Cara Hunter – Egy közeli ismerős

2018. szeptember 28. - Cetti

Eredeti cím: Close To Home
Sorozat: Adam Fawley 1.
Kiadó: 21. Század
Megjelenés éve: 2018
Oldalszám: 400
Fordította: Gömöri Péter
Műfaj: regény
Zsáner: krimi, thriller
Kötészet: puhatáblás, ragasztókötés
ISBN: 9786155759482

kozelicover.jpgFülszöveg:
„Hogyan tűnhet el egy gyerek nyom nélkül?
A nyolcéves kislány, Daisy Mason eltűnik egy kerti grillpartiról. A csendes kertvárosban senki nem látott semmit – legalábbis ezt mondja mindenki.
Adam Fawley detektívfelügyelő ugyanakkor tudja, hogy tíz ilyen esetből kilencben csak olyan ember lehet a tettes, akit az áldozat ismert. Vagyis valaki hazudik.
Az óra ketyeg, könnyen kifuthatnak az időből…
Az Egy közeli ismerős egy új detektívsorozat első darabja, mely lázban tartja a brit krimiolvasókat és megjelenése óta előkelő helyen szerepel Anglia minden sikerlistáján.

Ajánló:

Jó ideje ki voltam már éhezve egy izgalmas nyomozós sztorira, így számomra mentőövként hatott, amikor a 21. Század Kiadó megjelentette Cara Hunter első könyvét, mely magyarul az Egy közeli ismerős címet kapta.

Cím alapján, mindenféle előismeret nélkül szinte bármilyen kategóriába sorolhatnánk ezt a kötetet, de amikor már egy borítót és egy rövidke fülszöveget is tudunk társítani hozzá, máris tudhatjuk, hogy mi várhat ránk az elkövetkező 400 oldalon. És nem túlzok, ha már az elején elárulom, hogy sikerült felülmúlni ez elvárásaimat.

Egy gyermek eltűnése már csak fiktív történet szintjén is mélyen tudja érinteni az olvasót, hiszen ez egyike azon eseményeknek, melyeket nem szeretnénk a valóságban megélni, de sajnos mégis részét képezik a hétköznapoknak. Minden esetben van egy vagy akár több személy, aki felelősségre vonható az eltűnés kapcsán, ez lehet idegen, mégis sok esetben elmondható, hogy a tettes a közvetlen környezetünkben él. Arra már gondolom te is rájöttél, hogy ez nincsen másként Cara Hunter történetében sem.

Daisy Mason egy igazán életvidám kislány, mondhatjuk, hogy a családja szeme fénye, mégis rejtélyes módon eltűnik úgy, hogy azt szülei először észre sem veszik. Ezzel azonnal felbolydulni látszik az idilli család, a tökéletesnek hitt élet képe, és hirtelen mindenki gyanússá válik, még maguk a szülők is. A kezdetekben minimális, és részben megtévesztő információk ismeretében még talán mi, olvasók is könnyen képesek lennénk bárkinek a nyakába varrni a kis Daisy elrablását – mert mondjuk ki, ha eltűnik, akkor nem alaptalanul beszélhetünk gyermekrablásról –, de ahogyan a nyomozás során elkezdenek kibontakozni az eddig ismeretlen szálak, az olvasó már csak kapkodja a fejét. Néha már magam sem tudtam, mit higgyek, a történet előrehaladtával felmerült a gyilkosság és a pedofília lehetősége is, ezen felül minél nagyobb szükség lenne a szülők jelenlétére, annál jobban elzárkóznak attól, hogy segítsék a nyomozás haladását.

Ha mindez nem lenne elég, megmutatkozik a mai társadalomnak egy fő mételye: az előítéletesség, mindezt facebook és twitter-bejegyzések formájában tálalja a szerző. Manapság már jóval aktívabbak vagyunk az online térben, könnyebben értesülünk minden apró hírről, amióta nem csak a rádió, a televízió és a nyomtatott sajtó jelenti a hírszerzés fő eszközeit, és túl könnyen kapnak szárnyra hamis pletykák. Nem kell bemutatnom, hogy ilyenkor mennyire el tud harapódzni a helyzet az online kommunikációban is, hiszen sajnos ebben (is) élünk, a szerző pedig remek formában mutatja ezt meg könyvében. Néha a feszültség feloldásaként egy-egy humorosabb megjegyzéssel is találkozhatunk a történetben.

kozeliismeros.jpg

/eredeti kép forrása: sokkolade.hu/

Növeli az izgalmakat az, hogy a történetet formailag kiegészítő online bejegyzések, és a beidézett nyomozási jegyzőkönyvek nem külön fejezetként kapnak helyet, hanem kicsit életszerűbben, ahogyan folynak az események, úgy jelennek meg az ismert tényekhez kapcsolódó posztok, elmélkedések. Ezekkel kiegészülve valóságosabbnak tűnik az eset, hiszen folyamatosan jelen van az eltűnt családja, a nyomozó és a közmédia is.

Amikor már képzeletben lerágtam minden létező körmömet, még tartogatott az írónő pár meglepetést, gondolok itt a befejezésre, ami finoman szólva megdöbbentett. A történet során sokakat én is gyanúba kevertem már, és idő közben hiába volt a szemem előtt a megoldás, annyira abszurdnak tűnt, hogy csak a vége felé kezdtem elhinni a saját kis teóriámat. A lezárás számomra meglepő volt, mégis megkönnyebbültem, hogy végre erre az ügyre is rátehettem a pontot.

A szerző remek helyszínt választott történetéhez, melyet ő maga is jól ismer, így talán kicsit könnyebben tudta elképzelni az ideális közeget Oxfordban, ebben pedig elültetett egy meglehetősen valóságszagú szereplőgárdát, megmutatkozik a kirakatélet, és a mögötte rejlő kissé kesernyés és dohos valóság. A történet egyik fontos szereplője Adam Fawley detektívfelügyelő, aki egy remek kulcsember ahhoz, hogy egy sorozat épüljön köré.

Számomra Cara Hunter könyve volt a nyár egyik leghűsítőbb olvasmányélménye, remek bemutatkozó kötethez volt szerencsém, és már izgatottan várom az újabb nyomozást Adam Fawley oldalán! Bátran ajánlom mindenkinek, aki egy izgalmakkal és csavarokkal teli történetre vágyik!

Borító: Kissé rideg és sejtelmes, ez pont elég ahhoz, hogy felkeltse a célközönség figyelmét. 5 pont

Történet: Izgalmas, fordulatos, és folyamatosan fenntartja a szükséges feszültséget, így szinte letehetetlen. 5 pont

Karakterek: Nagyon vegyes, és sokszor meglepő jellemeket, karaktereket kaptunk. 5 pont

A bejegyzés trackback címe:

https://szellemicsemegek.blog.hu/api/trackback/id/tr2914269419

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.