Az Avantasia-rajongók örömmel fogadták Tobias Sammet bejelentését, miszerint a Ghostlights World Tour keretében hazánkba is ellátogat neves vendégeivel és egy három órás műsornak lehetünk majd szem- és fültanúi.
A bejelentéskor nagyon távolinak tűnt a koncert időpontja, de erre az estére érdemes volt várni. Amikor végre a kezemben tarthattam a jegyemet, még akkor is nehezen tudtam elhinni, hogy az Avantasia jön, és a magyar közönség napról-napra közelebb kerül egy csodához. A turné minden állomásáról kerültek fel videók a youtube-ra, a setlist sem volt titkos, előre tudhattuk, hogy milyen minőségű műsor vár ránk, mégis értek meglepetések.
Már órákkal a kapunyitás előtt gyülekeztek a rajongók, nem csak magyarok, többen érkeztek más országokból is, hogy részesei lehessenek ennek a fantasztikus estének.
A tömegre való tekintettel kicsit hamarabb sor került a kapunyitásra, sokan szaladtak, hogy minél közelebb kerülhessenek a színpadhoz. Bár az elsők között jutottam be, megelégedtem egy távolabbi hellyel, így is hatalmas élmény volt.  A koncert kezdéséig már hamar elrepült az idő. Abban sokan egyetérthetünk, hogy egy ilyen nagy eseményen az sem baj, ha valaki egyedül érkezik, mert még így is megéri, de ettől függetlenül örültem, hogy nem egyedül éltem meg ezt a csodát – mondjuk egy telt házas koncerten esélytelen, hogy bárki egyedül legyen.
Amikor elkezdődött a műsor, végre elhittem, hogy tényleg eljött ez a nagy nap, és kezdetét vette életem egyik legemlékezetesebb koncertje. A Barba Negrában már nem egyszer voltam, mégis ez volt az első olyan este, amikor igazi telt házat láthattam ott, de a közönség hangerején is hallható volt, hogy nem vagyunk kevesen.Nálunk volt egy kis változás a műsorban Bob Catley távolléte miatt, ez abban mutatkozott meg, hogy kimaradt A Restless Heart and Obsidian Skies , a The Great Mysteryben Eric Martin helyettesítette, a Shelter from the Rain-t Michael Kiske egyedül adta elő, de ennek ellenére sem éreztem hiányosnak a műsort. Eric Martin helyettesítette Klaus Meinét is a Dying for an Angelben, de a műsor vége felé már Tobit is, aki a hosszú műsor alatt elfáradt, ami persze érthető. Persze  mindenki kitett magáért, nem csak az énekesek, hanem a zenészek is, egy profi műsort kaptunk!
Abban biztos vagyok, hogy mindenki hallhatta valamelyik kedvenc Avantasia szerzeményét, a The Scarecrow az, ami nálam mindent vitt, a Ghostlights megjelenése után azonban nagyon a szívemhez nőtt a Lucifer is, és mire elérkezett a koncert napja, már erős verseny alakult ki a két dal között. Annak nagyon örültem, hogy ez a két szám egymást követte! Az új lemezt rengetegszer meghallgattam, és nagyon megszerettem még a Master of the Pendulumot, ami nem volt a műsor része, és nem is vártam, hogy az legyen a (többi állomás setlistje alapján), de még így sem omlott össze a világom, úgy gondolom, hogy a műsoridő mindenkit kárpótolt egy-egy nem hallott kedvencért.

Kedvelt fellépőkben sem volt hiány, én személy szerint a legjobban Jørn Lande mesternek örültem, nem tudok belekötni a hangjába. Őt követve Tobi is egy személyes kedvenc annak ellenére, hogy a hangja változott az évek során, még így is lenyűgöző, ahogyan egy ilyen nagyszerű műsort adott a közönségnek, és olyan neveket hozott magával, akiket egyszerre nem hallhat, láthat akármikor az ember. Egy ilyen szereplőgárdáért egyáltalán nem sokalltam a jegyárat, persze ez egyéni vélemény.
Bárki bármit mondhat, panaszra semmi okunk nem lehet, hiszen ahogyan a lista is mutatja, a műsor meglehetősen tartalmas volt:

Mystery of a Blood Red Rose
Ghostlights
Invoke the Machine
Unchain the Light
The Watchmaker’s Dream
The Scarecrow
Lucifer
What’s Left of Me
The Wicked Symphony
Draconian Love
Farewell
Stargazers
Shelter from the Rain
Let the Storm Descend Upon You
Promised Land
Reach Out for the Light
Avantasia
Twisted Mind
The Great Mystery
Dying for an Angel
The Story Ain’t Over
Lost in Space
Sign of the Cross / The Seven Angels

A három órásnak meghirdetett műsor kicsit tovább is tartott, egy koncerten nem maradhatnak el a vicces párbeszédek, stílusos felkonferálások, ezek mind a műsor részét képezik, és szükség is volt rá, hogy a fellépők kicsit szusszanjanak. Már önmagában a fellépők bemutatása sem volt egy jelentéktelen momentum, ennyi nagy nevet nem mindig láthatunk egy estén.
Mint minden jó dolog, ez az este is véget ért, de nem tudtam szomorkodni, mert ez a több mint három órás csoda feltöltött, a hangulat fantasztikus volt, és érezni, ahogyan a közönség együtt él a zenekarral, az felbecsülhetetlen – a Farewellnél fantasztikus volt a közönség, persze az egész koncert alatt bizonyítottuk, hogy nem vagyunk hálátlanok. Az Avantasia nem mindennapi közönséggel büszkélkedhet, a koncertfelvételeken is hallható, hogy minden állomáson hatalmas sikert arattak, ez nálunk sem volt másképp.A koncert után még sokáig a fejemben jártak a hallott dalok, azóta rengetegszer újrahallgattam, néztem a koncertről készült felvételeket, és úgy érzem, még sokáig hatással lesz rám ez az este.
Akárhányszor megkérdezhetitek, mindig azt fogom mondani, hogy sosem vártam még ennyire egy hétfői napot, mert ez az este egy igazi csoda volt.

Fotók: PZsP Photography
Videók: Urbán Attila