John Cure - A fekete esernyős férfi

2016. december 14. - Cetti

covers_409197.jpgEREDETI CÍM: A FEKETE ESERNYŐS FÉRFI

KIADÓ: MOGUL

OLDALSZÁM: 464

MEGJELENÉS ÉVE: 2016

MŰFAJ: MISZTIKUS, SCI-FI, THRILLER

FÜLSZÖVEG:

„1980-ban Dobogókőn egy magára hagyott gyereket találnak az erdőben. A kisfiú állami gondozásba kerül, ahol – a nevelők legnagyobb döbbenetére – furcsa dolgokat produkál: alvás közben lebeg az ágya felett, előre megjósolja a közeljövő eseményeit, valamint csupán az érintésével képes halott állatokat visszahozni az élők sorába. Aztán egy hideg, téli napon három öltönyös férfi elviszi magával…

2015-ben több magyar nagyvárosban – ahogy a világ számos pontján – különös hangokat lehet hallani. Az apokaliptikus hangról (Apokalipszis Harsonái) készült videók elárasztják az Internetet. A hangokat követően az esetek helyszínén minden alkalommal felbukkan egy titokzatos férfi, aki a legnagyobb melegben is fekete, jól szabott öltönyt és kalapot visel, kezében pedig egy fekete esernyőt tart. Azok, akik találkoztak vele, az arcvonásaira egyáltalán nem emlékeztek, de az feltűnt nekik, hogy a kortalannak tetsző, kifogástalan modorú és öltözetű férfi lábán mindig poros volt a cipő.

Egy kelet-magyarországi kisvárosban öt különös alak figyeli és elemzi titokban a város lakóit: Kristálygyerekeket keresnek. Egyik célpontjuk Szofi, a fiatal hobbifotós újságírólány, aki legjobb barátjának segítségével kutat a különös hangok után. Nyomozásuk során nem csak elfojtott, egymás iránti érzelmeikkel kell szembenézniük, de hamarosan üldözött vadként az életükért kell küzdeniük, mert egy távoli galaxis katonái, és a magyar titkosszolgálat is rájuk vadászik.

Elképzelhető, hogy idegen civilizációk titkos bázisai találhatók a Földön már az idők kezdete óta? Kik azok az elnyűtt ruhájú alakok, akik minden helyzetet pár lépéssel előttünk már ismernek? Akik érintésükkel vagy tekintetükkel képesek fájdalmat okozni, teljesen lebéníthatnak, és az emlékeinket is törölhetik?

És mi van akkor, ha a dinoszauruszokat elpusztító aszteroida egy űrhajó volt, és a Földön mi magunk vagyunk az idegenek?

A népszerű szerző, John Cure új regénye, izgalmakkal és különös eseményekkel teli misztikus sci-fi thriller, ami torkon ragadja, és egy pillanatra sem ereszti az olvasót.”

 

ÉRTÉKELÉSEM:

Azt hiszem, egy nehéz küldetésre vállalkoztam, amikor belekezdtem John Cure új, A fekete esernyős férfi címet viselő könyvének olvasásába. Amikor elkezdtem megismerni a könyv lapjain megelevenedő, hazai helyszíneken játszódó történetet, még nem gondoltam volna, hogy rövid időn belül igencsak meggyűlik vele a bajom, ugyanis adódott egy nagyon komoly problémám... nem tudtam letenni, még munka közben sem (Bocsánat, Főnök úr, tudom, hogy lebuktam!), aminek volt még egy következménye. Nagyon hamar sikerült megfertőznöm egyik kollégámat, és őt is szépen belerángattam a rosszba... akarom mondani, a jóba, hiszen egy fantasztikus kalandban volt részünk, amit nem győzök hangsúlyozni.

De mi fogott meg? Úgy igazán magam sem tudom. John Cure mindig így csinálja, megfog, de nem tudom megmondani, hogy konkrétan mivel. Most is egy olyan összetett történet bontakozott ki előttem, amiről elképzelni se tudtam, hogy képes leszek megérteni, mégis sikerült. Adott pár hazai helyszín, néhány sokoldalú, szimpatikus szereplő, és rengeteg (azt mondom, RENGETEG!) misztikum, izgalom, fordulat, apró, de jelentős momentum, poén, no meg persze 464 oldal, amibe ha hiszitek, ha nem, mindez elfér úgy, hogy élvezhető marad.

Már történetünk elején kezdetét veszi az időben való ugrálás, ami sok könyv esetében rettentően zavaró és követhetetlen tud lenni, de jelen esetben ilyen probléma fel sem merül, sőt! A jelen és a múlt közötti váltásokkal megtaláljuk a kirakó darabkáit, és szépen felépül nekünk, olvasók számára is a történet, minden a helyére kerül.

Nagyon szerettem, hogy nem egy egyszerű történetet kaptam, hanem egy több évtizedet átölelő, összetett, több szálon futó kalandban volt részem, és a szereplőkkel együtt vehettem részt egy komoly kirakó darabjainak összeillesztésében. Először a jelenben kapunk egy rövid bevezetést, ezzel ráhangolódva a történetre, majd visszaugrunk a múltba, és megismerjük Simont. Megismerhetjük a kedves macit, Magyar Andrást, aki nagyon kitartóan megy előre, mégis a saját kitartása okoz neki fejtörést. Szofi és Marcell is megjelenik, a két nagyon jó barát, akik sokáig nem is értik, hogyan csöppentek bele egy ilyen veszélyes kalandba, végül pedig elengedhetetlen részeivé válnak egy fontos küldetésnek. És van pár különös lény, az Éberlények, akiket talán nem is mindig tudtam hova tenni, mert néha amilyen gonoszak, annyira buták is, ezzel az ártó szándékú lényeket időnként nem tudtam komolyan venni, csak jót nevettem rajtuk.

