytam volna, most valamivel szegényebb lennék!

Borító: Nincsen túlbonyolítva, a sok-sok virág azon kívül, hogy szépen mutat, nem árulkodik a történetről, így nem is tudhatjuk, mit rejt pontosan a borító, de én pont ezt szerettem meg benne. Plusz, ahogyan azt az instagrammos képeimen láthatjátok, nekem megmozgatta rendesen a fantáziámat. 5 pont

Történet: Amikor a kezembe vettem a könyvet, nem tudtam, mi fog rám várni, így nem is futottam neki az olvasásnak nagy elvárásokkal, csak hagytam, hogy sodorjon magával a történet. És milyen jól tettem! Végre egy olyan történet akadt a kezembe, ami nem hagyta magát huzamosabb ideig félretenni, mindig ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy vajon mi lehet a két főhősünkkel. Ebből adódóan rövid idő alatt elolvastam, és azóta próbálom felfogni, hogy ez a történet ennyi volt, és most még csak esélyem sincs arra, hogy felkapjak egy folytatást, vagy egy másik kötetet a szerzőtől (de bízom benne, hogy még megörvendezteti az olvasókat sok szép történettel!) 5 pont

Karakterek: Mivel lényegében a Lókötők és hazugok karakterközpontú, és két főszereplőnk van, így közelebbről őket ismerjük meg. Az utolsó oldalakig tartogatnak meglepetéseket, a közöttük formálódó kapcsolat pedig elég látványosan, és persze érthetően mutatja meg, hogyan kedvelheti meg egymást két idegen, két olyan személy, akik talán soha nem is találkoztak volna, ha nincsen ott az a bizonyos de… Rajtuk kívül akadnak még mellékszereplők, akik esetében egy-egy jelent is elég, hogy eldöntsük, mennyire fontos a jelenlétük, vagy éppen mennyire lehetnek fontosak, ha egyáltalán nincsenek is jelen, csak névlegesen lógnak a levegőben. 5 pont

 

Lauer Gábor – Mindenvörös

mindenvoros.jpgFülszöveg:
„Szakad a hó az isten háta mögött, a hazafelé igyekvő Ector atya alig lát ki a szélvédőn. Bár kocsija ide-oda csúszkál a szerpentinen, olyan nagyon azért nem zavarja a dolog. Elvégre szombat este van. Egy „olyan” szombat este. Az „olyan” szombat estéken pedig egész egyszerűen nem történhet baj. Vagy mégis? Az út szélén felbukkanó apró csillanás egy kissé megzavarja a férfit. Mi a fene volt az? És miért volt olyan pokolian ismerős? Az egyre többször és többször felbukkanó fény felpiszkálja a pap lelkének, múltjának sötét darabkáit. Őrült hajsza kezdődik az idővel és egy furcsa fenevaddal, miközben a háttérben lassan vörösbe borul a Monte Pedro délceg csúcsa.”

Oldalszám: 308
Kiadó: Underground (magánkiadás)
Kiadás éve: 2018
Műfaj: regény
Zsáner: horror, thriller
Kötészet: puhatáblás, ragasztókötött
ISBN: 9786150027999

Ajánló:

Miután volt szerencsém Lauer Gábor első gyermekéhez, mely az Út sehová címet viseli, tudtam jól, hogy második könyve sem lesz éppen egy rózsaszín, csillámunikornisokkal tarkított tündérmese, de nem is voltak ilyen elvárásaim. Amikor kezembe vettem a második, Mindenvörös névre keresztelt gyermeket, elolvastam a fülszöveget, és megvizsgáltam a borítót, éreztem, hogy Ector atya története sok meglepetést fog számomra tartogatni. Nem is tévedtem, sőt, mondhatjuk, hogy engem is a teljes téboly kerülgetett olvasás közben.

Abel Ector atya egy papi csuhába bújt álszent, aki megkapja a lelkiismeret nagy pofonjait. Röviden talán így tudnám ajánlani a könyvet anélkül, hogy meglobogtatnám a spoilerveszély vörös zászlaját. A Mindenvörös tele van olyan részekkel, amiket kedvem lenne itt és most azonnal leírni, de akkor ugye a történet elvesztené keserédes varázsát.

Az időben viszonylag rövid, ám annál eseménydúsabb kaland egy szombat estén veszi kezdetét, amikor Abel Ector atya a másnapi misére készül – és igazából talán ez az egyetlen kapaszkodónk, ami még józanésszel felfogható, ugyanis pillanatokon belül borul minden. Annak ellenére, hogy ez is csak egy szokványos almancari szombat estének indul, egy nem éppen mindennapi találkozás felülír mindent, ami egy átlagos szombatba beleférne. Abel útját állja egy fenevad, ami a történet szerint csak akkor veszélyes, ha túl közel jön. Bár ez akár minden esetben érvényes lehetne, nem igaz? Ez az este mégis más, mert ez a fenevad nem csak szimbolikus a történetben, hanem becsülettel meg is kergeti Ector atyát – és akkor nagyon finoman fogalmaztam.

A vörös fenevaddal való találkozás lavinaként indítja el az események sorozatát, és kezdetét veszi a hajsza az idővel. No meg persze a lelkiismerettel. Hamarosan a felszínre kerülnek azok a múltbéli események, amelyek miatt fejest kellett ugranunk a tébolyult jelenbe, és ha eddig nem alakult volna ki egy negatív kép Ector atyáról, most már biztosak lehetünk benne, hogy nem az Úr egy szent szolgájához van szerencsénk. Rövidesen összekapcsoljuk a fenevadat a címmel (kapisgálod már, igaz?), és máris mindenre megtaláljuk a magyarázatot. Legalábbis azt hisszük, hogy mindent megértettünk, de nem adja olyan könnyen magát ez a történet. Abel visszaemlékezéseihez betársulnak az úgynevezett furcsa hangok, pontosabban Santilla atya szavait hallja egyfolytában. Ha mindez nem lenne elég különös, már-már természetfeletti eseményekben is részünk van, és bizony nagyon nehéz eldönteni, hogy ez most a valóság, vagy csak a képzelet szüleménye? Persze továbbra is ott lebeg a levegőben a másnapi mise gondolata…

Ector atya komoly fizikai és mentális csatát vív nem csak önmagával és múltjával, hanem a rettegett fenevaddal is. Mindezt olyan szövegkörnyezetben kapjuk meg, hogy akaratlanul is úgy érezzük, mi sem menekülhetünk el az atya nyomába szegődött vad elől, aki menet közben durva harapásokkal tépi szét az illúzió és a valóság közti leheletvékony határvonalat.

mindenvorosidezet.jpg

/eredeti kép forrása: Unbound Worlds/

Az igazat megvallva, nekem kicsit nehéz volt haladni a könyvvel, ugyanis sikeresen belecsöppentem egy olvasási válságba, illetve időnként annyira szorongtam tőle, hogy pár oldalanként muszáj voltam egy kis szünetet tartani. Ezutóbbit persze veheti a szerző dicséretnek is, mert eddig kevés olyan magyar szerző művével találkoztam, aki ilyen magas fokon képes minden oldalt átitatni a téboly, a veszélyérzet, és a lelkiismeret-furdalás különös elegyével. Nem hibátlan a könyv, és ha nagyon akarnék, biztosan találnék benne kivetnivalót. De most inkább csak annyit mondok, finoman, nőiesen, hogy azért néha kicsit beszartam, és ha túl későn, ráadásul fáradtan olvastam, már a macskáimban is a veszélyes fenevadat kerestem. Pedig egyikük sem vörös, a könyvben pedig… hát minden az.

