Szellemi Csemegék

Soman Chainani – Jók és Rosszak Iskolája

2016. július 16. - Cetti

covers_365959.jpgFülszöveg:
“Sophie és Agatha jó barátnők; a következő tanévben felfedezik, hová kerül minden eltűnt gyerek: a Jók és Rosszak Iskolájába, ahol egyszerű fiúkból és lányokból tündérmesehősöket és gazembereket képeznek. Gavaldon legszebb lánya, Sophie egész eddigi életében titkon arról ábrándozott, hogy elrabolják, és elviszik egy elvarázsolt világba. Rózsaszín ruhákban, fess topánkákban jár. Rajong a jó cselekedetekért, ezért egészen biztos abban, hogy nagyon jó jegyeket kapna a Jók Tagozatán, és dicséretes mesekönyv-hercegnő bizonyítványa lehetne. Agatha viszont mindig formátlan, fekete hacukákban jár, gonosz macskája van, és szinte mindenkit utál, ezért természetesnek látszik, hogy ő a Rosszak Tagozatára kerül.

Amikor azonban a két lány a Végtelen Erdőbe kerül, azt tapasztalják, hogy sorsuk a remélttel éppen ellentétesen alakul, és hamar rájönnek, hogy egy tündérmeséből a leggyorsabb kivezető út az, ha… végigélik.”

Eredeti cím:  The School for Good and Evil
Sorozat: Jók és Rosszak Iskolája
Kiadó: Twister Media
Ooldalszám: 584
Kiadás éve: 2015
Műfaj: Ifjúsági, fantasy
Fordító: Bozai Ágota
Illusztrálta: Iacopo Bruno

Értékelésem:
Kevesen tudják rólam, hogy szeretem a meséket, hiszen sokaknak furának tűnik, hogy egy fémszívű lány mesét nézzen vagy olvasson, pedig a metál nem zárja ki a mesék szeretetét, sőt! Aki egy kicsit jobban megismer egy fémszívűt, láthatja, hogy sokan egyenesen rajongunk a mesékért, legyen az klasszikus, modern, vagy éppen a kettő keveréke. A Jók és Rosszak Iskolája számomra egy modern mese volt klasszikus elemekkel, és amíg olvastam, vad rockerből kis időre visszaváltoztam elvarázsolt kislánnyá.

Jó ideje szemezgettem már a könyvvel, és nagyon vágytam rá, hogy olvashassam, fel szerettem volna fedezni, mit rejt egy ilyen csodás borító. Köszönöm a Twister Media kiadónak, hogy megkaptam erre a lehetőséget, az olvasás idejére visszatértem pár évvel korábbi világomba!

Minden mesében vannak Jók és Rosszak, a Jók mindig szépek és kedvesek, a Rosszak pedig gonoszak és csúnyák. Soman Chainani pedig elképzelt egy olyan mesét, amiben nem ilyen egyszerű a szereplők besorolása, mert a szép és kedves külső egy velejéig romlott lelket is takarhat, és a morcos, csúnyácska álarc is rejthet egy gyönyörű és kedves lényt.

Sophie egy kedves, hibátlan megjelenésű lány, tökéletes ruhákban, tökéletes élettel. Agatha egy morcos, magába fordult lány, aki nem tud beilleszkedni sehova. Úgy tűnik, ebben a két lányban semmi közös nincsen, ennek ellenére mégis barátnők. Tudnak a Jók és Rosszak Iskolájának létezéséről, és azt is tudják, hogy közeleg az az idő, amikor a Gazgató magával visz két gyermeket, egyet a Jókhoz, egyet pedig a Rosszakhoz. Amint elérkezik ez a rettegett éjszaka, a lányoknak egy célja van: bármi is történjen, nekik együtt kell maradniuk. A két lány közötti kötelék nagyon erős, és ez a bizonyos éjszaka teljesen megváltoztatja az éketüket…

Ők kerülnek be a Jók és Rosszak Iskolájába, azonban Sophie a Rosszakhoz, Agatha pedig a Jókhoz. Kicsit komikusnak tűnhet, hogy Sophie, a hercegnőként nevelt, puha bőrű, ápolt, nyafka lány egy csapat koszos, testi hibákkal teli, mogorva gyerek közé kerüljön, egy koszos toronyba, míg Agatha, a nagyon fekete megjelenésű, tükröktől írtózó, igazán rossz lány pedig a hercegek és hercegnők világában találja magát. Nagyon nehéz úgy tartozni valahova, hogy jól érezhetően nem fogadnak el, így a két lány komoly kihívásokkal áll szemben, és rengeteg meglepetés éri őket.

