Fülszöveg:
„Amy remek színésznő, mindent tud a fegyverekről, és ki nem állhatja a rendőröket.

Szeretője egy kétes üzletet készül megkötni, amikor meggondolatlanságában balesetet okoz Klagenfurt határában, majd lelép a helyszínről. Amy kénytelen egyedül szembenézni a rendőrökkel, ráadásul az egyik nyomozó azonnal kikezd vele. Amy szánalmasnak találja Martinek hadnagy próbálkozását, mégis enged neki, hogy a nyomozás közelébe férkőzhessen.

Miközben szemmel tartja a hadnagy minden lépését, egy teljesen más oldaláról is megismeri őt. Amynek át kell értékelnie mindent, amit eddig a rendőrökről hitt.

Életében először ellenszegül a kapott parancsoknak. Kész megfizetni a döntése árát – még akkor is, ha emberéletekbe kerül.”

Sorozat: BuKo történetek 1.
Kiadó: Underground (magánkiadás)
Megjelenés éve: 2017
Oldalszám: 218
Műfaj: krimi, regény

Értékelés:

Magyar szerzők könyvét olvasni számomra mindig nagy élmény, de Tiszlavicz Mária könyvéhez egy kicsit több dolog fűz, mint a legtöbb esetben. Először akkor kerültem kapcsolatba a könyvvel, amikor Hajnal Kriszti a borítót tervezte hozzá, és megmutatta nekem a különböző változatokat. Akkor még kicsit kétes érzéseim voltak a könyvvel kapcsolatban, nem voltam benne biztos, hogy el szeretném olvasni. Idővel persze engedtem a csábításnak, mégis egy magyar krimiről van szó. Örülök, hogy átgondoltam újra ezt a dolgot, mert egy remek sztoriból maradtam volna ki!

A Duplacsavar egy csavaros krimi, megfűszerezve egy kis romantikával, és a kellő mennyiségű humorral. A krimi, mint műfaj, a kedvenceim közé tartozik, azonban a romantika már kevésbé, nagyon nehezen tudok vele megbarátkozni, a humor vonal pedig mindig kétes: vagy bejön, vagy nem. Kicsit féltem is a romantikus vonal miatt, de amikor érzékeltem, hogy nem a csöpögős, lapokat nyálban úsztatós módon van jelen, hanem inkább egy kicsit hétköznapibb, természetesebb értelemben, nagy kő esett le a szívemről.

/Eredeti kép forrása: SCG Photography/

Már a történet elején belecsöppentünk egy izgalmas jelenetbe, megismertük Felix Auert és Viktor Martineket, hamarosan felbukkant Amelia Schwartz, Wolff, Engel, Bodan, Nora, Emilia és a többi karakter is, jók és rosszak vegyesen. Szépen haladtunk helyszínről, helyszínre, és egyre jobban belemerültünk a csavaros eseményekbe. Ha magyar szerző tollából kapunk kézhez egy krimit, azt gondolhatnánk, hogy jelentős szerepet kapnak majd a hazai tájak, azonban itt mégis Ausztria kap jelentős szerepet, Magyarország pedig említés-szinten kerül szóba. Ezzel nincs is baj, számomra semmit nem rontott az élményen, sőt, kicsit még érdekesebbé is tette azt. Mivel összességében egy rövid történetről van szó, így elmaradtak a túl részletes bemutatások, felesleges töltetékeknek helye nem volt, csak a feszes akciónak, a hirtelen fordulatoknak, és persze az izgalmas jeleneteknek. Ezt jól érzékelteti velünk a történet öt, dátummal ellátott fő egységre osztása, a balesettől a végkifejletig mindössze hét nap telik el, ez a hét nap mégis olyan tartalmas, és pörgős, hogy akár több, de akár még kevesebb is lehetett volna, nem vesszük észre.

Minden mondatban van valami, ami nem engedte, hogy csak úgy letegyem a könyvet, hol a nyomozás lépett előrébb, hol pedig Amy tette a dolgát, és persze a többi szereplő sem tétlenkedett. Szinte észre sem vettem, hogy elrepült az idő a nyomozók és bűnözők társaságában, és vészesen közeledek a történet vége felé. Ha addig lehetetlennek tűnt letenni a könyvet, az utolsó oldalnál még nehezebb lett volna a feladat. A történet zárása egyértelműen utal arra, hogy itt bizony még nem ért véget minden, és az olvasó lehetőséget kap arra, hogy fejben kicsit tovább gondolja a szálakat… egészen addig, míg meg nem jelenik a folytatás, amire remélem, hogy nem sokáig kell már várni!

/Copy is imádta./

A könyv fogása pont kézre esik, megadja a kellemes zsebkönyv-érzést, ami a formájának is köszönhető. Ami néha egy kicsit kedvemet szegte olvasás közben az a sok hiba, ami sajnos a könyvben maradt. Persze a tartalom kárpótolt, csak szerkesztő végzettséggel mindig elszomorító ilyen bakikkal szembesülni. Bízom benne, hogy a könyv megél majd egy újra kiadatást, amiben ezek már nem lesznek jelen. Egy ilyen remek történet megérdemli, hogy újra kezelésbe vegyék!

A Duplacsavar egyike azoknak a magyar szerző által megalkotott történeteknek, amelyek az olvasás első pillanatában megfogtak, és az utolsó szóig nem is engedtek el. Szerepet kap a lapokon minden, ami fontos: akció, nyomozás, akadályok, humor, szerelmi szál, meghökkentő eredmények, és egy izgalmas végkifejlet.

Bátran ki merem jelenteni, hogy új kedvencet avattam, és jobban várom a folytatást, mint kisgyerek a nasit! Engem az írónő megvett kilóra, és ha továbbra is ilyen jól csavarja a szálakat, ez a jövőben is így marad!

Köszönöm a szerzőnek és a Kildarának a lehetőséget és az élményt, Hajnal Krisztinek pedig külön köszönöm, hogy felkeltette érdeklődésemet a könyv iránt!

Borító: Volt szerencsém látni a borító színhű változatát, azzal teljes mértékben meg voltam elégedve. A nyomda által megvalósítottal már kevésbé, nyomdászként csak azt mondom, hogy ejnye-bejnye, megérte volna azt a kis időt rászánni a kalibrálásra! A nyomda hanyagságát leszámítva, az eredeti munka ismeretében: 5 pont

Történet: Régen okozott ilyen kellemes meglepetést magyar szerző krimije, ahogyan a címben is látható, itt bizony csavaros volt a történet, ráadásul duplán. Kevés esete egyike, amikor örülök, hogy várható a sorozattá bővülés. 5pont

Karakterek: Ahogyan a történet, úgy a karakterek sem akármilyenek, főként Amy esetében mutatkozik meg az a kettősség, ami izgalmassá teszi mind a jellemét, mind pedig a vele kapcsolatos történéseket. 5 pont