Szilágyi Zoltán : Káoszszív I-II

Acélgólem - Acélsereg

2018. április 19. - Cetti

Kiadó: Főnix Könyvműhely
Megjelenés éve: 2018
Oldalszám: 386
Műfaj: sci-fi, steampunk

acelgolemacelsereg.jpgFülszöveg:
“1917.: küszöbön áll az első világháború befejezése, ám egy rejtélyes gépezet feltűnése széthullással fenyegeti a kialakult szövetségeket. Mindenki célul tűzi ki a szerkezet megkaparintását, hogy a segítségével átvegye az uralmat a bolygó felett.

A brit főparancsnokság utasítására egy katonákból és tudósokból álló csapat indul útnak, hogy a fronton átverekedve magát elpusztítsa az Acélgólemet, és megakadályozza a katasztrófát.

Hőseink azonban hamar rádöbbennek, hogy a Föld csupán apró homokszem abban a kaotikus, gőz uralta multiverzumban, amelyet a misztikus káoszszívek uralnak, és ha nem tesznek semmit, az egész világegyetem darabjaira hullik.”

Értékelés:

A steampunk világában tett utazásaim során már kezdtem azt hinni, hogy nem érhet újabb meglepetés. Mindez addig tartott, míg meg nem ismertem Szilágyi Zoltán Káoszszív sorozatának első két kötetét. Nem kell misztikus legendákra gondolni a könyvvel való megismerkedésem kapcsán, egyszerű könyvmolyként vetettem bele magam ebbe a gőzös multiverzumba. A hatása azonban nem volt éppen hétköznapi, sőt, a történet legalább annyira magába szippantott, mint szereplőinket a széthullott világ egy-egy darabkája.

Az Acélgólemet elkezdve pillanatokon belül a második világháborúban találtam magam, pontosabban 1917-ben, amikor már igencsak közel volt egy borzalmas időszak vége. Mind a felépített világnak, mind pedig a remek írói stílusnak köszönhetően azonnal magával ragadott a történet, és bár először késő este kezdtem el olvasni, azon kaptam magam, hogy egy szuszra elolvastam a felét - ráadásul az sem tűnt fel, hogy milyen kényelmetlenül fekszem már jó ideje. Ha nem győz az álmosság, és a szemeim nem akarnak már nagyon lecsukódni, biztosan a másik felét is szünet nélkül olvasom tovább.

A történet során megismerhettem Dr. Cole-t, akinek múltja számtalanszor visszaköszön, ami elméje egy részét megbomlasztja - mondhatjuk úgyis, hogy beleőrül a múltjába. Annak ellenére, hogy a sors mély nyomokat hagyott benne, meghagyta neki azt a zsenialitást, amelynek köszönhetően nem csak életben marad, hanem érdekes titkokat, rejtélyeket is tár fel mind a saját világában, mint pedig az olvasók fejében. Találkoztam az Acélgólemmel, mely képes a szférák közötti ugrásra, ám kilétét és működését homály fedi. Valószínűleg nem is tudnánk meg, mi mozgatja ezt a gépezetet, ha nem lenne a képben az őrült zsenink, Dr. Cole, aki mestere a kódfejtésnek. Az Acélgólemben a valódi világ, a gőztechnológia, a tudomány, és rémlátomások sokasága keveredik, rengeteg sci-fi elemmel körülszőve. Ehhez fogható történethez még nem volt szerencsém, így örömmel vettem tudomásul, hogy új kedvencet avatok, és ekkor még csak remélni tudtam, hogy a folytatással is ugyanilyen szerencsém lesz. Persze történetünk nem csak egy szereplő körül forog, részletesen tudnék ecsetelni számos más fontos karaktert is.


steelgolem.jpg

/eredeti kép forrása: fourpoundsflour/

A végtelenségig tudnám sorolni, hogy mi is fogott meg az Acélgólemben, de attól tartok, hosszabb lenne a listám, mint maga a sorozatindító kötet. Már az első rész sem piskóta rövidsége ellenére, ugyanis annyi izgalmat rejt magában, és persze olyan tálalásban, hogy fel sem tűnik, mennyire sűrű a cselekmény. Az olvasás közben egyszer sem éreztem kiszámíthatónak a történéseket, sűrűn ért meglepetés, és jó párszor elgondolkodtam azon, hogy vajon lehet-e ezt még fokozni?