Érdemes mindenre alaposan odafigyelni olvasás közben, ugyanis a történetben fontos az is, miért pont azt a szombatot választotta a sors, illetve az is kiderül, hogy a vörös fenevad milyen összefüggésben van Lacorta lakóival. Hosszasan lehetne taglalni, hogy csak egy túlreagált legendáról van-e szó, de a történet zárásával az utolsó fog, akarom mondani, a kirakós utolsó darabkája is a helyére kerül.

Ha kíváncsi vagy, mi is történt Ector atyával, illetve Lacorta többi lakójával, milyen különös erő veszi körül a helyet, és miért is lehet elátkozott, ne habozz, ess úgy neki a könyvnek, mint a fenevad Ector atyának. Ha csak egy érdekes, és cseppet sem nyugodt történetre vágysz, akkor is bátran ajánlom. Valamire azonban nagyon vigyázz… ha túl közelről les rád szemeivel egy vörös fenevad, tartsd távol magad tőle! Ha pedig kotorékszagot érzel, vigyázz az orrodra!

Borító: Egyszerű, lényegretörő, figyelemfelkeltő. 5 pont

Történet: Azt nem mondanám, hogy borzongató élmény volt számomra, inkább frusztráló. Néha már úgy éreztem, hogy ebbe a történetbe a végén még én is beleőrülök. 5 pont

Karakterek: Nincsenek sokan, és keveset tudunk róluk, de ahhoz éppen eleget, hogy puszta említésükkel is sötétebbé tegyék a könyv világát. 5 pont

Két nap az A38 fedélzetén a Bagossy Brothers Company társaságában

2019. 01. 18-19., A38 hajó

bagossy1_1.jpgAz elmúlt hétvége sokunk számára emlékezetes marad, ugyanis végre elérkezett az évnyitó Bagossy Brothers Company hétvége, melyre az A38 hajón került sor. A dupla koncert iránti érdeklődést jól mutatta, hogy már két hónappal a hétvége előtt elkelt minden jegy. Úgy tartja a mondás, hogy a jóból is megárt a sok, de szerintem Bagossyékból sosem elég, így mindkét estére jegyet váltottam, és egyáltalán nem bántam meg!

Mivel nagyon régóta vártam ezt a hétvégét, és semmiről sem szerettem volna lemaradni, mindkét napon ott voltam időben, így volt szerencsém hallani az előzenekarokat is. Már a kapunyitás utáni percekben is szép számmal gyülekeztünk a hajón, az első sorok nagyon hamar megteltek.

Az első estét a Teddy Queen nyitotta. A háromtagú brigád kellemes meglepetés volt, mert amilyen szemtelenül fiatalok, olyan ügyesek. Akik időben érkeztek, és őket is meghallgatták, nem maradtak jutalom nélkül, ugyanis a zenekar bemutatott egy teljesen új dalt, amely a Kicsikét címet viseli. Első hallásra azonnal elkapott a nyárérzés, a fülbemászó dallamokon túl a refrén is könnyen nyomot hagyott, és ahogy láttam, a közönség is nagyon jó fogadta a nótát.

teddyqueen.jpg

/fotó: Emil Chalhoub/

Bár többeknek az újdonság erejével hatott a Teddy Queen produkciója, amikor egy feldolgozásra, pontosabban a 30Y Bogozd ki című dalára került sor, szinte mindenki együtt énekelt a csapattal, és azok is jobban felengedtek, akiket eddig még nem kapott el teljesen a koncerthangulat. Jelenleg tőlük egyébként személyes kedvenc a Nem számít. :)

A kellemes bemelegítés után már nem is tűnt olyan hosszúnak az a kis szünet, ami a Bagossy Brothers Company koncertjét előzte meg. Intróként felcsendült a Kilépő, amit többszázan énekeltünk végig, ezután pedig a Gyere velem című dallal kezdetét vette a várva várt zenei utazás. Többször is körbelestem, és mindenhol boldog, éneklő, ugráló, táncoló embereket láttam, ami nagyon jól mutatja, hogy mennyire szükségünk van olyan nagyszerű zenekarokra, mint a Bagossy. Sorra követték egymást a legkedveltebb – lehet egyáltalán priorizálni? – dalok, és mi persze mindet kitörő örömmel fogadtuk.

Az este során több meglepetés is várt a jelenlévőkre, egy régóta nem játszott dal, a Ha rólad szólna most egy kicsit másképp szólalt meg. Jót tett a dalnak az átgondolás, ezzel teljesen más ízt kapott, ráadásul nagyon finom átvezetéssel követte a Vakít a kék. Szeretem, amikor egy zenekar hozzá mer nyúlni régebbi dalokhoz, és kicsit újragondolni azokat, mert ilyenkor más, újabb nézőpontból is megismerhetjük. A másik meglepetés pedig egy teljesen friss dal volt, a Maradj így, ami várhatóan pár héten belül megjelenik. Aki esetleg egyik napra sem tudott eljönni, így lemaradt volna, ne aggódjon, imádni fogja!

A koncert nem lett volna teljes egy kis technikai baki nélkül, először az Élj a mának! után döntött úgy a láthatatlan ördög, hogy az éneket időnként nem fogjuk hallani, és a Van ez a hely alatt is belekontárkodott a dalba. Norbi szerencsére jól kezelte a helyzetet, és megragadva az alkalmat, rendhagyó módon jelezte, hogy bátran énekelhetünk:

Az a terv, hogy ha én eltűnök, ti elég hangosak vagytok, és segítetek!

Úgy gondolom, hogy nem lehet ránk panasz, hangerőben a közönség részéről sem volt hiány.

bagossy3_1.jpg

/fotó: Hegyi Júlia Lily/

Bár néha úgy éreztem, hogy egy ilyen jó esete soha nem érhet véget, kicsivel több, mint 20 dal után el kellett búcsúzzunk a zenekartól. Egyelőre még nem volt esélye sem annak, hogy erőt vegyen rajtam a koncert utáni ürességérzet, mert tudtam nagyon jól, hogy a következő napon repetázhatok egyet.

