Utószó: 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál

2018. április 28. - Cetti

Minden évben van két esemény, amely nagyon fontos minden könyvmoly számára: az egyik a könyvfesztivál, a másik pedig a könyvhét. Ezt a két eseményt már évek óta nem tudom kihagyni, ha csak egy kis időre is, de mindig igyekszem ellátogatni az éppen aktuális többnapos könyves „Kánaánba”. Ez idén sem alakult másképp, a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivált már csak a szép évforduló miatt is vétek lett volna kihagyni.

Az idei könyvfesztivál nem csak azért volt fontos, mert végre újra meglátogathattam kedvenc kiadóimat, és elveszhettem a könyvrengetegben, hanem azért is, mert most én is készültem egy kis aprósággal azoknak, akikkel esetleg összetalálkozok valamelyik napon. Köztudott, hogy a könyvjelzőket minden könyvmoly imádja, így kézenfekvő volt ezzel készülni. Nagyjából két hétig agyaltam azon, milyen is legyen a design, de végül csak a fesztivál előtt két nappal született meg a nagy ötlet. Szorított az idő, de legnagyobb szerencsémre 1-2 fotó kivételével minden megvolt hozzá, az idő is kedvezett az újabb fotókhoz, szóval szinte akadálymentesen megszülethetett a könyvjelző mintája. Másnap pedig munkába érkezve gyorsan nyomtattam, fóliáztam, vágtam, és közben persze izgultam, mert oké, hogy nekem tetszik az, amit csináltam, de azt nem lehetett tudni, mások mennyire fogják szeretni két kezem munkáját. Szerencsére minden megvolt időben, és már csak egyet kellett aludni a könyvfesztiválig.

kep.jpg

/Egy halom könyvjelző és matrica./

Ahogyan az várható volt, a csütörtöki napon nem volt még nagy roham, így legalább tudtam pár szót váltani régi ismerősökkel, és boldogítottam a kedvenc kiadó párosom, a Fumax és a Főnix Könyvműhely standját. Ha valaki csak egy kis jókedvre vágyik, vagy akár ezen felül jó könyvekre is, itt biztosan jó kezekbe kerül.

Bár az első napon én is inkább csak lézengtem, kicsit örültem is, hogy nincsen akkora tömeg, mert így legalább nyugodtan fel tudtam mérni a terepet. Általában, ha könyvek között vagyok, akkor valami különleges érzés kap el, azonban ez csütörtökön még elmaradt, egyik számomra eddig ismeretlen stand mellett elhaladva sem éreztem azt, hogy valami megfogna, vagy csak vonzaná a tekintetemet, kissé közömbös volt számomra ez a nyitás.

Amikor már hazafelé indultam, az egyik standnál leszólítottak, hogy mutathatnak-e egy könyvet. Nem akartam gonosz lenni, így megadtam a lehetőséget, de az igazat megvallva nem éreztem elég meggyőzőnek az ajánlást. El tudjátok képzelni azt a helyzetet, amikor nagyon rátok akarnak erőltetni egy könyvet, ami egyáltalán nem keltette fel az érdeklődéseteket, ajánlanak még másik kettőt, és a nagy kétségbeesés közepette nyúlnak több könyvért, majd a végén, amikor már a nagyjából 2 perces mondókát sikerül kimekegni 10 perc alatt, végül minden ihletből kifogyva már csak az árát mondják? Majd amikor azt mondjátok udvariasan, hogy hosszú még a hétvége, van idő eldönteni, és máris azt hiszik, hogy visszatértek rá, és biztosan megveszitek azt a könyvet? Ugye, milyen kellemetlen? Nos, igen, akadt olyan kiadó is a fesztiválon, ami egy nagyon kicsi réteget lefedő témával foglalkozik, és úgy tűnik, túl nagy falat számára egy nagy rendezvény, valamint az ügyfélkör kiépítése. Kicsit meg is sajnáltam persze, mert ez nem mindenkinek mehet jól, de sajnos van egy pont, amit mindenképpen át kell lépnie egy kiadónak is a sikerhez.