Ha az első részt leteszed, azonnal kezedbe akarod majd venni a másodikat, azonban most aggodalomra nincsen ok, hiszen a két rész egy kötetben is megjelent. Amikor először találkoztam a folytatással, akkor persze ez még nem így volt, de remek ötletnek tartom, hogy végre együtt is megjelent az első két rész, hiszen az Acélgólemmel éppen csak belekóstolhatunk abba a komor, és mégis magával ragadó világba, amely az Acélseregben tud kibontakozni igazán.

Már a címben is érződik, hogy az újabb résszel szintet lép a cselekmény, hiszen eddig “csak” egy Acélgólem volt kilátásban, most pedig már egy egész Acélsereg, persze nem ilyen könnyen jött ez létre, mint amilyen könnyen most ezeket a sorokat leírom. A kezdeti aggodalmamat, hogy fog-e tetszeni a folytatás, lesz-e legalább olyan jó, mint az első kötet, hamar félre tudtam tenni, ismételten azonnal eggyé váltam a történettel. Ebben a kötetben visszatérünk a tudomány és rejtély világába, melyet démoni erők és komoly veszélyek tarkítanak.

Az Acélsereg két főbb szakaszra osztható, az első felében a fiatal, tolvajlásból élő Jabari és az óramester Amram múltjába nyerünk betekintést, egészen pontosan 1902-be ugrunk vissza, Holmsa városába, amely az Afrikai Köztársaságban található. Itt találkozik Jabari Amrammal, aki mellett gyökeresen megváltozik az élete. Megismeri a Káoszszívet, annak működését és létrejöttét. Egyre jobban kiismeri magát ebben a tudományos világban, ezen felül olyan életbe csöppen, ahol nem kell tolvajként élnie, és megtanulja, mi is az a szeretet. Mindezt persze az első részben megszokott stílusban és minőségben kapjuk meg, így panaszra okunk nem lehet. Jabari megérti, hogy mi a célja Amramnak a káoszszívekkel, és az acélgólemekkel, azonban azt is meglátja, hogy a cél miért nem jó.

steelarmy.jpg

/eredeti kép forrása: wallup.net/

Az Acélsereg második felében pedig ott vesszük fel a fonalat, ahol az Acélgólem véget ért, újra az aktuális szférában, történetünk jelenében vagyunk. Ekkor a gólemek gyártásáé a főszerep, ráadásul Cole életébe betoppan a szerelem, ez pedig megváltoztatja korábbi célját, felismeri azt, amiért igazán küzdenie kell. Ebben a részben jobban felpörögnek az események, mint a múltban járó, előzményeket taglaló fejezetekben, ez pedig teljes körű figyelmet igényel. A tudomány valamint a steampunk elemek itt is nagyon jól keverednek, és lehetetlenségnek tűnik akár egy percre is letenni ezt az érdekfeszítő olvasmányt.

Az Acélsereg nem csak egy új ismeretekben és izgalmakban gazdag történet, helyet kap benne egy leheletnyi humor és egy kis romantika, ezekkel pedig sokkal élettel telibb történetet kapunk, mint az Acélgólemben. A bevezető könyv komorsága után egyenesen felemelő a második rész. A sorozat egyik legnagyobb pozitívuma, hogy nem csak mesterien összetett, és nem csak az író stílusa nagyszerű, hanem mindezek mellett több műfajból is belecsempész egy kicsit, ezzel megalkotva egy sajátos irodalmi műfajt, ami még elnevezésre vár.

Ha beleveted magad ebbe a kalandba, nem árt, ha teljesen szabaddá teszed magad az olvasás idejére, ugyanis nagy valószínűséggel másra úgysem fogsz tudni figyelni, és ahogy befejezed, máris az Aratóra fog fájni a fogad! Én szóltam!

Ha szereted a sci-fi-it, és a steampunkot, de még nem volt szerencséd Szilágyi Zoltán remekműveihez, itt csaphatsz le rájuk!

Borító: Az új borító kellően megidézi a történet hangulatát, és mint minden Főnixes kiadvány esetében, most is nagyon szemrevaló. 5 pont

Történet: Maga a bejegyzés sem elég ahhoz, hogy kifejezzem, mennyire zseniális, és izgalmas! Remélem, hogy sok ilyen remek történet kerül még elő a szerző varázstollából! 5 pont

Karakterek: A szereplők egytől egyik jellegzetesek, és többen is komoly jellemfejlődésen mennek keresztül a két rész során. Ha sok más szerző legalább fele ilyen jó karaktereket tudna megálmodni, sok középkategóriás művet lehetne felrázni. 5 pont

A bejegyzés trackback címe:

https://szellemicsemegek.blog.hu/api/trackback/id/tr8113849094

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.