Amikor szombaton újra megérkeztem a hajóhoz, sok ismerős arcot láttam az előző estéről, így máris olyan volt, mintha egy megszokott közegbe érkeznék. Ezt az estét a 4S Street melegítette be. A meglehetősen friss formáció elég hamar bebizonyította, hogy kiérdemelték helyüket a hajó színpadán. Elhozták nekünk Egyszer fenn című dalukat, mellyel tavaly a Legszebb Erdélyi Magyar Dal díjat is bezsebelték 25 év alatti kategóriában.

A refrénből kaptunk is egy gyorstalpalót, így együtt tudtuk énekelni a zenekarral. Bár maga a dal elég rövidke – nincs összesen 3 perc –, könnyű volt megkedvelni. A koncert során a csapat még jól meg is ugráltatott minket, így nem csak a hangunkat, hanem lábainkat is kellőképpen bemelegíthettük a folytatásra.

4sstreet.jpg

/fotó: Hegyi Júlia Lily/

Amikor elérkezett a Bagossy Brothers Company műsorának ideje, és felcsendültek az ismerős dallamok, olyan érzésem volt, mintha csak az előző napot ismételnénk meg – ami részben igaz is volt. A menetrend már ismerős volt, de az élmény persze nem volt teljesen ugyanaz. Most az átgondolt dalok még jobban tetszettek, a Maradj így című dalnál egy kicsit jobban rázott a hideg, és a légkör sem volt összehasonlítható az előző napival. Most a technika ördöge nem garázdálkodott, ellenben amikor Norbi egy dalban tévesztett egy sort, mindenki egy emberként fagyott le egy pillanatra, hogy utána egy mosollyal nyugtázva az élő zene egyik varázsát, folytassuk tovább az estét.

Összességében az egész koncert alatt nagyon elememben voltam, de amikor az Add vissza című dal következett, egy kicsit előbújt belőlem a gyerek, és bátorkodtam a buborékfújómmal villogni – kövezzetek meg, de nálam alap koncertkellék, és ha gyerek is van a közelben, akkor a siker garantált – , amire többen is elmosolyodtak. Bízom benne, hogy senkit nem zavartam meg a gumicukor illatú buborékokkal, és zavartalanul tudta így is élvezni az estét.

Sajnos ez az este is nagyon hamar elrepült, és a dupla teltház azt bizonyítja, hogy két koncert sem elég már a Bagossy Brothers Company rajongóknak. Kíváncsian várom, hogy a jövő évi évnyitó hány naposra nyúlik, illetve arra, hogy helyszínnek megmarad-e az A38 hajó, hiszen egy hajós bulinak megvan a maga varázsa, de az sem újdonság, hogy a hallgatói igények már nagyobb helyszínt kívánnak.

bagossy4.jpg

/fotó: Hegyi Júlia Lily/

Két este alatt három remek gyergyói csapatot hallhattunk, és biztos vagyok benne, hogy mindannyian olyan élményekkel tértünk haza, amelyektől több napig nem találtuk a helyünket. Ha valaki feltenné nekem a nagy kérdést, hogy megérte-e mindkét estére befizetni majdnem ugyanazért a műsorért, azt tudnám mondani, hogy persze, mert a két este során nem egészen ugyanazt kaptam. Ezt persze csak azok érthetik, akiknek lételeme az élő zene, és valóban az élményért járnak koncertekre. Rólam pedig sokan tudják, hogy koncertfüggő vagyok. (:

Ha röviden kéne elmondanom, hogyan is éreztem magam a két este során, talán így tudnám kifejezni magam: Csendes vizeken evezve Úszom a nap felé, és miközben Vakít a kék, tudom jól, hogy Rég a mélyben Van ez a hely, ahol semmi más nem számít, csak az, hogy Élj a mának! Na jó, tudom, ez most gyenge volt. Azért én mindként estét imádtam, és remélem, hogy ti is! Az Akváriumban biztosan találkozunk, de ha addig nem bírok várni, akkor nem kizárt, hogy nyakamba veszem a világot egy újabb élményért!

Köszönöm az emlékezetes dupla hétvégét, méltó kezdése volt a 2019-es évnek!

Cetti

Ilyen volt az első Dalok a mélyből az Úri Muriban

Úri Muri, 2018. 12. 13.

Nem is olyan régen útjára indult egy teljesen új kezdeményezés, mely a Dalok a mélyből elnevezést kapta. Az Úri Muri pincéjének picinyke színpadán négy dalszerző mutatkozott be egy-egy fél órás szettel. Az este során Tóth Dorothy, Lee Olivér, Agócs Márton és Muzsik szórakoztatta a nagyérdeműt, és a jelek szerint mindenki nagyon jól érezte magát.

Bár már jó pár hét eltelt az első Dalok a mélyből redezvény óta, mindenképp szerettem volna itthagyni róla egy emléket. Ez az este több szempontból is különleges volt számomra, ugyanis részese lehettem egy új kezdeményezés megszületésének, illetve először jártam az Úri Muri falai között.

Amikor beléptem, egy kisebb térben találtam magam, azonban ahogy lementem a pincébe, máris kinyílt előttem az Úri Muri világa. A fal mellett sok régi „retro” rádió sorakozott, a pult egyik oldalán egy kellemes beülős részt találtam, a másik oldalon pedig a nézőtér és a színpad kapott helyet. Érdemes volt itt is jobban körbenézni, ugyanis az egész helyiség kellemes volt, a színpad előtt akár kis párnákon is helyet foglalhattunk, ezen felül kis székek adták meg a feelinget. A színpadon háttérként szolgál egy zongoratöredék, amit én persze gyermeki áhítattal lestem, mert szeretem az ilyen nem hétköznapi dekorációkat.

dalok.jpg

/kezdésre várva/

Miután az este házigazdái - Volkova Krisztina és Molnár Fábián -  megnyitották a rendezvényt, elsőnek Muzsik (Muzsik és Volkova) vette be a kicsike színpadot, aki nem csak gitározott és énekelt, hanem szájharmonikán is emelte az este hangulatát. Kezdésnek a Hobo Blues Band Ki vagyok én? című dalát hozta el a pince hallgatóságának. Ezután persze szerepet kaptak saját dalok is, elsőként Az én utópiám, majd ezt követte a Nincs baj, valamint a Kefír, kifli, boldogság. A daloknál Muzsik pár szóban megosztott velünk egy kis háttérinfót a dalokkal kapcsolatban, amit most csak azért nem idéznék, mert mindezek élőben sokkal jobban átjönnek a megfelelő környezetben. Ezután meghallgathattuk Cseh Tamás és Bereményi Géza közös dalát, mely a 74-es év címet viseli. Ezen kívül már csak egy elköszönő nóta fért bele a műsoridőbe, amely ismételten egy saját dal volt, a Kispolgár, ébredj! Mivel a koncert ideje alatt a főváros utcái megteltek tüntetőkkel, és nem volt éppen nyugodt a hangulat, így az elhangzott daloknak még különösebb volt az íze, volt valami a levegőben, ami mindezeket megfűszerezte, illetve a dalok mondanivalójának többsége jól tükrözi az aktuális helyzetet, a jelenlegi légkört. Mivel korábban nem ismertem egyetlen Muzsik és Volkova dalt sem, Muzsik műsora adott nekem egy kevéske ízelítőt, és arra biztatott, hogy ezt a hiányosságot pótoljam, így már csak ezért is megérte ezen a napon ellátogatni Pestre.

