Még javában tart a nyár, így bőven válogathatunk a szabadtéri rendezvények között, a hét minden napjára jut valamilyen mulatság a fővárosban, és néha nagyon nehéz a választás. Szerencsére már jó ideje eldöntöttem, hol is fogom tölteni ezt a kedd estét, és nem bántam meg, a júliust nem is lehetett volna jobb bulival zárni, mint az Aurevoir. és a Köztársaság Bandája közös koncertjével.

Korábban még nem jártam a Kobuciban, így fontos volt az első benyomás: hangulatos udvar, a színpad előtt tánctér a tombolni vágyóknak, sok-sok asztal ülőhelyekkel azoknak, akik jobb szeretnek ücsörögve beszélgetni és kikapcsolódni, sőt, még a „minikre” is gondoltak, a gyerekek számára egy kicsi játszótér teszi lehetővé a szórakozást. A pulthoz érve pedig jött az újabb meglepetés, italom mellé növényi anyagokból készült, komposztálható poharat javasoltak, amit örömmel fogadtam. Ezután jobban szemügyre vettem a helyszínt, és látva a szelektív kukákat, nagyot dobbant a szívem: végre egy kulturális hely, amely gyerekbarát, környezetbarát, és még hangulatos is – mint később kiderült, a mosdók is teljesen megfelelőek.

Mivel egyszer már volt szerencsém egy estén elkapni a két csapatot, így tudtam, hogy nem fog csalódás érni, és amikor a Köztársaság Bandája belekezdett műsorába, már nem éreztem magam avatatlan hallgatónak a felcsendülő ismerős dallamoknak köszönhetően. Az ekkor egész szép számban jelenlévők még inkább alapoztak, ám szépen lassan elkezdtünk a tánctéren gyülekezni, és a koncert második felében már aktívabb volt a közönség. A meglehetősen színes társaság most sem okozott csalódást, sőt, amit nálam a Kuplungban elkezdtek, azt a Kobuciban folytatták: egyre jobban megnyer a muzsikájuk, és már egyáltalán nem idegenkedem a modern, valamint a népzene kellemes keverékétől. Bízom benne, hogy a közeljövőben ismét elcsíphetem a zenekart, mert mire teljes mértékben ráhangolódhattam volna az AKB műsorára, sajnos a koncert már a vége felé közeledett. Panaszra nincs okom, a csapat a maximumot hozta, jobb bemelegítést nem is kívánhatott volna a közönség, és az Aurevoir. sem.

Amikor egy kis átszerelés után az Aurevoir. megkezdte műsorát, már a harmadik sorban találtam magam, de nem volt ellenemre, eszembe sem jutott elmozdulni onnan. Sokat elárul az este hangulatáról, ha azt mondom, hogy tornazsákom már a harmadik nótánál inkább leszakadt a hátamról, csak ne ugráltassam többet, elég, ha én többet vagyok a levegőben, mint a földön. Már csak magamat tudom ismételni, mert eddig nem volt olyan „oreó” koncertben részem, ami ne tetszett volna, igazából csak annyi lényegi változás van, hogy most már ismerem a szövegeket, és még szép, hogy „kalapos” pólóban ugrálok addig, amíg bírom szusszal. Lássuk be, olyan remek dalokra, mint a Vahúr, Gergel vagy a Hopsza, nincs olyan ember, aki meg tudna maradni egy helyben… Persze együtt énekeltük többek között még az Égi Vadakat, a Sárgavirágot, a Kicsi borsót, nem maradt el az Álommadár, a Folyóvíz és a Szemed világa sem.

Kevés magyar zenekarnál éltem meg eddig akkora „ereszdelahajamat”, mint a zsámbéki brigádnál, de sokadik Aurevoir.-koncert látogatóként már nagyon otthonosan éreztem magam a közönség soraiban. Egyedül csak akkor ijedtem meg egy kicsit, amikor valaki a nadrágomba kapaszkodva próbálta visszanyerni az egyensúlyát, mert lássuk be, ilyen dög melegben az ember lánya örül, ha egyáltalán fel tud gond nélkül öltözni… Kicsit szomorúan vettem észre, hogy az idő nagyon gyorsan elrepült, de szerencsére az este végén sem maradtunk tánc nélkül, a zenekar még egy rövidke ráadás erejéig megmozgatta a népet, és legnagyobb örömömre még a Mocsár is belefért.

Annak ellenére, hogy kedd volt, nem láttam magam mögött az embertömeg végét. Ez jól bizonyítja, hogy hiába van hétköznap, egy jó koncertért megéri másnap a melóban csökkentett módban üzemelni. Abban biztos vagyok, hogy számomra az idei nyár egyik legjobb koncertjét az Aurevoir. adta. Már őszre is bebiztosítottam magam, szeptember 20-án találkozunk!

Lávjú!

Képek forrása:
A Köztársaság Bandája: zenekari bejegyzés
Aurevoir. : sinco