Ezt a különös találkozást volt időm kiheverni, ugyanis legközelebb szombaton néztem ki a könyvfesztiválra, és már elég korán megérkeztem, az első utam a Twister Media által megrendezett Blogger Workshophoz vezetett a Szabó Magda terembe, ahol a kiadó social media managere, Varga-Czakó Adrienn tartott előadást. Mivel Adát már jó ideje ismerem, és jómagam is Kildarás vagyok, így tudtam, hogy kevés új dolgot fogok hallani, arra viszont nagyon kíváncsi voltam, hogy az eddigi ismereteket hogyan sikerül tálalni a megjelenő bloggereknek és érdeklődőknek. Mindenkinek valahol el kell kezdenie, így nem tartottam rossz ötletnek, hogy a legfontosabb alapok voltak terítéken, egy kicsi plusz háttérinfóval megtoldva, amit Ada már kiadói szemszögből ismertetett. Lényegében a blog kinézetének fontosságáról (design, alkalmazott betűtípus, betűméret), egy recenzió felépítéséről (bekezdés-tárgyalás-befejezés, amiket ugye már egy általános iskolai fogalmazásnál is elvárnak), illetve annak hosszúságáról (semmiképpen sem 500 karakter körüli kis szösz, hanem legalább 1000-1200 szóközök nélkül) esett szó. Mindezek mellett persze nagyon lényeges a helyesírás is! Fontos még, hogy a blogger kommunikáljon az olvasóival, ami szerintem alapvető dolog kéne, hogy legyen, de úgy tűnik, akadnak hiányosságok. Nem maradt ki az sem, hogy átlagosan mennyi idő után adja fel egy blogger, ha nem keres pénzt azzal, amit csinál. A nagy többség 3 év után hagy fel vele a várt siker elmaradása miatt, ami még nekem is meglepő volt.

Röviden nem is tudnám igazán összefoglalni, hogy mi minden hangzott el ezen a workshop-on, de aki kimaradt belőle, és szerette volna tudni már az alapoktól, hogy mi a fontos a blogolásban, annak javaslom, hogy ha máskor lehetősége adódik, feltétlenül hallgassa meg! Ada az előadás 40 perce alatt érthetően, és érdekesen ismertette az alapokat, és biztos vagyok benne, hogy ez sokaknak hasznára válik majd. Az előadás végén volt lehetőség kérdezni, és szerencsére akadt olyan, aki élt is a lehetőséggel.

31047753_322098058316428_1816529282239823872_n.jpg

/Workshop utáni csoportkép. Én csak valahol hátul kalimpálok. :D /

Bevallom, az egész könyvfesztivál alatt ez a workshop volt az egyetlen fix programom a dedikálásokon kívül, így többnyire Fannival, alias KockaCicával nézelődtünk két dedikálás között, sőt, a Főzdebusznak köszönhetően még egy finom kézműves sört is elfogyasztottunk az egyik padon ücsörögve. Volt szerencsénk elbeszélgetni egy Unicefes toborzóval is, aki annak ellenére, hogy nem a könyvek miatt volt jelen, bárkivel szívesen elbeszélgetett.

Idén jóval kevesebb dedikálásnál álltam sorba, mint mondjuk tavaly vagy tavaly előtt, kevesebb könyvet is cipeltem fel Pestre emiatt, leginkább a friss beszerzésekkel álltam be a sorba, de a legtöbbször még csak nem is a hivatalos dedikálási időben zaklattam a szerzőket. Az idei könyvfesztiválon több ismerőssel találkoztam, mint amennyi könyvet hazavittem, de ez tavaly még fordítva volt. Az igazat megvallva örülök, hogy ez most épp ellenkezőleg alakult, mert azt hiszem, egyéb esetben csúnyán megszakadtam volna!

A jó élményeknek köszönhetően az idei könyvfesztiválozásom is jól telt, de összességében egy kicsit többet vártam. Persze már annak is örülök, hogy van még ilyen nagy volumenű könyves rendezvény, de remélem, hogy jövőre több dolog is megfog pár érdekes könyvön, 1-2 látványos standon és a Bookline-os buszon (na, meg a sörön!) kívül. Az ismerősökkel való találkozásnak, és az új ismertségeknek természetesen örültem, remélem, hogy hasonlóan folytatjuk a könyvhéten is!

konyvfeszt.jpg

/Frissen szerzett könyvkupac. A bejegyzés megszületéséig majdnem a felét sikerült is elolvasni!/

A bejegyzés trackback címe:

https://szellemicsemegek.blog.hu/api/trackback/id/tr9813878378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.