muzsik.jpg

/Muzsik - fotó: Fekete Vica/

Muzsik után érkezett a színpadra Agócs Márton, akit többen már az Aurevoir. valamint a Jóanépi zenekarokból ismerhetünk. Nem egyszer volt már szerencsém hallani önálló esten is, így már tudtam, hogy nagyjából mire számíthatok, így abban is biztos voltam, hogy nem fog csalódás érni. Bár ő azzal indította műsorát, hogy egy kicsit izgul, mert egyedül van a színpadon, véleményem szerint felesleges volt, hiszen ebben is van már tapasztalata. A műsorban előkerültek széki népdalfeldolgozások, mint pl. Haragszik a nap a holdra, vagy a Látod babám (Le is szállnak, fel is szállnak a fecskék), Ballada (Megöltek egy legényt). Marci elhozta a Muzsikás együttes Kati-Kata című dalát is, illetve nem maradtak el a kedvelt Aurveoir. dalok sem, mint pl. a Folyóvíz. Két dal között meglehetősen szórakoztató körítéssel bevezette a nagyérdeműt az open hangolás rejtelmeibe, majd miután megtudhattuk, hogyan csajozzanak gitározni nem tudó egyének az open hangolás segítségével, a Gergel című nótával búcsúzott.

marci.jpg

/Agócs Márton - fotó: Fekete Vica/

Az este következő fellépője Tóth Dorothy volt a Nunki Bay Starship zenekarból. Az egész este miatt talán Dorothy izgult a legjobban, ugyanis nap közben kihordott nyolc orrvérzést a nagy izgalomban, de hegedűjátékával, valamint kellemes énekével elvarázsolta a nagyérdeműt. Műsorát különlegesebbé tette technikája, ugyanis dalaiban fontos szerepet kapott a loopolás. Ez élőben kicsit merész próbálkozásnak tűnhet, de nem ő volt az első olyan előadó, akit volt szerencsém élőben ilyen formában hallani – de ezen az estén ő volt az egyetlen –, és személy szerint egy tök jó dolognak tartom, ad egy ízt a eljátszott daloknak, és persze több lehetőséget nyit meg az előadó előtt. Dorothy ezen az estén volt először egyedül színpadon, ráadásul ő volt az este egyetlen női fellépője, de nagyon jól képviselte a női zenészeket, megmutatta, hogy bizony hölgyeknek is van helyük a zenei életben. Műsorában helyet kapott olyan Nunki Bay Starship dal is, amelyet már nem játszanak, így a jelenlevők garantáltan megkapták azt a pluszt, amit egy ilyen este adhat.

dorothy.jpg

/Tóth Dorothy - fotó: Fekete Vica/

Az este utolsó fellépője – egyben számomra legnagyobb meglepetése – Lee Olivér volt, szettjével egy elég erős zárást adott az első Dalok a mélyből estének. Olivér neve eddig sem volt nekem ismeretlen, de most volt szerencsém először hallani élőben, hogy mit is tud. Miközben hallgattam, nem egyszer éreztem úgy, mintha éppen egy Sons Of Anarchy tracklistet hallgatnék. Vicces sztori egyébként Olivér esetben is akadt, szóval ha a remek zenei produkció nem lett volna elég, az estének így sem volt esélye ellaposodni. Kedvencként pont egy olyan dalt tudnék kiemelni, ami Olivér elmondása szerint még nincs teljesen kész, de mégis akkora feeling van a dalban, hogy kár lenne elhanyagolni. A címét nem árulom el, inkább csak abban reménykedem, hogy egyszer elkészül a nóta, és többen is hallhatjuk majd.

oliver.jpg

/Lee Olivér - fotó: Fekete Vica/

Összességében egy nagyon tartalmas estét kaptunk az első Dalok a mélyből. keretében, és aki ott volt, az biztosan maradandó élménnyel gazdagodott. A vendégek között akadtak külföldi hallgatók is, akiknek láthatóan nagyon tetszett a műsor. Bízom benne, hogy ez a kezdeményezés megtartja az érdeklődést, és a minőséget, mert nem hétköznapi, az már biztos!

Köszönöm az élményt!

Cetti

Utóhang : USEME, Phrenia, Mirror – 2018. 12. 29., A38 hajó

Az év utolsó pár napjában igazi koncertdömping várt a zenerajongókra, és nagyon nehéz volt ezek közül választani, olyan jó volt a felhozatal. Én szerencsére már korábban eldöntöttem, hogy az A38 hajó fedélzetét választom az egyik napon, és a 2018-as év utolsó estéinek egyikét a USEME, a Phrenia, valamint a Mirror zenekarok társaságában töltöm.

A tavalyi évem utolsó napjai elég pörgősek voltak, de összességében az egész december nem volt éppen egy pihenős hónap. Kellett is egy kis idő, hogy az extrém hosszúra nyúlt évzárómat kiheverjem, feldolgozzam, de most végre eljutottam odáig, hogy mindezeket írásba is foglaljam. Kezdeném is az egyik legmeghatározóbb élményemmel, mégpedig a USEME, valamint vendégei, a Mirror és a Phrenia remek A38-as koncertjével.

Bár már jó előre bebiztosítottam magamat jegy tekintetében, nehéz volt elhinni, hogy valamikor ez a nap is elérkezik. Számolva azzal, hogy bármi történhet (mégis csak vonattal ingázok a hirhedt 70-es vonalon…), úgy terveztem el az utazást is, hogy időben odaérjek. No persze a MÁV kitett magáért, és az út utolsó 5 percében megnyugtattak, hogy drága vonatunk már sehova se fog menni az elkövetkezendő fene se tudja, hány órában, oldjuk meg a továbbjutást. Már majdnem lemondtam a hónap legjobban várt bulijáról, de végül egy „B” tervnek köszönhetően sikerült megérkeznem cirka 10-15 perces késéssel.

