Leda D'Rasi - Utolsó kívánság (Boszorkánydinasztia 1.)

2017. április 06. - Cetti


FÜLSZÖVEG:
„Te mit tennél, ha egy nap kiderülne, hogy boszorkány vagy? Képes lennél egy korábban mesének hitt világról elfogadni, hogy az mégiscsak valóság?

Angel Ivy Stanford élete – csodával határos módon túlélt balesete után –, 180 fokos fordulatot vesz. Hirtelen egy olyan közösségben találja magát, amiről eddig csak fantasy könyvekben olvasott. Kezdeti lelkesedése és csodálata azonban addig tart, amíg rá nem döbben, hogy a halhatatlanok élete bizony nem habos torta. Véres leszámolások keresztezik útjukat. Hamarosan azt is meg kell tapasztalnia, hogy a boszorkányüldözés sem csak a történelemkönyvek lapjain létezik. Az Ítélőszék évszázasok óta a nyomukban van. Lehet, hogy a halhatatlanságnál mégis jobb a halandó élet?

Lazarus a halhatatlanok egyik legnagyobb királya, az alakváltók ura. Életét immár négy évszázada gyász uralja, szíve és lelke a rég elhunyt kedvesét, Liliant siratja. Majd egyszer csak jön egy fiatal boszorkány, aki a megszólalásig hasonlít egykori szerelméhez, és Lazarus halottnak hitt érzelmei újra életre kelnek. Ez a hasonlóság a véletlen műve, vagy a sors akarata? Lazarus vajon meg tudja védeni a nőt az őt fenyegető veszélyektől? És vajon képes őt meggyőzni, hogy válassza a halhatatlanságot, és vele együtt a szerelmét?

Két világ életszemlélete feszül egymásnak, de lassan kiderül, hogy nincs is akkora különbség közöttük. Mert lehet egy lény bár halhatatlan, bírhat végtelen erővel, nagyon is emberi gondolatok, és érzelmek szerint éli mindennapjait. Igazán csak a halhatatlanok tudják megadni a választ az emberek állandó kérdésére: Valóban örök a szerelem?”

covers_423338.jpgSOROZAT: BOSZORKÁNYDINASZTIA 1.

KIADÓ: MOGUL

OLDALSZÁM: 478

KIADÁS ÉVE: 2016

MŰFAJ: FANTASY

 

 KÖNYVKRITIKA:

Mindig is különös rajongás fűzött a boszorkányokhoz, de már kislány koromban meghúztam egy bizonyos határt, hogy mi az a színvonal a témában, ami alá nem megyek, és van egy határ, amely fölé sem lépek. Egészen kicsiként is éreztem, hogy a bugyuta mesék nem kötnek le, ennél valami komolyabb kell, azonban arra sem voltam soha hajlandó, hogy mindenféle tudományos könyveket bújva magoljam be a boszorkányság történelmét A-tól Z-ig. Rajongás ide, vagy oda, megmagyarázhatatlan okokból csak azok a boszorkányos történetek fogtak meg mindig, amelyekben a tudományos és érdekes dolgok mellett bőven elfért az is, hogy az egy szórakoztató olvasmány legyen.

A Boszorkánydinasztiához fűződő kapcsolatom talán még ennél a rajongásnál is különlegesebb, ugyanis amikor megismertem Leda-t, az írónőt, már javában zajlottak az első rész, az Utolsó kívánság munkálatai, így kicsit beleleshettem a „kulisszatitkokba”. A korábbi ismereteket és az elfogultságomat teljes mértékben hátam mögé rejtve lássuk csak, mit is adott nekem a Boszorkánydinasztia első része!

Miután kicsit gyönyörködtem a könyv borítójában, ízlelgettem a személyes ajánlást, bekészítettem egy maréknyi post it cetlit, máris akcióba lendült igazi könyvmoly énem. Bár én abban a kivételes helyzetben vagyok, hogy már megjelenés előtt olvashattam ezt a remek, kalandos boszorkánysztorit, mégis jó érzés volt a kezemben tartani, és már a nyomtatott verzió segítségével felfrissíteni az emlékeket.

Ha boszorkányos történetekről van szó, akkor jobban szeretem, ha az akció és a misztikum kerül előtérbe, és a szerelmi szál a lehető legkevesebb szerepet kapja. Sosem szerettem a romantikus történeteket, valamiért nem fogott meg ez a világ, itt pedig bőven kaptam a szerelemből, de nem váltott ki belőlem negatív érzéseket, sőt! Végre elmondhatom magamról, hogy 22 évesen megtört nálam a jég: megfogott egy romantikus szál! Tény, hogy erotikában sem szenved hiányt az olvasó a történet során, de mindez egy olyan keretet kapott, amelybe tökéletesen belefér.

Kezdhetném a könyv kivesézését a legelejétől, ahol a történet kezdődik, de akkor túl sok részletet árulnék el erről a „felnőtt meséről”, nekem pedig nem az a dolgom, hogy elmeséljem az egészet, még a végén az olvasók azt gondolnák, hogy minden jó dolgot lelövök. Ráadásul rengeteg élményt nyújtott nekem ez a történet, így soha nem érnék írásom végére.