Különösen tetszett, hogy a történetben helyet kapott egy szerelmi szál, mégsem váltott át csöpögős romantikussá, hanem végig megmaradt a kategóriájában. Az eseményektől függetlenül kicsit mélyen érintett Szofi és Marcell barátsága. Biztosan mindenki életében jelen van vagy jelen volt egy Szofi vagy egy Marcell, egy olyan különleges barát, akiért bármire képesek vagyunk. Ezzel a két jó baráttal sok minden történik rövid idő alatt, szereplőinket komoly próbák elé állítja a fekete esernyős férfival való találkozásuk. A történet egyes elemeinek behatárolását könnyítette az, hogy több részre lett osztva, ezzel a nagyobb részek elkülönültek. Szerettem a helyenként felbukkanó humort, a társadalomkritikát, amivel én egyetértek, azonban nem ezek viszik a történet fő szálát, de nem is feleslegesek, olvasóként a szókimindóbb gondolatok sem okoztak problémát, sőt, egyenesen imádtam azokat.

… Maga a bejelentés így körülbelül olyan súlyú, mint amikor Pataky Attila meséli az UFO-elrablás történeteit valamelyik tévéműsorban.
– Szegény Patakyt sokan megbélyegzik, hogy csak a média miatt csinálja, közben meg lehet, hogy valóban elvitték már.
– Az könnyen meglehet. Akkor viszont nagyon haragudhatnak ránk valamiért, ha azzal büntetnek, hogy visszahozták – tréfálkozott Marcell.

Aki elolvassa a könyvet, kalandozik a múltban, él a jelenben, rejtélyes jelenségek után járva harcol a misztikus erőkkel, és egy kicsit szerelmes is lesz. Nekem nagyon tetszett, hogy a misztikum nem egyszerű formában jelenik meg. Minél többet gondolkodom ezen a könyvön, annál több érdekes megállapításra jutok, jelenleg például az kattog a fejemben, hogy John milyen ügyesen tud táncolni az olvasók idegein a fordulatokkal, a hangulatváltozást előidző jelenetekkel, amelyekben persze fontos szerepet játszik az is, hogy nem egy időben játszódik a történet. Nálam ezek nagyon fontos tényezők voltak az olvasás során, és sokat gondolkodtam azon, hogy egy ilyen nagyszerű és kreatív író meddig tud még elmenni a fantáziánkat felébresztve olyan képzeletbeli lényekkel, amelyek tökéletesen megállják a helyüket egy valós világban, meddig tudja még úgy csavarni a történetet, hogy izgalmas és követhető maradjon, de megtartsa összetettségét...

Kedves John, mondd, hol a határ?

Most, hogy küldetésem végére értem, még mindig úgy érzem, hogy ez egy kemény kaland volt, és bár a kirakósnak minden darabja a helyére került, még felnőtt fejjel is azt mondom, hogy szeretek kirakózni, és még el tudtam volna játszani még egy ideig a darabokkal, ha lettek volna. Remélem, hogy lesz még rá lehetőségem!

Nagyon szépen köszönöm John Cure-nak, hogy egy kicsit megedzette mostanában meglazult idegeimet, jelentem, készen állok a következő küldetésre! Természetesen köszönöm szépen a Mogul kiadónak is, hogy lehetőséget kaptam ennek a remek könyvnek a megismerésére!

Zárásként ajánlanám mindenkinek a könyvet, aki szeret elmerülni egy misztikus világban, de mindenek felett édesanyámnak, aki szintén nagy rajongója annak a világnak, amelybe John Cure is belehelyezte szereplőit. És persze annak az embernek is bátran ajánlom, aki a történetben biztosan az én Marcellem lett volna, ha én lettem volna Szofi.

BORÍTÓ: Jól tükrözi a lapokban rejlő történetet, kellően misztikus, egy kicsit sötét, mégis figyelemfelkeltő, azonnal megragadja a tekintetet. Szeretem, ha egy borítóban megkapom azt, amit elvárok a belső tartalom alapján, A fekete esernyős férfi esetében pedig tökéletesen illik a könyv világához. 5 pont

TÖRTÉNET: Fordulatos, sokszor megdöbbentő. Tele van meglepetésekkel, izgalomban sincsen hiány. A szerelmi szál egy keserédes fűszere a teljes történetnek, a helyenként felbukkanó humor pedig kellemes frissítő a kimerítő kalandok közepette. 5 pont

KARAKTEREK: A szereplők annyira élethűek, hogy megjelentek előttem olvasás közben. Teljesen eredetiek, emberiek, és jellemükben olyan apró elemek is vannak, amelyek még ha nem is elengedhetetlen részei a történetnek, akkor is fontos szerepet játszanak, mert ezek az apróságok egészítik ki őket. Persze nem csak emberi szereplőket kaptunk ebben a történetben, az Éberlényekről sem szabad megfeledkezni, akik pont az ellentétei a megelevenedő karaktereknek, érzékelhetően misztikus teremtmények, mégis könnyen elképzelhetőek a jó leírásoknak köszönhetően. 5 pont

A bejegyzés trackback címe:

https://szellemicsemegek.blog.hu/api/trackback/id/tr2112048835

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.