Megérkezésemkor a Mirror már javában tolta a bulit, de szerencsére még sikerült elcsípnem tőlük pár nótát. Bevallom, túl sok előismerettel nem rendelkeztem a zenekart illetően, így ez az élő műsor egyfajta vizsga is volt. A csapat hamar megnyert magának, így bátran araszolgattam előrébb a nézőtéren, és egész hamar kikötöttem az első sorban.

A rövidke ízelítő alapján én úgy látom, hogy jó úton halad a Mirror legénysége, ehhez nem fér kétség, illetve ezt jól bizonyítja a zenekar eddigi életrajza is. Most már biztosan nagyobb figyelmet fogok szentelni a Mirror muzsikájának, mert érdemes figyelni rá. Azt sajnálom, hogy a műsornak csak egy részén tudtam jelen lenni, bízom benne, hogy hamarosan ismét lesz szerencsém egy élő műsorhoz!

mirror.jpg

/fotó: Adrienn Pucher/

A Mirror után a Phrenia vette be a színpadot. Az adai (Szerbia) csapat neve már nem volt számomra ismeretlen. Korábban már volt szerencsém hallani a zenekart élőben, így tudtam, hogy nem fog csalódás érni. Sőt, mivel elég régen láttam a fiúkat színpadon, így érzékelhető volt a fejlődés. No persze ezelőtt sem volt okom panaszra, bár míg régebben csak távolabbról figyeltem a zenekart, most igyekeztem kitenni magamért az első sorok többi tagjával együtt.

Mire igazán észbe kaptam, le is telt a műsoridő, amit kicsit sajnáltam is, mert még tudtam volna hallgatni a csapatot. Aki esetleg eddig nem ismerte volna a zenekart, most már biztosan emlékezni fog rá, ugyanis a Phrenia előadásában egy olyan verzióban hallhattuk a Pokémon főcímdalát, amit elég nehéz lenne elfelejteni. A dal közben kicsit körbelestem, és az az igazság, hogy elég régen láttam ennyi boldog nagy gyereket egy helyen, pontosabban egy hajón, ezért plusz pont jár a fiúknak. 

A Phrenia emlékezetes performansza után az este fő fellépője, a USEME vette birtokba az A38 színpadát, és egy kellemes tombolásra hívta magával a nagyérdeműt. Bár ez a formáció még meglehetősen fiatal, nem éppen tapasztalatlan zenészek alkotják, így a minőségi muzsika már a kezdetek óta garantált. Idén Tavaly több alkalommal is meglestem már a zenekart élőben, és eddig nem okozott csalódást, így biztos voltam benne, hogy ez a koncert is jó élményként fog megmaradni emlékeimben.

Annak ellenére, hogy a USEME 2015-ben alakult, már két nagyszerű lemezt tudhat maga mögött, és ezen az estén bőven kijutott a közönségnek a jóból. Személy szerint az összes dalukat szeretem, persze vannak a nagy-nagy kedvencek, mint pl. a Felhővitorlás, Ami felkavar, Túl kevés a szándék, Mézmocsár vagy mondjuk a Légy a hősnőm. Amikor meghallom bármelyik eddig ismert USEME szerzeményt, azonnal elkap az „úúú, ezt is imádom” érzés, így nagyon nehéz akár egy dalt is külön kiemelni az estéből. Aki korábban járt márt a blogon, tudja nagyon jól, hogy szoktam emlegetni az úgynevezett „szerelemzenekarokat”. A tavalyiak egyike határozottan a USEME, és a hajón megmutatta, hogy miért is vagyok annyira oda a zenekarért.

Kissé sablonos lenne a jó dallamokat, és a tartalmas mondanivalót feszegetni, hiszen aki ismeri, és szereti a zenekart, mindezekkel tisztában van, hogy részben emiatt is gyarapszik folyamatosan a USEME-tábor. Ami miatt érdemes a koncertekre eljárni, az a színvonalas műsor, amit a jegyünk áráért, no meg persze a zenekar iránti tiszteletünkért, szeretetünkért cserébe kapunk.

A koncert során egy dal erejéig vendégeskedett Siklósi Örs az AWS-ből, aki nem csak azt mutatta meg büszkén, hogy cipő nélkül van a színpadon, hanem a „mikrofondobó” tudását is, amit természetesen Csongor Bálinttól tanult, még véletlenül sem Mirjamtól (azért az egyértelmű, hogy kettejük között ég és föld a különbség, nem csak előadói színvonalban). :D Illetve aki látta már élőben a műveletet, tudja nagyon jól, hogy nem ugyanaz a koreográfia. A buli közben persze nem maradhatott el az sem, hogy Bálint bejöjjön a közönséghez, és ott is énekeljen, valamint Anga-Kis Miklós bodysurf közben játsszon egy kicsit.

useme1.jpg

/fotó: IShootGigs/

Az este során a közönségre sem volt panaszom, legalábbis amit körülöttem láttam, arra egy rossz szavam nem lehet. Elől meglehetősen szűkösen fértünk, persze sok jó ember kis helyen is sok jó ember, kevés olyan figura akadt, aki indokolatlanul kezdett el lökdösődni/tolakodni. Bár ez egy koncerten alapból nem idegen dolog, akadt, aki nehezebben viselte. Többnyire azért nem volt gond, és a helyben megismert kis társasággal jól kitomboltuk magunkat, ahogy azt egy koncerten illik.

A kezdeti kis késésemet leszámítva, én úgy érzem, hogy egy hibátlan estét kaptam, ugyanis megvolt benne minden, ami az élő zenéhez elengedhetetlen. Remek zenészek, jó hangulat, ráadásul annak ellenére, hogy egyedül mentem, megtaláltam a nekem való társaságot is. Másnap persze még a nyakfájást sem bántam, ami természetesen a headbangelés következménye, de büszkén viseltem az előző este fizikai hatásait.

Ez a koncert méltó lezárása volt az évnek, és bízom benne, hogy idén is lesz szerencsém párszor elcsípni az USEME zenekart, illetve ha a szerencse nekem kedvez, valahol csak sikerül elkapnom egy-két Mirror vagy Phrenia bulit is.

useme2.jpg

/fotó: IShootGigs/

Köszönöm az élményt, idén folytatjuk!

Cetti

2018 „legjei” book tag

Avagy egy kis könyves összegzés 2018-ból, és egy rövid tervezet 2019-re.

legekbooktag.jpg

Sziasztok!

