Utóhang: Aurevoir. 3. születésnap, vendég: A Köztársaság Bandája

2018. 04. 20. Kuplung

2018. április 30. - Cetti

Az Aurevoir. zenekar idén töltötte be harmadik születésnapját, így végre óvodás korba lépett. Ezt nem is lehetett volna jobban megünnepelni, mint egy nagyszabású zsúr keretében.

oreo.jpgAnnak ellenére, hogy én még csak nem is annyira régen ( a februári Barba Negrás Paddy and the Rats koncerten) ismertem meg az Aurevoir.-t, a csapat szinte azonnal belopta magát a szívembe, és utána nem győztem dicsérni a Rockbook virtuális hasábjain ezt a különös brigádot. Azóta ha tehetem, igyekszem elcsípni a pesti bulikat, legyen az egy jótékonysági koncert az Instantban, vagy éppen egy szülinap a Kuplungban.

Mivel először jártam a Kuplungban, így teljesen idegennek éreztem magamat a helyen, és ezt az érzést a morcos pénztáros leányzó sem könnyítette meg, aki már azért letépi a fejed, hogy ha nincsen sor, akkor odaállsz, neki akkor sem mindegy, hogy jobbról vagy balról lát meg, majd a jegyedért cserébe egy „nesze” mozdulattal odadobja a karszalagot. Persze ez legyen a legkisebb gond, végülis a vendégekkel egyáltalán nem kell kedvesnek lenni, csak erősen ajánlott. Én is voltam jegyszedő, meg pénztáros is, tudom, hogyan kell bánni a vendégekkel… nos, egyáltalán nem így.

A kezdeti hideg fogadtatást kiheverve máris a koncert helyszíne felé vettem a célt, ahol hideg sör, illetve más finom italok, valamint kényelmes ülőhelyek biztosították, hogy a koncertre várakozók a kezdésig is jól érezzék magukat. Egy nagyon minimális, még egészségesnek mondható csúszással bele is kezdett műsorába A Köztársaság Bandája. Eddig csak névlegesen ismertem a kicsinek nem éppen mondható zenekart, így most ideje volt megízlelni, mit is játszanak. Azt már kezdem megszokni, hogy egy koncerten nem csak 4-5 tagú csapatok állnak színpadra, így már nem is lepődtem meg A Köztársaság Bandája láttán, nem kezdtem gyors számolásba.

Bevallom, az első pár percben nem győzött meg az AKB műsora, de ez betudható annak, hogy játékuk számomra kicsit idegen, még nem szoktam hozzá teljesen ahhoz a műfajhoz, amit ők képviselnek. Szeretem a modern zenébe oltott népzenei elemeket, csak számomra eleinte kicsit túl lightos volt, de szerencsére hamar sikerült ráhangolódnom a muzsikára, és jól tudtam érezni magam egy olyan zenei koncerten, ami meglehetősen távol áll világomtól.

akb.jpg

/A képet készítette: Csaba Vago Photography/

A Köztársaság Bandája lényegében a magyar népzene kevésbé ismert darabjait adja elő modern formában, nem elhanyagolva az olyan népi hangszereket, mint például a cimbalom, a brácsa vagy a hegedű. A népdalok mellett persze helyet kapnak saját szerzemények is, amelyek hangulatukban illeszkednek a zenekar fő profiljához, ezt a koncerten is bizonyították. Különösen tetszett, hogy 1-1 dalban többen is mikrofon elé álltak, ezzel még színesebb volt a repertoár. Mivel ismeretlenül hallgattam őket, így az átlagosnál is fontosabb az első élő benyomás. Aggodalomra semmi ok, annak ellenére, hogy a legelején nem tudtam még hova tenni a zenekart, a teljes műsor nem okozott csalódást, a végére pedig már úgy éreztem, hogy máskor is szívesen meghallgatnám. Aki még nem ismeri a csapatot, de szívéhez közel áll a népzene, feltétlenül hallgassa meg a zenekart, mert muzsikájuk kellemes kikapcsolódást nyújt!

