Roald Dahl – A barátságos óriás

2018. április 04. - Cetti

covers_401792.jpgEredeti cím: The BFG

Kiadó: Kolibri

Oldalszám: 292

Megjelenés éve: 2016

Illusztrálta: Quentin Blake

Fordította: Nagy Sándor

Műfaj: gyermek -és ifjúsági irodalom, fantasy

A Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás, azaz a HABÓ nem közönséges csontkrámcsáló óriás. Ahhoz túlságosan is kedves és gyámbor. Szofi legnagyobb szerencséjére. Ha ugyanis bármelyik másik óriás rabolta volna el az éjszaka kellős közepén, hamarosan felfalta volna reggelire. Amikor Szofi megtudja, hogy az óriások Angliába loholnak, és egészben nyeldekelnek le kedves gyerkedliket, ő meg a HABÓ elhatározza, egyszer s mindenkorra véget vetnek a szörnyűséges emberevésnek!

Értékelés:

Roald Dahl nevével először nagyszüleim könyvespolcán találkoztam, és az egyik könyvét, a Szuperpempőt félre is tettem, hogy ha majd elkap a megfelelő hangulat, belemerülhessek. Annak ellenére, hogy a fentebb említett könyv még várakozik a tökéletes pillanatra, A barátságos óriás azonnali szerelem volt. Mivel éppen mesére vágytam, ráadásul már régen vágyott könyvről volt szó, így nem volt kérdés, hogy belevessem-e magam Szofi és HABÓ történetébe.

Felnőtt létemre nem tartom cikinek, hogy szeretek mesét olvasni, sőt, egy rockzenei kötet után egyenesen felüdülés volt egy kicsit gyereknek lenni. Egy ilyen varázslatos mesét ráadásul nagyon nehéz is volt letenni.

Már a mese elején egy kis misztikumba csöppenünk, történetünk a boszorkányok órájában veszi kezdetét. Szofi nem tud elaludni, az éjszaka csöndjében pedig nem bír a kíváncsiságával, muszáj leskelődnie az ablakon. Ekkor találja szembe magát egy különös alakkal, aki elrabolja őt és elviszi magával Óriásországba. Egy ilyen izgalmas és kissé ijesztő kezdéssel sem gyerek, sem pedig felnőtt nem tudná csak úgy otthagyni a történetet, máris izgatottan lapoztam tovább.

Ahogyan szépen kibontakozott a történet, én úgy merültem el egyre jobban Szofi és HABÓ különleges világában. Óriásországba csöppenve én sem éreztem volna magam biztonságban, Szofit pedig nagy veszély fenyegette a vérszomjas óriások között, még HABÓ mellett sem lehetett teljesen biztonságban. A Hatalmagos Azonáltal Barátságos Óriás nem egy tökkelütött figura, és bár alacsonyabb gonosz társainál, a szíve a helyén van, ráadásul társaival ellentétben, ő nem eszik emberbabokat, vagyis gyerekeket. De mi a helyzet Húshabzsolóval, Csontkrámcsálóval, Bordatörővel, Gyerekfalóval, Nyakfacsaróval, Bendőnyelővel, Lánycsócsálóval, Vértunkolóval és Hentes Hugóval? Nos, ők mind gonoszak, és rengeteg élet szárad a lelkükön. Vagyis száradna, ha lenne valódi lelkük…

A történetben előre haladva többet is megtudunk az óriásokról, és jobban megismerjük HABÓ-t is, végigkövetjük, hogyan alakul ki egy különleges barátság Szofi és az óriás között. Azt is látjuk, milyen változást hoznak egymás életébe, hiszen megismernek valamit másikuk világából. A mesét színesíti az álomfogás, ez volt a fejemben a legélénkebb részlet, ezt láttam magam előtt a legszínesebbnek. Persze HABÓ érdekes, ám aranyos és mulatságos beszéde sem elhanyagolható, nagyon feldobta a történetet. Fordítani is élmény lehetett, minden elismerésem Nagy Sándoré, remek munkát végzett!

abaratsagosorias.jpg

A barátságos óriás persze nem csak egy aranyos történet, hanem fontos mondanivalója is van: az elfogadás, és persze azt is megmutatja, hogy a jó győzhet a rossz felett.

Milyen fontos szerepük van az álmoknak? Mi történik akkor, ha egy árva emberbab és egy óriás összefog a gonoszság ellen? Mi az az orrborka, a hopfüzsgő, no meg mi az a ropipop? És hogy kerül képbe az angol királynő?

Ebben a mesében mindez kiderül! A könyvet olvasva több hasonlóságot is találunk Szofi és HABÓ között, csak mindketten a saját világukban különböznek társaiktól. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez rossz dolog lenne, sőt, ők pont ettől különlegesek! A barátságos óriásnak van egy szomorú háttere is. Az ajánlás a szerző lánya, Olivia emlékére szól, aki nagyon fiatalon elhunyt. Ezzel az információval kicsit kerestem is a kapcsolatot Olivia és Szofi között, valamint ahogyan a szerző önmagát is beleszőtte a történetbe, még több gondolat ébredt a fejemben, amelyek a mese és a valóság közötti párhuzamot keresték.

Miután a könyvet elolvastam, sort kerítettem a filmre is. Bár akadtak bőven eltérések, mégis ugyanolyan szórakoztató volt, mint a könyv. Bátran ajánlom A barátságos óriást minden gyereknek, és gyerekszívű felnőttnek, a jó élmény garantált!

Köszönöm a Kolibri Kiadónak és a Kildarának, hogy részese lehettem Szofi és HABÓ varázslatos történetének!

Borító: Kicsit idegenkedem a filmes borítóktól, azonban ennek a borítónak a színvilága nagyon kellemes. 4 pont

Történet: Egy igazi gyerekmese, melyben találkozik a valódi világ és a fantázia. Mindezt egy nagyszerű mesemondó tollából kaptuk meg. 5 pont

Karakterek: A kedves karakterek nagyon szerethetőek, a gonoszak pedig pont olyan rosszak, hogy még csak megkedvelni sem próbáltam őket. A jó és rossz szereplők aránya egyensúlyba hozza a történetet. 5 pont

Illusztrációk: Mai szemmel nézve nagyon egyszerűek, ám mégis hangulatosak, kicsit visszaadnak valamit abból az időből, amikor a történet megszületett. 5 pont

A bejegyzés trackback címe:

https://szellemicsemegek.blog.hu/api/trackback/id/tr513804862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.