KockaCica meghívására én is kitöltöttem egy kihívást, amit picit módosítottam, mert a tavaly év végéről szólt, de mire elért hozzám, már átléptünk 2019-be. Íme:

 

1. A legjobb 2018-as olvasmányok:
• Christelle Dabos – Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
Jessica Townsend –  Nevermoor
Daniel Cole – Rongybaba
2. A legjobb folytatás, amit 2018-ban olvastál: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágban
3. Friss megjelenés, amit még nem olvastál, de szeretnél: Charlie Higson – Felnőttek nélkül
4. A legjobban várt megjelenés 2019-ben: Még nincs, de bízom benne, hogy lesz pár meglepetés.
5. A legnagyobb csalódás: A. G. Howard – A rózsa vére. Nem is bírtam befejezni...
6. Legnagyobb meglepetés: Veda Sylver – Törékeny boldogság. Nem szoktam romantikust olvasni, de ezt nem tudtam letenni.
7. Kedvenc új szerző: Több is van, de ha csak egyet mondhatok, akkor: Jessica Townsend
8. Legújabb könyves szerelem: A Flavia de Luce rejtélyei sorozat (egyelőre a borítók miatt, még nem olvastam, remélem, hogy nem lesz csalódás)
9. Legújabb kedvenc karakter: Nemezis (A kárhozott)
10. Egy könyv, amin sírtál: emlékeim szerint nem volt, így idén duplán kell pótolnom.
11. Egy könyv, ami boldoggá tett: Doktor Proktor pukipora. Vagyis azon inkább jókat röhögtem.
12. Kedvenc filmes adaptáció, amit 2018-ban láttál: A barátságos óriás (mondjuk többet nem is láttam)
13. Kedvenc értékelés, amit 2018-ban írtál: Stephanie Garber első könyvéről, a Caravalról írt értékelésem a kedvencem, az a tavalyiak közül egyébként a harmadik legolvasottabb blogos könyvajánlóm, ezt már csak a röviden “Wunschpunsch”, valamint a Rongybaba előzte meg
14. 
A legszebb könyv, amit 2018-ban vásároltál: Ransom Riggs – A különlegesek regéi
15. Melyik könyveket szeretnéd 2019-ben elolvasni?: Rengeteg van, már közel 50-et összeszedtem. :D

 

Ha kedvet kaptál hozzá, töltsd ki te is! :)

 

Tóth Anikó Dóra – Puszimanók

Mesék a szép álmokért

puszimanok_cover.jpgKiadó: magánkiadás

Megjelenés éve: 2018

Oldalszám: 56

Illusztrálta: Nemes Takách Kata

Zsáner: mese

Kötészet: keménytáblás, cérnafűzött

ISBN: 9786150032184

Fülszöveg:

„Mindenkinek saját puszimanója van.

Igen, neked is.

Sejtelmed sem volt róla? Pedig van, méghozzá nem is akármilyen! Ő az, aki minden este lecsúszdázik hozzád egy holdsugáron, és addig puszilgatja a szemhéjad, amíg az le nem csukódik. Sőt, akkor sem hagy magadra, ha elaludtál. Kinyitja neked Álomország egyik kapuját és vigyáz rád, amíg fel nem ébredsz. Szívesen megismernéd közelebbről? Akkor rád vár ez a mesekönyv!”

Ajánlás:

Minden felnőttben rejtőzik egy gyerek, még ha ezt sokan nem is merik bevallani. Mindenkinél másképpen mutatkozik ez meg, én például imádom a meséket! Erre persze csak akkor jöttem rá, amikor volt egy mesésebb időszakom. Sok mesét olvastam, és úgy tűnt, hogy ez jót tesz a lelkivilágomnak. A bennünk rejlő gyereknek is sokszor szüksége van a lelki táplálékra – vagy ha nevemhez hű szeretnék maradni, szellemi csemegére –, így amikor lehetőségem adódott a Puszimanók elolvasására, izgatott gyerekként dobtam félre (csak képletesen persze) minden teendőmet, és megkezdett olvasmányaimat.

Tóth Anikó Dóra első meséjével, a Puszimanókkal egy új világ kapui nyíltak ki előttem, amely egy eddig ismeretlen oldalról közelíti meg az álmok világát. A mese egyik főszereplője Olívia, aki nem tud elaludni. Anyukája elkezd neki mesélni a puszimanókról, ami hatásosnak tűnik. Ha nem tudunk elaludni, arra már ezer meg egy féle megoldás létezik, a gyerekek számára viszont garantált a siker, ha tudják, hogy van egy puszimanójuk. Ebben a kötetben megismerhetjük a puszimanókat, és megtudjuk, hogy egészen apró kis lényekről van szó, akiket nem szabad összekeverni a tündérekkel!

Egy nagyon aranyos történetben volt részem a Puszimanók társaságában, csak azt sajnáltam, hogy nagyon hamar véget ért. Nem csak a mese szövegvilága magával ragadó, hanem az illusztrációk is csodálatosak. Külön tetszik az, hogy a rajzok hűen kapcsolódnak a szövegkörnyezethez, így vizuálisan is közelebb hozzák az olvasót ehhez a nem mindennapi történethez.

puszimanok_idezet.jpg

A Puszimanók minden szempontból gyerekbarát: könnyű a nyelvezete, a betűméretnek és a nagy sorközöknek köszönhetően a gyerekek is könnyen olvashatják, ráadásul bőven vannak benne illusztrációk, így amikor elfárad a szemük, tudnak egy kis pihenőt tartani a rajzok csodálásával. Formailag is meg vagyok vele elégedve, kényelmesen kézre esik, én tipikusan „törökülésben olvasós” könyvnek mondanám.

A Puszimanók egy nem hétköznapi mese, ami felnőtteknek is remek kikapcsolódást nyújt. Az már csak egy személyes tapasztalat, hogy nálam a Puszimanók csodás ereje működött, ugyanis mire elolvastam a kötetet, kedvem lett volna aludni egy jót. Sőt, ha egy kedvenc mesét kéne választanom, akkor azt mondanám, hogy a Puszimanók a jelenlegi kedvenc!

Kíváncsi vagy, hogyan néznek ki a puszimanók, hol laknak, milyen ruhát hordanak, mit esznek? Tudni szeretnéd azt is, milyen összeköttetés van közted és a saját puszimanód között, és mi minden közös bennetek? Esetleg az álmok keletkezése, forrása érdekel? Vagy mindezek egyszerre? Van egy jó hírem, ugyanis ezeket mind megtudhatod, ha elolvasod a Puszimanókat!

A Puszimanók olvasása ajánlott bármilyen napszakban, egyedül, vagy egy gyerek társaságában, mert nem csak a szép álmokat biztosítja, hanem a napi jókedvet is!

Ha úgy érzed, hogy a jó álmokhoz szükséged van a Puszimanók segítségére, és szeretnéd meghívni őket az otthonodba, kattints ide.

Borító és illusztrációk: Gyönyörűek, hűek a meséhez, és biztosan a kisebbek figyelmét is magukra vonják. 5 pont

Történet: Egyedi, és nagyon kedves mese, amit kicsik és nagyok is egyaránt könnyen megszerethetnek. 5 pont

puszifoto.jpg

Utószó: A. I. Willis Victoria című könyvének sajtóbemutatóján jártam

Egy nem mindennapi történet kelt életre november 13-án az Írók Boltjában

Októberben jelent meg A. I. Willis első könyve, a Victoria a Papirusz Book Kiadó gondozásában, mely úgy tűnik, osztatlan sikernek örvend az olvasók körében. November 13-án sor került a sajtóbemutatóra, melyen volt szerencsém részt venni. A bemutató több szempontból is izgalmasnak ígérkezett, ugyanis azon felül, hogy egy beszélgetés keretében jobban megismerhettük az írónőt, valamint könyvét, számos vendég tette színesebbé az eseményt.

aiwillis_victoria_3.jpg

Amikor megérkeztem az Írók Boltjába, a galérián már sokan várakoztak a bemutatóra. Legnagyobb szerencsémre még helyet tudtam foglalni egy ismerős közelében, így nem éreztem magam annyira elveszettnek a sok ismeretlen arc között. Kezdésig még érkeztek páran, és a mellettem lévő üres hely is gazdára talált, nem sokkal ezután pedig kezdetét vette a bemutató.

A kellemes hangulat biztosítása érdekében Dóka Attila, a DAA frontembere a bemutató elején és a végén is előadott egy-egy dalt akusztikus formában. Bevallom, el tudtam volna még hallgatni egy ideig, de egyelőre beértem ennyivel, és amint az írónőé és Victoriáé lett a főszerep, máris egy másik világban kötöttünk ki.

Az írónővel, Dr. Vetter Szilviával Kemény András beszélgetett, aki a Papirusz Book Kiadó vezetője. A beszélgetésnek köszönhetően bővebben betekinthettünk a Victoria keletkezési körülményeibe. Minden könyv másképpen születik, a Victoria pedig nem csak testet öltve különleges, hanem már a múltja, a tervezési szakasza sem volt hétköznapi. Az elhangzott információkkal bebizonyosodott, hogy nem baj, ha egy történet évekig érlelődik, bizonyos szálak később állnak össze, és az sem baj, ha mindössze 168 oldal, mert így is mély nyomokat hagyhat az olvasóban. A kötetre majd egy külön bejegyzésben térek ki részletesen, így nézzétek el nekem, hogy most többet nem árulok el róla.

victoria_bemutato2.jpg

Bár én már úgy érkeztem a bemutatóra, hogy Victoria minden oldalát megismertem, ezen a napon még közelebb került hozzám a könyv. Nem csak azért, mert megismerhettem a hátterét, hanem azért is, mert Mihályi Győző Jászai Mari díjas színművész több részletet is felolvasott belőle, az ő hangjával pedig rendkívül kellemes volt hallani azokat a mondatokat, melyek olvasás közben maximum csak képzeletben visszhangozhattak a fejemben.

Egy kis ízelítő:

A bemutató során szót kapott még Czigány Ildikó, az ország első női utasszállító pilótája, aki most a KoA Társállatotthon képviseletében volt jelen. A Noé Állatotthont Schneider Kinga gépviselte. Őket talán nem is kell bemutatnom, hiszen küldetésük szinte azonos: olyan állatok jólétének érdekében tevékenykednek, akik valamilyen módon bajba jutottak, árván maradtak, kínzás vagy baleset áldozatai voltak.

Rajtuk kívül Jarjabka Szilvia is jelen volt, a FitCandy megálmodója, aki nem csak a diétás édességekkel lopta be magát szívünkbe, hanem cukrászdájával az „Év kutyabarát cukrászdája 2018” különdíját is elnyerte.

Annyit még azért el merek árulni, hogy Victoria is különös figyelmet szentel kutyáinak, így bizonyos formában megmutatkozik a regényben az állatok szeretete. Ráadásul annak ellenére, hogy Victroia fizikálisan nem tud kilépni a kötetből, mégis tesz valami fontosat az állatokért. A szerző ugyanis minden, 2019 májusáig eladott kötet árából 1000Ft-ot az állatvédelem javára fordít. A kezdeményezésben segítséget nyújt szakmai partnerként a Kutyabarát.hu, a kedvezményezettek pedig a fentebb említett Noé Állatotthon, valamint a KoA Társállatotthon. A befolyó összegnek pedig máris megvan a funkciója, ugyanis ha megvásárolod a kötetet, hozzájárulsz ahhoz, hogy a Noé speciális- és gyógytápokkal biztosítsa a kölyök, idős, valamint beteg kutyák étkeztetését, ezen felül azt is támogatod, hogy a KoA az árván maradt társállatok eddig megszokott életminőségét biztosítsa.

vitoria_bemutato1.jpg

Számtalan könyvbemutatón jártam már, de azt kevés esetben tudom elmondani, hogy olyan jól össze volt hangolva minden, mint a Victoria esetében. Kifejezetten tetszett, hogy nem csak a könyv kapott fontos szerepet, hanem a „Kultúrával az állatvédelemért!” mottó teljes mértékben érvényesült. Mint azt említettem, a könyvben is szerepet kapnak a kutyák, így megvan a kapocs. Mind a tematikát, mind pedig a célt sikerült úgy kiépíteni, hogy mindenkiben legyen valami közös, ez pedig az állatok szeretete. Az esemény számomra minden szempontból pozitív élmény volt, és bízom benne, hogy nem ez volt az utolsó ilyen jól megszervezett könyvbemutató, aminek részese lehettem!

Ha még nem tettél szert A. I. Willis Victoria című kötetére, de szeretnéd ménél hamarabb a kezedben tudni, vagy akár a karácsonyfa alatt is el tudod képzelni a könyvet, meg tudod rendelni a Libri, a Bookline, és a Líra oldalán, vagy közvetlenül a kiadótól is megrendelheted a papirusbook@gmail.com e-mail címen.

Ha kíváncsi vagy, milyen volt a sajtóbemutató, itt meg is tudod nézni.

Betekintés a Tesztbeszéd című interaktív talkshow kulisszái mögé

Avagy a Tesztbeszéd világa egy blogger szemével

A hónap második vasárnapján egy nem mindennapi élményben volt részem, amikor Evelinhez, a Pergamenre hányt szavak b/vloggerinájához csatlakoztam be egy programba. Rövid előzményként annyi legyen elég, hogy ellátogattunk a Tesztbeszéd című műsor egyik forgatására, melynek a Brody Studios ad otthont, ezután pedig bekukkanthattunk a backstage-be.

tesztbeszed1.png

Önmagában a forgatások világa eddig sem állt messze tőlem, korábbi tanulmányaim a médiához köthetők, ezen felül nem egyszer megesett már, hogy beugrottam egy klipbe statisztaként, vagy éppen a maszkmester segédjeként vettem ki részemet a munkálatokból, de most egy teljesen más oldalról ismerhettem meg a média ezen ágát. Azt tudtam eddig is, hogy nem kevés munka összerakni igényesen bármit, ami később képernyőre kerül, de egy talkshow szerkezete merőben más, mint mondjuk egy kisfilmé. Itt nem tudsz mindent felvenni hatvanhatszor, sőt, úgy igazán egynél többször felvenni bármit is… finoman szólva korlátozottak a lehetőségek.