Az első évük a Jók és Rosszak Iskolájában meglehetősen kemény, hiszen már ebben az évben sokat kell bizonyítaniuk, ráadásul egy olyan oldalon, ami eddig teljesen idegen volt számukra. Szembesülniük kell azzal, hogy mi vár rájuk, ha nem teljesítenek jól, és megismerik a mesevilág alapjait. Bevallom, néha egy-két utalást kicsit morbidnak tartottam, amelyek a sokak által jól ismert mesékhez kapcsolódnak, de mégis viccesnek éreztem, mert az író fantáziája vitathatatlanul élénk, és a humort sem mellőzi!

– Senki nem mondja, hogy gonosz lennél, Agatha – sóhajtott Sophie. – Te csak... egyszerűen más vagy.
Agatha szeme összeszűkült.
– Más. Értem. Hogyan más?
– Hát, kezdjük azzal, hogy mindig feketében jársz.
– Mert a fekete ruha nem koszolódik.
– Alig jössz ki a házatokból.
– Az emberek itt rám se néznek.
– A Meseíróversenyre olyan mesét írtál, amiben Hófehérkét felzabálták a keselyűk, és Hamupipőke belefojtotta magát egy kád vízbe.
– Úgy gondoltam, az jobb befejezés.
– Születésnapomra döglött békát adtál.
– Hogy emlékeztesselek, hogy mind meghalunk, a föld alatt fogunk rohadni, és megesznek a kukacok, szóval addig élvezzük a szülinapjainkat, amíg élvezhetjük. Elgondolkodtatónak találtam.
– Agatha, hiszen halloweenkor menyasszonynak öltöztél.
– Az esküvő elég félelmetes.

Már azzal is sikerült megalapozni a történet érdekességét, hogy a két lány nem abba az iskolába kerül, ahova számításaik szerint kerülniük kellett volna, és ez fontos része is a mesének, ezen alapulva bontakozik ki a cselekmény. Fejezetről fejezetre egyre jobban megismerjük a szereplőket, szépen lassan lehullik róluk a lepel, míg végül megmutatják valódi énjüket.

A Jók és Rosszak Iskolája egy igazi mese, tele varázslatos elemekkel, olyan lényekkel, amelyek csak a képzeletünkben létezhetnek, mégis egy kis időre úgy éreztem, mintha én is közöttük lennék. A legtöbb mese viszonylag rövid szokott lenni, azokhoz képest Sophie és Agatha története felérne akár több mesével is, terjedelmesebb, így tovább kalandozhatunk ebben a csodálatos, egyben borzasztó világban. A Jó és a Rossz oldal között sok az ellentét, ahogyan ez a mesében is beigazolódik, mégis szükséges az egyensúly, hogy ne boruljon fel a rend. Én úgy érzem, hogy ez sikerült, bár Sophie sokszor túlzottan is hisztis, ami érthető, mert hercegnőnek nevelték, de emellett néha kicsit idegesítő is. Több gonosz szereplő is van a történetben, ettől függetlenül egyikkel kapcsolatban sem érzek ellenszenvet, a karakterükkel sokat hozzátesznek a mese alakulásához.

Egy mesében van egy cukormázas és egy rothadó világ, a Jók és a Rosszak igyekeznek kerülni egymást, és elérni egy célt: legyőzni a másikat. A Jók és Rosszak Iskolája nekem olyan, mint egy mese a mesében, ez köszönhető az ismert mesefigurákra való utalásoknak is.

Ahogy egyre jobban közeledtem a történet végéhez, azt hittem, hogy több meglepetés már nem érhet. Tévedtem, mert még ekkor is sikerült csavarni egyet az eddig szépen felépített világon, én meg persze csak pislogni tudtam meglepettségemben!

Az író a modern mesébe belesző klasszikus alakokat és elemeket, kicsit átírja a„…boldogan éltek, amíg meg nem…” befejezést, megmutatja, hogy a Jók és a Rosszak között is lehet egyetértés, a külső nem minden, és létezhetnek erősebb dolgok is a szerelemnél. Külön pozitívumnak tartom azt, hogy egy férfi írótól kaptunk egy ilyen lenyűgöző mesét, és abban biztos vagyok, hogy nem csak az én szívembe lopta be magát a Jók és Rosszak Iskolája. Ez egy trilógia első része, kíváncsian várom a folytatást is, remélem, hogy hamarosan újra Agathával és Sophieval indulhatok egy újabb kalandos útra, és meg sem állunk egészen mesevilágig!

Borító: Első pillantásra megfogott. Nem csak a szépsége miatt figyelemfelkeltő, az ellentétet nagyon jól kifejezi, ahogyan a belső tartalomhoz is nagyon jól illik. 5/5

Történet: Eseménydús, fordulatos, izgalmas. Különösen tetszenek az ismert mesékre való utalások, nem egyszer sikerült mosolyt csalni az arcomra. 5/5

Karakterek: A szereplők zseniálisak! A Jóban megbújó rosszaság, a Rossz mögött rejtőző jóság, az ellentétek… minden nagyon jól érzékelhető a szereplőkben! 5/5

A bejegyzés trackback címe:

https://szellemicsemegek.blog.hu/api/trackback/id/tr598885140

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása