Josh Malerman – Madarak a dobozban

2017. március 20. - Cetti

covers_342988.jpgFÜLSZÖVEG:
„Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.

A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.

Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.

Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?

Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.”

EREDETI CÍM: BIRD BOX

KIADÓ: FUMAX

OLDALSZÁM: 262

KIADÁS ÉVE: 2014

MŰFAJ: DISZTÓPIA,

FORDÍTÓ: RUSZNYÁK CSABA

 

KÖNYVKRITIKA:

Egy szürke, esős reggelen vettem kezembe a könyvet. A vonaton zötykölődtem, az ablakon esőcseppek versenyeztek. Amikor készen álltam arra, hogy felfedezzem a könyv titkait, és belemerültem a sorokba, szinte azonnal kizártam a külvilágot, megfeledkeztem arról, hol is vagyok.

Nem sok disztópiát olvastam még életem során, valamiért ritkán szánom rá magam, hogy ebben a műfajban olvassak. Eddigi disztópikus olvasmányaimnak jelentős része csalódást okozott, az amúgy is kevés olvasásból még kevesebbre emlékszem vissza kellemes érményként. A Madarak a dobozban számomra azért is volt különleges, mert ez volt az első olyan disztópia, ami könyvmoly létem során megfogott. Nehéz lenne leírnom, hogy mit szerettem benne. Talán a szereplőket kedveltem meg elsőnek? Vagy a történet alapjául szolgáló életkörülmények vonzottak annyira, hogy ne tudjam letenni a könyvet? Számtalan kérdést feltehetnék magamnak, de egy valami biztos: Josh Malerman fantáziavilága nem eresztett el. Egy olyan világot tárt az olvasók elé, amelyben nem járhatunk nyitott szemmel – szó szerint! –, mert az csak bajt hozhat ránk.

Főszereplőnk, Malorie egyik pillanatról a másikra egy olyan világban találja magát, ahol nem nyithatja ki a szemét, mert akkor megláthat valamit, ami az őrületbe kergeti az embereket. Két gyermekét már erre a világra igyekszik felkészíteni, nem mindennapi nevelési módszerrel, ami az olvasók számára embertelennek tűnhet, mégsem tudok Malorie-ra haragudni, mert kényszer és rettegés hatására cselekszik. Már a kezdetektől arra neveli gyermekeit, Fiút és Lányt, hogy semmi esetre se nyissák ki a szemüket, mert veszély leselkedik rájuk. De valóban létezik ez a valami, és köztük jár, vagy csak bekötött szemmel tapogatóznak a világban?

Amikor elérkezik az idő, hogy Malorie és gyermekei útra keljenek egy jobb, biztonságosabb élet reményében, szinte tálcán kínálják fel magukat a veszélynek, rengeteget kockáztatnak. Amikor célba érnek, már várja őket egy csapat, és persze egy ház, amelyben igyekeztek élhetőbb körülményeket megteremteni. Bennem még ekkor is kérdések merültek fel a szereplők sorsát illetően, és rengeteget gondoltam arra, hogy vajon megtudom-e, mi az a valami, ami fenyegeti az embereket.

John Malerman megalkotott egy nem mindennapi történetet, amelyben folyamatosan megtartja a szükséges feszültséget, ezzel rettegésben tartva az olvasót. Mindezt még érdekesebbé teszi azzal, hogy a jelen és a múlt eseményeit is megismerhetjük, és a két különböző idősík egymást kiegészítve tár elénk egy borzalmakkal és félelemmel teli világot.

A Madarak a dobozban nem okozott nekem rémálmokat, ennek ellenére nagyon megszerettem, és egy hátborzongató történetnek tartom. Számomra abszolút kedvenccé vált ez a könyv, és mint a szerző első könyve, egy tökéletes ízelítő volt számomra munkásságából. Bár minden kérdésre nem kaptam választ az olvasás során, sőt, időnként úgy éreztem, hogy egyre több dologra keresem a választ, mégsem érzem magam csalódottnak, mert egy olyan élménnyel gazdagodtam, amit kár lett volna kihagyni. Továbbra sem tudom, pontosan milyen veszély leselkedik az emberekre, de talán nem is baj, szeretem, ha van min elgondolkodnom még az olvasás után is.

El tudnék képzelni egy folytatást a könyvhöz, sőt, én még film formájában is szívesen találkoznék vele. Biztos vagyok benne, hogy nem utoljára olvastam Malermantól! A Madarak a dobozban című könyvet ajánlom mindenkinek, aki szeret egy kicsit rettegni az ismeretlentől!

 

ÉRTÉKELÉS:

BORÍTÓ: Először a borító nyert meg magának, nem csak azzal, hogy a színvilága illik a belső tartalomhoz. Nagyon megtetszett az első borító kialakítása, a rajta lévő lyukon keresztül megleshetjük, mit is rejt maga alatt a borító. 5 pont

TÖRTÉNET: Már az első pár sora magába szippantott, és az utolsó betűkig nem engedett el. Végig úgy éreztem, mintha én is a történet része lennék. 5 pont

KARAKTEREK: Számomra a szereplőgárda is telitalálat volt, teljesen illeszkednek egy disztópikus történethez, megvan bennük a kellő élni akarás. 5 pont

 

A bejegyzés trackback címe:

https://szellemicsemegek.blog.hu/api/trackback/id/tr2812349853

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.