Mint olvasó, fantasztikus szereplőket kaptam, nem hétköznapi embereket, mindenkiben van valami különleges. A két főszereplőnk, Angel és Lazarus pedig még a különlegesnél is különlegesebb. Angel boszorkány, de nem is tud róla, míg Lazarus egy lykae, pontosabban az alakváltók ura. Nem mellesleg egymásnak lettek teremtve. Már önmagában ez elég lenne egy kalandos történethez, de az írónőnek ennyi nem volt elég, megcsavarta a szálakat, és nagyon jól tette! Az izgalmasnak ígérkező, felnőtteknek írt mesét megfűszerezik múltbéli események, nehezen elengedhető szerelem, kissé döcögősre sikeredett találkozók, pár bolondos boszi, őrült boszorkányvadászok, alakváltók… Sok helyszín, különös jelenségek, érdekes, esetenként vicces tulajdonságok, értékes, bölcs gondolatok, humoros elszólások, forró szexjelenetek, és szinte a végtelenségig sorolhatnám azokat az apróságokat, amelyek különlegessé teszik ezt a 478 oldalt. A történet során kapunk még pár különleges figurát Una, Luna, Fairy és Ruehl személyében, akik nem egy kellemes percet okoztak olvasás közben.

Mint hivatásos könyvmoly, az Utolsó kívánságot szinte mindenhova magammal cipeltem. Munkába, koncertre, randira, sőt, még a párnám mellett is megkapta a neki járó helyet, mint alvótárs, amíg olvastam. A Boszorkánydinasztia első kötete a társam lett. Olvastam a vonaton, a metrón, a villamoson, az ágyban, munkában a nyomtató felett állva, míg vártam a nyomatra, reggeli, ebéd, vacsora mellett, találkozóra várva. Sokszor pirultam lányos zavaromban, rengetegszer nevettem fel arra sem figyelve, hogy utastársaim esetleg bolondnak néznek, együtt örlődtem a szereplőkkel, amikor maguk sem tudták pontosan, mit akarnak, merre menjenek tovább. Együtt aggódtam velük, izgultam, örültem… Voltak pillanatok, amikor külső szemlélőként bosszankodtam azon, hogy kedvelt szereplőim miért nem látnak át a szemük elé kerülő borús ködön, amely beárnyékolja boldogságukat, de mindig megnyugodtam, amikor meglátták azt, ami igazán fontos nekik. Együtt éltem a könyvvel, és már a körülöttem élőkben is kerestem a boszorkányok és az alakváltók különleges ismertetőjegyeit. Teljesen magába szippantott a történet, és nem szerettem volna, ha a végére érek. Amikor mégis eljött a búcsú ideje, kissé csalódottan tettem le a könyvet, mert nincsen még itt a folytatás.

Számomra az utolsó kívánság nagyon sokat jelent, mert nekem ez nem csak egy könyv, nem csak egy érdekes sztori. Számomra ez egy színes műfaji paletta, mert van itt misztikum, humor, fantázia, romantika, erotika, kaland, akció… szinte mindenből van benne egy kicsi! Amikor ránézek a könyvre, nem csak azt látom, hogy ezzel mennyi munkája volt az írónőnek, és csapatának, nem csak egy borítót látok, nem csak a szereplőket látom a lelki szemeim előtt. Látom magamat is. Látom azt a sok órát, amelyet együtt töltöttem a könyvvel, amikor nem zavarhatott senki és semmi, amikor belevesztem a sorokba. Látom azt a sok értékes, érdekes, vagy éppen vicces gondolatot, melyek hatására elővettem egy újabb kis post it cetlit, és bejelöltem azokat. Látom a körülöttem lévő utasok furcsálló tekintetét, amikor megláttak az agyoncetlizett könyvecskével, és sorra tettem bele az újabbakat. Látom főnököm megvető tekintetét, amikor észlelte, hogy már megint egy könyv van a kezemben, és látom a válaszként adott büszke mosolyomat, mert igen, én még olvasok könyvet, ráadásul nem is akármilyet!

Hatalmas köszönettel tartozom az Leda D’Rasi írónőnek és a Mogul kiadónak, hogy részese lehettem ennek kalandnak, és jelentem, én már készen állok a folytatásra, és tűkön ülve várom a következő kötetet!

 ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: A nyomdász énem örül, mert a borító kapott egy matt fóliaréteget, ami sok külső hatástól megvédi ezt a szép borítót. A bígelés miatt viszont egy kissé szomorú vagyok, mert az két helyen is fordítva sikerült, de ez szerencsére nem ront a megjelenésen. De dobjuk is el a kukacoskodó nyomdász oldalamat, most nem az a dolgom, hogy „megszakértsem” a dolgokat. Tehát, milyen is számomra a borító? Igazi boszorkányos hangulatot idéz, jó ránézni, olvasás közben rá-rápillantani. A sejtelmes háttér, a színek, minden olyan… boszis. 5 pont

TÖRTÉNET: Mindent megkaptam a történettől, amit vártam. A boszorkánysággal kapcsolatos történetekkel mindig kritikus vagyok, mert nagyon érdekel ez a világ, és örülök neki, hogy nem csalódtam. 5 pont

KARAKTEREK: A történet karakterei zseniálisak! Ilyen figurákat megálmodni nem kis teljesítmény, ráadásul mindig többet tudunk meg róluk az újabb és újabb élethelyzeteknek köszönhetően.5 pont

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szellemicsemegek.blog.hu/api/trackback/id/tr9812406347

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.