A Köztársaság Bandája után érkezett a születésnapos Aurevoir. Nagyjából tudtam, hogy mire számíthatok, éppen ezért nem is aggódtam a koncertet és a hangulatot illetően, ráadásul már a dalok között sem éreztem magam annyira elveszettnek, mert legalább párat már ismertem.

Mivel egyszer már az egekig magasztaltam a csapatot, nehéz lesz nem ismételni magamat, de azt most sem tudom letagadni, hogy ismételten egy remek műsort kaptunk, sőt, ez még egy átlagos Aurevoir. koncertnél is különlegesebb volt – pedig mit ne mondjak, egy „egyszerű” koncertjük sem éppen fapados, hiába fadeszkákon ugrálnak.

Annak örömére, hogy most egy születésnapot ünnepeltünk, nem csak a közönségkedvencek kerültek elő, hanem olyan dalok is, amiket inkább az „ősrajongók” ismerhetnek. Függetlenül attól, hogy ki mennyire ismeri a zenekar munkásságát, egy valami biztos: egy Aurevoir. koncerten mindig jó közegbe kerülsz, és lehetetlenség nem jól érezni magadat. A koncert során nem csak a zenekar kapott szerepet, Kopp István, valamint Hadik Ákos is mikrofont ragadott egy dal erejéig.

Gyakorlatilag nem volt olyan dal, ahol a közönséget ne lehetett volna hallani, ami persze nagy pozitívum, mert kevés óvodáskorú csapat mondhatja el magáról, hogy sok ember előtt játszik. Pontosan nem tudom, hogy nagyjából mennyien lehettünk, csak azt, hogy párszázan, így a legjobb mérték erre a „nem kevesen”, és ezzel nem túlzok, nagyon kevés helyről lehetett megközelíteni az italpultot, szinte mindenhol tömött sorokban élvezte a közönség a remek talpalávalót, és bőven akadt lehetőség a táncra vagy a közös énekre, hiszen az összes Aurevoir. nóta tökéletes erre a két szórakozási formára.

Sok dalt kiemelhetnék, hogy melyik miért tetszett élőben, azonban akkor soha nem érnék irományom végére, az is biztos, mert egyre több dolog jutna eszembe az estéről. Ismét jó volt hallani Radnóti Miklós Rejtettelek című versét „oreósan”, rendesen kitett magáért a csapat és a közönség is a Mocsár alatt, no meg persze a többi nótánál sem volt piskóta a teljesítmény, az viszont vitathatatlan, hogy a Kicsi borsó szólt a legszebben, és a hallgatók látványa sem volt utolsó. El tudjátok képzelni, ahogyan többszázan énekelnek, és ezzel egyidőben ritmusra integetnek világító telefonjaikkal? Ha nem, akkor itt láthattok belőle egy kis ízelítőt.

oreo2.jpg

/A képet, valamint a bevezetőképet készítette: Molnár Mihály/

Ismét bebizonyosodott, hogy érdemes rendszeresen felutazni Pestre 1-1 koncertért, mert a legtöbb esetben jó hangulatban indulok haza, ez most sem volt másképp. Ezen az estén garantált volt a libabőr, és nem csak akkor, amikor a Kicsi borsót énekeltük együtt, hanem akkor is, amikor sor került az elmaradhatatlan szülinapi köszöntésre is. Remélem, hogy jövőre még ennél is többen köszönthetjük a csapatot!

Számomra külön öröm, hogy hamarosan megjelenik a zenekar első nagylemeze, Kikötő címmel, és június 8-án a csapatot ismét el lehet csípni a fővárosban, pontosabban az Akváriumban.

Köszönöm az élményt, hamarosan találkozunk! Lávjú!

További fotók itt és itt. 

A bejegyzés trackback címe:

https://szellemicsemegek.blog.hu/api/trackback/id/tr9513881584

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.