Az igazat megvallva túl sok elképzelésem nem volt arról, hogy látogatásunknak mi szerepe lehet a műsor forgatásának ideje alatt, de szerencsére ezen nem kellett aggódnunk, gondoskodtak arról, hogy ne unatkozzunk. Ugyanis mi is részesei lettünk a show-nak.

tesztbeszed3.png

Ha már hallottál a Tesztbeszédről, akkor nem kell neked bemutatnom, ha pedig még újdonság számodra, akkor engedd meg, hogy pár szóban bemutassam. A Tesztbeszéd lényegében egy rendhagyó beszélgetős televíziós műsor, amihez foghatót hazai fronton még biztosan nem láthattuk. Persze készült már tucatszámra ismert embereket felsorakoztató tévéműsor, de a Tesztbeszédben most egy új oldaláról ismerhetünk meg ikonikus alakokat. Egy-egy adásban négy hazai hírességet találunk a kerekasztal körül, a műsort Dombóvári István vezeti, a rendező pedig Lovász László. A műsor vendégei rájuk, valamint egymásra vonatkozó kérdéseket válaszolnak meg az előttük található tablet képernyőjén, a jelenlévő nézők pedig ugyanezt teszik a telefonjukon. Amikor pedig mindez adásba kerül, a tévénézők is be tudnak csatlakozni a facebookon a szavazásba. A kérdések nem hétköznapiak, és pont ettől lesz érdekes a műsor!

Egy-egy adás szereplőinek kiválasztásánál fontos szempont volt, hogy a meghívott vendégek ne ismerjék egymást közelebbről, ugyanis a Tesztbeszéd lényege az, hogy a feltett kérdések alapján ismerhessék meg egymást. Ez több szempontból is érdekes. Egyrészt azért, mert a kérdések sokszor tűnhetnek kissé abszurdnak, másrészt pedig azért, mert ezekre két lehetséges válasz közül lehet választani. Miután megkapjuk a válaszok eredményét, az érintettek kicsit bővebben kifejthetik, hogy pontosan melyik is igaz a válaszok közül. A forgatás során bebizonyosodott, hogy vannak esetek, amikor a két válasz közül egyik sem fedi le 100%-ban a valóságot, de ez is csak izgalmasabbá tette a dolgokat.

tesztbeszed2.png

Voltak kérdések, melyeknél azelőtt, hogy megtudtuk volna a válaszok eredményét, sor került egy videó bejátszásra, melyben a kérdésre választ adtak az alanyok barátai vagy közeli hozzátartozói. Így azon felül, hogy szinte ismeretlenek alkottak véleményt két lehetséges válasz alapján, azok is kifejthették gondolataikat, akik jobban ismerik az adott hírességet. A válaszok aránya sokszor meglepő volt, de a legtöbb esetben nagyon megosztották a közönséget. Talán azért is, mert nem szokványos kérdésekre kellett válaszolni, akadt közöttük extrém, és persze vicces is. Külön pozitívuma az egésznek a beszélgetés komolysága, ugyanis amellett, hogy a vendégek és a nézők is nagyon jól szórakoztak, egy nagyon jó beszélgetés alakult ki a műsor főszereplői között.

Azon a forgatáson, melyen mi is rész vettünk, Péterfy Bori, Gregor Bernadett, Ganxsta Zolee és Csonka András ülte körül a kerekasztalt. Ez a négyes nekem nagyon pozitív csalódás volt, ugyanis annak ellenére, hogy négy különböző karakter volt jelen, és mind más műfajban mozognak, más vonalat képviselnek, könnyen megtalálták a közös hangot, és a komoly témákat sikerült egy oldottabb hangvételű beszélgetés formájában a nézők elé tárni.

Miután a beszélgetős része lezajlott a felvételeknek, még pár rövid snitt készült a közönségről, ezzel biztosítva, hogy tényleg minden meglegyen a megvágott műsorhoz. Ezután nem ért véget számunkra a móka, ugyanis volt lehetőségünk Lovász Lászlóval, és Dombóvári Istvánnal is váltani pár szót, míg körbevezettek minket a backstage-ben. A kellemes hangulatú hely adottságait maximálisan kihasználták, és nem csak arra fókuszáltak, hogy a szereplők készen álljanak a műsorra, hanem legyen lehetőségük lazítani is. A Brody Studios-ban én egyetlen kis kellemetlenséget találtam, az pedig a hőmérséklet, ugyanis nem volt éppen szobahőmérsékletű a levegő, de ezen nem is tudtak volna változtatni. Azt gondolom, hogy egy forgatási helyszínen ennyi még belefér, ezért a kis kellemetlenségért, és az esetleges megfázásért kárpótol az élmény és a műsor egyedisége, érdekessége.

tesztbeszed5.jpg

Kicsit nehéznek érzem magát az élményt írásban átadni, hiába az én asztalom ez a fajta élménymegosztás, azt kell mondjam, hogy ezt mindenkinek ki kell próbálnia, aki kicsit is érdeklődik a média és a talkshow-k iránt. Bár az első évad részeit már mind leforgatták, így nincs olyan forgatás, amire jegyet tudnátok váltani, bízom benne, hogy ez a remek kezdeményezés több évadosra növi ki magát. A Tesztbeszéd egy hiánypótló műsor rohanó világunkban, mondom ezt úgy, hogy kevés televíziós tartalmat tartok értékelhetőnek, ritkán érzem azt, hogy az adott műsor megérdemli a figyelmet. Azonban a Tesztbeszéd epizódjai során egy új oldalról ismerhetjük meg az ismert közéleti személyek, valamint a talkshow-k világát is.

Ha nem szeretnél lemaradni a Tesztbeszédről, minden héten hétfőn 21 órakor elcspíheted a friss részeket a Spektrum Home-on, ráadásul az adásokat többször is ismétlik. Ha valamiért számodra nem elérhető ez a csatorna, van egy jó hírem, ugyanis a korábbi részek már a SorozatBarát oldalán is megtekinthetők.

Én nagyon hálás vagyok azért, hogy betekintést nyerhettem egy ilyen műsor kulisszái mögé, mert nem csak az ismereteim bővültek, de nagyon kellemes is volt a Brody Studios falai között eltöltött idő.

Ha kíváncsi vagy, hogy Evelin hogyan látta a Tesztbeszéd forgatását, lesd meg ezt a videót!